Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-05-31 / 22. szám
May 31, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 A Madison Ave.-i gazdaságtan Szépenhangzó, sokatigérö frázisokra épített gazdasági teória Irta: Geréb József Mint mindenféle tudomány, úgy a gazdaságtan (economia) is állandó változáson, fejlődésen megy át, habár nem biztos, hogy ez a változás minden esetben az igazsághoz való közelebbju- tást jelenti. Mióta Ádám Smith, a skót tudós, a gazdaságtan alapját megvetette az 1776-ban kiadott “The Wealth of Nations” cimü munkájával, ez a tudomány Malthus, Ricardo, Marx, Vehlen, Keynes és más neves tudósok közreműködésével végre eljutott a MADISON AVENUE-i TEÓRIÁHOZ is. Tekintettel arra, hogy az Egyesült Államok csaknem minden nagyobb városában van Madison Avenue, sietünk Kijelenteni, hogy jelen esetben csak a newvorki utcáról van szó, sőt annak is csak azon részéről, ahol az országos hiríi nagy hirdető cégek irodáit találjuk. Mert ma már semmi kétség, hogy az utóbbi években ezekben az irodákban születnek azok a gazdasági teóriák, amelyek szerint az Egyesült Államok gazdaságát irányítják, amelyek természetesen, — tekintettel az Egyesült Államok vezető szerepére, — nagy befolyást gyakorolnak az egész világra. Nagyon sajnáljuk, hogy helyszűke miatt nem ismertethetjük a múlt évtizedek (vagy évszázadok) gazdasági teóriáit, legfeljebb csak annyit mondhatunk, hogy amig az egyik iskola (irány) a föld hozamában látta a nén meggazdagodásának egyetlen esélyét, a másik már az iparok fejlesztését követelte. Igen ám, de az iparok fejlesztéséhez a magas védővámok kellettek, holott a harmadik iskola szerint a kereskedelem az igazi fontos tényező, aminek viszont útjában állnak a magas vámok. Ezekkel szemben a marxisták azt hirdették, hogy az állandó népjóléthez csak az a tervezett termelési rendszer vezet, amelyből kiküszöbölik a profit motívumot. A Madison Avenue “tudósai” azonban kisütötték, hogy a profit kiküszöbölése volna a legnagyobb csapás s az általános meggazdagodáshoz ez a három dolog szükséges: hirdetések, szuper-hirdetések és kolosszális hirdetések. A második Smith A napokban Los Angelesben járt a newvorki Growler-Collier Publishing Co. elnöke, bizonyos Paul C. Smith, aki ugylátszik, hogy nagy gazdasági szakértő s talán második Ádám Smithnek véli magát. A kaliforniai hirdetőügynökségek konvencióján ismertette a Madison Avenue-i gazdasági teória lényegét. “A második világháború óta”, — mondotta Mr. Smith, — “Amerikában olyan tudományos és gazdasági fejlődést észlelünk, aminőhöz hasonlót nem mutat fel a világtörténelem Közelgőnk ahoz az időhöz, amikor a fizikai munkát olyan minimumra szállítjuk le, hogy a jelenlegi háromnanos heti szünetünk helvett majd ÖTNAPOS WEEKENDüNK LESZ.” “Hogyan érhettük el ezt a mesés eredményt?” — adta fel második Smith a kérdést és mindjárt meg is felelt rá. — “Ugv. hogy a hirdetőügynökségek nagyszerű munkája következtében itt már nem azért vásárolnak az emberek, hogy szükségleteiket kielégítsék, hanem azért, mert a vásárlásban nagy élvezetet találnak. A hirdető-ügynökségek az amerikai nép lelkivilágába beültették az avultság lélektanát.. Nem azért vásárolnak automobilt. hűtőszekrényt, televíziót és más bútorokat, mert amijük van, már nem jó, hanem inkább csak azért, mert miután a piacra már újabb, jobb áruk kerültek, felismerik. hogy az övék elavulta lettek.” “És ebben a tekintetben még csak a felületet karcoltuk meg”, — mondotta a ‘modern tudós’, — “hogv mit rejt a jövő, azt csak a képzeletre bízzuk!”' A rózsás jövő Szóval bizzunk csak a hirdető-ügynökségekben, hallgassuk őket türelmesebben, mint eddig. Mert vannak olyanok is, akik kalapácsot szeretnének a rádióba meg a televízióba vágni, amikor a hirdetéseket (commercial) mondják s az újságokat is képesek úgy olvasni, hogy nem is veszik észre a hirdetéseket. Márpedig nemi megvetendő dolog az