Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-05 / 1. szám
January 5, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 J V OfucióőiiiL irjciL ... \___________________________________________) LEITNER AURÉL VÉLEMÉNYE az 1958-os Naptárról Leitner Aurél, a haladószellemü amerikai magyarság egyik legkiválóbb szellemi vezérének Írásai eseményszámba mennek lapunk hasábjain. Az utóbbi években betegsége megakadályozta Leitner munkástársat abban, hogy oly gyakran Írjon lapunkba, amily gyakran szeretne s amilv gyakran lapunk nélkülözi az ő hatalmas elméleti fel- készültséggel és kristálytiszta logikájával irt cikkeit. Az alanti levelet, 1956-iki naptárunk alapvető kritikáját is a kórházi ágyon irta Leitner Aurél munkástárs, aki onnan is a legnagyobb érdeklődéssel kiséri a haladószel- lemii amerikai magyar mozgalmat és annak sajtóját. Levelét ama örvendetes megjegyzéssel küldte hozzánk, hogy előreláthatólag c hó közepén elhagyhatja a kórházat, hogy felépülését otthonában folytathassa. Ugv érezzük valamennyi olvasónk osztozik abbeli óhajunkban, hogy Leitner munkástárs minél előbb teljesen felgyógyulva járulhasson hozzá a haladás és béke nagy ügyéért vívott küzdelmekhez.—Deák Zoltán Teljesen világos, hogy a naptár szerkesztőinek főcélkitüzése a Kalendáriumnak minél “szélesebb tömegekhez” való appellálása és eljuttatása volt. A czélkitüzés tökéletesen helyén álló. A baj csak az, hogy a “szélesség” félszivü s ennélfogva félhatásu maradt. Mert egyáltalán nem szűkítette volna, hanem ellenkezőleg: — szélesítette volna a “szélességet” a következő események és kérdések ismertetése, mondjuk nem több mint tí oldalon vagy még annál is kevesebben: 1.) A 1ÍÉKE MOZGALOM. Nem mint világ- politika, erről van elég. De a tömegek szervezett békemegmozdulásának tükre, mint a hidegháborús propaganda ellenhatása. 2. ) EMMETT TILL s az utóbbi hónapok alatt 6 más lincselés Mississippi államban egyedül, s általában a négerek integrálásának problémái. 3. ) AZ 1956 VÁLASZTÁSI ÉV komoly fordulatot jelentő perspektívája, különösen a béke s az amerikai nép szempontjából. 4. ) AZ AMERIKAI GAZDASÁGI HELYZET. melyet a republikánusok túlzottan és hamisan állítanak be. 5. ) AZ EGYESÍTETT SZAKSZERVEZETEK politikai és gazdasági perspektívája. A jelenlegi várható küzdelmek jelenségei. 6. ) AZ AMERIKAI MAGYARSÁG életének tükre! A nagy betegsegélyzők egyesülése. A haladó tábor akciói és teljesítményei. A los angelesi sajtókonferencia történelmi jelentőségének megörökítése. 7. ) A BEVÁNDOROLTAKAT üldöző és a Smith törvények elleni harc. (Mrs. Roseveit és 42 más kiválóság folyamodványa Eisenhower- hez a Smith áldozatok amnesztiájáért.) 8. ) A NÖKÉRDÉS. 9.) Végül, de nem utolsóul: hol vannak a kiváló AMERIKAI MAGYAR ÍRÓINK? Felkérték-e őket? Hát ezek a pontok, illetőleg azok hiánya szakadékként ásítanak a Kalendárium lapjairól, bár egész bizonyos, hogy a Kalendárium igy is tetszéssel fog találkozni s lesz dicséret bőven. Az a félő, hogy a fenti pontok hiányait nem is fogják tulsokan észrevenni. Sőt lesznek olyanok, akik egyenesen örülnek ennek, mert úgy vélik, hogy “túlsók politika nem jó”. De éppen az a főbaj. Mert azt hinni, hogy a fenti kérdések elhallgatásával “nagyobb tömegekhez jutunk”, — any- nyit jelent, mint kullogni nagyon messze a tömegek után, amelyek már keresik a választ, a kiutat ezekre az életbevágó kérdésekre: annyit jelent, hogy ép e szélesebb tömegeknek számára elodázzuk a válaszadást. Nem tesszük ismertté s ezzel nem tesszük a lelkiismeretük kérdésévé a békemozgalamat, amely az összes fenn hiányzó kérdéseket felöleli. Nem adunk tanácsbeli vezetést sem a bennünket már követő, sem a még nem követő tömegek számára. Ezt a Kalendá- ium komoly, súlyos gyengeségének tartom. Ennyit a kritikából. Most pedig nem szeretném, ha azt hinnék, hogy nincsen