Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1956-05-31 / 22. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ May 31, 1956 Mi rejlik Grace Kelly házasága mögött A milliomosok szokásszerü öltözékében: ga­lambszürke flanellruhában, fehérbetétes* sárga- cipőben és fekete szemüveggel állt pompás ma­gánjachtjának fedélzetén egy 49-éves görög em­ber és nézte Grace Kelly romantikus esküvőjét. Reggel 8 óra volt. Kelly mögött öt magándetek­tív, húsz filmigazgató, hatvan laptudósitó, negyven fotóripor- ) \ tér, nyolcvan koszorúslány, ro­konok és lógósok vonultak be Monte Carlóba III. Rainier her­ceg jachtján. A világ minden részéből özönlöttek oda Constel­lation- és Dakota-repülőgépek, motorcirkálók és Iiispano-Suiza- kocsik, hozva magukkal volt ki­rályokat és mozicsillagokat, filmfelvételeket készítő embe­reket és újságírókat, hivatásos társaságbelieket és hivatásos hivatlan vendégeket, cukrászokat, divatttervezőket, hamiskártyásokat, bizalmi em­bereket és egyszerű betörőket. A magános görög milliomos csak nézte, meg­elégedéssel nézte jachtjáról a díszes felvonulást. Ez volt a leghangosabb, a legnagyobb, a leghi- valkodóbb esküvő, amilyen még sose volt. Ez volt a történelem legnagyobb reklám-mutatványa. A herceg és az amerikai mozicsillag szerelmi házas­sága csak reklám yolt, hogy Monte Carlo ismét és örökre visszakerüljön a térképre, hogy a já­tékkaszinó üzleti forgalma sose látott csúcsot érjen el. Mindez a magános jachtról nézdegélő görög milliomos miivé volt. Aristotle Socrates Onassis, ö volt a hercegi románc értelmi szerző­je. őróla szól most a krónika. Kalandos életéből meg lehetne írni a pénzszer­zés művészetének kézikönyvét. Tizenhatéves ko­rában kezdte pályafutását 50 angol fonttal a zse­bében, ma pedig 150 millió angol fontra becsülik vagyonát, amelyben benne vannak 1,250,000 ton­nát szállítani tudó hajói, a világ legnagyobb tar­tályhajó flottája, 30 bejegyzett nagyvállalata, irodái New Yorkban, Londonban, Montevideóban, Jeddahban és Monte Carlóban, hét kastélya, há­zai, és a földkerekség tizenhetedik legértékesebb képgyűjteménye. Öt titkár kiséri, amerre jár. Jachtja, a hozzáértő Bao Dáj ex-császár véle­ménye szerint “a világ legkényelmesebb jachtja”, amelyben táncparkett van s azt gombnyomásra uszodává lehet átalakítani, El Greco kép függ dolgozó-kabinjában, Boucher-képek a fürdőszobá­ban, a kandalló lapis-lazuli-kövekből készült, 40 főből áll a legénysége (mind német) s hajópa­rancsnoka több fizetést húz, mint egy Cunard- ha jókapitány. Telefonkezelöböl milliomos Azt mesélik róla, hogy még mindig fél a sze­génységtől. Ez azonban nemigen látszik meg raj­ta. Azt hangoztatja, hogy még ha szocializmus lenne az egész világon, ő akkor is milliomos ma­radna. Apja, aki Szmirnában jómódú dohány­kereskedő volt, tönkrement az 1922-es török mé­szárlások idején, három nagybátyját pedig fel­akasztották. őt magát 50 fonttal és ajánlóleve­lekkel küldték el Buenos Airesbe, ahol végre si­került egy telefonkezelői állásba jutnia. Azt vall­ja, hogy az üzlet titka: olyasmit tudni, amit sen­ki más nem tud. Tudta, hogy senki sem szállít olcsó keleteurópai dohányt Argentínába. Egy év­vel később már 1,000 fontja volt, huszonhárom éves korában pedig 250,000 fontot mondhatott a magáénak. A depresszió kezdeti éveiben hat hajót vásá­rolt előnyös feltételek mellett egy csődbejutott kanadai hajótársaságtól s a második világháború alatt, a szállítási üzletek aranykorában, már meglehetős flottával rendelkezett. A vizalattjá- rók elleni biztosítás is oly hatalmas üzletnek bi­zonyult számára, hogy a háború végén már mul­timilliomos lett. Akkor három üzletágba fogott: a hadi feleslegek (szállitóhajók) vásárlásába, bálnahalászatba és olajszállításba. Degeszre ke­reste magát, s ha bonyodalmak merültek fel, pénzzel mindig megoldotta. Legtöbbet a nemzet­közi olajkartellel lebonyolított olajszállítással ke­resett. 