Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-05-31 / 22. szám
-1 AMERIKAI MAGYAR SZŐ May 31, 1956 Külpolitikai Szemle MISS HIGGINS ÉS A LANYHULÓ HIDEGHÁBORÚ Nem könnyű a helyzete az olyan konzervatív, jobboldali lap, mint a “Herald Tribune” cikkírójának, a meglehetős nagy tekintélynek örvendő Marguerite Higginsnek, amikor manapság politikai kérdéseket akar fejtegetni. A jobboldali lapok és íróik görcsösen ragaszkodnak a múlt és közelmúlt hidegháborús szólamaihoz,miközben a világon egyre jobban érezhető átalakulások vannak folyamatban a békés együttélés irányába. Méfj írják a színes riportokat a fényes tűzijátékokról, a hidrogénbomba kísérleti robbantásáról ; még kardcsörtető szakértelemmel kéjeleg- nek uifajta, fantasztikus fegyverek, irányítható lövedékek világrészközi célbalövések, hangtalan bombák, “science ,fiction”-ba illő, modern emberirtásra alkalmas találmányok műszaki leíráséban, amit az átlagember már meg sem ért, csak hüledezik tőle, — amikor pedig már ez a fejlődés élén hivalkodó hetvenkedés nem egyéb, mini a régi, ócskuló hidegháborús handabandá- zás._ A világ túljutott a hidegháború borzongásain. A hidegháború már a múlté. A védelmi minisztérium és a haderő ágazatainak marakodása a zsíros koncon is arra vall, hogy még utoljára egy kiadósat akarnak harapdálni. Rendben van, Higgins kisasszony mindent a szovjetre iparkodik kenni. És persze — Írja— el kell csodálkoznia “azon a furcsaságon, hogy nem Amerika, hanem Oroszország kapja a legtöbb elismerést, amiért baráti kezet nyújt nekünk.” És halk kétely ébredez szivében arra nézve, hogy igazunk van-e más tekintetekben is. Azt mondja :‘\Meg kell hogy lepje például barátainkat és megörvendeztesse ellenfeleinket, amikor azt hallják, hogy Amerika, a szabadság bástyája, nem egyezik bele a Harvard-egyetem és a moszkvai egyetem diákjainak cseréjébe.” S be kell, hogy vallja, hegy ez nem helyes. Ép- penugy, amikor USA “védekezési” magatartását firtatja, helytelenítenie kell azt “a /élelmet, hogy Zsukov marsait, vagy Hruscsov pártvezért, vagy Bu'ganin szovjet miniszterelnököt meghívjuk, akik roppant kedvező hatást gyakorolnának az amerikai közönségre és a Kongresszus meg a nép e látogatások tényét úgy értelmezhetné, hogy most már minden örökké rendben lesz a világon.” Higgins tehát ezt a félelmet is helyteleníti és elkeni. Mit akar az amerikai nép? “90 az 1-hez“ Maga Marguerite Higgins hozza fel, hogy a kormány még nem tisztázta külpolitikáját a szovjet kanyargós taktikájával kapcsolatban és megjegyzi: “a világ olyan korszakba lépett, ame megiegyzi: “a világ olyan korszakba lépett, amelyben 90:1 arányban állnak fenn a lehetőségek egv nagyobbszabásu világháború kitörése ellen.” Ezt az idézetet érdemes még egyszer elolvasni. Higgins nem mondja meg, hónán vette ezt a számadatot, mire alapítja.-mi a forrása, viszont bármilyen ügyeskedő elkenéssel próbálja is hangsúlytalanná tenni, ez a szám a maga tényszerűségével, letapos mipden köréje nyavaly- gott elmélkedést. Még konzervatív olvasói is meg kell, hogy kérdezzék maguktól: minek hát akkor az a sok billió, amelyet céltalan; de roppant költséges fegyverkezésre pocsékolnak? Legalább is feltehető, hogy ez az ötlet, ez a kérdés minden józanul gondolkodó elmében felmerül. Alig bírja titkolni, hogy a hivatalos magatartás, amely csak tagadólagosan válaszol a világ- helyzetre, de nem, tesz semmit, semmi kezdeményezést, semmi bátor gesztust, “a kormány legkonzervatívabb elemeinek” tanácsára történik, s elmélkedésében eljut odáig, hogy azt mondja: “jogosnak tűnik felvetni a kérdést, vajon a kon- zervaíizmusnak ezt a fajtáját akarja-e az amerikai nép?” Aligha. És a cikk végén mégis