dicséretem. Ellenkezőleg. A Kalendáriumban helyetl'oglaló anyag impozáns, elsőrendű, érdekfeszitő és szórakoztató. A legnagyobb elismeréssel adózom Dr. Pogány világpolitikai cikkének; Dr. Morandini ragyogó értékű tanulmányának Einsteinről; a magyar képzőművészet remekeinek; Jászai Mari cikkének; Walt Whitman verseinek, a novelláknak és az összes többi Írásoknak, melyek külön- külön izgalmas élvezetet jelentenek az olvasónak. Ezért ha kritikám — a hangsúlyozás kedvéért — tulerős is, az ezévi Mindentudó Kalendárium még igy is komoly értékekkel, szépséggel és igazsággal kopogtat be az amerikai magyarság portáján. Leitner Aurél 30 dollár havi nyugdíjból $15*öt küld a Magyar Szó-nak Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldök 15 dollárt, ebből újítsák meg a lapot számomra és az óhazában, Borsód megyében élő unokám címére. Ha. marad valami a pénzből, abból küldök újévi üdvözletét szülőfalum, Bükk- zsérc tiszteletére. Sajnálom, nem tudok többet küldeni, én már 71 éves leszek és én nem kapok csak 30 dollárt havonta, mert én csak 1944-ig dolgoztam a bányában, tehát nekem nem jár semmi nyugdíj, pedig kidolgoztam a 20 évet a bányában, de a nyugdijat csak azok kapják, akik még dolgoztak 1946-ban. Elég sajnos, de ezen nem lehet fordítani. Harminc dollárból bizony nem nagyon lehet mit küldeni. Most boldog újévet kívánok az összes munkástársaimnak, küldöm jókivánságaimat minden barátomnak, minden jó magyar munkástársamnak, úgy itt Amerikában, mint a drága magyar szülőföldön. Éljen a béke örökké! Maradok igaz szeretettel az összes munkástár- sakhoz. Adjon az Isten sok erőt, egészséget a számokra, hogy tovább küldhessék ezt a drága jó lapot minden jó gondolkozásu embernek a számára. Kovács István CSOMAGKÜLDÉS MAGYARORSZÁGRA Tisztelt Szerkesztőség! December 22-iki lapszámunkban olvastam a cikket a hazai csomagküldésről, amire én már több Ízben is felhívtam figyelmüket, de sajnos nem vették tudomásul. Bár tudjuk, hogy a jelenlegi magyar kormány mindent elkövet, hogy magyar testvéreinknek ne kelljen külső támogatásra szorulni, ami nagyon szép, de ugyanakkor rövid 10 év alatt ezt nem lehetett elérni. Ezért egyetlen gondolkozó ame- irkai magyar nem szólhat semmit. Amerikának pár száz évre volt szüksége, hogy a jelenlegi anyagi színvonalat elérje, bár sajnos itt sincs meg mindenkinek minden, amire szüksége van. Tehát igenis az otthoni hatóságoknak éixleke és kötelessége, hogy mi innen segíteni tudjuk magyar testvéreinket, legalább addig, amig a hazai viszonyok annyira megjavulnak, hogy mindenkinek legyen bőven mindenből. De mi a helyzet jelenleg? Egy 30 fontos, használt ruhaneműt tartalmazó csomagért Magyarországon ma 4—500 forint vámot fizetnek. Ez súlyos megterhelés nemcsak az óhazaiakra, hanem azokra az amerikai magyarokra is, akik magukra veszik a vámterhet és itt fizetik azt ki. Sajnos, az amerikai magyar munkások nagy része egy itt eltöltött emberöltő után sem engedheti meg magának ily jelentékeny ösz- szegek elköltését. Az IKKA-csomagok árát szintén tulmagasnak tartom, még akkor is, ha tekintetbe veszem, hogy Európában általában drágább a kávé. tea sfcb. ára és ha jogosnak tartjuk azt, hogy az állam megfelelő hasznot húzzon az ilyen kereskedelemből. Mi, amerikai magyarok úgy érezzük, hogy amikor arra rászorult óhazai testvéreinknek csomagokat küldünk, akkor a szülőhazát is támogatjuk és ellenségeit pedig elhallgattatjuk. Ezért szeretnénk, ha a csomagküldést megkönnyitenék a vám leszállítása révén. * Egy flushingi olvasó A REPUBLIKÁNUS PÁRT 2 millió dollár ára rádió és televíziós időt szerződtetett le az 1956-os választási kampányra. NASHUA ÉS A JÓSZIVÜ BANK Irta: Dr. Pogány Béla A milliomos sportembert, William Woodward Jr.