Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1956-05-24 / 21. szám

May 24, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ XL, A tudomány világából KIS ÁLLATOK Ki látott már szabad szem­mel egysedjtüeket? Az ember azt hinné, hogy e parányi lé­nyeket csak mikroszkóppal fölfegyverzett szem pillant­hatja meg a laboratóriumok világtól elzárt csendjében... 1798-ban Napoleon Egyip­tomban partra szállt. Serege Kairónál ütközött meg a ma- meluk lovassággal. Világhí­rű csata ez, mert itt mérte össze erejét a feudális lovas­ság és a polgári néphadsereg gyalogsága, s a feudalizmus hadereje megsemmisítő vere­téget szenvedett. Napoleon aki szerette a nagy szólamo­kat, az ütközet előtt a követ­kező, hires szavakkal buzdí­totta a franciákat: “Katonák, negyven évszázad tekint le rátok a piramisok csúcsai­ról”. Napoleon azonban tévedett: az egyiptomi piramisok olyan mészkőből épültek, amely fő­leg egysejtűek mészvázaiból keletkezett. Ezek az egysej­tűek kereken 20 millió évvel azelőtt éltek. így hát Napó­leon katonáira nem negyven, hanem kétszázezer évszázad tekintett alá a piramisokról. Ezeknek a 20millió eszten­deje élt egysejtüeknek a meg­pillantásához igazán nem kell mikroszkóp. Nem kell — elő­ször — azért, mert roppant tömegeik a szó szoros értel­mében hegyeket alkotnak; s nem kell — másodszor — azért sem, mert a piramiso­kat alkotó mészkő egysejtű állatai közt lencse nagyságúak is voltak. A piramisok mészkőkockáit felépítő állatkákat foramini- íeránák nevezik. A foramini- íerák ma is ott élnek a ten­gerekben, ahogyan ott éltek 500 millió esztendővel ezelőtt is. A különbség csak annyi,( hogy időről időre más-más fajok éltek ott, s éppen en­nek ismeretében határozható meg az illető kőzet kora a benne található foraminifera fajok vázainak alapján. A tengerben óriási tömeg­ben élnek egysejtűek. A ten­ger felszínén 1 liter vízben 10,000 egysejtű is található. Ezek közül például a mész- vázas foraminiferak hullái szakadatlanul leülepednek a ienékre, s ott mind vastagabb létegekben felhalmozódnak.^ E rétegek a földkéreg gyű­rődései során fokozatosan fölemelkedve szárazra kerül­hetnek. Ez történt a pirami­sok épitéséhez bányászott mészköve] is, amely 20 millió esztendeje ülepedett le. Az egysejtűek „íelentösége nemcsak abban áll, hogy kő­zetté alakuló roppant üledék­tömegeket alkothatnak. Egy­sejtű állatokból és növények­ből él a tenger lakóinak nagy része, ha nem közvetlenül, hát közvetve. Rengeteg egysejtű találha­NAGY VILÁGA tó az édesvizekben is. Az óha­zai szikes tavakkal előfor­dul, hogy néha megvörösö- lik a vizük: “vérré válnak”. Ezt a jelenséget is egy egy­sejtű faj rendkívüli elszapo­rodása okozza. A talaj legfelső 5 centimé­terében is tömegesen élnek egysejtűek. 1 gramm talaj­ban 10,000 is található. De nemcsak vízben, föld­ben élnek egysejtű állatok, hanem az élő szervezetekben is. A legelterjedtebb emberi fertőző betegséget, a malá­riát éppúgy egysejtűek okoz­zák, akár az álomkórt vágy'a lovak tenyészbénaságát stb. Az egysejtűek birodalma végtelenül változatos. Van­nak közöttük akkorák, hogy csak a milliméter ezredrészei­vel mérhetők, s vannak több centiméteresek is. Vannak teljesen alaktalanok, s van­nak szilárd vázuak. Minde­gyikre jellemző azonban, hogy teste kocsonyás anyag­ból : protoplazmából és a pro­toplazmától elkölönülő mag­ból áll. A magon és a plaz­mán kívül az egyes egysejtű ‘mjóknak táplálkozásra, vizki- választásra, mozgásra stb. szolgáló, igen sokféle “sejt­szerveik” lehetnek. Meddig él az egysejtű? E kérdésre azért nem köny- nyü felelni, mert az egysej­tűek számtalan faja más­más módon él. De azért sem könnyű a válasz, mert sok függ a viszonyoktól is. Azt hihetnek, ha jól megy a so­ruk, hosszú életűek; ha baj­ban vannak, rövid életűek. A valóság azonban rácáfol el­képzeléseinkre. Sok — különben egy-két