Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-19 / 3. szám

January 19, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 15 Mi újság az óhazában? Európa egyik legnagyobb erőmüve Idegenforgalmi hivatal Látogatás a magyar filatelisták Budapesten budapesti klubjában — jviagyarorszagi riport — Magyaroszágnak talán leg­szebb gyöngyszeme az észak­magyarországi borsodi tájék. A természet mintha két kéz­zel pazarolta volna ide gazda­ságát, szépségét: a felszínen komor hegyhátak, ezerszinü erdők, virágos lankák bájos koszorúja, — amelyet mint ezüst pántlika köt össze a szeszélyesen kanyargó Sajó folyócska, — s lent a föld mélyében az ország fekete aránya: a szén szinte kime­ríthetetlen mennyiségben. A Magyarországot ipari ál­lama fejlesztő ótéves népgaz­dasági terv erre a területre irányozta legnagyobb ipari' beruházásának: a borsodi kooperációnak a helyét. Ve­gyikombinát, korszerű bá­nyatelepek, gigászi hőerőmű épül 'tt, hogy a hajdan el­hanyagolt tájékból az ország, legnagyobb, legmodernebb ipari bázisa váljék. A hőerőmű helyén hat esz­tendővel ezelőtt vizenyős le­gelők, sásos, lápos zsombékok voltak, — amtlyekben millió- számra tenyésztek a békák, — ma azonban a magyar dol­gozók sokszor hősies munká­ja nyomán befejezéshez kö­zeledik itt Európa negyedik legnagyobb erőmüvének épí­tése. .1950-ben kezdődtek az erő­mű építési munkálatai, és 1956-ra készül el teljesen. A vizes, süppedékes talaj, a mostoha időjárás nem egy­szer kemény próbára tette a dolgozókat. Sokszor huszon­ötfokos hidegben, harmincfo­kos hőségben folyt á munka, — az erőmű mégis napról- napra emelkedett, s az elmúlt esztendő telén már megkezd­hette működését az első üzemegység. Pedig a feladat nem volt kicsi. Hiszen az elő­munkálatoknál annyi földet kellett megmozgatni, mint a budapesti Gellérthegy egy tekintélyes része. Mintegy öttfen kilométer hosszúságú tehervonatot tenne ki az a 3,660 darab vagonokba ra­kott elöregyártott elem, ame­lyet az erőműbe beépítettek, item beszélve a töménttlen mennyiségű betonról, s más építőanyagról. mely más forr mában került felhasználásra. A mű nagy kazánegységei­ben a környék bányáinak sze­nét használják és az itt ter­melt villamosenergia részben a borsodi kooperáció, rész­ben az országos hálózaton keresztül a többi ipartelep, város, község villamosenergia- szükségletét biztosítja majd. Az erőműben nagy gondot fordítottak a minél korsze­rűbb gépesítésre, a berende­zés és a fajlagos kalória fel- használás tekintetében mél­tán felveheti a versenyt bár­melyik uj, európai erőmüvei. A beérkező szén például em­beri kéz érintése nélkül, gépi utón jut el a kazánokba » ez -a magasíoku gépesítés lehe­tővé teszi majd, hogy vi-1 szont kislétszámu üzemeltető j személyzettel lehessen a ké- j nyes gépóriások birodalmát | kifogástalanul ellátni. Az idén tizenhárom Szabolcs- Szatmár megyei községet villamosítanak. 74 erőgéppel, 100 traktor­ekével, 44 cséplőgéppel és sok más felszereléssel gazda­godtak tavaly Nógrád megye gépállomásai. A gépállomá-1 sok mintegy 4 millió forintot j fordítottak tavaly építkezés­re és laboratóriumok létesíté­sére. Ifjúsági hetet rendeznek Kisújszálláson januárban a termelőszövetkezeti és üzemi ifjúság, valamint az iskolák tanulóinak bevonásával. A hét műsorán könyvankét, irodalmi előadás, filmvetítés, hanglemez-est, bál szerepel. 1 Egyre inkább nő Magyar-1 ország s különösen Budapest idegenforgalma. A Fővárosi Tanács most — a tavalyi ta­pasztalatok alapjan — meg­szervezi a Fővárosi Idegen- forgalmi Hivatalt. Ez gon­doskodik majd a fővárosba érkező külföldiek vagy vidé­kiek megfelelő elszállásolásá­ról ; megismerteti a látoga­tókkal Budapest műemlékeit, nagyhírű fürdőit, uj létesít­ményeit, a főváros kulturális életét. 