Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-06-28 / 26. szám
June 28, 7956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ ■V • " • 'J • ' '-*jf 'fi______________ 3 A SZABADSÁG LEGNAGYOBB VESZÉLYEZTETŐ! A General Motors elárusító ügynökeivel együtt egyedül hirdetésekre 100 millió dollárt költ évente. Minden folyóiratot, újságot, rádió és televíziós állomást karmai között tart, mert valameny- nyi tőle kapja jövedelme egy részét. Nem csoda, hogy a legritkább esetben jut nyilvánosság elé kedvezőtlen jelentés errről az ipari óriásról. Majdnem mindig dicséreteket hall az ember úgy a vállalatról, mint vezetőiről. Nemcsak a legnagyobb ipari vállalat, de a legnagyobb pénzügyileg is. Saját pénzintézetén, a General Motors Acceptance Subsidiaryn keresztül, a világ legnagyobb pénzügyi üzletét bonyolítja le, 289 városban.'Természetes tehát, hogy a bankok mindenütt együtt dolgoznak a mam- mutváJlalattal és megvédik, mikor a monopólium vádjával illetik. A G. M. a szállító vállalatokat is kezében tartja, mert hiszen a legjobb “costumer“-jük, s abban az erős helyzetben van, hogy a vasúttársaságokat, melyek autóikat, mozdonyaikat szállítják, G. M. autóbuszok és mozdonyok vásárlására bírja. 1955-ben G. M. évi jövedelme több mint 12 billió dollárra rúgott. A szenátus igazságügyi bizottsága előtti kihallgatáson, mikor a tröszt és monopóliumok elleni ügyeket tárgyalták, kiderült, hogy a General Motors pénztárain keresztül nagyobb összegek folynak be, mint az ország negyven államának kincstáraiban együttvéve. A G. M. gazdagabb, mint az “Empire state”. New York állam, 64 városban 119 nagy gyára van és idegen országokban is van 18 vállalata. Képviselői, irodái révén hatalmas befolyása van a világ minden részében. Biztositó társaságok is vannak tulajdonában, ő a világ legnagyobb autó, teherautó, autóbusz, mozdony és alkatrészeket gyártó vállalata. Ugyanakkor ott gyártják a gázmotorokat, bulldózereket, földhányó gépeket. Hűtőszekrények, mosógépek, tűzhelyek, fagyasztók, villanyos konyhafelszerelések, léghűtő berendezések, világitó, melegítő készülékek, és az ég tudja, mi más kerül ki óriási mennyiségben a G. M. gyáraiból évente. ' Mellékvállalatai a repülés és hajózás különböző iparágaiban is fontos tényezők. A G. M. egyéni birtokban levő egész gazdasági világ. Maga az állam szerződésekre jogosítja fel idegen hatalmakkal; olyan jogokkal bir, amit maga a politikai állam nem engedhet meg magának törvényesen. Van a részvénytársaságnak 500,000 részvényese, ami a társaság szerint jogot ad neki arra, hogy mondhassa, hogy érdekei azonosak az ország érdekeivel. Ez nem állja meg a helyét, ha megvizsgálják a dolgokat, mert kiderül, hogy a részvények 38.94 százaléka 50 nagyrészvényes kezében van és 90 százaléka a részvényeknek 10 százalék kezében van. A GM azt állítja, hogy mindössze 20%-os hasznot óhajt befektetései után. Ez magában véve is elég szép volna, de a valóság az, hogy 1955-ben 65 százalékos profitot zsebelt be az adók levonása, előtt és 31 ' -ot az adók levonása után. Az utolsó 8 évben átlagosan több mint 25%-os tiszta haszna volt befektetései után. A szenátusban.a G. M. szószólói mindent elkövetnek, hogy 25 ; -ra szállítsák le adóját, a mostani 52%-os helyett. Ha ez megtörténik az azt jelenti, hogy 40%-os profitot kap a G. M. befektetései után, ha csak jószántából nem szállítja le gyártmányainak az árát, ez pedig igazán nem valószinü. Az amerikai gyárak általánosságban körülbelül 12'!