Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-05-31 / 22. szám
May 31, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 2 A "szabacT közgazdaság gyönyörei Százhuszonnyolcezer munkást tettek kenyértelen- né az elbocsátások révén Detroitban. Az egyéni és tömeges munkanélküliség embertelen nélkülözést és nyomort, szenvedést és testi-lelki letörést jelent. Nem kell ezt nagyon magyarázni. Ugyanott, Detroitban, egy csoport újságíró előtt tette Howar Pyle, Eisenhower elnök szócsöve, a következő kijelentést: “A szenvedéshez való jog a szabad közgazdaság örömeinek egyike, akárcsak a jómódhoz való jog. Michigan azonban ki fog evickélni belőle, amint a farmerek is azt cselekszik most.” . Szóról-szóra idézzük ezt a jfellemző kijelentést úgy, ahogy a “The Deti’oit Times”-ban, ebben a Hearst-lapban, megjelent. A lap még azt is hozzáfűzi, hogy a szócső ‘mosolyogva” tette ezt a korszakalkotó kijelentést. A sajtó csak egynapi késéssel tette közzé ezeket ' a súly as szavakat, vagyis 24 órát tartott, amig Detroitból szétfutott a híre az országban. Walter Reuther volt az első, aki haragos táviratot küldött az elnöknek tiltakozásul. Csak azután bökték ki az ügyet az ország nagy hírügynökségei. Tekintve, hogy a munkaügyi minisztérium is beismeri, hogy az autóvárosok — inségkörze- tek, Pyle ur kijelentését, hogy az autóiparban elharapódzó munkanélküliség csak “évszaki és csökkenni fog”, a statisztikai adatok semmiképpen sem igazolják és nem is támasztják alá. Elmélkedjünk egy kissé, felebarátaim, ezen a fentidézett kijelentésen! A “szabad” közgazdaságnak minden bizonnyal magvannak a maga öi'ömei, csak az a kérdés, kinek a számára.; Mindenesetre kinyilatkoztatás számban megy, hogy e gyönyörök, közé tartozik a szenvedés joga is. Ámde hogy van az, hogy a Cadillac-kormány és azok a nagyvállalatok, amelyek mögötte állanak, s amelyek a közgazdaság minden gyönyörét kisajátották maguknak, pont ezt a gyönyört, a szenvedés jogát, nem élvezték soha?! Nemeslelküségükben, a gyönyörök jogainak szétosztásában, pont ezt a jogot hajlandók most a félelmetes autóipari válságban átengedni a munkanélküli munkásoknak, a gyárakból kidobott családapáknak és családanyáknak, valamint gyermekeiknek. Két évvel ezelőtt Reuther éppen ott volt De- troitban, amikor Wilson védelmi miniszter a munkanélkülieket kutyákhoz hasonlította és azt mondotta, hogy ő azokat a vadászkutyákat kedveli, akik a maguk ügyességéből keresik meg ennivalójukat. Akkor is válság volt, akkor is nagyban emelkekedett a munkanélküliség. Ezeknek a “bölcs” mondásoknak, ha szépen egyberakja őket az ember, egységes világnézet a gyökere s mi tagadás, ez a világnézet az élni- és dolgozniakaró TÖRVÉNYSZEGŐ TÖRVÉNYHOZÓK Az alábbiak részletek Mr. Evjue, jól ismert wisconsini szerkesztő beszédéből, melyet egy ottani rádióállomáson mondott el: “Szeretném Amerika népe elé vinni azt az uj tüneményt, mely szerint maguk törvényhozóink szegik meg törvényeinket. Mi sem bizonyítja jobban közerkölcseink sülyedését, mint az utóbbi esetek. Tennünk kell valamit ez ellen, ha azt akarjuk, hogy népképviseleti kormányunk továbbra is fennmaradhasson. “A múlt hét folyamán került nyilvánosságra, hogy Thomas J, Lane, bostoni demokrata képviselő bevallotta, hogy 38,542 dolláros adócsalást követett el. “A kongresszus termein kívül, hasonló bűntényért 5 évi fegyházzal sújtják a bűnöst. Lane képviselőt négyhónapi fogházbüntetésre és 10- ezer dolláros birság lefizetésére Ítélték, mindössze. Lane képviselő, bár éveken keresztül képviselte kerületét a kongresszusban, továbbra is nágy iövedelmet húzott az ügyvédi cégtől, melynek aktiv tagja maradt. “Amerika polgárai jogosan elvárhatják, hogy kicsapnak olyan kongresszusi képviselőt, aki kormányát 38 ezer dollár erejéig csalja meg. A múlt tapasztalataiból Ítélve, véleményünk szerint törvényhozóink nem fognak semmiféle eljárást indítani Lane képviselő ellen. “Továbbra is 22,500 dollár évi fizetést fog huzni, sőt nyugdíjra lesz jogosult, ha visszavonul. A kongresszus nem csinál semmit ellene, mert Lane már régen tagja “klubijuknak. Ez egyáltalán nem rendkívüli “Hasonló dolgok egyáltalán nem mennek ritkaság számban , kongresszusunkban. Andrew Tackson May, J. Parnell Thomas, James Curly Bostonból és Ernest Bramlett Kaliforniából, olyan képviselők voltak, akiket rajtakaptak a csaláson és börtönre is Ítéltek, mig a kongresz- szusban működtek, de a képviselőház soha egyet sem ítélt el közülük, nem is tette őket kritika tárgyává és megengedte, hogy továbbra is a ház tagjai maradhassanak. Sok esetben maguk a képviselők védték őkét. Éz az a “klub”-légkör,. ami ma Washingtonban uralkodik. Holló a hollónak nem vájja ki a szemét, hiába tartoznak más politikai párthoz, szorosan együtt dolgoznak. “Egy másik eset, mely megmutatja, hogy mennyire a törvény felett állóknak érzik magukat, a következő: 1954-ben a kormány bevásárló bizottsága több millió font sajtot vásárolt, 37 centért fontonként, a nagy sajtvállalatoktól és termelőktől. A sajtot elraktározták. Később Benson földmüvelésügyminiszter • rendeletére visszaadták eredeti tulajdonosaiknak fontonként 34 centért anélkül, hogy megmozdították volna a sajtot a raktárakban. így ezek a nagy társaságok két millió dollárt nyertek kormányunktól anélkül, hogy az ujjúkat megmozdították volna. “A kincstári ellenőr az egész üzletet törvénytelennek nyilvánította és az igazságügyminiszter irodája kénytelen kelletlen pert indított, hogy visszavegye a nyertesektől ezt a két milliót. Mások is kaptak eleget “A nagy cégek között, akik ezt a szép összeget megkapták, találjuk Kraft chicagói sajttársaságot, mely 725,000 dollárt kapott. A Borden cég egyik leányvállalata, a Lakeshore Marty Co. 301,000 dollárt, C. J. Berst and Co. 141,000 dollárt kapott. Fogadok akárkivel, hogy egyik sem fogja visszaadni amit kapott. A kongresszus pedig füle botját se mozdítja hasonló ügyekben. “Nos és mikor nyilvánosságra került a 25 darab százdoliárös amit Case, north dakotai szenátor kapott a kongresszusi olaj ki járóktól, hogy megszavazzák nemrégen a természetes-gáz-tör- vényt?. A szenátus, hogy port hintsen a nép szemébe, úgy tett, mintha kivizsgálná a dolgokat, mintha érdekelné, 'hogy mit müveitek az olaj bárók a megvesztegetés terén. A nép egy része már Tisztában volt azzal, hogy 1952-ben mennyi pénzt költöttek az olaj bárók képviselőik megválasztására, hogy nekik adják ingyen a partvidéki olajmezők millióit és megszavazzák részükre a többi olaj profitokat is. Az egyik texasi milliomos vejével 56 ezer dollárt adott 1952-ben,. hogy a kongresszusban 30 képviselője legyen érdekeltségeinek. összeült a kupaktanács “Mikor a Case eset kirobbant, a szenátus demokrata vezetői, Lynden Johnson és a hires republikánus vezér Knowland, az olaj érdekeltség képviselői,'összeültek és a kupaktanács eredmémunkások és nép megvetését foglalja magában. A nép nem felejtette el, hogy Eisenhower elnök, akiből a republikánus propaganda ma már szinte félistent iparkodik csinálni megválasztása és a republikánus párt választási győzelme érdekében, 5—5 évvel ezelőtt szintén érdekes nyilatkozatot tett a kenyérről és a szabadságról, amikor azt mondta, hogy aki biztonságot' és biztos kenyeret kíván, az menjen börtönbe. Ez azt jeién- ti, hogy a szabad