42 millió forintot fordítanak építkezésre az idén Tolna megyében. Töb­bek közt kilenc községben törpe vízmüvet építenek, négy millió forintot pedig a szekszárdi kórház bővítésére fordítanak. Vadászat puska és vadászkutya nélkül Magyarországon losan megállapítja az érté,- két és elindítja útjára. Buda­pest minden kerületében, az ország kisebb-nagyobb váro­saiban és nagyobb üzemek­ben működnek filatelista szakkörök. A cserefüzetet egyik kör továbbítja a má­siknak. A klubban a tagok megismerik a füzet tartalmát és ha szükségük van rá, ezt meg is vehetik. A cserefüzet helyre és az eladó a bélyege­kért megkapja a reális érté- végiil visszatér az elindító két. A bélyeggyűjtők védelme s hathatósabb t á m o g a tása 1952-ben kezdődött. Ekkor hívták életre a bélyeggyűj­tők uj szövetségét, amely fe­ladatául tűzte ki a bélyeg- gyűjtés népszerüsétését. Ez teljes mértékben sikerült. Bi­zonyság erre, hogy amig 1952-ig Magyarországon csak szórványosan voltak bélyeg- kiállitások, addig az utolsó évben a bélyegklubok egy­másután rendezik a kiállítá­saikat. A klubokban rendszeres szakelőadásokat rendeznek. Ezeken megjelennek a fiatal filatelisták is, akiknek kép­zésére különös gondot fordít a szövetség vezetősége. Az ifjú filatelisták. az általános és középiskolák tanulói, az ipari tanulók, egyetemisták, stb. éppen úgy részesülnek a szövetség kedvezményes bé­lyegjuttatásaiban, mint a felnőttek. A szövetség hiva­talos lapja, a Filátéliai Szem­le gyakran közli a fiatalok bélyeggyüjtési híreit. A Magyarországra érkező külföldiek között is sok a bé­lyeggyűjtő. Ezek első utjai közé tartozik a budapesti Központi Klub meglátogatá­sa, ahol személyesen talál­koznak azokkal, akikkel cse­reviszonyban állnak. Nemré­giben egy svéd gyűjtő húsz évi levelezés után találkozott cseretársával. A vezetőség sokat törődik a minél széle­sebb kapcsolatok kiépítésé­vel. A Filatéliai Szemle min­den száma hasábokon át köz­li, hogy milyen országokból keresnek cseretársat a szö­vetségen keresztül. Auszt­ráliától— Izlandig, Angliától- Sziriáig, szinte alig akad olyan állam, ahonnan ne je- : lentkeznének kapcsolatot te­remteni a magyar bélyeg­gyűjtőkkel. Ennek megköny- | riyitése érdekében a szövet- ; ség létrehozta a Külföldi Csereellen ő rző Bizottságot, melynek feladata mindkét fél | érdekének a megvédése. A közelmúltban például megtör­tént, hogy & klub egyik tag­ja hirtelen meghalt, amire az ellenőrző bizottság, illetve a szövetség átvette az el- ; hunvtat terhelő kötelezett­I ségeket és igy a külföldi cse- I retársakat nem érte károso­I dás Irta: Ják Sándor Budapest Nincs olyan nap, amikor a Vlagyar Bélyeggyűjtők Orszá" gos Szövetsége budapesti központi klubjának ajtajára nem lehetne kiírni, hogy — telt ház. Az élénk hangulatú klub­ban a tagok bélyegeket cse­rélnek, vagy szakkérdésekről beszélgetnek. A klubban csak cserélni szabad, az adás-vétel szigorúan tilos. A cserélésre kerülő euró­pai bélyegek értékeit a Zum- stein, a tengertuliakét Yvert, a belföldieket pedig a ma­gyar Filatélia katalógusa alapján állapítják meg. Kü­lönleges változatok esetében, ha a felek nem tudnak meg­egyezni, úgy a szövetség, il­letve a klub bélyegvizsgáló állomásához fordulnak dön­tésért. Ha a tagok közül valaki nem cserélni, hanem értéke­síteni kívánja felesltges bé­lyegeit, azokat beragasztja egy úgynevezett csere-füzet­be, a szövetség belföldi cse­reforgalom osztálva hivata­llá: JÁK SÁNDOR A keletmagyarországi bi- harnagybajomi vadászgazda­ság felet nehezen tisztult fel a reggeli köd, de már kezdő­dik a furcsa vadászat. A va­dászoknál nincs puska, egyet­len vadászkutya sem csahol. Pedig a jelek szerint nagy­szabású vadászat készül. A “vadászok’ háromszáz­méternyi hosszú, hat méter széles hálót kötnek magas rudakra. A háló lazán leng a rudak között, az alsóré­szét visszahajtják, igy zsák­ként