1953-ban neki volt a világ legkorszerűbb tartályhajó-flottája. Szédületes megállapodást kötött a Szaudi-árabiai kormánnyal. Amikor első olaj rakományát Jeddahban felvette, egy 20,000 angol fontba kerülő mulatságot rendezett a hajó fedélzetén, amelyen nemcsak szaudik, hanem az angol és amerikai diplomaták is megjelentek. Uj vadászterület A háború után tevékenységét az Atlanti-óceán­í AHOGYAN ÉN LÁTOM j \__________hja: EHN___________^ FLORIDA Egy előző cikkben megemlítettem, hogy mi­lyen “változatos” időjárásban volt részünk'; eső, hó, jégeső, homokvihar. Azt hittük, ez a teljes műsor, de tévedtünk. Az egyetlen New Orleans- ban eltöltött éjszakát enyhe földrengés tette élénkebbé, a műsor utolsó rendkívüli száma pe­dig az a tornádó volt, amelynek pereme Floridá­ban ért, odaérkezésünk első napján. New Orleans-ból minél gyorsabban akartuk elérni Floridát, egyszerűen azért, mert onnan az ut Mississippi és Alabama államok déli részein át vezet. Tekintettel az ott történtekre, a Till-fiu meggyilkolására és Miss Lucy kiüldözésére, ezt a két államot minél gyorsabban akartuk a hátunk mögött érezni és lehetőleg úgy, hogy ott még egy szendvics árát se költsük el. A Gulfport, Biloxi, Pascagoula és Mobile váro­sokon át vezető utón az utas csak szép vidéket, jómódot és nyugalmat lát. Az ut nagy része közvetlenül a Mexikói-öböl partjain húzódik: itt laknak Mississippi és Alabama gazdag fehér pol­gárai, akik csak azokat a négereket engedik pa­lotáik közelébe, akik ott a házi munkát végzik. Az időjárás itt egész éven át enyhe, a tenger si­ma, a partok fehér homokja csábitó. Akik itt laknak, anyagi gondokat csak hirből ismernek, néger problémáik nincsenek. A négereket e gaz­dagok alázatos szolgái: a rendőrök, sheriffek, polgármesterek, kormányzók, bírák, a “nép” kongresszusba küldött képviselői tartják kordá­ban. A floridai határt déltájban léptük át és alig egy óra múlva megcsapott a déli és közép-nyu­gati államokon át pusztító tornádó szele. A vi­hart felhőszakadás kisérte. Két óra tájban meg­álltunk egy motelban, mert az autózás életveszé­lyessé vált és a nap hátralévő részét a verőfény és napsugár államában — fütött szobában töl­töttük. Ami látnivaló Floridában van, azt tehát csak másnap vehettük szemügyre, amikor az idő lényegesen jobbra fordult. Az ut Pensacola és Tallahassee, az állam lővá- rosa között, néhány kisebb város, mint De Fu- niak Springs, Marianna és Quincy kivételével, megint csak a már Texas és Louisiana államok­ban megszokott sivárság és szegénység képét mutatja. Texas megdöbbentően száraz ,ezzel szemben Florida vízben bővelkedő. Egyébként mindkét állam e részei pusztaságot mutatnak, ahol semmit nem termelnek és az ember megint felteszi a kérdést: miből élnek itt az emberek? Az emberek itt nagyrészt megint a legszegé­nyebb sorban élő négerek. Az utszéli roskadozó és elképesztően nyomorúságos kunyhókon még ablaküveg sincs. Csupán egy nagyobb nyílás, amelyen ki- és bejárnak és egy-két nyílás, ame­lyek ablakként szolgálnak. Éjjelenkint és rossz időjárás esetén ezeket a nyílásokat olyan desz­ka-ajtókkal takarják el, mint amilyeneket a régi Magyarország istállóiban használtak. Ablaküve get csak a fent említett városokban láttunk elő­ször. Az utón egyre gyakrabban találkoztunk a “barátságos” délre jellemző “chain gang”-ekkel: fehér és fekete rabok fegyveres őrök ellenőrzé­se mellett végezték az ut- és hidjavitó munkála­tokat. Tallahassee után délnek fordult az ut és az ad­dig sivár kép lényegesen derűsebbé vált. Egy­ről a Földközi-tengerre, székhelyét pedig Monte- vidióból a Riviérára tette át. így indult meg az az eseménysorozat, amely Grace Kelly t a monte - carlói székesegyház oltárához vezette. Onassis megfelelő helyet keresve hivatalai számára, a Monte Carló-i Sporting Clubot találta legalkal­masabbnak; betársult a játékkaszinóba, amely felett Rainier hercegnek vannak alkotmányos jo­gai; ennélfogva Onassis érdekében is állt a for­galmat és az üzletet Monte Carlóban fellendíteni. Korszerűsítette a szállodákat és a színházakat, ezer meg ezer tonnányi homokkal töltette fel a köves montecarlói strandot, most meg vizi ver­senypályákat tervez építeni a tengerbe és lég- vasuttal összekötni a várost a helyi golfpályával. Monte Carlo