-os profitra dolgoznak, a kisebbek néha még annyit sem húznak, viszont a 100 milliós cégek legalább 15 százalékos hasznot zsebelnek be. A G. M. tehát megduplázza az országos átlagot. Harlow Curtice, a G. M. elnöke, azt állítja, hogy “a vállalat kénytelen nagyra nőni a technika fejlődése következtében.” Viszont a szenátus vizsgálóbizottsága megállapifotta, hogy a G. M. nagy profitja inkább monopolista piaci árakból származik, nem pedig a technikai .fejlemények következménye. A társaság azt állítja, hogy nagy kárára lenne a termelésnek, ha független vállalatokká kellene tennie autógyárait! Ez azt jelenti, hogy például a Chevrolet-autó évi kétmilliós termelésével és négy billió dolláros jövedelmével nem volna olyan erős, ha egyedül állna, mint külön vállalat. Ez a vezetőség, a kutatási lehetőségek, a motor- gyártás és tervezés rovására is menne. Mondanunk sem kell, hogy ez az állítás egyszerűen képtelenség. A G. M. gyártja manapság a kereskedelmi forgalomban használt autóbuszok 80 százalékát. Ez az utolsó néhány év eredménye, mert négy ve- télytárs közül hármat tönkretett úgy, hogy kiszorította őket. Ez a “szabad kér Acedelem” eredménye. Nem mintha vetélytársa íjryengébb, rosz- szabb autóbuszokat gyártott volna, mint a General Motors. A G. M. azonban elég tőkével rendelkezett, hogy megvette a vállalatokat és exkluzív szerződéseket kötött velük, a trösztellenes törvény ellenére. A bankokkal való összeköttetései alapján nagyobb és jobb hitelt is nyújthatott a vásárlóknak és ez is közrejátszik a vetélytár- sak eltávolításában. Az önálló pénzintézetek hiába mennek panaszra a G. M. ellen, rá sem hede- ritenek. A G. M. vezérkarának egyetlen elhatározása 18,000 autóelárusitó cég, 10,000 alkatrész elárusító, 500,000 alkalmazott, 500,000 részvényes életét befolyásolja. Az igazság az, hogy hatással van egész Amerika, sőt az egész világ közgazdaságára. A G. M. terjeszkedését üdvrivalgással fogadja a sajtó, de egy szóval sem említi, hogy az ország egész gazdasági életét a tönk szélére viheti, Hiába a kormány, a kongresszus. A G. M. árainak meghatározása rendkívül fontos abban a tekintetben, hogy vele a népet az infláció utján kifoszthatják. Három képviselője volt a G. M.-nek Eisenhower kormányában. Egyetlen más vállalat sem kapott ennyi elismerést hazánk történetében. Felmerült hogy törvényes eljárást indítanak a G. M. ellen monopóliuma, illetve túlkapásai miatt. Stanley Barnes helyettes igazságügyminiszter felvetette ezt a kérdést, egyszerre bírónak jelölték. Miután kormányunk nagyszabású útépítést vett tervbe, a G. M. megvásárolta a Euclid Road Machinery részvénytársaságot. A G. M. cselekedete világosan megsértette a trösztellenes Clayton törvényt, de eddig még senki se tett semmit ellene, legkevésbé az igazságügyminisztérium, amelynek hatáskörébe tartozna. Az óriás pedig nőttön nő. A kongresszusi kihallgatások alatt több elárusító megtámadta a G. M. társaságot. Curtice elnök kijelentette, hogy ötéves szerződést kötnek az elárusítókkal. Minden újság nagybetűkkel hirdette a GM dicsőségét, holott mindössze apró manőver volt az egész, célja port hinteni a világ szemébe. A G. M. ugyanis fenntartja magának a jogot, hogy bármely pillanatban megszüntesse szerződését, okkal, vagy ok nélkül. A G. M. elárusítói pénzt fektetnek be szép üzletek felállításába, javítóműhely berendezésébe, de azért mégsem urai üzleteiknek. Mit vásárolhatnak és hogyan hirdethetnek, az teljesen a G. M.-től függ. Hiába ismerik körzeteik szükségleteit, kénytelenek alávetni rendeléseiket a G. M. szerződésének. A házi elektromos gépeket is gyártó G. M. árnyat vet erre az iparágra is. A G. M., amikor akarja leszállítja árait egy rövid időre és a ve- télytársak nagy része egy-kettőre becsukhatja kapuit, cssupán a legrősebb mámmut-vállalatok képesek G. M.-nek ellentállni. A kisebb cégek egyesülése, ami most folyamatban van, tulajdonképpen védekezés a mammutok ellen. Az is szóbeszéd, hogy a G. M.-féle nagyvállalat jobban képes szervezetileg működni. Akármilyen rosszul volna is megszervezve, bárhogyan pazarolnának is, akkor se mennének tönkre, mert tőkéjükkel és monopolista áraikkal mindent megvehetnek, mindent hatalmukba keríthetnek. A pénz és hatalom egyre kevesebbszámu, de egyre nagyobb vállalatok kezében összpontosul Amerikában. Sajtónk egyáltalán nem tudatja népünkkel a valódi tényállást. Hetven darab billió dolláros részvénytársaság van hazánkban, ezek több mint 200 billiónvi vagyonnal rendelkeznek. Egy maroknyi mammutvállalat szolgálatában dolgozik több mint a fele, a jelenleg alkalmazásban levő 64,000,000 munkásnak. Ezek befolyása