Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1956-06-07 / 23. szám

Thursday, June 7, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Az alábbi hir azért kedves nekünk, mert a né­pek barátságáról szól s mert egy magyar ember is rokonszenvesen szerepel benne. Ha a “N. Y. Times” más célzattal, címmel és savanyu szósz- szál eleresztve közölte is, de leközölte. Arról van benne szó, hogy egy “angol” közgazdász, Káldor Miklós, a cambridgei egyetem King’s College­dnek Fellow-ja, tudós tagja, aki neve után Ítélve derék honfitársunk, három hónapot töltött In­diában egy adóelemzési munkálat kitanulmányo­zásán, a Kínai Népköztársaságba is ellátogatott, majd Hong Kongba érve, interjút adott a N. Y. Times, tudósítójának. Fejtegetései során elmond­ta hogy a Kínai Népköztársaság óriási támoga­tást kap a Szovjetuniótól s már azon az utón van, hogy vezető hatalommá váljon. “Nagy kő gördülne le szivemről — mondta ál­lítólag derék honfitársunk — ha az Egyesült Államok csak egyötödét adná Indiának annak a segélynek, amelyet Oroszország nyújt Kínának.” Káldor szerint a kínaiak beismerik, hogy élelmi­szereket adnak a szovjet acélért cserébe. Mind­amellett, tette hozzá Káldor, az a felfogás, hogy Peipinget “megnyuzza” a szovjet, téves. “Műszaki támogatást a legnagyobb mérték­ben kapnak tervrajzkészités, berendezés és ki­képzés tekintetében, — mondotta Káldor. — Ezer meg ezer technikus és rajzoló van ott, né­metek, csehek, magyarok, de különösen .oroszok. Ugyanakkor hatalmas mennyiségű felszerelést is kapnak, meg vagyok erről győződve.” Majd Kina jelenlegi erőfeszítéseit, hogy kor­szerűsítse és fejlessze természeti kincseit, egybe­vetette Japán hasonló ténykedésével 1860 után, Csakhogy fűzte hozzá, a kihai iparosítási kam­pány “sokkal élénkebb” és “húszszor olyan nagy­szabású. Egy-két nemzedéken belül semmi sem akadályozhatja meg Kínát, hogy a világ egyik vezető államává legyen. Az uj rendszer roppant nagy energiát szabadit fel ott.” És igy tovább. ★ Amikor még Mrs. Hobby, mint népjóléti mi­niszter, a kormány tagja volt, annyira szivén vi­selte a nép jólétének gondját, hogy körömsza­kadtáig harcolt a társadalombiztosítás kiterjesz­tése ellen, ő leginkább az uralkodóosztályokhoz tartozó népek jóléte iránt érdeklődött. Ez külö­nösen a Salk-féle szérumok szétosztása körül ki­tört botrányokban mutatkozott meg teljes mivol­tában, úgy hogy a végén, a közfelháborodás elsö­pörte. Sorsáért soha egy pillanatig nem aggód­tuk, s okkal. Most őt választották be az ország egyik legnagyobb életbiztosi tótársaság gondno­kává, nyilván kimagasló népjóléti szereplése ju­talmául. Bejutott hát a neki megfelelő helyre. ★ Az autóipar kátyúba jutott. Miért? Kisebb lett az ország? Kevesebb autóra van szükség? Sem az ország nem lett kisebb, sem a szükség. Az au­tóipar a profitharácsolók által degeszre felfújt szörnyeteggé vált. A tragédia az, hogy igazi nagyméretű szükségletek kielégítése hozta létre, ámde nem ismert határt, sem mértéket. Profit- szomjában odáig ment, hogy mesterséges keres­letet teremtett a túlfokozott reklám erejével! Alaptrükkje az volt, hogy az eladás fokozására kieszelte az elavultságot, vagyis ahelyett, hogy valóban jó és tartós kocsik gyártására rendez­kedett volna be. elkezdte a színekben gazdagabb, felcifrázott, krómiumlapokkal csillogóvá tett cse­csebecse-kocsik gyártását, hogy azzal édesgesse a vásárlókat vételre. A vásárlók bedőltek a csá­bításnak és lekötötték magukat. De még be sem fejezték a jó magas kamat mellett teljesített részleteik törlesztését, az autóipar már újabb stilusu, újabb cifrázatu, divatos kocsikkal ruk­kolt elő s a vevőknek, ha együtt akartak halad­ni a korral, azokat kellett megvenniük. Ez a já­ték a vásárlók zsebére azonban mégsem mehet a végtelenségig s beáll az az idő, amikor a vá­sárlók azt mondják: eddig és ne tovább! És ak­kor az autóipari szörnyeteg zsíros pecsenye he­lyett száraz kóróval és bojtorjánnal