Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-06-21 / 25. szám
Thursday, June 21, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ It j I r o d a I o m Művészet LÁTOGATÁS AMSZTERDAMBAN Egy magyar írónő hollandiai naplójából Amszterdam szépségét, báját mindenki felfedezi, aki először jár Hollandiában. Velencére is, Párizsra is emlékeztet, s mégis más. Amszterdamnak egyéni arca van. Utcáin bolyongva, a régi patrícius házakat nézegetve megelevenedik előttünk a város “aranykora”, a XVII. század. Itt volt akkor egész Nyugat-Európa pénzügyi műveleteinek központja, itt éltek a gazdagságukról messze földön hires kereskedők, innen indult hóditó útjára a Holland—Kelet-indiai Társaság, s ide özönlött a meghóditott Kelet kincse. Tellett arra, hogy a polgárok gazdagon díszítsék házaikat, hogy a kor legjobb építészei kialakítsák, továbbfejlesszék a holland nemzeti épitőmiivészetet. Mi adja e város báját? Az a meghitt, finom kép, amely a szép épületsorok között húzódó csöndes csatornák, a vizbehajló buja zöld fák, a sok romantikus hidacska összhangjából kialakul. Csónakok úsznak a vizen — zászlójuk néhány száradó pelenka — s a hajós sok “ch”-betüs nyelvén elnyújtva énekel egy dalt. .. Amszterdamot nem is lehet a “szárazföldről” megismerni. A jó kereskedelmi érzékkel, s nagy idegenforgalmi tapasztalattal rendelkező hollandok ebből is hasznot húznak. A “vizi autóbuszok” éppúgy hozzátartoznak Amszterdam életéhez, mint a I2-es busz Budapesthez. Modern üvegte- tejü, nyolcvanszemélyes motorcsónakon indulunk el, hogy megismerkedjünk a Vízivárossal. Az idegenvezető holland, francia, angol és német nyelven ismerteti a város nevezetességeit. Hányszor ismétli el naponta, hetente, évente a mondókáját ez a fiatal holland fiú? S mégis, sem a megszokás, sem az unalom nem érződik hangjából. Sok szeretettel beszél városáról, s láthatóan hálás, ha valaki a szokottnál nagyobb érdeklődést tanúsít. Először egy kis statisztikát kapunk, 50 csatorna szeli keresztül-kasul a várost, s alkot 90 szigetet, amelyeket 400 hid köt össze. A házak — akárcsak Velencében — nagyrészt cölöpökre épültek. Minden holland iskolásgyermek tudja, hogy az egykori városházát, a királyi palotát három évszázaddal ezelőtt 14,000 cölöpre építették. Van olyan ház, amelynek küszöbéről a vízbe lehet lépni. Mohos falak között, vizmosta, időrágta házak mellett siklik tova a keskeny csatornán csónakunk. “Nézzenek balra, az az épület ott Rembrandt háza — magyarázza az idegenvezető — csaknem húsz esztendeig élt itt a nagy festő, de felesége, Saskia halála után nehéz anyagi helyzetbe került, kénytelen volt eladni a házát. Az épület ma múzeum, rézkarcok, rajzok, vázlatok gyűjteménye látható benne.” Ez elég “finom” megfogalmazás. Rembrandt, akinek művészete túlnőtt időn és téren, elfeledve, nyomorban halt meg. Ugyanez a sors jutott Frans Halsnak, élete utolsó napjaiban kegyelemkenyérre szorult, a város tartotta el... Néhány lépésnyire Rembrandt házától van az ócskapiac, olyan, mint a mi régi Teleki térünk. Ez itt az egykori zsidónegyed. Spanyol és portugál zsidók menekültek ide az inkvizíció elől, s itt találtak menedéket a Franciaországból elüldözött hugenották is. Kecses tornyok, gyönyörű templomok vonják magukra a figyelmet. Nem értek az épitészethez, de szeretem a szépet, s élvezem a holland gótika, reneszánsz, barokk remekeit, a finom architektúrájú, csúcsos, ormos tégla- és kőépületeket. Az idegenvezető apró megjegyzésekkel fűszerezi mondanivalóját. A polgármester háza előtt haladunk el. “A polgármester ur otthon van — jelenti ki, s a kérdő tekintetekre válaszolva hozzáteszi: — A háza előtt ott a bicikli.” Lehet, hogy ezerszer elmondta már ugyanezt, s lehet, hogy a polgármester urnák