alatt állnak iskoláink. Vannak fizetett Íróik, re- porterjeik, tanáraik, rádió és televíziós bemondóik, akikről az átlag nép azt hiszi, hogy “pártatlan megfigyelők...” Egész városokat tehetnek tönkre azzal, hogy egyszerűen elköltöztetik gyáraikat. ők állapítják meg alkalmazottaik hűségét is “hazájuk” részére. A mammutvállalatok propagandáinak nyomása alatt Amerika népei ön- tudatlanul feladják születésüknél fogva megillető jogaikat. Az üzemek munkáhantartása, a szavazati jog, a polgári jogok kérdése, mind fontos tényezők a hatalomért folyó harcban. O’Mahonay szenátor Washingtonban, egyike azoknak, akik valóban tisztában vannak mi törVÁLASZTÁSI ARENA ^----------------------------------J Harriman két lovat nyergei egyszerre Harriman newyorki kormányzó egyre erélyesebben vesz részt a választási kampányban, csakhogy furcsa dolgok erűinek ki róla. Miután nagy karral a polgárjogok előharcosává trombitálta ki magát, főkolomposai arról igyekeznek meggyőzni a dixiekratákat, hogy Harriman a valóságban csak “mérsékelt” állás; pontot foglal el ebben a kérdésben. Hogy Harriman kifelé a polgárjogok védelmét zengi, miközben suba alatt a déli reakciósokkal sugdolódzik, váratlanul úgy derült ki, hogy Gary, oklahomai kormányzó, akit most neveztek ki Harriman kortesbizottsága elnökéül, kijelentette, hogy a newyorki demokrata basák biztosították őt, hogy Harriman polgárjogi állás- foglalása a valóságban nem olyan éles. Harriman a hir kipattanásakor elutasította a “mérsékelt” kifejezést és azzal próbálta elkenni, hogy ez csak “szójelentéstani” kérdés. Ugyanakkor azonban örömének is kifejezést adott, amiért Gary elfogadta a bizottsági elnökséget és haragosan rátámadt azokra, akik a polgárjogi kérdést a kampány legfőbb pontjának gondolják. Ennek a kis epizódnak izgalma még le sem csillapodott, amikor kitudódott, hogy Carmen De Sapio, Harriman fő támogatója és kampányának newyorki fődemokratái, diszbankettet rendeztek a s. carolinai demokrata Richards képviselő tiszteletére Washingtonban a Mayflower-szállodábar. Richardson kivül meg voltak hiva oda sokan a dixiekrata törvényhozók közül, akiket Harriman főkortesei maguk mögé szeretnének tömöríteni azzal, hogy megnyugtatják őket, hogy Harrr- nian nem olyan melegen eszi meg a levest, mint ahogyan azt képzelik. Minél gvanüsabbá válik Harriman ügybuzgalma, annál jobban emelkednek Adlai Stevenson esélyei a jelölésre. Két héttel ezelőtt Estes Ke- fauver szenátorral együtt fellépett egy televíziós műsoron, amikor is Kefauver kijelentette, hogy a múltkorjában elvesztette a fejét és hibát követett el, hogy Stevensont oly élesen támadta és hogy dehogy is fog lecsatlakozni egy “Stevensont kibuktatni” jelszóval tervezett mozgalomhoz, sőt, ha Stevensont választanák elnökjelöltnek, ő a legnagyobb odaadással támogatni fogja. Ennek következtében találgatások indultak, hogy megyeg.vezés készül Stevenson és Kefauvér között. Stevenson lenne az elnökjelölt, Kefauver pedig az alelnökjelölt. Stevensonnak van már 500 biztos szavazata, Kefauvernek 175, ezek birtokában a második próbára ők kerülhetnek a jelöltlista élére. Mindkét szenátor hadiszállásán tagadják ezt a paklit. Kefauver azt is kijelentette, hogy még mindig nem hajlandó feladni a jelöltlista első helyéért folyó versenyt. ténik körülöttünk, érdekesen számolt be nemrégen a szenátushoz intézett jelentésében arról, hogy mit jelent politikában a gazdasági hatalom koncentrációja USA-ban. Azt mondta: “ha valóban meg óhajtjuk nyerni a hidegháborút és meg akarjuk őrizni a szabadkormánokat az egész világon. először is itthon kell a gazdasági szabadságot megőriznünk. Ha itthon elveszítjük, elveszett az egész emberiség számára. Ezzel a feladattal kell megbirkóznunk.” A szabad gazdasági és politikai verseny, amit mi demokratikusnak nevezünk, elpusztíthatja a demokráciát, ha szabadkezet adunk neki. Hazánkban a gazdasági szabadság legnagyobb veszélyeztetője a mammutvállalat. A legnagyobb ezek között is a General Motors. KÉSZÜLJÜNK AZ ORSZÁGOS LAPKONFERENCIÁRA—Aug. 28, szeptember J
