Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-06-07 / 23. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 7, 1956 Olvasóin!? irjá! . . . ^_____________f Hazárdjáték a népek életével Tisztelt Sezrkesztőség! Május 24-iki lapszámukban, az első oldalon közölték Jerry Voorhis, volt kongresszusi képviselő cikkét a leszerelésről. Voorhis kétségkívül becsületes szándékkal irta, de olyan kijelentést tett benne, amelyet progresszív lap nem hagyhat megjegyzés nélkül, ama egyszerű okból kifolyólag, hogy nem felel meg a valóságnak. Stassenre utalva Voorhis ezt irta: “Meg sem említi, hogy úgy a Szovjetunió, mint az Egyesült Államok az emberiség történetében eddig még soha elő nem fordult hazárdjátékot folytat népei életével.” Tudtommal csak a mi Dullesunk volt az, aki i'yen hazárdjiitékot folytat — saját bavallása szerint is — a “háborús meredeki” politikával. Más fontos vezetőnk is hangoztatta, hogy “számított kockázatot” (calculated risk) kell vennünk. Én még nem olvastam, hogy valamely szovjet vezető dicsekedett volna azzal, hogy háromszor vezette az országot a meredek szélére vagy hogy számított kockázatot vett volna. .1. Ív. (New York) (A szerkesztőség megjegyzése: Kétségkívül hangsúlyoznunk kellett volna Voorhis cikkének közlésénél, hogy nem azonosítjuk magunkat a f ikkiró minden megállapításával. De nem vagyunk biztosak abban sem, hogy fenntartás nélkül tudjuk — bizonyos uj fejlemények figyelembevételével — azonosítani magunkat J. L. munkástárs véleményével. Sztálin újraértékelésével kapcsolatban számos súlyos megállapítás vagy mondjuk leleplezés történt Sztálin külpolitikai tévedésével kapcsolatban is. A Titóval való szakítás, e megállapítások szerint, elsősorban az ő felelőssége volt és bizony e szakítás nem csökkentette, hanem növelte a háború veszélyét és ily értelemben hazárdjáték volt a nép életével. Ettől eltekintve a Szovjetunió kétségkívül következetes bérpolitikát folytatott és folytat ma is.) Békejobbot a zsandároknak? Tisztelt Szerkesztőség! A szegény csendőrökről sokat Írnak a lapok, egyik dicséri, a másik gyalázza, de a való tények el vannak feledve, vagy hallgatva Szegény volt zsandárok, oly nyomorult proletárok, mint mi magunk vagyunk. A sors üldözése tette nagy részüket zsandárrá, mert máshol megélhetési forrást nem talált. Sorsa rosszabb volt a kivert kutyánál: egyik lába a sírban lógott, másik a fogdában. Ha nem jól harapott az eleven élő húsba, a fogdába dobták, ha úri csizmát érintett a foga, akkor is a fogdába került. A szegény megmart emberek is leselkedtek a zsan- dárra, ha alkalmuk nyílt leütötték, lelőtték, bizony szegényeknek még szavazati joguk sem volt. A vaspatával beléjük vert gondolkodásmód még él bennük és volt uraik muzsikájára énekelnek, elég keserves kínokból fakadó dallam ez nekik. Tárjuk ki sziveink emberszerető kapuját, nyújtsunk nekik testvéri jobbot, megbocsátást, akinek bűne megbocsátható. Ne marjuk mi is szegényeket, eléggé marják őket volt felettes tisztjeik. A béke jegyében legyenek békeépitő testvéreink. Egy farmer (A szerkesztő válasza: Ha nem ismernénk a fenti levél íróját, mint egy meggyőződéses öntudatos munkást, azt kellene hinnünk, hogy e levelet valamely tréfáskedvü, volt Horthy tiszt vagy a régi rend valamely más, megvásárolt tollnoka irta. Becsületes, öntudatos munkások igenis hajlandók sziveiket megnyitni, baráti jobbot nyújtani minden jóakarata munkástestvérnek, minden jó- akaratu embertársuknak, a közös cél, a béke, haladás, demokrácia, megértés érdekében. De a magyar uriosztály irgalmatlan csahos kutyái, a csendőrök éppoly kevéssé számíthatnak baráti jobbunkra, mint Szálasi vagy Himler kivégző osztagainak tagjai, asszony és gyermekgyilkoló bestiái. Csendőrökké