Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-19 / 3. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 19, 1956 MESE A SZEGÉNY EMBERRŐL S AZ ‘ÜTONÁLLÁS’-ROL 14 l SZÉLJEGYZETEK | Tévednek vagy tudatosan ferdítenek azok, akik munkásellenes állásfoglalásaikban azt hangoztatják, hogy az öntudatos munkásokat csak anyagi kérdések érdeklik, csak gazdasági harcok tudják mozgásba hozni tömegeiket és érzéktelenek mindennel szemben, ami nem áll szoros kapcsolatban mindennapi kenyerükkel. A munkásosztály tanitómesterei - felismerték ugyan, hogy a legfőbb alapigazság az, hogy “a lét határozza meg a tudatot és nem tudat a létet”, de ugyanakkor félreérthetetlen nyomatékkai hangsúlyozták, hogy a mindennapi kenyérrel ösz- sze nem függő, látszólag absztrakt (elvont) kérdések és követelmények éppenolyan hatalmas erővel tudják megmozgatni és irányítani a munkástömegeket, mint a kenyér. Az igazságérzet, az emberi méltóság, a jogok védelme, a megállapodások Szentsége, stb., eltagadha tatlan hajtóerői a néptömegek megmozdulásainak. Hogy ezek - miféle kerülő, sőt néha ellentétes utakon kapcsolódnak össze vagy kerülnek kölcsönhatásba a kenyérkérdéssel, arra csak a tudományos szocializmus dérit fényt. Amikor Dingell, a kiváló demokrata, Detroit képviselője meghalt, mandátumára fia Charles Dingell pályázott, mint a demokrata párt hivatalos jelöltje. Dingell az apa országos tekintélynek örvendett és emberemlékezet óta újra meg újra beválasztották a kongresszusba. A néhány héttel ezelőtt lezajlott pótválasztási előválasztásokon a fia mégis majdnem megbukott. Számos ellenjelölt vette fel a küzdelmet vele szemben ,többek közt Rév. Charles Hill, a detroiti néger vezér. Rev. Hill a választási küzdelmet egyetlen alapkérdésre alapította: az Emmett Till- esetre, a fajgyűlölet következtében ártatlanul meggyilkolt 14 éves néger fiú esetére. Fontos körülmény, hogy a választókerületnek csak 20 százaléka néger szavazó. A leadott szavazatok megszámlálásakor kiderült, hogy Dingell mindössze 4,000 szavazttöbbséggel győzött, a pártgépezet teljes segédletével. Világos, hogy az erkölcsi győzelem Hillé volt és világos, hogy nemcsak négerek, hanem fehérek is tömörültek a táborába. Emmett Till meggyilkolása, az eset felháborító aljassága és becstelensége nem kenyérkérdés, de nyilvánvalóvá tette a munkástömegek előtt, hogy Mississippiben kell tenni valamit a helyzet orvoslására. Bizalmukat tehát olyan politikusba helyezik, aki ígéretet tesz, hogy tenni fog valamit. Ezek' többnyire néger politikusok, amint Hill esete példázza. Sőt most már az sem tekinthető kizártnak, hogy rövidesen még több néger kerül be a kongresszusba. + Itt az emberi méltóság kérdéséről volt szó s e tekintetben sincs különbség néger és fehér közt. Az emberi méltóságukban megbántott emberek 'elsősorban más megbántott- testvéreikben keresnek fegyvertársakat maguknak, amint ez bebizonyosodott Indiana államban az idei választásokon. Indiana állam óriási többséggel demokratának vallotta magát idén, demokrata állammá lett. Amikor a republikánusok a meglepetésből magukhoz tértek és bűnbakot kerestek, hamarosan rájöttek, hogy vereségük tényleges oka az a Craig kormányzó volt, aki a Perfect Circle ellen folyt sztrájkban állami katonaságot rendelt ki a sztrájkolok megfélemlítésére. A sztrájk voltaképpen egy jelentéktelen kis községben zajlott es Indiana-államban sok más és sok nagy gyár is • működik, amelyeknek munkásai szép béreket keresnek és jól élnek. A republikánusok azt képzelték, hogy az állam többi jólkereső munkásai a republikánusoknak lesznek hálásak és oda se he- deritenek, mi történik egy távoli faluban. A szavazásnál azonban kiderült, hogy az állam munkásai tömegestül szavaztak Craig kormányzó ellen, döntésüket tehát tulajdonképpen a munkások egy távoli, kis csoportjával szemben gyakorolt terror elleni erkölcsi, szolidaritásos érzés döntötte el. A General Motors éppen ilyen sértést követett el az autókereskedők és ügynökök ellen, amint ezt az egyik autókereskedő