kénytelen megállapítani, hogy : “A kongresszusban a demokraták; még több pénzt próbálnak kierőszakolni katonai célokra.” Ejnye, ejnye, a végén majd egymás fejéhez fogják vagdosni a hadügyi költségvetés tömérdek billióit, melyeket az adófizetők Zsebeiből ráneigáltak ki, hogy eldurrog- tassák. Mindegy no. Bennünket, mint mondtuk, az érdekel, hogy a billiók és a konzervatív makacsság ellenére mint hatol be a hidegháborús érdekeltségek sötét zugaiba az elkerülhetetlen béke *‘fe- nyegető” és eltagadhatatlan sugárzása. Áxsia eíienálhatafian forradalma Helyszűke miatt nem volt módunkban Sukarno indonéziai minszterelnök amerikai látogatásának és a kongresszus mindkét háza előtt elmondott beszédének) jelentőségével oly részletesen foglalkozni, mint ahogy azt annak jelentősége megkívánja. Sukarno meleg fogadtatásban részesült mindenütt ahol csak megfordult, bár a nyájasság mögött különböző helyeken gyanakvás és ellenszenv húzódott meg. (A ‘Human Events’ c. ultrakonzervatív heti-levél szerint egyes képviselők ‘agymosás’-nak nevezték a kongresszusban elmondott beszédét). Sukarno t.bb Ízben hangoztatta, hogy ő és az indonéziai nép -mennyire tiszteli és becsüli Amerika forradalmi és szabadságharcos hagyományait. Kérte Amerika támogatását a Hollandiával szembeni területi igényeire. Látogatásának jelentőségét a polgári sajtó irói közül senki sem mérte fel teljesebben és helyesebben, mint Walter Lippman a N. Y. Herald Tribune-ban. Az ő Írásából idézünk néhány imé- lyenszántó szakaszt: A forradalom nemcsak a gyarmatosítás ellen irányul abban az értelemben, hogy az emberek fellázadtak a nyugati hatalmak ellen. Dr. Sukarno messzebb ment, mint a kérdés felvetése, ha nem is kifejezetten, csakt sejtetve, hogy vajon a forradalmi mozgalom megáll-e az összes nyugati hatalmaknak Afrikából, Dél-' , Ázsiából és a Déli Csendes-óceánból való kiűzése.előtt? Ami ennek a forradalomnak ádáz , és borzasztó erőt ad, az az eltökélt szándék, hogy végre valahára lebontsa a fehér ember j uralmának háromévszázados emberi következményeit és hogy ugyanakkor behozza a régi gyarmati országok gazdasági és technológiai elmaradottságát. Dr. Suktemo világosan megmondta, hogy ez a négy-dimenziós forradalom demokratikus eszközökkel végbevihető, ő annak nagyon örülne, ámde a forradalmat végre íveli hajtani még akkor is, ha érdekében totalitárius eszközökhöz kell folyamodni. A forradalom, amelyet dr. Sukarno hirdet, Marokkótól Tuniszig a Közép-Keleten keresztül Adenig, Ceylonig, Szingapúrig, Indonéziáig valószínűleg Formózáig és Japánig terjed. A nyugati hatalmak, amelyek közé mimagunk is tartozunk, defenzívában vannak ezen az óriási területen, és az összes kulcsfontosságú hadállások, amelyek még birtokukban vannak, támadás alatt állnak. Az embernek az az érzése, hogy a nyugati nemzetek hátvéd-harcokat vívnak: a franciák Észak-Afrikában, az angolok a Közép-Keleten, mi pedig Formózán és azon túl. Nekünk azzal kell kezdeni, hogy feltesszük magunknak azokat a kérdésekét, amelyekre nem remélhetünk gyors és biztos válaszokat kapni. Uj kapcsolatokat kell találnunk a felszabadult kelet és a demokratikus nyugat liizt. Hol fogjuk vajon keresni annak a cérnaszálnak a végét, amely kivezethet bennünket az útvesztőből? 