Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-06-21 / 25. szám
Válasz R. Péternek Tisztelt Szerkesztőség! Legyenek szívesek levelemet leközölni válaszul Péter R. levelére. /Igaz, én már megszoktam az éretlen acsarkodásokat, de ezt nem tudom szó nélkül hagyni, de még azt is tudom, hogy más olvasó is úgy áll vele. Azt mondják a Péterék, hogy keressenek egy magyar embert, aki a régi világban is, meg a kolhozban is gazdálkodott, majd az megmondja, hogy mi a különbség a kettő között. Dehát melyik kettő között? Mert hiszen nagyon sok kettő van a világban. Például van uj világ és volt régi világ. Van régi és van uj gazdálkodó és ha ez utóbbit akarj a" mondani, talán csak nem a nagyferencet gondolja? Aztán azt mondja, hogy a 800 lakossal biró falujában 400-at az uraság látott el munkával, pénzzel, élelemmel és vidámsággal, de ő mégis otthagyta azt a gyönyörű paradicsomot és ideérkezett egy nadrágban. Aztán jött a földosztás és mindenki, azaz 400 lakos, kapott két hold földet, csak azért 400, mert a másik 400 sajátjából pénzelt, evett, ivott és vigadott. így hát a négy jószivü uraság 800 hold földből látta el a 400 lakost munkával, pénzzel, élelemmel és muzsikaszóval. De az ohiói Péter R. elszámitotta magát, mert talán azt gondolta, hogy már abból a régi jó világból senki sem él, és hogy nem tudja megcáfolni senki az ő meséjét. Hát Péter, én is a régi Magyarországból jöttem ide egy nadrágban és az én falumban is volt uraság, de csak egy, de ennek az egynek volt négyszer nyolcszáz, azaz 8,200 hold földje és a falu lakossága nem haladta meg a 400-at. Én ennek az egy grófnak dolgoztam negyven krajcárért naponta és akkor egy kilogramm hús ara 76 krajcár volt. Egy pár csizma ára 10—12 forint volt. Nem akarom részletezni a többi zavaros Írását Péter R.-nak, amelyben azt akarná bebizonyítani, hogy sok a nép, de arra már írnom kell, hogy ha az ő igényét akarja a M. Sz. munkáslap kielégíteni, akkor csak vegye igénybe a Szabadság naptárát, ezt aztán jól megbökte öregem, ha az történne, akkor aztán jól nézne ki a munkás lapunk. Volna benne elég “Dongó. Kakas Márton, Cselfi, no meg még a Tébolyda Titka is.” Ezeket csak olvassa Péter R., ha neki megfelelnek. A Szabadságot ugyan nem is kellett volna említenie, azt, hogy azt olvassa, tudtam már levelének a kezdetén. Ön nem szereti az igazat hallani a tőkés osztályról és az az óhaja, hogy bárcsak volna vagy 100 Ford ja, meg General Motors társasága szép szülőhazánknak. No itt megint eldobta a kalapács nyelét. Tegnapelőtt olvastam, hogy a kormány kimutatta, hogy 140,000 munkát bocsátott el a G. M. Gondolja csak, hogy mi lenne Magyar- országon, ha nem száz, hanem csak egy G. M. volna benne. Végül még azt is Írja, hogy tanítani nem akarja a Magyar Szó szerkesztőségét, de azért jegyzeteiből feljegyezhetnek valamit, vagyis, mégis tanulhatnak. Ismeri ön azt a jó régi magyar közmondást, hogy a “biró a kanásztól egyebet nem igen tanulhat, mint disznóherélést?” K. József, Chicago Helytelenül a kritikát a magyar vízumok ügyében Tisztelt Szerkesztőség! A levélírás kicsit nehezen megy, mert amióta kikerültem az iskolából nem sokat használtam az irótollat, ez pedig ezelőtt 55 évvel volt Jugoszláviában. De a Magyar Szó május 24-iki számában olyan cikk jelent meg, hogy attól félek, hogy ha senkise válaszol rá, hát nagy bűn lenne. A cikk cime: “Szülőföldem szép határa.” E cikk Írója bürokratáknak nevezi a magyar kormányt, amiért nem siet az öreg amerikai magyarok vízumával, mikor haza akarnak menni látogatóba, és követeli, hogy legalább Írja meg a magyar kormány, hogy miért nem adja meg a, vízumot! Amikor Genfben Dulles kijelentette, hogy ezután Magyarországba is lehet utazni a US-bőI,' másnap az itteni újságokban olvashattuk, hogy nem mindenki mehet haza, csak az “édes gyeramerikai magyar szó mekek”, a mostohák nem. Hát nem okos dolog erre a magyar kormánytól, hogy azt mondja, hogy “ha a ‘mostoha’ gyermekeimet nem ereszted ki, akkor a tieidet én nem eresztem be.” Ezeket az igazságokat a cikk Írója nem tudja? Alig hiszem. Amit hallott és amit olvasott az amerikai munkás a hidegháború 11 éve alatt mind elhitte. Én tudom, mert itt vagyok köztük. Városunkban van vagy 60,000 belőlük. 