tömheti tel­hetetlen beleit. ★ A “N. Y. Times” ifjúsági fóruma befejezte televíziós vitaüléseit Az utolsó megvitatott té­ma az volt, folytassa-e USA a hidrogénbombák kipróbálását a Csendes-óceánon, öt középiskolás diák szerepelt a műsoron s vitába bocsátkozott a fórum felnőtt vezetőjével, William L. Laurence- el, a “N. Y. Times” tudományos riporterével, aki azt hangoztatta, hogy a hidrogénbomba a béke eszköze. A 16, 17 és 18 éves diákok közül három ellentmondott neki. A 18 éves Nancy azt mondta, hogy “az USA-nak elől kell járnia annak bebi­zonyításán, hogy mi őszintén akarjuk a békét.” A 17-éves Judith szerint “a fegyverkezési ver­senynek sosem volt béke az eredménye” s a bombapróbák legfeljebb csak “békét a félelem révén” eredményeznék. A 16-éves Eileen pedig azt indítványozta, hogy országunk “tegyen egy nyilvános bejelentést.” A 17-éves Richard véle­ménye azonban az volt, hogy “legyünk felkészül­ve” s végül a 18-éves Allan bizalmát fejezte ki, hogy a lecsapódások ellen megtettük az óvintéz­kedéseket. ★ Csak a múlt, ősszel jósolta meg Dulles külügy­miniszter, hogy a Szovjetunió gyenge s ezért ipari és gazdasági csőd felé halad. Azóta nap nap után ennek pontosan az ellenkezője bizonyo­sodik be elannyira, hagy ma imár úgy néz ki a dolog, hogy a szovjet gazdasági ereje és terjesz­kedése még haderejénél is nagyobb veszélynek tűnik fel a wallstreeti pénzkirályok szemében. Nem hiába mondta rólif, Dullesről, Eisenhower, hogy ő a század legnagyobb külügyminisztere! Lehet, hogy a Wall Street szemében az, a kérdés azonban, osztja-e a nagyvilág elnökünk nagylel­kű, kegyes megállapítását. Angliában például másképpen gondolkodnak, legalább is arra kell következtetni Lord Beaverbrook “Evening Standard” cimü lapjának vezércikke alapján, pe­dig hát ez a lord, és ez a brit lap, az angol kon- zervatizmus ősbástyája. Beaverbrook lapja azt tanácsolja Edennek, hogy “ne hederitsen Dulles rendzavaró kitöréseire.” Ezután pedig a követ­kezőképpen folytatja: “Mr. John Foster D. a Kreml titkos fegyvere.. Megvan benne a sváda tehetsége. A sváda az övé. A tehetség az oroszoké. Rémületének adott kifejezést, amellyel csak a Wall Street nyava­lyája ért fel, amely a moszkvai kijelentés hírére tört k'i rajta, minthogy Oroszország akkora lét­számmal csökkenti haderejét, amekkora az egész angol haderő. De hát miért? Azért, mert szíve­sebben látja az oroszokat a hadseregben, mint a polgári életben. Pontosan ezt jelenti az, amit mondott. Ámde azért nem kell félni: az ameri­kaiak éppenolyan jól látják a külügyminiszter lehetetlen voltát, mint mi.” A republikánus párt kápráztató statisztikai adatokkal igyekszik megbénítani az amerikai nép gondolkodását a sippal-dobbal, nádi hegedű­vel hirdetett, csodálatos prosperitással. No de hol van ez a prosperitás a valóságban? Soha még 40-évesnél idősebb amerikaiak nem vergődtek ilyen depresszióban, mint ez a prosperitás. A nagyipar nem alkalmaz rokkant katonákat, sem 40-éven fölüli munkásokat, akár háborús rok­kantak, akár nem. Mit csináljanak ezek a 40- éves fiatalok ? Ha a társadalom nem akar helyet szorítani nekik, akkor szállítsák le a társadalom­biztosítást a 40-éves korhatárig. ★ Tiszteljétek a tisztességes rabokat! Az ohiói állami fegyház huszonöt rabja önként felajánlta magát a rákkutatás céljaira. Legtöbbjének csa­ládtagjai rákbetegségben szenvednek. Oltásokat fognak kapni, hogy megállapítsák a rákbeteg­ség okait. Az önként jelentkezők közül 8—12- nek máj ráksejteket fognak a bőre alá injekcióz­ni. Ez lesz a kísérletezések első állomása. A NY városi Kettering-féle rákkutató intézet dr. Char­les A. Doan, az ohiói állami orvosegyetem dé­kánjának felügyelete mellett végzi a kísérlete­zéseket. Reméljük1, hogy ezek a rabok, mivel bebizonyították, hogy készek családjukért és az emberiségért feláldozni életüket, gyógy-injek- ciókat is fognak kapni és szabadságukat vissza­nyerik jutalomból.