ötnapos weekend! Hiszen ha a hét napból a kezdetre meg a hét derekára csak 2 nap marad, a többi mind a, pihenésre é. a szórakozásra szánt hét-végre fog esni, akk< r igazán nem panaszkodhatunk. Ámbár elsőséggel nem dicsekedhető ik, mert olvastam pár évvel ezelőtt egy magy írországi újságban, hogy ott szokássá lett 1 ÍÉTKöZI weekendet tartani. Nohát, ha nekik leh 3t hétközi weekend, nekünk is lehet ötnapos hétvég! Olyanforma lesz az a hét, mint az a sárkány, amelynek sokkal hosszabb a farka, mir t a teste. De nem biztos, hogy még az is ki óg-e elégíteni mindenkit. Emlékfezem például v gv esetre, amikor a traktor-gyárban valai ri ünnep miatt csak hétfőn, szerdán és pénteké r dolgoztunk. Azt mondja akkor az egyik mmkás az ebédközi beszélgetésben: — Ilyen hetet már szeretek: egy n ip dolgozunk, másnap pihenünk; egy nap d olgozunk, másnap pihenünk. n — Bizony nem jó az még igy sem — szólt közbe egy másik munkás. — Hát te hogyan szeretnéd ? — kén eztéki tőle. — Hát ugv, hogy egy nap dolgozu ik és két nap pihenünk; megint egy nap dolgozunk és aztán két napot pihenünk! — v Hát bizony igy van ez. Mert dolgozni, különösen a tömegprodukciós iparokban í enki sem szeret. Amikor az első pár darabot c: inálja az ember, mégcsak talál benne valami figyelemre méltót, de amikor elér az 1375-ik dara >moz, ntár úgy utálja, mint a baráti a koplalást. A vásárlás élvezete így nemcsoda, hogy Smith ur ötna pos weekend Ígéretének mindenki nagyon örül. Pedig az egész nem egyéb ábránd-képnél, — kgalább is egyelőre. Mint minden hirdetés, úgy t Madison Avenue-i gazdasági teória is egy kaná Invi igazság és nagy fazék hazugság kévén kéből áll. Mert az igaz, hogy vannak olyanok is, akik csak azért vásárolnak, mert a vásárlásban, i! költekezésben nagy élvezetét találnak, de; végtelenül elveti a sulykot az, aki azt meri állít mi, hogy ez általános az amerikai nagy néptöm igéknél. A Heller Bizottság országszerte tárj vált adatai szerint a négytagú család megélhet« séhez heti 105, vagyis évi 5460 dollár jövedelmire van szükség. Az ily megélhetésnél még n< m lehet tobzódni a vásárlásban, hanem csak ippen azt vásárolnak, amire valóban nagy sziiks ige van a családnak. És ime a “Joint Congressional Eco íomic Report” szerint a mult évben az amerika családok 22 százalékának évi jövedelme 200« dolláron alul maradt. Lehet, hogy ezek is élveinek a vásárlást, de a csekély jövedelem miatt iem sokat gyakorolhatják ezt, dacára a hirdető-ügynökségek által keltett “avultság” lélektt nának. A tény az, hogy a Smith ur által jelzett nagy költekezők száma igen csekély, akik ép« n csekély számuknál fogva bármennyit költené k is magukra, nem tarthatják forgásban azt: párok kerekeit. A háborús iparok A másik igazság, — amit a hirde ö-ügynök- ségek éppenugy tudnak, mint mások,' — hogy a jelenlegi prosperitás nem a csábitó hir letéseken, nem az ügynökségek szuper-duper n igvitásain és hazugságain, hanem a háborús fet zültséggel felfokozott militarista programon nvi gszik. Jól tudják, hogyha holnap abbahagyják az óriási méretű fegyverkezést, akkor holnaj után már millió és millió munkanélküli járja &/ amerikai városok utcáit s ezek számára már m m is csak öt, hanem hét napból fog állni a weel end, mint tapasztaltuk a nagy ipari pangás idejé 1. És azt is készséggel elismerjük, hogy a háborús prosperitásért jogosan követelhe nek bizonyos méretű elismerést, mert amióta munkakörüket kiterjesztették a politikai mezők: e is, nagy részük van a háborús feszültség fent irtásában. E nagy hirdetési irodákban szülein ik meg a szuper-dópar hazafias szólamok, a k épzeletbeli ellenséggel való fenyegetés és Ők táj lálják azt az eszmét, hogy az egész világot az Egyesült Államok rendőri felügyelete alá kell íelyezni. Nem. akarom azt mondani, hogy mcdern ipari államokban a hirdetésekre semmi szül.ség sincs, de igenis állítom, hogy ha olyan túlzásba viszik, mint