luxusautója is van, de ez az apróság azért jellemző. Kifutunk a tengerre. A “viz felett” egy-egv hajó lebeg. Két “tank” között a viz kiszivattyu- zásával emelik a “viz fölé” a hajót, hogy javítani, festeni lehessen. Sípjelek, hajókürtök hasítanak bele a levegőbe. Nagy a forgalom. Bár Amszterdam mint kikötő ma már nem ragyog régi fényében (a rotterdamiak csipkelődő szólásmondása szerint “Amszterdam: város kikötővel, Rotterdam: kikötő várossal”), de megtartotta jelentőségét, mint a gyarmatáruk fontos európai piaca. A síró asszonyok tornya A kikötőből visszafordulva a szemközti épületre mutat az idegenvezető, “Ez a siró asszonyok tornya. Évszázazdokkal ezelőtt itt búcsúztatták a holland nők elhajózó férjüket.” Akkor még a szél duzzasztotta a vitorlákat, s az asszonyok isten kegyelmébe ajánlották férjüket. Akkor még gyakran az elemek győzedelmeskedtek az ember fölött. Ma már az ember többnyire legyőzi az elemeket. Amszterdamban hatalmas hajóépítő-vállalatok, gépgyárak, elektrotechnikai üzemek építik és szerelik fel a modern tengerjáró hajókat. S ezzel azt is elmondtuk, hogy a szép Amszterdamnak ipara is van. Ez különben csaknem minden holland kis- és nagyvárosra jellemző, mert a holland ipar nem néhány nagyváros köré csoportosul, hanem decentralizált, kiterjed az egész országra. Elsősorban a holland köny- nyüipar termékeit exportálják, s igen fejlétt a vegyi- és a műanyag-iparuk is. Az egyórás sétahajózás befejeződik. Illúziót rontó, hogy mielőtt kiszállnánk, kereskedelmi akció bonyolódik le. Holland csecsebecséket, képeslapokat árul az idegenvezető. Még ennél is kellemetlenebb, hogy a fiatal útikalauz mellett levő tányérba koppannak a fémpénzek. Borravaló. Itt mindenütt, mindenért, mindenkinek borravaló jár. Ez a szokás. Roppant megalázónak tartom, hogy ez a négy nyelven tökéletesen beszélő müveit holland fiú “tányéroz.” A Rijksmuseum felé tartunk, hogy megismerkedjünk a világ egyik leggazdagabb gyűjteményével, elsősorban a holland mesterek alkotásaival. Úgy hallottam, hogy az amszterdami múzeumnak van a legszebb Rembrandt-gyüjteménye. A Rembrandt-termek ajtaján, nagy szomorúságomra, kis hírben közölték a látogatókkal, hogy a nagy mester képeinek egy részét “ideiglenesen elvitték”, de megtekinthetők a Rembrandt-kiállitáson. Sajnos, ennek megnyitásakor már nem tartózkodtam Hollandiában. Most van a “Rembrandt-év”, julius 15-én lesz a nagy mester születésének 350. évfordulója. A Rembrandt-kiállitásra külföldről is érkeztek képek, a Szovjetunió is két festményt adott kölcsön. Külön bélyeget is bocsátottak ki az évforduló alkalmából. A legmagasabb értékű a festő 1639-ben készült önarcképét ábrázolja, a többi egy-egy jelentős alkotását. Nagyon fájlaltam, hogy nem láthattam a Rembrandt-termeket, de aztán kissé megvigasztalódtam, amikor egy hatalmas, különleges vilá- gitásu terembe, a “Tisztelet Halijába” léptem, s megpillantottam az egész falat betöltő Kivonuló lövészek, népszerűén Hajnali őrjárat cimü monumentális alkotást. Az utóbbi években restaurálták a holland szakemberek, amikor is páratlan részletszépségek kerültek napvilágra az évszázados patina alól. Itt mindenki leül, s hosszasan elidőz a kép előtt. 