napig élő — egysejtű, ha kedvezőtlen viszonyok közé kerül, különös változáson megy át. Elveszti sejtszer­veit, legömbölyödik, és tokot alakit maga körül. így beto- kozódva, szárazon, hidegben sokáig megmarad, az élet je­lei nélkül. Elpusztult? Bele­telhet több esztendő, mig az egysejtű ismét kedvező kö­rülmények közé jut; s lám, a tok eltűnik, az egysejtű újra él. Ki vállalkozna rá ezután, hogy meghatározza az ilyen uj életre ébredt egysejtű Rip van-Winklék korát.? Lássunk egy másik példát, a papucsállatkáét, amely alakjáról kapta nevét. Ez a kis állat szinte az egész Föl­dön elterjedt. Meddig él a papucsállatka ? Kedvező visz- szonyok közt egyszer <Jsak ketté osztódik: k$t uj állat lesz belőle. így szaporodik. Ha egy állatból kettő lesz, a két uj születése nem egyéb, mint az anyaállat halála. Minthogy e halál után holt­test nem marad, azt szokták mondahi, hogy a papucsál- latkák halhatatlanok. A va­lóságban szó sincs halhatat­lanságról. Az egyén szem­pontjából mindegy, úgy hal-e meg, hogy teste hullaként felbomlik, vagy uj egyedek alkotója lesz. Még érdekesebb, hogy a papucsállatka egyedi élettar­tama szintén csak a körülmé­nyektől függ. Ha elegendő tápláléka van, 0 C fokon !3 naponként következik be egy- egy osztódás. 25—30 C fok hőmérséklet esetén 6—11 óránként. A papucsállatka baktériumokkal táplálkozik. Fejadagja óránként 100,000 • koli baktérium. Ha csökkent­jük élelmezésüket, osztódá­suk is meglassul. Ily módon sikerült' papucsállatkákat már 120 napig i^ életben tartani. Emberi arányokra átszámít­va ez annyi, mintha egy em­ber életkorát 8000 évre hosz- szabbitanók meg. A papucsállatkák élettar­tamát tehát éppen a kedve­zőtlen körülmények nyújtót-, ták meg. Egy másik sejtféleségnek, az amőbának az életét 130 napra sikerült megnyujtani azzal, hogy testéből mindig, levágtak egy kicsit, s ezzel megakadályozták az osztódá­sát. E példák azt mutatják, hogy az egysejtűek világá­ban, ha a faj virágzik és a szaporodás folyik, az egyedek rövid életűek, ha viszont a faj sínylődik, az egyedek élet­tartama megnyúlik. Ez a megfigyelés valójában csak egyes fajokra érvényes. Az egysejtűek világa a legna­gyobb változatosságot mutat­ja; nehéz minden fajra érvé­nyes általános törvényeket találni. Az élők világában az egy­sejtűek .ma élő fajai hason­lítanak leginkább a legősibb formákra. Az egysejtűek azonban korántsem egyszerű szervezetek, s jelentőségük—• roppant számukra való te­kintettel igen nagy. Ákos Károly ’ Mindennapi gyümölcsünk, az alma ősidők óta szüntelen szere­pel az alma az emberi elede­lek közt. Csakhogy a tápláló- j értékéről nem mindig véle­kedtek egyformán. Az ősem­ber ugyan kedvelte, de már ■ a civilizálódás történetében j bizony olyan időszakok is adódtak, amikor nosszabb- rövidebb időre, részben vagy | teljesen szakítottak a gyü­mölcs élvezésével. Olykor he­lyenként a nyers gyümölcsöt az egészségre káros éteknek tartottak. Hiszen nem is olyan régen, még pár évti- jzeddel ezelőtt is, több helyt ; alig becsülték valamire, s csak olyan mellékes üdítő ele- ! delnek vélték. Honnét eredt ez a téves nézet? Alighanem J onnét, hogy a vegyi vizsgá­latok aránylag kevés tápláló­anyagot mutattak ki bennük. A szervezet sejtjeit fölépítő fehérjéből alig található a gyümölcsben, legtöbbjük még a “fűtőanyagot” szolgáltató cukorból és keményítőből is édeskeveset tartalmaz. Vi­szont annál több bennük a viz, általában 9(Pszázalék kö­rül. így, terjedt el aztán szél- tében-hosszában az a nézet, hogy a gyümölcsöt csakis kellemes ize és üdítő hatása miatt érdemes fogyaszta­nunk, mert nem egyéb élve- izeti cikknél. Manapság az újabb kuta­tások eredményeként merő­ben másképp vélekedünk a gyümölcsökről. Úgy tartjtik: nem baj, hogy kevés bennük a fehérje s a szénhidrát. An­nál több más, az egészségünk fenntartásához szükséges, te­hát nélkülözhetetlen