-t, két jól irányzott golyóval tévedésből a másvilágra küldte hitvese s ennek egyik világraszóló következménye az lett, hogy — csak kalap- levéve ejtjük ki bibliai hangzású nevét — Nashua nevű versenylovát, valóságos nemzeti hőst — egy és egynegyedmillió dollárért kiárverezték. Ennyi pénzt még az ország legnagyobb Írójáért vagy filozófusáért sem adnának. Ezt a nem kisszabásu üzletet a newyorki Hano- ver-bank kezelte. Az alkudozások közben váratlan levél futott be illetékesekhez. A levelet egy 12 éves leányka, Karen Ann McGuire küldte Connecticutból. Azt irta benne, hogy ő is pályázik a lóra vagy ha máskép nem megy, más lovakra, és beküldi érte csatolva kismalac-perselyében összespórolt egész vagyonát, 24 dollárt és 3 darab centet. Az ajánlat országos feltűnést keltett. A Hanover-bank bankárjai összedugták fejüket és elhatározták, hogy az ajánlat felett mélységesen meg lesznek hatva. A bankárokat mindig is a legmélyebb lelki élet kultusza jellemezte s hogy a gyermeki bájjal átitatott ajánlatra ösztönösen elérzékenyedtek, azon senki sem csodálkozhat. A Nashuát még sem adhatták oda ilyen kevés pénzért, ámbár puha szivük meghatóan együttdobogott a lókedvelő gyermek ártatlan üdeségén. Elhatározták szivük melegének nemes lobhanásáhan, hogy a bankokrácia történetében példa nélkül álló esetet statuálnak és a pénzecskét — visszaküldik a leánykának és küldenek neki Nashua helyett egy másik lovat. Ezt vagy 500 dollárért megvették egy helybeli lócsiszártól és selyempapirosba csomagolva elküldték Karen címére. A hallatlan esemény folytatódott. A szőrösszi- vü tőkés nagylapokat elöntötte a karácsonyi és újévi meghatettság, cikkeket és fényképeket közöltek a ló fejét simogató, boldog Karenről, aki egy megcsodálni való, szépséges kis teremtés és nincs kizárva, hogy egy-két év múlva ő lesz Miss Connecticut vagy akár Miss America szépségkirálynő egy ilyen lóval élettörténete hátterében. Karen az ötszázdolláros ártatlan vén gebét régi csúf Bögöly helyeid: nem nevezhette el Nashuá- nak, de elnevezte spontán lelkesedésében “Hanover Szerencsecsillagának”. Ez a reklámötlet magában véve is megér ezer tallért és egész biztos, hogy nem a Hanover-bank melegszívű igazgatójának, hanem a kis Karen ártatlan leikéből lel- kedzett. (Csak ki ne derüljön róla, hogy egy bankár leánya, — azt mondják, apja helyettes ügyész Valhalla, Conn.-ban.) A fényképen lópokróc védi Hanover Szerencsecsillagát a téli hideg elől, de jól leolvasható rajta élőiről és hátulról a Hanover-i név. Ez a reklámötlet is, meg a cikkek, meg az egész móka. nem szólva a lovat cirógató szépségről, aki helyett hivatásos modellnek is többet kellett volna fizetni talán, mint 500 dollárt*, — az egész szenzáció is olyan olcsó publicitást hozott a banknak, hogy az évi üzletmenet egyik legsikerültebb ügyletének tekinthető. És ami a fő, a bank és általában a bankok iránt a nagyközönség ezután olyan ro- konszenvet fog érezni, annyira nemes és ember- baráti intézménynek fogja tekinteni, hogy minden eddigit felülmúló összegeket fog nála letétbe helyezni. Mert ez a banki jószívűség csakugyan minden mértéket felülmúl. Lám, hogy megesett a szive Karenen! De különös, hogy amikor az a szegény portorikói asszony, aki hathónapos csecsemőjével és egy másik csöppségével napokig élt dideregve a subway-ban s amikor észrevették s a rendőrszobába kísérték, ahol a rendőrök adtak össze filléreket, hogy szendvicseket vásároljanak az éhezőknek, a Hanover-bank szive meg se rezdült. S a kétségbeejtő nyomor nap nap után felmerülő eseteiben sem tapasztaltuk a Hanover-bank nagylelkűségét, de ime most, egy ötszázdolláros vén gebéért még én is tudomást szereztem, hogy ez a bank létezik és megjegyeztem magamnak, hogy ide helyezzem el megtakarított pénzecskémet, mert itt olyan nemesszivü bankárok forgatnák tőkémet, akik inkább koldusbotot vennének kezükbe, semmint engem egy centtel is megkárosítsanak. # A HALADÁS PÁRTOLÓJA, * A MAGYAR SZÓ OLVASÓJA
