Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-12 / 2. szám
January 12, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 DR. MORAN DI NI D. MIHÁLY: PIERRE CURIE (1859-1906) A most induló uj esztendőben az emberiség kegyelettel fog adózni a legnagyobb, legbölcsebb és legnemesebb tudósok egyikének, a rádium társ-felfedezőjének, Pierre Curie-nek, akit a kegyetlen sors 50 esztendővel ezelőtt, pálcája, munkaképessége, géniusza csúcspontján ragadott ki az élők sorából. Erre az alkalomra irta kiváló munkatársunk, Morandini Mihály professzor az alanti értékes cikket.) “Curie azok közé tartozott, akikre a tudomány és Franciaország joggal számíthatott... Mellette ültem a Francia Fizikai Társaság 1906 április 18-iki ünnepi ebédjén és ő terveiről és ideáiról beszélt nekem. Éreztem, hogy jobban mint valaha megértettem az emberi intelligencia nagyszerűségét — és a következő napon, egy pillanat alatt minden megsemmisült...” — Henri Poincaré A rádium társfeltalálója, Curie Péter, Curie Jenő orvosnak volt fia és pályája kezdetén sokat dolgozott együtt bátyával Curie Jakabbal, akihez mély barátság fűzte egész életén át. Későbbi korszakalkotó munkájában felesége, Mme Marie Curie, volt elválaszthatatlan munkatársa, akivel, valamint a szintén világhírű fizikussal A. H. Becquerel-el, a rádióaktivitás felfedezéséért 1903-ban a fizikai Nobel-dijat is megnyerte. A Curie-család Párisban élt, amikor Pétér (Pierre) született. Péter középiskolai tanulmányait jórészt a családi körben, atyja és bátyja segítségével végezte el. Amint felesége, Mme Curie írja (Pierre Curie cimü 1923-ban megjelent könyvében) “Péter szellemi képességei nem oly természetűek voltak, hogy előirt tanfolyam gyors elsajátítását megengedték volna. Álmodozó természete nem hajlott meg az iskolai rendszer előtt, amely a szellemi törekvéseket kordába kényszeri tette.’’ Szerencsére, aí otthoni tanulás nem határolta be szellemét iskolai dogmákkal. Curie Péter élete végéig haladó szellemű, szociálisan gondolkozó egyén maradt, aki akárcsak felesége, szabadságeszméit és emberszeretetét nem rejtette a véka alá. Alig van tudós házastárs, amely nemcsak tudományos gondolkodásban és laboratóriumi szoros együttműködésben, társadalmi eszmékben, és egyéni beállítottságban is oly közel volt egymáshoz, mint a Curie-házas- pár. Péter már "házasságuk előtt igy ir leendő feleségéhez: “Bár alig merem, elhinni, gyönyörű lenne az életet együttölteni hipnotikus álmainkban: az ön hazájáért való álmában; a kettőnk emberiségért érzett álmában; és kettőnk álmában a tudomány érdekében.” (1894-i levélből, amikor Marie Sklodowska, a későbbi Mme. Curie, Párisból Lengyelországban volt, ahová fizikai tanulmányait megszakítva, szülei látogatására ment.) Az álmadozó, de tudományos meglátásaiban mélyen logikus és mindig tényeket kereső tudós írja ezt egyetemi hallgatónő barátjához, akit a közös elhivatottság tudatában hiv vissza az egyetemre. így ir a már akkor is jól ismert tudós, aki Marie Sklodowskát 1895 júliusában Párisban feleségül is vette, igy ir, jóllehet naplója már 22 éves korától ily gondolatokkal foglalkozik: “Nők az‘életet az élet kedvéért sokkal jobban szeretik, mint a férfiak. Nőben a lángész ritka. És amikor a misztikus szerelem hajt bennünket, mialatt minden gondolatunkat valamely munkára adjuk... a nők azok, akikkel küzdünk és a küzdelem majdnem mindig egyenlőtlen. Mert ők az élet és természet nevében iparkodnak benünket ‘visszafelé vezetni’ ”. Pierre Curie mégis lángészt és oly élettársat talált a nőben, aki őt mindig csak ‘előre vezette,’ és aki boldogan mondott le kényelméről és szenvedte a szegénység viszontagságait a közös tudományos cél érdekében. Valójában, a két egyén, Pierre és Marie Curie élete és tudományos felfedezéseinek története annyira egybeforr házasságuk első napjától kezdve, hogv alig lehet egyikük munkáját és eredményeit a másikétól elválasztani. A főmunkában, a rádióaktivitás tanulmányozásában, érdekesen Mme Curie volt a kezdeményező, akit Becquerel- nek véletlen felfedezése inspirált a kutatásra. Henri Becquerel 1896-ban az uránium sóinak tanulmányozása közben észrevette, hogy az uránium sók a Roentgen sugárhoz (X-Rayhez) hasonló sugarakat bocsátanak ki önként magukból. Becquerel véletlenül uránium tartalmú ásványt helyezett az egyetemen az Íróasztala fiókjában lévő és fekete papírba csomagolt fényképező lemezekre. A lemezek a védő csomagoláson keresztül is exponálva lettek, ép úgy, mintha fény hatásának lettek volna kitéve. További kísérletek azt is mutatták, hogy ezek a “Becquerel sugarak” az electroscope (elektromosság-mérő vagy indikáló eszköz) töltését is megszüntetik közelségük által, ép úgy mint ezt a Roentgen sugarak is teszik. Ez volt a rádióaktivitás felfedezése. A név Mme Curietől származik, aki férjével később a sugárzást okozó egyik elemet, a rádiumot óriási és nagyon fáradságos szelleipi és testi munka árán fel is fedezte. Curie Péter azonban már a rádium-munka előtt is jónevü tudós volt. Atyjától a természet- búvár orvostól, tanulta meg a Páris-környéki növény- és állatvilág részletes ismeretét. A természetet mindig szerette, s kirándulások, utazások mindig kedvenc “hobby”-jai maradtak; feleségével, s később gyermekeikkel: Irén és Éva Curie- vel sokat járták az erdőket, mezőket és hegyeket Páris környékén és távolabb is. Péter szerencséjére apjának jó könyvtára is volt, emelyben Péter sokat olvasott. Amint maga Írja: “Nehezen olvasható könyvek nem riasztanak el.” S bár irodalmi olvasottsága is nagy volt és latint is tanult, -Pétert már kora ifjúságától a tudományos igazság keresése bűvölte el, bár a zenét is na- gyon szerette és festményeket is szívesen tanulmányozott. Ifjú korában szerencséjére a kiváló A, Bazille professzor is tanította, akitől jnár 14 éves korában tanult matematikát és aki őt a tudományos pályára irányította. Még csak 18 éves volt Pierre Curie, amikor “licencié des sciences physiques” lett, vagyis az egyetemet a Sorbonne-on fizikusi minősítéssel befeezte. Ezután öt évig mint laboratóriumi kísérleteket előkészítő tanársegéd maradt a Sor- bonne-nál. Ez alatt alkalma volt az ott hasonló állásban levő Jakab bátyjával (Jacques) együttdolgozni, akivel különben vidéki kirándulásokat is gyakran tett. A vidék magányában sok tudományos gondolata támadt, s mint 1879-ben naplójában írja: “Mindig hálásan emlékszem a minié- re-i erdőre; az összes erdős vidékek között, amelyeket ismertem, ezt szerettem legjobban, itt voltam a legboldogabb. Esténkint gyakran indultam el, hogy felmenjek a- völgyoldalon és fejemben húsz ideával térjek vissza.” Desains-nek, az egyetemi kísérleti laboratórium igazgatójának együttműködésével végzi Pierre Curie első tudományos munkáját: a hőhullámok hosszúságának termoelektromos elemmel és fém-drót szűrővel való megmérését. Ez után bátyjával ásványkristályokat tanulmányoz, s a két testvér felfedezi a “piezo-elektromosság” jelenségét, vagyit azt, hogy ásványkristályok bizonyos körülmények között a rájuk gyakorolt nyomó vagy huzó feszültség hatása alatt elektromos áramforrásokká válnak és meghatározott hullámhosszú elektromos rezgéseket bocsátanak ki magukból. Ezek a piezo-elektromos rezgések lehetővé tették, hogy az első világháborúban tényszerű és vizalatti visszaverődésük révén ellenséges tengeralattjárók helyzete felfedezhető legyen (bár Curie, természetesen, nem e célra fedezte fel.) E kísérleteikkel a Curie-testvérek quartz- kristályos “piezo-elektrométert” is szerkesztettek, amely nagyon kis mennyiségű elektromosság pontos mennyiségű meghatározására szolgál. Ez Curie- elegtrométer néven ma is ismert és hasznos tudományos kísérletekben. A párisi egyetem fizikai szakosztályánál Pierre Curie 22 évet töltött el kutatásban, először mint a laboratóriumi munkák igazgatója, később pedig mint professzor. Sokat küzködött itt kísérletei kivitelében felszerelési hiányosságok következtében és sokat szenvedett* megfelelő anyagi kompenzáció hiányában is. A már jól ismert Curie mindig szerény volt és kisebb értékű törtetőkkel szemben nem tudta a “saját szekerét tolni.” Amikor az anyagi szükség nagyon szorítja, igy ir: “Hallom, hogy az egyik professzor le akar mondani és hogy ez esetben én pályázhatnék helyére. Micsoda visszataszító kényszer az ily álláskeresés szükségessége: nem szoktam hozzá az ilyen akciókhoz, amelyek demoralizáló- ak a legnagyobb mértékben.” Nehéz körülmények közt folytatja Curie munkáját és publikálja először a kristályszimetriáról szóló klasszikus munkáját, később pedig a magnetizmus tanulmányozásából levezetett fizikai összefüggéseit. A “Cu- rie-törvény” zseniálisan egyszerű formában állapítja, meg a gyengén magnetizált testek mag- netizálhatóságának különböző hőmérsékletek melletti szabályát. E törvény szerint a magneti- zálhatóság a testek abszolút hőmérsékletével fordítottan arányos: minél nagyobb a hőmérséklet, annál kisebb a magnetizálhatóság. Amikor mindezekért a fizikai osztály alapító- igazgatója, Professzor Schützenberger az “akadémiai pálma” (Palmes académiques) kitüntetésre akarja őt ajánlani, hogy ez által reputációjának emelkedése folytán anyagi helyzetének javulására is több remény lehessen, Pierre Curie vehemensen tiltakozik: “Hallom, hogy Ön megint ajánlani óhajt engem a dekorációra. Kérem, hogy ne tegye ezt. Ha kieszközli számomra e kitüntetést, abba a helyzetbe hoz, hogy kénytelen leszek azt visszautasítani, minthogy erősen elhatároztam, hogy semmiféle kitüntetést nem fogadok el... .Ha az Ön célja az, hogy velem szembeni jóakaratának adjon tanúságot, akkor mondhatom, hogy ezt Ön már rég megtette és sokkal hatásosabban tette meg azzal, hogy lehetővé tette, hogy gond nélkül dolgozzam.” Később meg igy ir: “Minhogy megélhetést kell biztosítanunk, kényszerülünk, hogy gépkerekekké váljunk. Azok a koncessziók a legfájdalmasabbak, amelyeket a társadalomnak kell tennünk, amelyben élünk.... Aki nem tesz elég koncesz- sziót, azt összezúzzák; aki túl sokat tesz, az nemtelenné válik és önmagát utálja.” Pierre Curie az erkölcsi élet legmagasabb fokán állott. Jószívűsége, a másokon való segítés vágya és emberbaráti érzelmei még visszavonultsága mellett is mindenkinek erősen szembetünőek voltak. De sem ő, sem felesége semmilyen formális vallásban nem hittek, soha semmi szektához nem csatlakoztak. Curie szerető férj és gondos családapa volt. Mint felesége mondja, mentes volt minden hiúságtól és azoktól a kicsinyességektől, amelyektől csak olyan nagyon kevesen tudunk szabadulni. “Gyengédsége nem ismert határt” és családjával meg barátaival szemben mindig a legnagyobb megértéssel és odaadással viselkedett. Pierre és Marie Curie hely hiányában évekig dolgoztak egy rozoga raktárépületben, ahol fűtés alig volt, s ahova az eső beesett, amikor a rádium felfedezésén dolgoztak. Mme Curie is nehéz kavarókkal keverte a nagy katlanokban forró sok tonna “pitchblende” anyagot, amelyből a ' parányi minőségben jelenlevő rádium vegyülete- ket hosszú és ismételt folyamatokkal kémiailag lesüritették. Óriási volt az öröm izgalma bennük, amikor a tégelyekben a rádium sugárzó fénye az éjszaka sötétjében megjelent. 1898: a rádium felfedezése. 1899 és 1900: a rádiumból kisugárzó rádióaktivitás jelenségének Pierre Curie által való publikálása. (Az alpha, béta és gamma-sugarak viselkedésének leírása). 1903: meghívás a londoni Royal Institute-hoz, ahol Pierre Curie a rádiumról adott elő. Ugyancsak 1903: a Davy-éremnek Pierre és Marie Curie részére való megítélése, (a Royal Society of London által), valamint a Nobel fizikai dij, amelyet a Curie-házaspár Henri Becquerel-lel együtt kapott meg. Hirtelen anyagi javulás és akadémiai tagság meg Sorbonne-i tanárság, ahol a francia parlament uj törvénnyel állított fel uj katedrát a most már elvitathatatlanul világhírű, de eddig szegényesen honorált szerény Curie professzor részére. Bár a hírnév révén jobb laboratóriumot remél a nagy tudós, ezt a sors neki sohasem adja meg: 1906-ban Páris uccáján egy teherkocsi elüti és durva prózaiasággal fejezi be költőien szárnyaló tudományos életét. Csak tanszékébe lépő feleségének, a francia Rádium Institute későbbi igazgatójának jut osztályrészéül, hogy fontos tudományos munkásságát jobban felszerelt laboratóriumban, bár amerikai keretekhez képest még akkor is csak nagyon szerény támogatás mellett folytathassa. Barátaik unszolására sem vett ki a Curie-házaspár soha szabadalmat egyik rádium-előállitó processzusára sem. Azt mondták: a tudomány a világé és nem lehet egyéni haszon tárgya. És ezt akkor mondták és élték, amikor még mindig szegények. voltak. De erkölcsileg felülmulhatatlanul gazdag az, aki kutatásaival tudományos tárházat testál hagyatékul minden megszorítás és haszonvágy nélküf az' emberiségre. A Curie-házaspár ezt tette. Ma rákot is gyógyít a rádium a rádium-terápia (Curie-terápia) formájában. A két tudós önzetlensége igy ma is él az emberi jólét szolgák)' tában. Dr. Morandini D. Mihály
