Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1956-05-31 / 22. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ }F May 31, 1956 Nagy leteti Népünnepély! íffisc-l^^paasa Kitűnő magyar zene Jó enni- és innivalók. -— Esős idő esetén a Magyar Házban lesz megtartva. -— Belépőjegy előreváltva 60 cent, a helyszíni pénztárnál 75 cent. ~ A MAGYAR SZÓ LAPBíZOTTSÁGA rendezésében.---------------* *........~ ~ may ül, i»ao SPORTVILÁC Budapesti riport a magyar válogatott vereségéről ; sbbbíks kh-wm p* r« t" *' r ■. r pn rn'r* Fsar'/i tat w ''&) «V ( « La J Se, ük fe La .»is Lapunk kiadóhivatala azt akarja, hogy a junius 3,-iki népünnepélyünkről lapunk egyetlen newyorki és környéki jóbarátja se maradjon el és ezért a szokásos attrakciókon kívül az idén öt. minden eddigit felülmúló értékes “door- 3»rize”-ol ajánl fel a közönségnek, lapunk egyik megbecsült üzletember barátja áldozatkészsége révén: ELSŐ DÍJ: Nagyszerű tape recorder, amely éveken át szórakoztatja a család minden tagját. MÁSODIK DÍJ: Elsőrangú “Black Angus” automatikus villanysütó. Giant size! HARMADIK DU: Automatikus villany kávéfőző. NEGYEDIK ÉS ÖTÖDIK DÍJ: Egy-egy eredeti festmény egy közismert amerikai-magyar festőművésztől. Jelenjünk meg hát minél nagyobb számban, mert min­denkinek annál több esélye lesz minél több door-prize szel­vényt állit ki. Minden látogató egy szelvényre jogosult, amely az ajfónál ingyen lesz kapható. A pikniken pedig 25 centért lesznek az esély-jegyek Jkaphatók. Ha tekintetbe vesszük, hogy a kiosztásra kerülő tárgyak összértéke meghaladja a 300 dollárt, akkor láthat­juk, hogy mennyire érdemes lesz mindenkinek az ünnepé­lyen részt venni — és a pénztárnál kapható ingyen jegy mel­lett minél többet vásárolni belőle. (A kiadóhivatal fenntartja magának a jogot, hogy ked­vezőtlen idő esetén a door-prize-okat a szüreti mulatságon -adassa ki.) Sütemények®! kárunk asszonyok! Talán semmi sem járul annyira hozzá népünnepélyünk anyagi és erkölcsi sikeréhez, mint a magyar szakácsmüvé- .•izet házilag készült sütemény-műremekei. A magyar konyha világhírű remekeit elsőnek kapkodja szét a közönség, ami érthető is. "hiszen nincs New Yorkban olyan pékmühely, -amely megközelítőleg is olyan nagyszerű dolgokat tud pro­dukálni, mint a mi magyar asszonyaink. (Tiszteletteljes ki- -cételt alkotnak Herbst mester rétesei, dehát itt nem réte­sekről besélünk, hanem tortákról, mákos, diós kiflikről, pitékről, jaj ne is soroltassák velem tovább, mert máris csorog a nyálam!) A Magyar Szó szerkesztősége és kiadóhivatala hálája .jeléül kedves ajándékban fog részesíteni minden munkás­társnőt, aki egy-egy süteménnyel fog diadalmasan bevonul­ni a piknikhelyiségbe. És megsúgjuk a titkot, az ajándékot ogy daliás fiatalember fogja személyesen átadni, úgy bizony. Tóth Fuchs bankett Most pénteken este junius hó lén, a bronxi Magyar Házban, teét olyan hü régi barátot és Kaptámogatót tisztelünk meg társasvacsora keretében, akik iszinte jelképeivé váltak a mun- Jkássaj tóért minden áldozatot meghozó lapolvasóknak, Tóth munkástársnőt és Fuchs mun- Jteástársat. Jó időben, rossz időben, béké­ben, háborúban, egy munkáslap küzdelem telj es életének minden viszontagságában ott állt lapunk mellett ez a két egyszerűségé­iben is nagyszerű munkástárs. -TNem volt lapunknak olyan fel- Jbivása, amelyre nem válaszol­tak volna. Nem igen volt olyan megmozdulás, amelyet jelenlé­tükkel ne támogattak volna. 