képződik a föld felett. Ezzel az egész vékony lencér- nából font hálóval “vadász­szák” a foglyot, a fácánt. A párás levegőben a vékony hálót még az ember, is alig veszi észre, még kevésbbé a felriasztott, menekülő madár. Indul a különös vadászat, amelynél békességesebbet el­képzelni is alig lehet. A “vadászok” legtöbbjé­nek két keze a fegyvere, né­melyik botra támaszkodva lépked, a bot lesz a puskája. A háló jobb és balszéléről el­indul tiz ember. Mintegy fél­négyzet kilóméter területet fognak körül. Amikor a haj­tólánc kialakul, hirtelen fel­csap a lárma: a hajtők kiug- ranak, kurjongatnak, tapsol­nak, bottal hadonásznak. A felriasztott madarak a meg­szokott tartózkodási helyük felé menekül Hek, egyenest a felállított hálóba... Mire a hálót észreveszik, már nem tudnak irányt változtatni, ne­kiütődnek és belehullanak a háló zsákrészébe... Percek­nek tűnik az a félóra, amig a hajtás befejeződik. Addigra mintegy nyolcvan fogoly igyekszik kimenekülni a há­lóból. ' ' ­“Hungarian Partridge” a ne­ve. • A befogott apróvadakat a “Magyar Vadkereskedelmi Vállalat” (MAVAD) soproni telepére szállítják. A Sopronba való szállítási idő alatt a madarak nem éheznek mert a kosarakban 10-10 madár részére három napi élelem van. A MÁVAD soproni gyüj- tőtelepére november-február között naponta futnak be az élő vadszállitmányok. Persze nemcsak fogoly és fácán, ha­nem nyúl is, amelyből ugyan­csak sok ezret szállítanak külföldre. Az országban tiz magashálóval és tizenöt nvul- befogóhálóval “vadásszák”’ az apróvadat. A MÁVAD te­lepére csak a legjobb té­ny észterületekről szállíthat­nak élővadat. A gyüjtőtelep- re érkezett állatokat szigorú orvosi vizsgálat alá veszik s csak tovább tenyésztésre al­kalmas apróvadat szállítanak külföldre. A külföldre irányuló szál­lítmányokat úgy állítják ösz- sze, hogy az uj környezetben a szaporodásukat biztosítsák. A monogám természetű fo­goly csak párosán él, tehát abból egy kakast és egy tyú­kot szállítanak. A törzsben élő fácánnál egy kakas-három tyuk az arány, a nyúlnál pe­dig 1:2, — Az exportálásra kerülő apróvad “családalapí­tása” csak az uj hazában kezdődik, mert a különböző nemüeket külön-külön kosa­rakban szállítják. A magyar Alföldön háló­val befogott apróvaddal igy frissítik fel a külföldi orszá­gok fogoly, fácán és nvulál- lományát. . — " A vadbefogók hihetetlen gyorsan szedik ki a madara­kat és helyezik az előkészí­tett zsákvászonnal fedett ko­sarakba. Közben a befogó­mester pillanatok alatt meg­állapítja a foglyok nemét, mert külön-külön helyezik el a kakast és a tyúkot. A foglyok befogása pedig tovább folyik. .. Nem kell mást tenni, a háló zsákját a túlsó oldalra kiformálni és a hajtás az ellenkező oldalról indul meg... Majd a vadbe­fogók összeszedik a hálót és uj helyre mennek fácánbe­fogásra. Mind a fogolynak, mind a fácánnak befogása ugyan­azon módszerrel történik, de más és más helyen. A fogoly a mezőgazdasági területet kedveli, a fácán inkább az erdős-bokros terepen tanyá­zik. Ezeket a tanyázó helye­ket jól kell a befogómester­nek ismernie, mert attól függ a vadászat sikere. A magyar Alföld egyes tá­jai változatos terepviszonyai­nál fogva igen gazdagok mindenféle apróvadban. A vadbőség tette lehetővé, hogy a magyar vadszárnya­sokból évente tízezreket tele­píthetnek át nemcsak Euró­pa különböző országaiba, (Svájc, Franciaország, Olasz­ország stb.) hanem még a tengertólra is. A magyaror­szági életerős vadállomány áttelepítése rendszerint a he­lyi vadállomány felfrissítésé­re szolgál, de mint például Észak-Amerika esetében az állatfajta meghonosítása volt a cél. Észak-Amerikában az európai-fogoly isme rétién volt. Magyarországról szállí­tották oda, ahol jól alkalmaz­kodott az idegen környezet- fcen, ^szaporodott és azáta is «

Next

/
Thumbnails
Contents