12—14 éves iskoláslányok félkör-alakban elhelyezkednek a parkett dobogósze- rüen emelkedő káváján. Fiatal művészettörténész magyaráz. (A muzeum három termében is gyerekcsoportokkal találkoztam, s láttam, hogy a nagy holland művészek tiszteletére, a művészet megbecsülésére nevelik őket.) Ez az egy kép is megéri, hogy idevándoroljon az ember, de a muzeum sok más kincset is rejteget. Kevés nemzet adott annyi kiváló festőt a világnak, mint Hollandia. Derű árad Brueghel mozgalmas parasztképeiről; a népéletet ábrázoló pompás, színes festményeiről. A gazdag holland otthonokba nyújt bepillantást Pieter de Hooch interieurje, a németalföldi tájat varázsolja elénk Jacob van Ruysdael, csodálatos színekkel ragadnak meg, Van Gogh fantáziackis modern képei. Talán senki sem rója fel bűnömül, hogy jár- tamban-keltemben kicsit megnéztem, úgy “női szemmel” a holland asszonyokat, lányokat. Egyszerűen öltöznek, látható, hogy kevesebbet költenek ruhára, mint a párizsi vagy a londoni nők. Egyszerűbben, takarékosabban is élnek. Viszont rendkívül fejlett a lakáskultúra. Otthonaikat YEHUDI MENUHIN BUDAPESTEN — Magyarországi riport A múlt hét keddjén megérkezett Budapestre Yehudi Menuhin, a nagy amerikai hegedűművész és felesége. A pályaudvaron Havas Jenő, az Országos Filharmónia igazgatója fogadta, s megjelent Christian M. Ravndal, az Egyesült Államok budapesti rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere, a követség több tagjával együtt. Menuhin csak néhány napra látogatott hozzánk, két hangversenyen lép fel és felkeresi a Zeneművészeti Főiskolát* hogy az ott folyó oktató és zenei nevelőmunkát közelebbről megismerje. — Azt hiszem, itt, Budapesten van a világ legjobb zeneiskolája — mondja a művészek és újságírók szűk körének, amely a Gellért Szálloda társalgójában körülveszi. — Ezt bizonvitja, hogy annyi kiváló előadóművész kerül ki a magyarok közül. Hiszen a hires amerikai karmesterek között is igen sok a magyar származású. Azonban rajtuk kívül szeretnénk mielőbb mai magyar művészeket is üdvözölni az Egyesült Államokban. — Valahogy úgy kell lennie' — fűzi tovább gondolatait —, hogy az európai zene tengelye a Duna mellett van: a Földközi-tengertől Németországig. Innen származott a legtöbb nagy zeneszerző és előadóművész, hiszen itt született Bartók Béla és Kodály Zoltán is. Valaki megjegyzi: a magyar kultúra köszönettel tartozik Menuhinnak azért, hogy Bartók annyi müvét tartja műsorán s népszerűsíti világszerte. — Nem nekem jár érte köszönet — feleli. —- Én tartozom hálával Bartók zsenijének, ő a legnagyobb modern zeneszerző. Ha rágondolok, olyan óriásként áll előttem, akinek lába a földbe gyökerezik, homloka a fellegek közé emelkedik. Talán mondanom sem kell, milyen örömmel fogadom az őszi budapesti Bartók-fesztivál bizottságának tiszteleti tagságát. Ezután családi természetű dolgokról esik szó s Menuhin legkisebb, négyesztendős kisfiáról beszél: gyermekei közül ő Ígérkezik zenei tehetségnek. ^ — Négy év múlva, majd ha nyolcéves lesz, ide- küldöm Budapestre, hadd tanuljon itt zenét. — Nagy örömmel jöttem Budapestre — mondja végül. — Igazán indokolt az az érdeklődés és kíváncsiság, amellyel most, hosszú, mesterséges megszakitottság után egymás felé fordul a világ- két része. Nekünk, művészeknek egyik legszebb feladatunk, hogy a közeledést elősegítsük. (s.) Hej de szép is a szép tavasz, ha el Olyan mint a ma született csecsemő. Csecsemőből egy szép bimbó gyöngyvirág Mindenkinek szívből jövő szagot ád. Nyár múltával hüvösödik az idő, így rendelte felettünk a teremtő, ] Én is vége felé járok az ősznek, öreg testem temetőben nyugszik meg. Beküldte: G. Sera RÉGI NÓTA . .. HIRES NÓTA Elmentem én a szőlőbe, azt is tudja kend, Ráléptem a venyigére, azt is tudja kend. Venyigéről, tvuhaj, venyigére, Fáj a szivem a szőkére, azt is tudja kend. Elmentem én a piacra, azt is tudja kend, Ráléptem egy szalmaszálra, azt is tudja kend. Szalmaszárról, szalmaszárra, Fáj a szivem a barnára, azt is tudja kend. 1 gonddal, ízléssel rendezik be'. A függöny, a szőnyeg, a szobát lakályossá tevő apró bútorok kiválasztása és összeállítása jó Ízlésről tanúskodik, Házaik nagyon tiszták, gondozottak, a kertek, Ka. csak tenyérnyiek is, rendkívül üdék, s nem hiányzik belőlük a fehér vagy színes kerti bútor. s