1 Tóth munkástárs ragaszkodá­sa lapunk iránt nemcsak saját lelkének visszatükröződése, ha­nem egy szent fogadalom telje­sítése év év után, hét hét után. Mert a 11 évvel ezelőtt elhunyt hitvese, Tóth János munkástárs szintén lapunk iránti szeretet­teljes odaadásban élte az ame^ rikai munkás életét és utolsó óhaja az volt, hogy élete párja, meggyőződésének meg osztój a továbbra is éppoly szeretetben, , jóakaratban részesítse lapun- i kát, mint amilyenben ő része­sítette egész életén át. Nem mindennapi esemény lesz tehát két ilyen dedikált ember megtisztelése. Reméljük hát, hogy minden olvasónk, aki átérzi az alkalom jelentőségét, ott lesz velünk együtt ünnepel­ni e két igaz barátunkat. A bronxi asszonyok nagyszerű ! vacsorát készítettek, melynek ára csak $2.00 lesz. Lesz zene és szép program. BUDAPEST, május 21. —. Csa 1 ó dottan, lehangol tan indult haza vasárnap szürkü­letkor a Népstadion százezer­nyi magyar nézője, aki a zuhogó, bőrig elérő esőben is végig kitartott a helyén, biz­tatta, lelkesítette sportoló­inkat. De lehet-e csodálkozni a csalódáson? Tizenhárom esztendős hazai veretlenség tört meg vasárnap, nem “balszerencse”, nem “vélet­len” folytán, s nem is “haj­szálon függő” döntéssel, ha­nem az ellenfél, a kiváló cseh­szlovák válogatott megérde­melt, biztos győzelmével. A mérkőzés betetőzte azt a glyaaiat L amelyet a sok- ! ok dicső.-, get szerzett labda- i 'U com kai szerető és megbe- i -sülő futballsaurkolók már • hosszú ideje aggódva figyel­tek. !j Ez a vereség — valljuk be | — már a levegőben lógott. Labdarugó-sportunk régi, vi­lágszerte elismerd erényei ! kezdenek megkopni, s most vasárnap is hiányzott csapa- ! tünk játékából a magyar í labdarúgás nagyszerű voná- I s.ainak egész sora, mint pél- ! dául az adott helyzethez (a | jelen esetben: a nagy esőhöz, a sáros talajhoz) alkalmaz­kodó játéKnodor, a támadá­sok ötletes, tértölelő, helv- ] cserés, tervszerű felépítése, a jó erőnlétből adódó gyorsa- j ság, a határozottság, a hely­zetek felismerése, jól kidol­gozott taktika, a mérkőzések sorsát is meg!ordító lelkese­dés és tűz stb., stb. A, bajok alaposan kiütköztek a vasár­napi c s e h s z lovák-magyar mérkőzésen. v Talán kimerült volna a ma­gyar labdarúgás kincsestára? Nem valószínű. A magyar labdarúgás rendelkezik olyan kiváló szakemberekkel és te- I hetségekkel, akiknek révén a további nehéz csatákra fel-1 vértezett, újabb sikerekre hi­vatott csapatot össze lehet ) iváesolni. Alaposan “rázendített” az eső, amikor (megkezdődött a nagyok mérkőzése. A himnu­szok elhangzása után Lerne-' sics jugoszláv játékvezető hivta középre a csapatkapi­tányokat, Hidegkútit és No- vakot. Csehszlovákia: Dolejsi — Herti, Hledik, Novak — Plus- kal. Masopust — Pazdera, Moravciki, Feureisl, Borovic- ka. Kraus. Magyarország: Gellér — Kárpáti, Szojka, Teleki — Bozsik, Kotász — Budai, Kocsis; Machos, Hidegkúti, Fenyvesi. r Az első támadásokat a magyarok-vezették. Machos bal alsó sarokba igyekvő láb-, dáját védte szögletre Dolej­si kapus, .aki később is a pa-: •rádés védések egész sorát mutatta be. A 7. percben Ko­csis szép átadásával Hideg­kúti tört előre, lövését kSvéd- ték, s az előrevagott labda máris bajt hozott. Telekire Pluskal elé pattant a labda majd Pazderához került. Pazdera pár lépést tett, az­tán előreadta a labdát Feu reislnek. Gellér kétségbeesel ten igyekezett kifutni a rend­kívül robbanékony középcsa tár elé, de a csehszlovákot “gólzsákba” 15 méterről pon tosan lőtt a kapuba (1:0). A csehszlovák játékosod gyors rajtjaikkal minden láb dán ‘•‘rajta voltak”, s kemé­nyen, egyszerűen, gyorsan játszó csatáraik minden meg­mozdulása veszélyt rejtett magában. A 27. perc meg hozta második góljukat. Bozsik a 16-oson belül fe­leslegesen cselezni próbált, Kraus megszerezte a labdát kapura lőtt. Lövése Gellér- ről kipattant, elég szerencsét lenül a befutó Moravcik elé aki pár méterről a jobbsarok­ba rúgta a labdát (2:0). Még egy perc sem telt be le, viharos jelenetek közber magyar gól született. A láb da a csehszlovák 16-oson be­lül pattogott, Machos lövését Dolejtei pompásan kiütötte. Hidegku- ! ti — felismerve a helyzetet ! — Machoshoz gurította, aki 5 közeiről védhetetlen gólt rú­gott (2:1). IZGALMAS II. FÉLIDŐ A magyar csapat erőtelje­sen rohamozott a szünet után. Machos erős lövését nehezen hárította el Hledik, aztán egy baloldali támadás után Kocsis az ötösről esté­ben fejelt kapura, a csehszlo­vák kapus kivédte. A magyar támadásokat hideg zuhany­ként szakította meg a cseh- ! szlováktok harmadik gólja. Pazdera a balszélen tört előre, nem tudták leszerelni, | s a labda a magyar kapu elé | szállt. Moravcik nagy lendü- | lettel futót rá és a kimozdu- | ló Gellér mellett 8-10 méter­ről a kapu közepébe lőtte (3:1). A csehszlovákok szurkoló- tábora fergeteges biztatásba kezdett — hiszen újra két gól előny, nagy szó! A ma­gyar válasz megint egy perc múlva következett. Fenyvesi rohant a kapu felé, Hledik a 16-oson belül csak! szabálytalanul tudta el­választani a labdától. A já­tékvezető 11-est ítélt, s Bo­zsik lövése a hálóban kötött ki (3:2). Utána Budai helyére Ti­chy állt be, s nagy igyekezet­tel játszott. Általában igen nagy akarattal küzdöttek já­tékosaink, de rövid átadá­saik sorra elakadtak az egy- e mélyebb sárban, s kevés olyan helyzetet dolgoztak ki, amely a kiegyenlítést meg­hozhatta volna. A csehszlo­vák játékosok oroszlánként küzdöttek, csatársoruk vil­lámgyorsan tudta megfordí­tani a játék képét, védelmük pedig kitünően állta útját a magyar támadásoknak, A 31. percben eldőlt a harc. A középre húzódott Pazde­ra ügyes cselekkel átját­szotta az egész magyar vé­delmet, s bár négyen “kí­sérték'’, Gellér mellett a kapu baloldalába rúgta a labdát (4:2). • A vereséghez a “Magyar Nemzet” a következő szak­szerű kommentárt fűzi: A vereség oka: 1. az össze­állítás, 2. az álló taktika, amely évek óta nem változott játékunkban, noha már min­den ellenfelünk “kikóstolta”, ezért meglepő taktikát keilt - ne kidolgozni, amely váratla­nul érné ellenfeleinket, 3. az erőnlét kérdése, amely szer­vesen összefügg a helyes csa­patösszeállítással. Nem husz- perces játékosokra kell fel­építeni a válogatottat, hanem olyanokra, akik nehéz, nagy­áramú mérkőzést is végig bír­nak kondícióval. Minden elismerésünk azoké, akik annyi dicsőséget szerez­tek a magyar labdarúgásnak. De a múlt fényében sokáig nem lehet sütkérezni. Le kell vonnunk a legmeszebbmenő k ö v e tkeztetéseket, hiszen ezen a vasárnapon három ma­gyar válogatott együttes szenvedett vereséget: ideszá­mítva utánpótlásunkat és ami talán a legjobban fájó: ifjú­sági válogatottunk csalódást keltő játékát. Sok nemzet vá­logatottja tanult a magyar tizenegy játékából. Tanul­junk mi legalább a hibánk­ból, saját kárunkból. A ma­gyar sport kimerithetetlen kincsestára a tehetséges, ki­váló képességű labdarugók­nak. “Le” kell értük nyúlni. Hiába szereztek elhomályo- sithatatlan dicsőséget a sportnak egyesek, ha már ki­öregedtek, ha már elfelejtet­tek futballozni, ha már csak a “nevük” szerepel a pálván és nem az, aki ezt a megbe­csülést szerezte. Akad széo számmal olyan, aki hamaro­san annyira ismert lehet az egész világon is, mint például Bozsik vagy Puskás. Elbocsátások a gumigyárakból A gumigyárosok szövetségének kimutatása szerint 18,096,405 gumikereket nem adtak el. Ez rekord. Akronban a gumigyárak megkezdték munkásaik tömeges elbocsátását.

Next

/
Thumbnails
Contents