jelenleg visszhangzik az építkezések zajától, érezni lehet a levegőben a holnapok örö­meinek Ígéretét. Nagyszabású reklámra volt szükség, hogy az egész világ tudomásul vegye, hogy Monte Carlo többé már nem a csendes, ódivatú fürdőváros, mást követték a kis városok és falvak, amelyek letelepülésre csábítják az átutazót, vagy legalább is arra, hogy néhány házhely megvásárlásával biztosítsa a jövőjét Floridában, az Egyesült Álla­mok keleti részének leggyorsabban fejlődő álla­mában. Persze vannak sokan, akik nem tudnak ellenállni a csábításnak és ha nem óvatosak, va­lóban biztosítják a -— telekspekulánsok jövőjét. Az utmenti hatalmas hirdetések elárulják, hogy ámbár Florida legnagyobb része még meg­dolgozásra és letelepülésre vár, a már művelés alatt álló területen több narancs, citrom és grape­fruit terem, mint Kalifornia, Texas és Arizona államokban együttvéve. Ezt az állítást majd csak a Kaliforniába való visszatérésem és az ottani Kereskedelmi Kamara igazgatójával való konfe­renciám után fogom magamévá tenni... Az állat- és baromfi-tenyésztés rohamosan fejlődik, a la kosság száma ugrásszerűen nő és az é'nyhe ég­hajlat módot nyújt tropikus gyümölcs termesz­tésére. *■ Igaz: ha az ember hajlandó ideiglenesen elfe­lejteni, hogy abban az államban van, ahol egy néger házát a bennlevőkkel együtt fel lehet rob­bantani és ahol a “rend őre” lelőhet két megbi­lincselt néger rabot, anélkül, hogy mindezért a bűnösöket felelősségre vonnák és megbüntetnék, — ha ezt és sok hasonlót hajlandó elfelejteni, ak­kor helyes az a megállapítás, hogy Florida ter­mészeti szépségekben, napsugárban és termé­nyekben bővelkedő állam, ahol érdemes és kelle­mes élni. Az egészséges kiima, a világhírű tengerpartok, a rengeteg alkalom úszásra, hajózásra, halászás- ra és minden egyéb sportra, mind való és igaz és alkalmas arra, hogy az emberi életet kellemes­sé és hoszabbá tegye, — ha “az ember” hajlandó szemet hunyni a kiáltó ellentétek és az említett igazságtalanságok felett és ha “az ember” ide­jében gondoskodott arról, hogy a bőre fehér, a bankbetétje pedig minél nagyobb legyen. Miami Beachről a legközelebbi cikkben számo­lunk be. BERZSENYI DÁNIEL: LEVÉLTÖREDÉK BARÁTNÉMHOZ E hónapban volt Berzsenyi Dá­niel, a nagy magyar költő szü­letésének 180-ik évfordulója. Ne kérdezd, barátnem! mint töltöm időmet, S távolléted alatt kedvem miben lelem? Tudod, elvesztettem édes enyelgőmet, Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem. Lefestem szüretem estvéli óráit, Ha már cselédimet nyugodni eresztem. És csak alig hallom a vigság lármáit, Agg diófám alatt tiizemet gerjeszteni. Leplembe burkolva könyökömre dűlök, Kanócom pislogó lángjait szemlélem, A képzelődések álmába merülök, S a lelkesedésnek szent óráit élem. Az őszibogárnak busongó hangjai Felköltik lelkemnek minden érzéseit, S az emlékezetnek repdeső szárnyai Visszahozzák éltem eltűnt örömeit. Életein képe ez. — Már elestvéledtem,' Béborult az élet vidám álorcája! Még két nnilatótárs van ébren mellettem: A szelíd szerelem hamvadó szikrája S bus melankóliám szomorgó nótája. hanem a modern nagyvilági élet központja lesz. Szükséges volt továbbá, hogy Rainier herceg ne haljon meg utódok nélkül. Ezért küldte el Ame­rikába és biztatta, keressen magának valami hi­res menyasszonyt. Ennek eredménye lett nyilván az, hogy a herceg első látásra beleszeretett a filmszinésznőbe, — de Onassis szempontjából mindez csak üzlet volt. Az egész világ figyelme ezzel a fogással fordult Monte Carlo felé.A hires város most fennállásának uj korszakába lépett. Persze, kérdés, meddig lesz kedve, hogy Monte Carlo jótevője maradjon. Barátai szerint nem sokáig. Még mindig fiatalosnak kinéző ember ő s ha apja csak kereskedett dohánnyal, Onassis- nak tengersok a dohánya s még nagyobb üzletek után kívánkozik. Azt rebesgetik róla, hogy Ang­lia iránt érdeklődik s talán Anglia fellendítésé­ben talál kedvtöltést és üzletet. Valószínű, hogy ha jachtja a Temzén fog horgonyt vetni, az an­golok számára is érdekes lehetőségek távlata fog felnyílni.

Next

/
Thumbnails
Contents