- ★ AZ ACÉLIPARI szakszervezet (USW-CIO) vezetősége Pittsburghban gyülésezik a junius vé­gén esedékes uj szerződés feltételeinek megtár­gyalására. Az unió magasabb bért, garantált évi fizetést és egyéb kedvezményeket követel a tagság számára. 5 A 148 éves orosz farmer A tizenkétéves Jimmy Nisenson nevű dev« landi fiú, akinek szenvedélye a “furcsa adató gyűjtése” — az adatokat a sajtóból szedeget össze — tmaga is belekerült a lapok és a rádi szenzációi közé azzal, hogy választ kapott Bu! ganin szovjet miniszterelnökhöz intézett levelére Jimmy még legutóbb márciusban azt a különö hirt olvasta az újságokban, hogy a Szovjetunió ban él egy 148-éves ember. “Oly hihetetlenné tűnt fel nekem, hogy levelet Írtam1 Bulganinho* igaz-e,” mondta Jimmy. A választ nem mag Bulganin, hanem egy szovjet ifjúsági szerveze irta meg neki Moszkvából. Maga a 40-kopeke bélyeg s egy csatolt 1-rubeles is gazdagítja Jim my barátunk gyűjteményét. Node nézzük, m volt a válaszban: A szóbanforgó asszerbajdzsáni farmert Mák hmud Nagir Ogoy Fivazovnak hívják. (A név is valószínűleg hosszú élete folyamán nyúlt me; ennyire.) Él, még hozzá egy Pirasszura nevű he gyi faluban. Ott született 148 évvel ezelőtt. Hu szonhárom fia és leánya van, a legidősebb leány kája maga is 120-éves (egy taknyos.) Az égés közeli család, beleértve unokákat, déd- és ükuno kákát is persze, százötvenkét személyből áll. A öreg — bocsánat a szóért! — egyik legelső é: leglelkesebb szervezője voll: a kollektiv gazdasá goknak. Nemrég nyugdijat ajánlt fel neki ; szovjet kormány, de visszautasította. Valóban, el tudjuk képzelni, hogy a pirospozs gás farmer méltatlankodva fogadta a nyugdíj ajánlatot: micsoda, már mint ő, oly fiatalon és annyi életkedvvel eltelve, nyugdíjba vonuljon!1 Még mit nem? A fényképe szerint alig néz k többnek, hatvan évesnél, ámbár akkor, amikoi hatvanéves volt, talán még nem is létezett fény­kép. Hatéves volt, amikor Napóleont Waterloo­nál megverték, még élénkén emlékezhetik rá, s amikor emlékeiről mesél családjának, ha meg­szomjazik, odaszól százhuszéves kislányának “Ugorj csak ki, fiacskám, egy pohár vízért!’ Ilyen hosszú élet mellett, ha megírná, emlékira­tai százezer oldalra szaporodnának. Jó lenne tud­ni, dohányzik-e, fogyaszt-e állati zsírokat, élve­zi-e a vodkát, kacsint-e még aggszüzekre. Égj azonban bizonyosnak látszik: nem szokott sub- way-n utazni Jaj annak, aki azt kívánja nek a születésnapján, hogy bis hundert-zwanzig!. .. Kalaplevéve üdvözöljük a tiszteletreméltó öregei s hosszú életet kívánunk neki, azt kívánjuk, érje meg a világbékét. ____________________ MAUTHAUSEN! EXHUMÁLTAK BUDAPEST, 1956 május. — A Magyar Vörös kereszt átiratban értesítette a Magyar Izraelitái Országos Irodáját, hogy több száz nevet tártál mazó jegyzéket kapott azokról a mauthausen: deportáltakról, akiket exhumáltak. Ezeknek a névsora a következő: Munz Sándor, Stern Károly, Lampel József Bittmann József, Schwarcz György, Goldsteir Miklós, Tenner Ferenc, Simon József, Kemlei Jakab, Grosz Márton, Viesel Jenő, Geller Pál Levensohn Miklós, Pejanovic Blaso(?), Horovit; Manó, Salamon Henrik, Mayer Visel, Winkler La jós, Berkovits Mózes, Mermelstein Mózes, Spitzel Henrik, Laczet Jakab, Kren Ernő, Sauer Andor Iszakovits Simon, Szilvási Gyula, Kürti Ervin Grünbaum László, Mermelstein Dávid, Sándoi János, Stendig Emil, Weisz Adolf, Weisz István Fürst Viktor, Fischer József, Steinberg Jakab. Szenczer Tibor, Schreiner Frigyes, Kellner Ber- nát, Goldstein Márton, Friedmann József, Mózes Jakab, Gelberger Lajos, Sonnenschein Zibov (?). Orbán Andor, Goitein György, Schwartz Juda, Sándor László, Bernát Ávon (?), Kauders Dezső. Magyarországi Kossuth-dijasok Kőhalmi Beit könyvtáros a könyvtártudo­mány fejlesztésében kifejtett munkásságáért kapott Kossuth-dijat Jec)if)&sjejc cl Aéfloé A r. «ull: :_______'..j. 1_____í___________i ... _ i ......................

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents