Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-19 / 3. szám

January 19, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ ÍGY gyilkolták meg a TILL FIÜT A ‘Look’ elmondja a 14 éves néger gyermek meggyilkolásának hiteles történetét Egy darabig némi csend volt. A fiatal néger fiú, Em­mett Till elrablásával és meggyilkolásával vádolt két missis­sippi fehér embert, Roy Bryant-et és J. W. Milam-et, két féltestvért, a déli esküdtszék úgy az emberrablás, mint a gyilkosság vádja alól felmentette, vagyis “ismeretlen tette­sekre” hárították a rémtettet. Úgy nézett ki a dolog, hogy az itt-ott felhangzó utólagos tiltakozások ellenére ez a lin- cselés is be fog vonulni azok közé, amelyek büntetlenül ma­radtak és csak a feljegyzések krónikájában folytatják egy­re fakulóbb életüket. Váratlan szenzációképpen érte az országot a “Look” magazin legutóbbi száma, amelyben William Bradford Huie saját nyomozása eredményeképpen elmondja — elsőizben — teljes szavahihetőséggel — a gyilkosság igazi történetét. Ezt az esküdtszék nem hallotta, sem újságolvasó eddig még nem látta. Végre. A megdöbbentő, borzalmas történetnek és a közlemény­nek azonnal nagy visszhangja támadt. Mississippi megvá­lasztott, de hivatalba még nem lépett kormányzója, James P. Coleman, egy multheti rádióinterjuban kijelentette, hogy J. W. Milam-et és Roy Bryant-et el kellett volna Ítélni és villanyszékben kivégezni a 14-éves Emmett Till meggyilkolá­sáért. Ily kijelentést hazánk történetében még nem tett déli politikus! Roy Wilkins, az országos négervédelmi szervezet ügy­vezető titkára azonnal sürgönyileg felkérte Colemant, hogy a “Look” cikkében közölt* uj bizonyítékok alapján hivja újra össze a nagyesküdtszéket és vizsgálják át ismét az ügyet. Közben Charles C. Diggs, michigani demokrata képvi­selő, a kongresszus néger tagja, aki már vezető szerepet ját­szott a harcban, hogy Till gyilkosait törvény elé állítsák, megtette az előkészületeket, hogy a “Look”-cikket beolvassa a Kongresszusi Naplóba. A kongreszus előtt teendő bejelen­tésében Diggs többek között a következőket mondja: “A megdöbbentő leleplezés oly részleteket foglal magá­ban, hogy meggyőződésem szerint maguktól a gyilkosoktól származnak az értesülések, J. W. Milamtől és Roy Bryant- től.” Majd hozzátette, hogy “ez az alá nem irt vallomás” megerősítette saját nyomozását, amelyet Milam és Bryant pőre folyamán végzett. Hogy történt a gyilkosság? A “Look”-magazin cikkéből idézünk az alábbiakban. A fiút tehát elhurcolták s a könyörgő, öregekre, a nagybácsira és a nagynénire, ráripakodtek: “Ti, négerek, menjetek aludni!” “Amikor a teherautó itt-ott lassabban hajtott, miért nem ugrott ki és futott el a gyerek? Nem volt megkötözve, senkise tartotta lefogva. Erre részben megfelel az a körül­mény, hogy a tükrök és ablakok révén szemmel tartot­ták. Bryant vigyázott rá. De az igazi válasz a történet leg­jellemzőbb része. “Emmett Till nem ijedt meg tőlük! Éppoly keménykö- tésü legény volt, mint amazok. Arra meg nem gondolt*, hogy meg mernék ölni. “Milam: ‘Sosem tudtunk ráijeszteni. Annyira teleitat­ták lelkét méreggel, hogy reménytelen volt minden.’ “Milam háza mögött van egy szerszámraktár, két szo­bával, mindegyik 12 négyzetláb nagyságú. Odaviteék a fiút és elkezdték verni, előbb Milam, aztán Bryant, csapkodták a fejét a 45-ös kaliberű hosszucsövíi revolverrel, pedig ezt a hadseregben a haditörvényszék bűncselekménynek minő­siti... de az MP-k (military police, katonai rendőrök) ér­tettek hozzá, hogyan kell csinálni. . . és Milam ezzel a mód­szerrel szedte ki az információkat a német hadifoglyokból. “De a Till-fiu még az ütések alat*t sem kiáltozott és to­vábbra is tökéletesen úgy beszélt, amivel vártanuhalálát biztossá -tette. “Nem fognak szavazni!” “Till: ‘Nem félek maguktól. Éppenolyan ember vagyok, mint maguk.’ “Milam: ‘Hát mi egyebet tehettünk volna? Ez egy re­ménytelen eset* volt. Nem vagyok verekedős ember. Sose bántottam egy négert életemben. Szeretem a n. . . . eket — az őket megillető helyen — tudom, hogy kell bánni velük. De eltökéltem, hogy itt az idő, hogy megleckéztessünk egy­néhányat. Amig szusz van bennem s beleszólhatok, a nége­reknek ott kell maradniuk, ahol vannak. Négerek nem fog­nak szavazni itt, ahol én élek. Ha megengednék nekik a szavazást, kezükbe kaparintanák a kormányt. Ezek nem fognak az én gyermekeimmel egy iskolába járni. És ha egy négernek csak esze ágába jut is, hogy fehér nővel való sze­retkezését említse, az előttem annyi, mint hogy beleunt az életbe. Minden bizonnyal megölöm. Én és az én népem har­colt ezért az országért, vannak hát némi jogaink. Ott áll­tam abban a fészerben és csak figyeltem, amint ez a néger okádja rám a mérget és, elhatároztam magamat, ‘chicagói fin’, mondtam, ‘már elegen^.vm*,. hogy., ilyenféle alakokat. —— 1 ' ■ ■ -J —Jm Nem engedték be a magyar futballcsapatot Adenaurék Fokozzák az acél gyártást Benjamin F. Fairless, az amerikai vas- és acélintézet elnöke, bejelentette, hogy az elkövetkezendő három év alatt 15 millió tonnával, va­gyis 11.7 százalékkal fokoz­zák az acélgyártást, a vár­ható keresletre való tekintet­ei. Az acéliparnak ez 3 billió dollárjába fog kerülni (és rengeteg profitot fog hozni. — Szerit.) Szovjet ajánlat Dél-Amerikának Nikoláj Bulganin szovjet miniszterelnök kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatok lé­tesítését ajánlta fel Dél- és Közép-Amerika összes orszá­gainak. Ezenkívül szovjet gépeket, olajat és műszaki szolgálatokat is fel ajánlott délamerikai mező gazdasgi termékek ellenében. • A HALADÁS PÁRTOLÓJA, • A MAGYAR SZÓ OLVASÓJA' A Neue Deutschland közli von Halt lovagnak, a Német Szövetségi Köztársaság olim­piai bizottsága elnökének nyi­latkozatát azzal kapcsolat­ban, hogy Schröder bonni belügyminiszter megtagadta beutazási engedélyt a Bp. Vörös Lobogó játékosaitól. — A beutazási engedély j megtagadását komoly hibá­nak és nagy ostobaságnak tartom — mondotta von Halt. — Ami engemet illet, mindent megtettem az ért­hetetlen intézkedés visszavo­nása érdekében. Közbelépé­sem sajnos, nem járt ered­ménnyel. A Welt am Sonntag cimti hamburgi lap értesülése sze­rint több képviselő interpel­láció formájában a bonni par­lament elé akarja vinni a Bp. I Vörös Lobogóval és egy cseh­szlovák sportegyesülettel al­kalmazott túlkapást. Mint a lap hangsúlyozza, a külföldi sportolók beutazásának meg­akadályozása azzal a veszély­ével fenyeget, hogy a nem­zetközi sportszövetségek nem fognak többé Nvugat-Német- országban Európa- és világ- bajnoki versenyeket rendez­ni. Szocdem terror Ny. Németországban A nyugatnémetországi épi- tőmunkások kilenc szakszer­vezetét orvtámadsszerüen le­zárták, állitólag azért, mert kommunista “beszivárgás” történt. Georg Leber, a szak- szervezet második orsz. el­nöke, feloszlatta a Ruhr-vi- déki kerületi vezetőséget, a szakszervezetek tizenöt ve­zetőjét (25 közül) elbo­csátották. A műszaki és ifjú­sági szervezeteket szintén le­zárták. Mások kizárását most tárgyalja az országos veze­tőség. küldjenek ide le bajt csinálni. Átkozott kdtya, példát* muta­tok veled, hogy mindenki tudja, ,mint vélekedek én és tár­saim.’ ” “Az erős Milam elhatározta, —hangzik a folytatólago­san a “Look” cikke —, hogy cselekedni fog. Valami súlyos tárgyra volt szükség és körülnézett, hol találhatná meg az üllőt. Eszébe jutott, hogy nemrég itt szereltek fel egy gya- pottisztitó gépet. Két embert látott akkor, amint felemeltek egy eldobott ventillátort, egy három láb magas, köralaku ventillátort, amelyet a gyapot tisztításánál használnak. Verés és halál “A fiú nem sokat vérzett. A puskacső inkább csak zúz, de nem vág sebet. Ráparancsoltak, szálljon fel újra a teher- j autóra és' immár nyugat felé hajtottak. Keresztülmentek Doddsville-en s a Progressive Ginning Company-hez értek. Ez az üzem 3—4 mérföldnyire van Boyle-tól, Boyle két mér- földnyire délre fekszik Clevelandtól. Az ut, amely ehhez az üzemhez vezet, balra fordul a US 61-től, miután az ember átkelt a mellkfolyó hidján Boyle-tól délre. “Milam: ‘Amikor az üzemhez értünk, nappal volt és elsőizben kezdtem nyugtalankodni. Valaki megláthatott ben­nünket és még megvádolhat, hogy elloptuk a ventillátort.’ “Amikor Till felrakta a ventillátort, amelynek súlya 74 font, Bryant és Milam félreállt. A fiú még mindig azt | hitte, hogy csak rá akarnak ijeszteni. “Visszahajtottak Glendorába, aztán északra a Swan-tó felé és a Tallahatchie fölött átmentek az uj hídon. A hid keleti végénél jobbra fordultak egy piszkos útra, amely pár­huzamosan halad a folyóval. Két mérföldnyi távolságra be­hajtottak L. W. Boyce birtokára, amely házához közel fek­szik. Az elhagyott hely “Boyce házától másfél mérföldnyire délkeletre van egy elhagyott* hely, ahol a kövér Milam mókusra szokott vadász­ni. A folyó partja meredek. A tehergépkocsi a víztől 30 yardnyira állt meg. “ A kövér Milam megparancsolta Tillnek, szedje fel a ventillátort. t “Tántorgott a súlya alatt... vitte a folyóparthoz. Csendben megálltak... telve gyűlölettel egymással szem-[ ben. “Milam: ‘Vetkőzz le!’ “A fiú lassan leült, lehúzta cipőjét, harisnyáját. Felállt, kigombolta ingét, leengedte nadrágját, majd alsónadrág­ját is. “Ott állt meztelenül. “Vasárnap reggel volt, valamivel hét óra előtt. “Milam: ‘Még mindig éppenolyan ember vagy, mint én?’ I “A fiú: ‘Igen.’ “A hosszucsövíi .45-ös puska megmozdult Milam kezé­ben. A fiú megrezzent, amint a golyó jobb halántékán ke­resztül agyába fúródott. Lerogyott a földre. A vízből kiálló lábak “Akkor aztán szögesdróttal a nyakához kötötték a gya-1 poüventillátort és húsz lábnyira beguritották a vízbe. “Ezen a reggelen három óra hosszat égett a tíiz a kö-1 vér Milam hátsóudvarában: a fiú kötéltalpu cipője csak i igen nehezen égett el. “Hetvenkét órával később — nyolc mérföldnyire a folyó j alsó, folyásában — fiuk horgásztak. Egyszerre csak piegpií-; . iantjjijJak két lábat, amely kimeredi* a folyó vizéből. Tengerre, német! A nyugatémet védelmi mi­nisztérium jelenti, hogy a nyugatnémet hadiflotta első egységét áprilisban tengerre bocsátják. Egy tizennyolc ak­navetőből álló flotilla lesz a haditengerészet előcsapata, amelyet 1960-ra 170 hajóra bővítenék ki 17,000 katoná­val. Légibicigli Camp Kilmer, N. J.-ben a hadsereg bemutatta az egy- embert vivő légibiciklit. A harci gyalogság mozgékony­ságának előmozdítására fog­ják felhasználni. Gáspár és a kalendárium . Lapunk multheti számában, inkább csak humor kedvéért, közöltünk egy levelet “Nincs benne Gáspár, nem jó a kalen- dár” címmel. Egyes newyorki s más városbeli olvasóink kifo­gást emeltek, hogy a levél úgy tünteti fel őket mintha ök ír­ták volna azt. Ezúttal kijelent­jük, hogy a szóbanforgó leve­lünket egy west virginiai olva­sónk irta, akinek a keresztneve és nem vezetékneve Gáspár. Ift jegyezzük meg, hogy mi a levelet bár humorosnak tart­juk, de nem olyannak, amely­nek megírásáért bárkinek is röstelkedni kellene. Mindenki­nek joga van ahhoz, hogy azt értékelje vagy kifogásolja nap­tárunkban amif jónak lát. És joga van ahhoz is, hogy észre­vételeit az “olvasóink Írják” ro­vatunkban közzétegyük. A szerkesztőség Az Ady táncegyüttes Windsor on Most szombaton, január 21- ikén este 8 orakor Windsoron lép fel a kanadai Kossuth Be- tegsegélyző tüneményes Ady ének és táncegyüttese. Aki egy szivmelegitően szép és feledhe­tetlen magyar ének és táncelő­adást akar megtekinteni, az ne mulassza el a windsori előadást a Walkerville- Collegiate ,terém- ben. A műsor fénypontja a hi­res “Ecsedi Lakodalom”*',: «n" I ■:'< ' V ______3

Next

/
Thumbnails
Contents