csak olyan magyarok vállalkoztak, akikből vagy kiveszett vagy kiirtottak csaknem minden emberi vonást. A csendőrök és előttük a pandúrok voltak a régi uriosztályoknak testőrei, terroristái, végrehajtói, fegyveres fogdmegjei. Ezek ostorozták, ütötték-verték, marták a magyar dolgozók legjobbjait. Ezek tették lehetővé századokon keresztül magyar népünk vérének kiszívását, munkájuk gyümölcseinek elrablását. Lehetséges, hogy vannak közöttük emberien érző személyek, ha igen, mindenesetre kivételt alkotnak és mi, amerikai magyarok nem vagyunk abban a helyzetben, hogy megtudjuk ezt állapítani. Bünbocsánatot egyedül a magyar nép adhat nekik, ha be tudják bizonyítani, hogy jobb meggyőződésük ellenére váltak csendőrökké és nem tapad vér kezükhöz. A szocialista társadalom tesvéri kezet nyújt a régi társadalom MINDEN építő elemének. Idővel mindegyikkel megbékél, de az biztos, hogy csendőrök, rendőrök, titkos rendőrök, rendőri besúgók, rendőrspiclik, ágens provokátorok, hamis tanuk a legutolsók között lesznek, akiket vagy akik leszármazottjait az uj, igazságos társadalom testvérisége keblére fog valaha ölelni.) Fényes esküvő Budapesten (Az alanti levelet lapunk egyik neworki olvasója adta át közlés végett. Néhány szó változással közöljük. A levélben olvasónk sógornője fiának esküvőjéről van szó. Úgy az olvasónk, mint sógornője szegény parasztszülők gyermekei. A fiú, akinek esküvőjéről szó van, ma egyetemi tanár Budapesten.) Szombathely, 1956 április. Kedves ángyom és M. bátyám! Elnézésüket kérem. hogy ilyen soká számolok be a Pesten lezajlott eseményekről. Április 3- ikán délután fél négykor volt a Lenin úti házasságkötő nagytermében az esküvő. Már 3 órakor zsúfolásig megtelt a nagy terem, be sem fért mindenki és sokan kint maradtak. Gyönyörű plüss, piros bársony fotelek, márvány oszlopok várják a boldog fiatal párokat, akik ott örök hűséget esküsznek egymásnak. Nagyon megható volt. Ami azt illeti, őszintén megvallva, igen feszélyezve éreztem magamat, mert igen nagy volt az előkelőség, még a minisztériumból is voltak, müveit, nagy emberek, a tanári kar is mind ott volt. .. Igen boldogok voltunk, férjemmel és a gyermekeimmel együtt mind ott voltunk, fiam, menyeim', vöm, leányom, húgom, igen kitettek magukért. A gyermekeim mind igen, szépek és fessek voltak. Én magam igen egyszerűen voltam öltözve, igaz, szép fekete ruhát kaptam a Józsikámtól (férjemtől) még két éve. Elég szép cipőm is van hozzá, azt is tőle kaptam tavaly. Arra bizony nem vagyok képes, hogy egy darabot is tudjak magunknak venni. Minden szép volt, csak azt sajnálom, hogy Feri öcsém, akinek előzőleg már meg volt a repülő jegye, nem tudott eljönni, mert Pestről az élelmezési minisztériumból voltak kint és nem tudott eljönni. (Az illető egy termelőszövetkezet pénztárnoka. — Szerk.) Csókoljuk mindnyájokat UJ ÉLET A FALUN (Az alanti levél Mándok, Szabolcs megyéből jött egyik olvasónknak.) Szeretett, kedves, jó Sógorom! Ezen pár sorommal tudatom, hogy hozzánk küldött levelét megkaptuk. A levél hála Istennek mindnyájunkat jó egészségben talált. Magának is friss jó egészséget és erőt kívánok. Az idő már hála Istennek megjavult, a szél még azért mindig fuj, régen volt eső, azért igen kiszáradtak a földek. Azért Isten segítségével e héten már kapálni fogunk egy kis krumplit. Kedves sógorom írja, hogy milyen érdekes lehet az a televíziós rádió, hogy nem csak hallani, hanem látni is lehet. Idehaza még ilyent nem hallottam, már az a másikfajtá van több helyen. Az iparosoknál, akiknek van jó fizetése, meg a szövetkezeti embereknél. Kedves sógorom, a kastélyban most traktor- állomás van. A kastély udvara már nem virágos, ■hanem gépekkel, cséplőgépekktel, elevátorokkal van