Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-12 / 2. szám
January 12, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 13 ANGOL TUDÓS ÉRDEKES MEGÁLLAPÍTÁSAI A SZOVJET GAZDASÁGI RENDSZER GYORS FEJLŐDÉSÉRŐL Feltünéstkeltó cikket közöl a “The Nation” liberális folyóirat dec. 31. száma Peter Wiles, angol közgazdász, az oxfordi New College profesz- szora tollából. A cikkben Wiles összehasonlitja a tőkés és a kollektív gazdasági rendszereket egymással, hogy a köztük folyó versengés vár ható k ö v etkezményeit értékelje. Abból a helyes m e g g o ndolásból indul ki, hogy a gazdasági rendszerek egybevetésénél az a döntő szempont, melyik tud hőbbet termelni. Azután igy folytatja: A szovjet vezet a termelékenységben “Minden modem közgadaságban a termelékenység rátájának növekedése a legfontosabb tény s ez a szovjetben magasabb, mint bármely nem-kommunista országban, még fejlődésének legjobb időszakában is, hát még most. 1912 és 1937 között a nem-kommunista Japán közgazdasága érte el ezen a téren hosszú időn keresztül a legmagasabb teljesítményt, amikor is termelékenysége évente 3 százalékkal nőtt. A szovjet közgazdaság a háború előtt viszont közel 5.5 százalékkal emelkedett évente, 1948 óta pedig körülbelül 7.5 százalékkal ment fel. A bánya- és gyáripari termelésben — ez a szektor az, amely bármely közgazdaságban rendszerint túlszárnyalja az összes többit — Japán 7, de a szovjet 12 százalékkal ment fel. “A túlnyomó kommunista fölény az iparban, a nemzeti jövedelemben is általános fölényt idéz elő. Mi ennek a fölénynek az oka? E tekintetben a kommunistaellenesek számára nincs semmi megnyugtató válasz. Az ok a kommunista ipari eredményességben található.” Részletekbe bocsátkozva kifejti, hogy a szovjet tervezési rendszer jobb, az adóztatási rendszere is jobb, a tulajdonjog sem gátolja a termelést, mert minden iparágat mint egyetlen nagy trösztöt kezelhet* és főleg — mondja Wiles — a szakszervezetek nem gátolják követeléseik sokfeleségével az üzemek menetét, hiszen “ipari kérdésekben gépiesen követik a pártvonalat”, szerepük főleg arra vonatkozik, hogy a munkásokat* lelkesítsék a munkára s alapjában véve ugv viselkednek, mint a_ tapsolok kórusát irányitó karmester. De ez még nem minden: az újításokat a munkások nem szabotálják, fejtegeti Wiles, mint “szabad országok szakszervezetei vagy tőkései” és nincsenek üzemi titkok, mert az is szabotázsnak számit, ha valaki eltitkol egy újabb műszaki találmányt a felettesei előtt, sőt a műszaki nevelés is eléri minőségileg és jóval fölülhaladja mennyiségileg a legjobb nyugati példákat.” Elismeri továbbá, hogy a profit és a takarékosság dolgában is előnyre tesznek szert a szovjet rendszerben, sőt ideológia szempontjából az anyagi haladás hangsúlyozása, ez a “fantasztikus utópia”, szintén a termelékenység fokozását segíti. Wiles tehát ezekben látja a szovjet termelési rendszer fölényének magyarázatát, de hevesen tiltakozik az ellen, hogy a “tisztóra” gazdasági meggondolások mögött “politikai rokonszenv” vezetné. Politikailag ő ellene van, de gazdaságilag el kell ismernie a tényeket. Zavaros kritika Már ezekből ,is kiviláglik a liberális elméletiró számos ellentmondása. Az pl. amit a szovjet szakszervezetekről állít, teljesen hamis. Azok a szakszervezetek nem szolgaian engedelmeskednek a partvonalnak, ahogy Wiles mondja, hiszen a párt hatalom végső soron a szakszervezeteké és igy azonosak vele, nem pedig szembenálló ellenséges hatalmi csoportok. A szakszervizetek, mint a munkások érdekeinek képviselői, összhangban dolgoznak a párttal, akaratuk közös, közösek tehát a munkában és a végrehajtásban is. Wiles elentmondása megnyilvánul abban is. hogy a gazdasági rendszert mint önálló, különálló fényezőt fogja fel a politikai tényezővel szemben, holott azok is kölcsönhatásban és egységben állnak. Wiles a továbbiakban hangsúlyozza, hogy statisztikai adatait nem hivatalos szovjet kimutatásokból, hanem a külföldi megfigyelők adatóiból meríti, akik a szovjet nemzeti jövedelem gyarapodását az összetevő források pontos szemmel- tartásával állapítják meg. A különbség különben sem számottevő, mert az sem változtatna a helyzeten, ha alsóbb fórmokon hamisítanának adatokat, hogy a szovjet tervezőket megtévesszék, az ellenőrzés azonban oly sokoldalú és alapos, továbbá még- akkor is, mikor több alkalom és szükség lett volna a statisztikai adatok meghamisítására, sem cselekedték meg, úgy hogy a nemzet*! jövedelem gyarapodását tagadhatatlannak kell tekinteni. Földművelés és ipar Felveti aztán a fogyasztás kérdését is és ha azt is állítja, hogy a fogyasztás színvonala alacsony, de elismeri, hogy állandóan növekszik a megélhetési költségek felére csökkentése és a bérek emelése következtében. Az alacsony fogyasztást a mezőgazdaság fogyatékosabb állapotával magyarázza : “Helyes az a megállapítás, hogy Miklós cár jobban táplálta alattvalóit, mint Kruscsev”, mondja Wiles ellenségesen és téves megfogalmazással, minthogy Kruscevnak nincsenek “alattvalói”, de még ennek ellenére is beismeri, hogy a “termelékenység, szembeállítva a termeléssel, elég szépen emelkedett”, és azt is hogy” másfelől az ipari fogyasztási cikkek aránylag olcsók és bőségesek és gyors iramban nő az ellátás”, amit persze már nem tud elmondani Miklós cárról. Wiles mindazonáltal nem tekinti “kétségbeej- tőnek a nem-kommunista világ helyzetót.” Felsorolja az orvoslás módjait is, de ezekben is hem“Szakképzett munkások társasága” Z. József, Michigan állambeli olvasónk egy négy oldalas nyomtatványt küldött be hozzánk az alanti levél kíséretében: Tisztelt Szerkesztőség! Levelemhez mellékelten megküldöm Önöknek egy itt alakult uj szakszervezet közlönyének első számát. Az uj szervezet Flint, Michiganban nyitotta meg toborzó irodáját. Úgy néz ki, hogy Detroitban is terjedni fog ez az uj szakadár mozgalom a CIO tagok között. Én csak annyit irok a CIO-ról, hogy Reuther kidobatta azokat a munkásokat, akiknek az autóipari szakszervezet és az egész CIO megalakulása köszönhető. Pedig azok nélkül nem tudna ma Reuther nagyfizetésü parazita életet élni. ö éppen olyan, mint az AFL vezérei, akiknek most odadobta az Összmunkásságot. Mert, amikor az AFL-el szövétkezett, szerintem akkor a nagytőkével szövetkezett a munkásság ellen. (A szerkesztőség megjegyzése: Mielőtt megtennénk észrevételeinket Z. munkástárs megjegyzéseire, néhány szót a beküldött közlönyről. Cime “Maverick Gazette —Society of Skilled Trades of Genessee County”. Ránk is azt a benyomást tette, hogy egy céltudatosan szervezett szakadármozgalomról van szó, melynek célja az, hogy kihasználva jogos sérelmeiket, a szakképzett munkásokat, szerszámkészítőket, stb. kivonják a CIO-ból. Nem volnánk meglepve, ha a szervezés fonalai a GM vagy a% Ford titkos ügynökeihez vezetne. A CIO vezetősége kétségkívül követett el súlyos mulasztásokat a szerszámkészítők — és általában az egész tagság — jogos érdekeinek- védelme terén. Reuther valóban gyengítette a szakszervezeti mozgalmat a progresszív munkások üldözése révén. Helytelen dolog azonban ezek alapján arra a következtetésre jutni, miként Z. munkástárs teszi, hogy “Reuther parazita életet él” vagy, hogy Reuther a nagytőkével szövetkezett, amikor egyesítette szervezetét és a CIO-t az AFL-el. Nekünk öntudatos munkásoknak sokkal tisztábban kell látnunk a szakszervezeti egység folyamát, jelentőségét. Anélkül, hogy alábecsülnénk a benne szerepet játszó vezető egyéniségek, mint Reuther és Meany jelenlegi kártévő szerepét, — meg kell értenünk, hogy a munkásság egyesülése: ha jelenleg meg nem felelő vezetők alatt is, de elkerülhetetlenül a szerveztt munkásság erősödésére, érdekeik előmozdítására fog vezetni. Egv dolog az, hogy mi a Reutherek és zseg a sok ellentmondás. Az egyik ilyesmi a nagyüzemek terjesztésének, a “laissez-faire”-nek korlátozása és az államhatalom racionalizmusra irányuló fokozása lenne, “vagyis hogy olvasszák egybe a vállalatokat és bontsák szét a megszorító kartelleket, a szakmai szövetségeket stb.” Szeretné e célból utánozni, “ha nem is pontosan”, a “kommunista” országokat; a magántulajdon elvét épségben fenn javalja tartahi, de “alkalmi változtatásokat” sürget, amelyek “felülről” jönnének ; a szakszervezeti dolgokban is olyan változtatásokat* kíván létesiteni, amelyek kiszednék a szakszervezetek méregfogait: “Csakugyan, — teszi hozzá megkönnyebbülve, — sok amerikai és német szakszervezet már eljutott ebbe az aránylag ártalmatlan állapotba.” Annyi szent . . . Utolsó sorai a következőképpen hangzanak: “Annyi szent, kell tenni valamit, nehogy a kommunista ipar túlszárnyalja a szabad világét.,, Számíthatunk földművelésünk fölényére is... Nem kell kezeinket tördelni még, de fejünket sem kell homokba dugni”. Annyi szent, tehetjük hozzá mi is, hogy Wiles nyilván USA-ra gondolt elképzeléseinél, de súlyos tévedéseket* követ el vele: nálunk éppenséggel a földművelés szenvedi el egyik legnagyobb válságát és az ország egyik végétől a másikig hangos a farmerek felett függő katasztrófa miatt. És amikor zavaros tanácsokat ad a nagyvállalatok megfékezésére, ugyanakkor “egybeolvasztására” a monopóliumok és kartellek feloszlatására, vagy a wallstreeti magántulajdonban eszközlendő bi- zonyos változtatásokra, mi is azt mondhatnánk rá, ha nem óvakodnánk a nagy szavak használatától, hogy Wiles képzelgései “fantasztikus utó* piák.” Az viszont, amit a szovjet ipari termelésről mond, és éppen azért, mert ő mondja, sok tekintetben megszívlelendő. Meanvk tervei és céljai az egyesüléssel és máa dolog az, hogy mily irányban fog az egységes munkásmozgalom haladni 15 millió amerikai dolgozó — nemzet gerince — gazdasági, politikai életérdekeinek nyomása alatt. A munkásmozgalom fejlődése sem most, sem a múltban nem történt ideális körülmények között, vagy a legmegfelelőbb vezetők irányítása alatt. Minden fejlődés, haladás küzdelemmel jár. A nagytőkének volt gondja arra, hogy ne hagyja a munkásság vezetését olyan emberek kezében, akik nemcsak becsületesen képviselik a dolgozók érdekeit, hanem tisztában vannak a társadalmi haladás követelményeivel és irányával. Ezért küldik be, vagy ezért vásárolják meg a legtöbb vezetőt e mozgalmakban épugy mint a közélet minden más terén, irodalomban, sajtóban. moziban, közoktatásban. Nekünk bíznunk kell abban, hogy az amerikai munkásság a Reutherek és Meanvk, Mathew Wollok ellenére is megtalálta a módját, hogy az egyesülést minden tekintetben érdekei előmozdítására fordítsa. BuHss magyarázatot kér a jordániai tüntetésért A bagdadi katonai szerződés ellen újabb zavargások törtek ki Jordániában, Jeruzsálem szektorában. Beverték az amerikai követség ablakait és ismét letépték a zászlót, mint három (léttel ezelőtt, A zavargások átterjedtek Szíriára is, ahol zajos utcai tüntetések folytak le Da- maszkuszban. az ország fővárosában. Ott is tiltakoztak a bagdadi katonai szövetség ellen. Amman ban, Jordánia fővárosában, összerombtlták az amerikai külföldi segély hivatalát, az angol bankot, és több nyugati automobilt felforditottak. Jeruzsálem arab negyedében a tömegek megrohamozták az angol-iráni bankot és az amerikai konzulátust. A jordániai kormány utcai zárórát rendelt el estétől reggelig, eltiltotta a nyilvános gyülekezeteket és tüntetéseket és kihirdette a szükséghelyzetet. Dulles külügyminiszter Washingtonban a State Departmentbe kérette Jordániai amerikai nagykövetét és magyarázatot kért a “zavargásokért”. Mintha nem tudná magától is, hogy a bagdadi szerződés az oka mindennek. A Magyar Szó jó újság, Nincs benne, csak igazság!