1950-ben, a koreai háború idején, a kérdés egyszerűbb volt, mint ma. India felé kellene néznünk, hogy az legyen a közvetítőnk. Elkéstünk volna már erről? Vajon jóvátehetetlen-e a nyers militarisztikus politikánk által öklözött kár abban az értelemben, hogy az egykor meglevő lehetőségeinket él játszottuk? Bulles haragszik Egyiptomra Egyiptom elismerte a Kínai Népköztársaságot s ezzel elejtette Csang Káj-seket, jelentettük _ legutóbb, s azon sejtelmünknek adtunk kifejezést, hogy ez úgy fog hatni Dullesre, “mintha a szivébe nagy kést mártanának” (Arany: Toldi.' A hírre Dulles valóban zavarba jött, erre nem volt elkészülve, ámbár egy nagy ország külügyminiszterének egyik legkiválóbb tulajdonsága az kell, hogy legyen, hogy jó politikai szimatja van. Dullest az bántotta legjobban, hogy Egyiptom nem kért engedélyt tőle ehhez a lépéshez. Nem számított az, hogy Egyiptom végeredményben nem tett DULLES ~ m^st, mint amit Anglia tett már régen. Oh, csakhogy ez mégsem ugyanaz! Elvégre is Anglia gyarmatosító ország, "Egyiptom pedig nem az. Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad az ökörnek! Egyiptom valóban nemrég még csak egyik áldozata volt a gyarma- tositási politikának és uralomnak. Az, hogy most már ugv jár el; mint független nemzet, túlmegy minden határon Dulles szemében, és persze a mammut-olajvállalatok szemében is, amelyek Duilesen keresztül az egész Közép-Keletnek diktálni akarnak. Egyiptom e váratlan lépésére Dulles olyasmit csinált, amit a föld kerekségén valószínűleg politikai zsarolásnak fognak minősíteni: kijelentette, hogy ezek után nem valószínű, hogy USA “gyakorlati és kívánatos dolognak” fogja minősíteni Egyiptom megsegítését az asszuáni vízmüvek felépítésében, ha a Szovjetunió is részt- vesz a terv kivitelében. Ennek jelentősége természetesen félre nem érthető. Mi (a Wall Street) csak az esetben vagyunk hajlandók bármiféle pénzt bocsátani egy elmaradt ország rendelkezésére, ha egyszersmind biztosítják jogunkat, hogy diktálhassuk, mit csinálhat az illető kormány és mit nem. Ha nem diktálhatunk, pénzt simon! így gondolja Dulles felhasználni az amerikai adófizetők pénzét. Nem csoda, hogy, hála Dullesnek, országunk tekintélye a világ szemében a mélypontra csúszott. Nem csoda, hogy kormányunk külpolitikája válságba jutott és naponta háromszor-négy- szer is át kell értékelni. Ez járhatott Jacob Po- tofsky, az Amalgamated Clothing Workers élűikének fejében is, amikor nyomatékosan hangoztatta, hogy külpolitikánknak “uj köntösre” van szüksége, “sőt talán még egy uj külügyminiszterre is.” Az amerikai külpolitikát nem lehet továbbra is a monopóliumok játékszeréül hazsnálni. Át kell formálni azzal a vággyal, hogy befejezzük, nem pedig hogy továbbfolytassuk a hidegháborút; hogy bátorítsuk, ne pedig hogy elriasszuk a baráti kapcsolatokat a szocialista országokkal. Külpolitikánk legfőbb céljának nem a trösztök profitjait kell tekinteni, hanem — a világbékét. Mi! követel a csehszlovák diákság? Prágában az egyetemi diákok, élve a legújabb fejlemények következtében enyhülő korlátozásokkal, újabb követelésekkel fordultak a kormányhoz, hogy a nyolc év óta fennálló politikai elszigeteltségük alól felszabaduljanak. A diákok Fran- tisek Kahuda közoktatási miniszterhez terjesztették be kívánságaikat, amelyek a következők: 1. Adjanak módot a népnek, hogy a nemzetgyűlés tagjait ellenőrizhesse. Idetartozik a képviselők visszahívásának joga. Változtassák meg a többi politikai pártok “szabott” helyzetét. 2. A rádió, a sajtó és a film gyorsan, híven és függetlenül nyújtson értesüléseket. Lapokat, folyóiratokat és könyveket az összes országokból legyen szabad behozni, tekintet nélkül azok politikai rendszerével; továbbá ne zavarják a külföldi rádióleadásokat. 3. Legyen szabad utazni, függetlenül a kormány utazási irodájától. 4. Amnesztiát a politikai foglyoknak! Törvényszékek jegyzőkönyveit tegyék közzé. Büntessék meg azokat, akik vallomásokat csikarnak ki és más jogtalan eszközökkel élnek. 5. A szovjet zászlót csak megfelelő alkalmakkor tűzzék ki és a .szovjet himnuszt is csak bizonyos ünnepeken énekeljék.