szép sorjába beállogatva. Szántógépek, kapálógépek, vetőgépek, aratógépek, tehát mindenfajta gépekkel be van szerelve a traktor állomás. A kastély pedig az iroda, meg legénységi szoba, meg Isten tudja, hogy hány alkalmazott lakik' ott. A tanácsháza ott van, ahol a szolgabi- ró lakott és a hivatalja volt, mert már szolgabi- ró nincs. A régi községháza helyén pedig egészségügyi szoba van. Oda hordják a pici gyermekeket vizsgálatra, meg a terhes anyákat is. Villany már van majdnem mindenkinél. Az állam bevezetette részletfizetésre mindenkinek, aki csak akarta. Ki van szabva, hogy kinek mennyit kell fizetni havonta. Kérdezi k. Sógorom, hogy milyen szövetkezet van itt, van itt földmivesszövetkezet . Kérdi, hogy van-e könyvtár. Van, csak nem valami jó könyvek vannak még benne, sok még a ponyva- regény. Nekem nincs időm olvasni, de mikor a fiam itthon van vakációra, nem győzi a könyveket hordani, meg itt az iskolába is nagyon szeret olvasni. Tanulmányos könyveket nehéz itt kapni. Nem haragszom én érte, hogy kedves sógorom ir, addig tudassa az ember egymást mig él. Kívánok mindnyájaiknak kellemes pünkösdi ünnepeket. Lajos Egy u) előfizető megjegyzései Kedves Honfitársak! Szeretet és békesség nektek és mindenféle jó- akaratu népnek és nemzetnek. Megértve hozzánk küldött soraitokat a lapra való előfizetés iránt, ha néhány héttel hamarabb jött volna, akkor nem vettem volna meg a két hetes kis fülest, de mihelyt letelnek nálam a napjai, akkor beküldőm hozzátok a Magyar Szóért az első fizetést. Most nekünk farmeroknak nincs időnk még imádkozni sem, pedig mi hálaadási szelleműek nem felső parancs szerint imádkozunk, mint őseink szoktak, még a kalmárok házában sem prédáijuk az időnket. Hosszú órákat kell dolgoznunk és úgy vagyunk jelenleg, mint a pápai áldással, kis mise, nagy mise, utóvégre semmise. A Magyar Szó tartalma gyönyörű és igaz, megegyezünk vele. Pennsylvaniai farmer Szocialista ország ne dicsekedjen az atombombával Tisztelt Szerkesztőség! Amint látják a gyűjtő-ivet a kezembe véttem, sok időm el ment vele, mert egy kicsit messzebbre gyalogoltam vele. Szerettem volna sokkal többet gyűjteni, de csak ennyit tudtam. Nagyon élveztem a Magyar Szót, a múlt számot különösen. A Sztálin-eset felháborított, mert azt hiszem nekem is, meg másnak is fáj, ha a szocializmus vezérei csinálnak olyan óriási hibákat. Azt hiszem Sztálinnak igen a fejébe ment a dicsősége. Cseppet sem hízelgő azokra, akik bizalommal néztek rá. Remélem, hogy nem fog ez az eset károkat okozm a demokratikus országoknak. Továbbá nincs ínyemre, hogy az oroszok is annyira dicsekszenek az ő “atombombájukkal.” Tőlük igazán elvárom, hogy csakis a békéről beszéljenek és mindig azzal is foglalkozzanak. Igaz, mi is csak bombáinkkal dicsekszünk, de egy szocialista országtól mást várunk. Béke!!! Szívélyes üdvözlettel: E. K. (A szerkesztő megjegyzése: Nem dicsekvésről van szó, hanem arról, hogy néha szükségesnek tartják egyes nyugati kardcsörtetőknek eszébe juttatni, mennyire veszélyes játékot űznek. Időn- kint még Wilson nemzetvédelmi miniszter is rászól tábornokainkba ,hogy “kevesebb kardcsör- tetést!”) SZÜLETÉSNAPODRA! (Az alanti megható sorokat lapunk egyik régi hü barátja irta nemrég elhunyt szeretett felesége elvesztése fölötti bánatában.) Szomorú fűzfa lombos ága, Egyedül ülök alatta sirdogálva, Egyedül a nagyvilágba. Ha meghalok, ne sirasson senki engem Koszorút se tegyenek sirhalmomra, Fájó szivem egyedül a nagyvilágban Szomorufüzt ültessenek a síromra Fáradt lelkem, hogy nyugodjon meg alatta. Nem sirat engem senki, nem gondol rám senki, Nem csókol már soha senki, Meghalok én nemsokára, mert megöl a bubánat. H. % A Magyar Szó jó újság, 9 Nincs benne, csak igazság!