itt, akkor az csak káros hatású U hét. Amig korlátolt mennyiségben, —- mint útmutató, vagy mint a tartalomjegyzék a könyvekben, hasznos célt szdlgál, de amikor oly túlerőre kap, mint itt jutott most, inkább csak az emberek elbolondi- tására, félrevezetésére vezet. A túlzásig hajtott hirdetések káros jellege többféle módon is jelentkezik. Először is a csábitó hirdetésekkel ál-prosperitást teremtettek. Mert nem igazi, hanem csak látszólagos prosperitás az, amelynél a vásárlók óriási többsége hitelre, részletfizetésre vásáról. Olyan ez, mint a szappanbuborék, amely szétpukkan az első nagyobb lökésre. És mindenki tudja, hogy ilyen lökés lenne a fegyverkezés beszüntetése. Pünkösdi királyság Éppenazért a hirdetési ügynökségek a sajtóval karöltve túlóráznak a háborús feszültség ki- nyujtásán, noha azzal a világ népét állandóan az atomháború meredekén tartják. Valószínű, hogy még Dulles hires szójátékát a háború meredekén tartózkodás művészetéről is ezen hirdető-ügynökségek valamelyikében eszelték ki. A túlzó hirdetésekből származó másik veszedelem úgy jelentkezik, mint ahogyan a kotyva- lék kuruzsló-orvosságoknál látjuk, hogy eltereli a beteg figyelmét a gyógyítás tudományos, tehát helyes módjától. Amig ez az ál-prosperitás tart, kellene gondoskodni arról, hogy mit csinálnak. ha végre be kell szüntetni a rettenetes nagy fegyverkezést? Madison Avenue nemzetgazdá- szai azonban erre nemcsak nem gondolnak, hanem egyenest elterelik arról a közvélemény figyelmét. Hiába mutogatják ki, hogy az utóbbi években hány száz billióra szökött fel az amerikai termelés és hány millió vagy billió profitot szereztek a nagy korporációk, a farmerok helyzete meg a kis üzletek egyre gyorsabb ütemü fogyása mutatja, hogy ennek a pünkösdi királyságnak egyszer csak vége szakad. És akkor, — Akkor majd bezárja az ajtót, aki utoljára marad, — mondják a hirdető-ügynökségek. Addig ne törődj semmivel, csak költsd a pénzt, csak vásárolj: vásárolj, ha nincs is pénzed. Sőt ugylátszik, hogy ez egyik legjobb ok a vásárlásra. Hogy is mondotta Vörösmarty Mihály? Szüd teljék meg az öröm borával, Húzd rá cigány s ne gondolj a világ gondjával! GAZDAGOK VAGYUNK A legutolsó cenzus (népszámlálás) kimutatta, hogy ötvenöt millió család él az Egyesült Államokban. , Egy viszonylag kis hányad, 400,000 c cilád tulajdonában van minden. Ezek áz igazi “amerikaiak”. Minden gyár, minden hajó, kikötők, épületek, gépek, vasútvonalak és mozdonyok és a legjobban termő farmok kilenctizedé e gyönyörű termőfölddel bőven megáldott országban az övék. Mint valaha a feudális nagy urak. ez a négy- százezer család a városok felett ül olimpuszok magaslatán és egyre kollektálja kövér osztalékait a munkások tömegeitől. A 400,000 család e szép, tágas, gazdag ország urai Cadillac autóikon szaladgálnak, jachtjaikat teljes gőzzel nekieresztik, arrogáns gyermekeik Nizza, Párisi London, Madrid, Tokió és Róma tájain lebzselnek. Szerteszéjjel szórják 65 millió bérmunkás véres verejtékének eredményét. Napról napra dicsekednek, hogy egyre gazdagodnak. Nőm is volt olyan rossz mindaddig, amig mi is gazdagodtunk. Most azonbah még a mi önhitt uralkodóink is bevallják, hogy Amerika egyre több adósságba esik, szegényebb lesz nauról napra. Bevallják, hogy egyharmadnak 2000 dollár évi jövedelemből kell megélnie családjával, a többiek küzdenek a részletfizetések kuszáltsá- gaival. Számításuk szerint valamennyien legalább 600 dollár adóssággal küzdünk. Tartozunk vele. azt mondják, hogy nekik tartozunk! Vállonveregetnek bennünket, atyáskodóan és megjósolják, hogy jövőre még többel tartozunk majd nekik. (Labor Daily) HA igaza van, könnyű nyugodtnak maradni. Ha nincs igaza, nem engedheti meg magának, hogy türelmét és önuralmát elveszítse. if A HÓVAL DUTCH AI RUST. Hágában szerződést kötőit az Aeroflot, szovjet rc|>iilövői 1:1 ll:i I. egv- más utasainak és teltei-küldeményeinek kicserélésére. v