elmondta a szenátusi bizottság előtt s a “Wall Street Journal” is közölte: “A tanú — igy számol be az ügyről a tőkéslap — elpanaszolta egy ember esetét, áki egy kisvárosban 15 évig tjzte mesterségét és a GM képviselője előtt büszkén hivatkozott arra, hogy az elmúlt tiz esztendő során mindössze hat ügyfele élt panasszal ellene. A nagyvállalat embere azonHol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember gazdag Amerikában. Szegényebb ember volt, mint a templom egere, mert manapság a templomok is gazdagok, sőt a templom egerei is Ford részvényeket vásárolnak már. Ennék a szegény embernek volt egy jó felesége és kilenc gyermeke. A szegény embprnek tehát mindennap 11 éhes szájat kellett jóllakatni. Akárhogy dolgozott is, sohasem jutott elég ennivaló a hákba. Egyszer csak nagyot gondolt a szegény ember. Amikor a gazdája megkérte, hogy hozzon ki pénzt a bankból, haza jövet eldugta a pénzt és azt mondta'a gazdájának, hogy útközben utonál- lók ütöttek rajta és elvették tőle a pénzt. De a gazdája, aki tudta, hogy működnek az utonállók (nem eggyel jó barátságban is volt) nem hitte el a mesét, hanem hívta a pandúrokat, azaz a rendőröket. Ezek aztán addig vallatták a szegény embert, amig be nem vallotta a “csalást”. Sírva ismerte be a bűnét. Elmondta, hogy heti 50 dollár keresetéből nem futotta a legszükségesebbre sem. Lakásából kidobni készültek és a fűszeresnek már 300 dollárral tartozott hitelbe eszközölt vásárlásaiért. A rendőrség belátta, hogy elég baja van a szerencsétlen embernek és nem tai'totta fenn ellene a hamis rablás vádját. Szabadonbocsátották. Eddig a mese. Azaz nem is mese, mert mindez valóban megtörtént és az újságok néhány héttel ezelőtt bőven beszámoltak minderről. * A “Federal Reserve Board” megállapítása szerint az amerikai családok nagyrésze nem hempereg az aranyban, mint azt az újságok hirdetni szeretnék. -Vegyünk csak néhány hivatalos statisztikai adatot az elmúlt esztendőről. A szakmunkások családjainak általános fizetése évi 4.390 dollár volt, azaz heti 84 dollár az adók levonása előtt. Ebben már a feleség, vagy többi családtagok keresete is bele van számítva. Ezzel szemben az elárusítók, hivatalnokok átlagos fizetése csupán 3,980, azaz heti 77.50 volt hetenként. A napszámosok, vagy hasonló munkások családja, .2,810 dollárt keresett évente, vagyis 54. dollárt hetenként. A farmerok évi jövedelme 2080 dollár volt évente, vagyis 40 dollár hetenkint. Viszont igaz, hogy a farmerek élelmiszereik -egy részét maguk megtermelik. A “Federal Reserve Board” tanulmányai azt is kimutatták, hogy a munkáscsaládok 44 százaléka el van adósodva, amennyiben részletfizetésekre vásárolja szükségleteit. Milliók tartoznak otthonaikra is. Érdekes, hogy az automobil gyárak csak úgy ontják magukból az uj autókat, nehéz elhinni, hogy a lakosság 75 százaléka mégis 4 évnél öregebb autót hajt, vagy egyáltalán nincsen autója. Van e megtakarított pénze a munkás családoknak, akik a fenti jövedelmekkel rendelkeznek? Van 210 billiónyi megtakarított vagyon, a bankokban, de ebből a fenti kutatás szerint a lakosság 30 százaléka mindössze 8 százalékkal rendelkezik, beleértve a kormány kötvényeket, bankbetéteket, póstatakarék betéteket, stb. A lakosság 29 százalékának nincsen semmi megtakarított pénze sem, 35 százalékának van valami csekély megtakarított pénze, (760 dollárnál kevesebb) ennél valamivel több van egy másik 35 százaléknak. Hogy jobban megérthető legyen, tegyük fel a dinnyékről volna szó, tiz közül egy családnak 2 dinnyéje volna, viszont kilenc csaban ezt felelte neki: ‘Sokat törődök vele, hány panasz volt! Az ön kvótáját a jövő évre kétszeresére emeljük és ha nem tud mégegyszer annyi kocsit eladni, mint eddig, akkor majd találunk maga helyett mást, aki tud’ ” Igen, a nagyvállalat nem ismer irgalmat és éppenolyan kegyetlenül bánik ügynökeivel, mint munkásaival. Bármily becsületes ember is az az autókereskedő, bármily tekintélyt szerzett is magának a kisvárosban, ahol a vállalat érdekeit képviselte, ha nem tesz eleget a súlyos parancsnak, mehet a fenébe, ki vele az utcára. Az önérzetében megbántott ember természetesen ellene- fordult a vállalatnak és kijelentette, hogy akkor helyesebbnek tartja, ha a kormány tartja eilen-';, őrzésben az üzleti életet. ,; ' ' ’ Az igazságtalanság és a 'durvaság gyakran feliád kénytelen lenne egy dinnyén osztozkodni. Mig a munkás családjával keservesen küzd a megélhetésért; a nagyipar, az üzemek jövedelme egyre nagyobb lesz. A New York Times bevallása szerint 1955 első 9 havában “a nagyipar profitja magasabb volt, mint történelmünkben bármikor.’ Ez az egyenetlen vagyon elosztás bizony nehéz probléma a dolgozó családok részére. Egyrészt mérhetetlen vagyon néhány embernek, minimá, megélhetési lehetőség a nagytöbbség részére. A munkások részére marad azért két törvényes ut ha megtanulnák ezt valóban használni. Javíthatnának helyzetükön a szervezkedéssel és szavazással. Erős szakszervezetek harcolhatnának a munkások helyzetének javításáért, és ha szavazataikat olyanoknak adnák, akik valóban az ő érde- keilkért állnak síkra, egészen más lehetne a munkásság általános helyzete. Igya azonban csak akkor kerül be a munkások helyzete egyszer-egyszer az újságok “headline- jaiba” amikor egy egy munkást rettenetes nyomorúságos helyzete arra készteti, hogy büntethető dolgot kövessen el. , “Mesével kezdtük, mesével kell végeznünk. Az a szegény ember nem is hazudott, amikor azt mondta, hogy utonállók vették el tőle a pénzt. Csak pontatlan volt. Mert a pénzétől valóban megfosztják. Amikor egy olyan társadalomban, amelyben egyetlen ember 500 millió dollárt tud “ajándékozni”, amelyben a vezetők sok száz és ezer millió dollár ára # emberpusztitó fegyvereket tudnak ‘ajándékozni’ külföldi, népelnyomó zsarnokoknak de egy szegény dolgozó embernek 50 dolllárt (és sok százezreknek még ennél is kevesebbet) adnak tiszta- gu családja életbentartására, akkor nem lehet másról mint utonállásról és rablásról szó. Hogy, hogy-nem, ez a tény talán még azoknak ai rendőröknek a vastag koponyáján is keresztülhatolt. És, ha talán rövid időre is, de elszé- .gyelték megukat pénzadó gazdáik embertelensége fölött és ezért bocsájtották szabidon a ki- lencgyermekees családapát, aki utonállást “hamisított”. A PHILLIPS PETROLEUM COMPANY az ország második legnagyobb gasoline gyártója, 42.5 millió dollár tiszta hasznot csinált 1955 első felében. A múlt éy ugyanazon időszakában 37.9 millió volt a profitjuk. — Csak arra vagyok kiváncsi, mennyivel többet akarnak Amerika népétöl elvenni, mielőtt kapzsiságukat kielégítik? — kérdezté Heselton képviselő (Mich.) a képviselőház ülésén. ♦ A SZENÁTUS államközi kereskedelmi bizottsága aggodalmát fejezte ki az autóipar állapota miatt. Ez év julius 1-én az eladatlan autók száma 820,000 volt. Amig az előző év ugyanezen szakában csak 607,000 volt, ama eladásra kész autók száma, amelyre néni találjak vevőt. ★ A LEGTÖBB autóhajtó valószínűleg azért hajt gyorsan, mert attól fél, hogy mire odaér, már nem lesz parkoló helye. ★ A SZÍNES TELEVÍZIÓNAK az egyik legjobb tulajdonsága az, hogy a legnagyobb részünknek úgy sem áll módjában megvenni azt. háborító a betevő falattal űzött minden más visz- szaélésnél. Telekiirtölhetik a világot például azzal a propagandával, hogy a telefonalkalmazottak mily szép béreket kapnak, mily óriási gazdasági előnyöket élveznek a telefonos kisasszonyok, mily állandó az alkalmazásuk. Ez különben sem igaz, de ha még igaz volna is, kit csábit a vágy, hogy a telefontröszt szolgálatába álljon, amikor kitudódik, hogy ugyanaz a telefontröszt lehallgatja alkalmazottainak privát telefonbeszélgetéseit!! Ezeknek a tényeknek számontartásával írhatta a “N. Y. Post” rovatirója, Murray Kempton, a máskülönben gyakran oly munkásellenesen érvelő, de itt-ott az igazságra rátapintó iró: “Hiába minden, nincs elég pénz, hogy az egész országot megvásárolják vagy elég hazugság, hogy bolonddá tartsák az országot. És éppen ezért van remény rá, hogy uj szelek fujdogálnak nálunk is”.