közgazdaság és a szabadság gyönyörei közé tartozik a — börtön is, amelyben részesíthetik mindazokat, akik biztos kenyeret akarnak maguknak és családjuknak. Gyönyörű jogok, melyekkel az uralkodó osztály vezető emberei azonban nem élnek. Biztosra vehetjük, hogy Pyle nemeslelkü kijelentését a jobboldali hírmagyarázók, hivatalos kommentárok s egyéb nagyeszű férfiak majd elkezdik csürni-csavarni, kimagyarázni, mellébeszélni, visszavonni, megmásítani, letagadni. Lehet, hogy Eisenhower meg Dulles meg Wilson híimmögve szintén fognak mondani valamit sajtóértekezletükön és nyugodtan továbbélvezik közgazdaságuk magukválasztotta gyönyöreit. A jó- zaneszü ember azonban nem fog magához térni áz ámuldozásbólf hogy ezek a gyermekes, hebehurgya illetékesek, akik cikornyás kijelentéseikkel egyre gyakrabban kikottyantják igaz meggyőződéseiket, milyen gyermekesnek képzelik a népet, amelynek mindent hozzá lehet kenni az ábrázatához. Könnyen meglehet azonban, hogy az amerikai nép nem is olyan gyermekes, naiv, agyatlan tömeg, mint amilyennek illetékesek azt maguknak elképzelik s majd novemberben megadják a kerek választ, visszaadva a pofonokat. De, szegény nép, ugyan kire szavazhat? Demokratákra ? Mindenesetre inkább demokratákra, mint a szenvedés gyönyöreit Ígérgető republikánusokra. “A legjobban elhanyagolt erőforrás” Ma is fennáll a megkülönböztetés A Columbia egyetemen nemrég befejezett tudományos kutató munkálatok azt bizonyítják, hogy a 15 milliónyi amerikai néger nép a legjobban elhanyagolt emberi erőforrás az országban. A jelentés részletezi, hogy milyen rendkívüli előnyökkel járna a néger nép teljes társadalmi és gazdasági eg.yenjogositása úgy a nemzet, mint az egyes népfajok életében. “Csak akkor, amikor fehér és néger családok jó szomszédságban élnek egymás mellett, a néger és fehér gyermekek együtt játszanak, együtt tanulnak,, egy templomba járnak, érheti csak el a néger nép teljes kifejlődési lehetőségét a munka világában.” “Ha a négerek iskoláztatására annyit fordítanának, mint a fehér gyermekekére, a középiskolákat végzettek száma megkétszereződnék. Az egyetemi hallgatók száma kilencezer néger hallgatóról 23,000-re emelkedhetne évenként.” A jelentés Szerint száz képesített néger ifjú közül csupán három mehet ma az egyetemre. Az utolsó 15 évben a néger nép szenzációs eredményeket ért el gazdasági téren. Azonban ma is rendkívüli akadályokkal kell megküzdeniük úgy a déli, mint az északi államokban, a jelentés szerint. A gazdasági javulás inkább a prosperitásnak köszönhető, mely valamivel több munkaalkalmat nyújtott részükre. Az egyetem kutatását egy 144 oldalas könyvben foglalták össze. A könyv cime “The Negro Potential” a Columbia Press kiadásában. Dr. Eli Ginzberg vezetése alatt, James K. Anderson, Dr. Douglas W. Bray és Robert W. Smuts munkájának eredménye. A könyv az emberi erőforrásokat tanulmányozó állami bizottságtól származik, amelyet Eisenhower elnök létesített 1950-ben, mikor még ő volt a Columbia egyetem elnöke. A Il-ik világháborúban tapasztalt emberi erőpocsékolás késztette az elnököt arra, hogy ezt a tanulmányt lehetővé tegye. nye az lett, hogy úgy tettek, mintha valóban szenátusi kivizsgálást indítottak volna. McClellan arkansasi szenátor lett a vizsgáló bizottság feje, aki cégén keresztül még hazulról maga is az olajtársaságok ügyvédje volt. “Elhiszi azt valaki, hogy ezek valóban vizsgálatot indítanak a megvesztegetések kiderítésére, vagy annak a megállapítására, hogy a szenátust hogyan kenyerezték le az olajtársaságok, mikor legutóbb megszavazták a gáz-törvényt részükre? Olyan ez az egész, mintha a kecskére bíznák & káposztát.”