tápláló­anyagot tartalmaznak, minők a különféle vitaminok, erjesz- tők, avagy a temérdek ásvá­nyi sófajta. A fehérjét, szén- I hidrátot, valamint zsírt tar- | talmazó eledeleket a gyümölcs I gazdag só- és vitamintartal­mával egészíti ki. így válik változatosabbá az étrendünk. S igy befolyásolja kedvezően az anyagcserét a gyümölcs- fogyasztás. Egyik legkedveltebb gyü­mölcsünk az alma. Világszer­te mindenütt szives-örömest fogyasztják. Ha ez igy van — aminthogy igy -vám —, okkal és joggal kérdezhetik olvasóink: miért éppen az alma emelke­dik ki a gyümölcsök sorából? Miért terjedt el ez a gyü­mölcs jobban a többinél? Hi-- szen összetétele nem különbö­zik jelentősebb mértékben gyümölcstársaitól. Ha e kér-. jdés nyitját szorgosabban ke- jressük, hamarosan megkap­juk a magyarázatot. Az al­ma egyik nagy előnye kivá­ló tárolhatósága. Nemcsak érése idején fogyaszthatjuk, miként sok más gyümölcsöt. Alkalmas helyen és megfele­lő módon éltévé ősztől akár a következő év nyaráig, vagy éppen az újig eláll. Ugyan­csak előnye, hogy temérdek, egymástól eltérő izü alma­fajta között válogathatunk. Van édes, savanyu, borizü, kesernyés, ananászizü alma, s igy módunkban állhat a fajták válogatásával kelleme­sen élénkítenünk étrendün­ket. így az almát hosszú ide­ig naponta ehetjük, mégsem unjuk meg. Hogyan hasznosítjuk legjobban az alma értékeit? Az almában levő tápláló­anyagok ugv értékesülnek a leghasznosabban, ha éhgyo­morra fogyasztjuk. így reg­gel fölkeléskor együnk egy almát. De jól rágjuk meg, hogy a benne levő tápláló- i anyagok -— többek között a j különféle savak, sók, vitami­nok — könnyen felszivódja- jnak. Lehetőleg sohase há- I mozzuk meg az almát, hanem inkább jól megmosva fo­gyasszuk. A héjában ugyan­is fölöttébb értékes tápláló­anyagok halmozódnak fel, s ezek a fölösleges hámozással elvesznek. Almaevéskor meg­indul az egészséges nyálkép­ződés* gyomornedvtermelés, s igy a gyümölcsevést követő reggeli táplálóanyagai is job­ban értékesülnek. De szere­peljen az alma a nap tővábbi étkezéseiben is. Az almában levő tápláló- anyagok közül a legértéke­sebbek egyike a C-vitamin. Igaz, hazai gyümölcseink egyike-másÍKa sokkal több C-vitamin c tartalmaz, csak­hogy ezek legtöbbjét bajos tárolni. Az alma C-vitamin- tartalma a faijlák szerint vál­tozik. Tíz deka alma átlag 6—8 milligrammot tartal­maz. De némely téli aranv- parmenben akár a kétszere­sét is megkapjuk. Átlagos napi 50 milligramm C-vita- min szükségletünket ugyan kizárólag almával aligha fe­dezhetjük. De ha minden nap fogyasztunk kettőt-hármat, már megközelítjük a szüksé­ges napi előírást. Szerfölött érdekesek ama külföldi vizsgálatok, amelyek a különféle módon elkészített alma C-vitamintartalmát ha­tározzák meg. Jóllehet nem vitás, hogy a friss nyers gyű-/ mölcs tartaljnazza a legtöbb C-vitamint, mégis néha, a változatosság kedvéért más alakban is fogyaszthatjuk. A rövid ideig tartó főzés-sütés ugyanis nem pusztítja el tel­jesen a hatóanyagot. így az aszalt almában az eredeti C- vitamintartalomnak 50 szá­zaléka, a főttben 40, a pá­roltban 60, a sültben 30 szá­zaléka megmarad. , j Az almában a C-vitaminon kívül még némi karotin is ta­lálható, s ez a szervezetünk­ben A-vitaminná alakul. A különféle sókról is meg kell emlékeznünk, amelyeket az almában földerítettek. Kö- izöttük szerepel a mész, a foszfor, a magnézium, a nát­rium, a kálium s egy kevés tóa növekedésben levő, vér­vas is. Ezért is igen ajánlha- szegény gyermekek számára­(Folytatjuk) Öreg ember nem vén ember J. D. Manis, De Witt, Árkán— sasban betöltötte 104-ik évét, Harmadik feleségével most ün­nepelte házasságuk egy éves év­fordulóját. Tudja miképpen kell megőrizni a házibékét. “Nem avatkozom feleségem dolgaiba” mondta. “Megpróbá­lok azt vásárolni amit az aSZ- szony akar.” A “menyecske'® 64 éves. i

Next

/
Thumbnails
Contents