100 millió dollárt szavaztak meg 1951-ben a szocialista országok megdöntésére, háború nélkül. Azóta 70 amerikai magyar pap aláírásával levelek mentek Washingtonba, hogy siessenek; ebből is juthat útiköltségekre a kedves gyermekeknek, akik mikor visszajönnek megírják az újságokban, hogy mit láttak Magyarországban. Akik az útiköltséget fizetik, biztosan ki fogják ezeket jól válogatni a becsületes magyarok közül. Egy másik levélből, “Haza szerettem volna utazni” nem lehet megérteni, hogy miért kellett Béla öcskösnek elhagynia Budapestet és kik fújták le a többiek hazautazását, az itteni, vagy az otthoni legények? Egy clevelandi vasmunkás Többel tudnak iagwarországról, mini mi! Tisztelt Szerkesztőség! A “Tavasz a Dunán” kiadásához annyi megjegyzést fűzök, hogy nagyon jó munka és elismerés jár érte úgy dr. Pogánynak, mint az egész szerkesztőségnek, amiért kiadták ennek a francia házaspárnak a munkáját. Ezzel lehetővé tették, hogy az itt élő magyarság meglássa más népek véleményét is arról az országról, ahol születtünk, de akinek legtöbbje még a harmadik községben sem volt, nemhogy a történelmi Magyarországot ismerte volna. Megegyezem Eörsi honfitárssal abban, hogy ezek jobban és többet tudnak Magyarországról, mint mi, akik ott születtünk és a tudomány helyett azt tömték a fejünkbe, hogy a legelső magyar ember a király és övé a hatalom, a dicsőség és az ország. Mi pedig csak engedelmes Jánosok vagyunk. így ezekután azon sem csodálkozom, ha olyan Palik is akadnak, akik visszaküldik a könyvet, mert hát a dr. Pogány nem egy volt botos ispánt kérdezett meg, hogy hát hogyan érzi magát és mi lett a görbe bottal? No de hát ezen nem igen lehet csodálkozni a fenti okoknál fogva. Az volt mindig a baj a világban, hogy az a jó atya megteremtette a fiait, de nem termelt a számukra elég szénát! Sajnálom, hogy nem tudok a könyvért többet küldeni egy dollárnál, tekintve, hogy ebben az áldott jó világban minden bajom meg van, csak pénzem az nincs. S. B., Kanada “Szervezzünk magyar iskolákat” Tisztelt Szerkesztőség! Lenni, vagy nem lenni? Erre a sorsdöntő válaszra kell az amerikai magyar öntudatos munkásoknak felelni, még pedig rövid időn belül, ha azt nem akarja, hogy kihaljon és elpusztuljon ez a kultúra, amely pedig nagyon is fontos szerepet játszott eddig is az amerikai életben. Az angol rovat ugylátszik nem sok eredményre vezetett, hogy megkedveltessük a fiatalsággal a mozgalmat. Fontos volna folytatni, de szerintem sokkal fontosabb, hogy gyermekeink megtanuljanak magyarul Írni, olvasni és beszélni. Sokan azt mondják, hogy az lehetetlen. Pedig lehetne ez a természetes folyamata az életnek. Véssünk csak egy pillantást a zsidó népre, amely vagy kétezer évig hazátlanul élt, szétszórtan a nagyvilágban és mégis megőrizte nyelvét és kultúráját. Még pedig sokkal mostohább viszonyok ellenére, mint mi itten az Egyesült Államokban. Sőt azt mondhatjuk, hogy itt ezen a téren, ideális viszonyok uralkodnak. A reakciósok nem sokat törődnek a magyar kultúrával, ez abból is kilátszik, ahogy a Rákóczi és a Verhovay feladta eddigi magyar jellegét, még a nevét is, de még sokkal jobban kilátszik ez a magyar egyházaknál, amelyek nagyobb magyarlakta városokban még iskolákkal is rendelkeznek, de éppen, hogy a nevük magyar, de ott semmiféle néven nevezendő kulturmunka nem folyik.' Pedig ezen intézményeket mind magyar pénzen és véren építették. A magyar anyákon és apákon múlik, hogy ne engedjék kihalni a magyar szót és betűvetést itt Amerikában. Több gyermeket ismerek, akik Thursday, June 21, olyan jól megtanultak irni és olvasni magyarul, mintha magyar iskolába jártak volna. Itt j van élő példának Rosner, aki még magyar nyomdász is lett felnőtt korában. Még sok hasonló példát hozhatnék fel, de feleslegesnek tartom a sok beszédet. Adjunk ki magyar A-B-C-t, illetve abc-s könyvet, szervezzünk magyar iskolákat. Követeljük, hogy a már meglevő egyházak iskoláiba vezessék be a magyar órákat és ugv megtanulnak gyermekeink magyarul, sőt még a többiek is, úgy, hogy még az elnök is magyarul mondaná a végén, hogy “Jó napot kivánok”, ha összehozza a sors egy hazánk fiával. Az megoldaná a lap előfizetési problémáját is. Ha valamelyik család visszavándorolna a Du- na-Tisza tája közé, legalább tudna pár szót' irni magyarul, még akkor is, ha itt született Árpád ivadéka. Bethlehemi vasmunkás Äi aniarikai magyar munkásmozgalom hibáiról Tisztelt Szerkesztőség! Engedjék meg, hogy egy hat elemit végzett vasmunkás is elmondhassa véleményét a szocializmust építő Sztálin, Rákosi stb. körüli vitákról. Figyelemmel olvastam minden egyes cikket, kritikát. Arra a megállapodásra jutottam, hogy (semmi megrovás sem illeti azokat, akik messzjelátó tehetséggel megállták a helyüket a zűrzavaros politika ellenére és megvalósították, sőt megerősítették a szocialista társadalmi rendszert. Csupán kemény eszközök alkalmazásával lehetett végrehajtani mindazt, ami megtörtént. Többször szánalmas Ítéletet kell hozni a szocializmus Védelmére. Téves az a felfogás, hogy egyéni kuiltusz játszotta a főszerepet. Annyit el kell ismernünk azonban, hogy nincs élő ember a földön, aki [soha semmi hibát nem követ el. Kruscsov is hibáit követett el az egyéni kultusz bejelentéssel. Azt kellett volna mondani helyette, hogy a szocialista rendszer megerősödve, eljutott oda, hogy eltörölheti a proletárdiktatúrát és áttér a szociális] a alkotmány, mint alaptörvény, igazságos végrehajtására. így egyenlő’joggal hatalmazza fel a szo- ciálizmust építő dolgozó népet. Ezzel szemben mit látunk a tőkés világban? A kapitalista diktatúra vasbakkancsa szemlátomást tör előre. Ha ilyen értelmű kritikát mondott volna Kruscsov a 20-ik kongresszuson, a kapitalista talp: nvalók nem tudtak volna olyan szégyenteljes ha- lottgyalázó förmedvényt a világba kürtölni. Ha már a kritikánál tartok, vissza kell pillantanom az elmúlt 30—40 évre, illetve a magyar munkásmozgalomra, beleértve a munkásotthonok dicstelen kimúlására is. Mi idézte ezt elő? Napfényre hozom ezt a fogas kérdést. A kártyázás, hazárdjáték vagy más ment ott, a munkásérdekek rovására. Persze jóhiszemű, hozzá nem értő kártyázó is volt köztük, aki munkával, pénzzel tett bizonyságot arról, hogy az otthonok kitartóan megfeleljenek a nemes céljaiknak mindenkor. Ma azt látjuk, hogy a hamiskártyások nyertek s a magyar munkásotthonok lassan kimúltak. Sajnos a meglevők nagyrésze is reménytelén, de ha diktatúrával tudtunk volna kormányozni, ma is virágzó lenne a munkásotthonok élete. Érdemes lenne néha leírni, ami a magyar színpadokon lejátszódott. Nem szabad azonban ezek miatt sem elcsüggedni, mert az igazság előbb-htóbb győzni fog. L. V., vasmunkás Tisztelt Szerkesztőség! Mellékelve küldök 10 dolláros csekket. Én jegyike vagyok azoknak a sajnos megszűnt “Béijmun- kás”-olvasóknak, akik most az egyedüli magyar munkás újságot, a Magyar Szót olvassák. Ezen keresztül Geréb gazdasági, Pogány politikai és Deák mesteri vezércikkeit. Megérdemli ez a lap, hogy a volt Bérmunkás olvasói egyöntetűen mellé álljanak. M. Rothberger A N. Y. Times május 28-iki számában pici hi- recske jelenti, hogy a Stuyvesant High Séhool- ban halálának 30-ik évfordulóján ünnepelték Petlyura ellenforradalmi, fehér gárdista gejncrá- list, mint “az ukrajnai demokratikus erőknek a vezérét.” Ha a fehér generálisok közt lehet különbséget tenni, úgy Petlyura kimagaslik közülük bestialistásban és tömegmészárlásban. És ezt lehet ünnepelni egy városi iskola gyülésterm ében, mig haladó csoportoknak nehézségeik vannak, amikor iskolai termeket akarnak bérelni gyűléseikhez ! | V. IQ ^----------------------------------------------------------V Oiuaőóinh írjál? . . • \________________________________f
