Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-12 / 2. szám
10 AMERIKAI MAGVAK SZÓ A JÓ EGÉSZSÉGÉRT Az elmebajok mint társadalmi problémák Valóban szenzációs és megdöbbentő a “Public Affairs”- által kiadott brosúra az elmebajok rendkívüli elterjedéséről. E könyvecske azt állítja hogy másfél millió az elmebajosok száma az Egyesült Államokban és ebből mindössze félmilliónyi kerül be az elmegyógyitóintézetek valamelyikébe, ahol hosszabb ideig gyógykezelésben részesülhet. Másszóval, több mint egy millió gyógykezelésre szoruló elmebeteg jár-kel szabadon az országban! (Nem egy magas pozíciót tölt be!) A kezelés naponta egyenként 1.01 dollártól $4.27-be kerül az állami intézetekben, $6.90-be. a katonakórházakban és 11 dollár 50 centbe kerül á privát intézetekben. Valahogyan ez nagyon is olcsónak látszik azonban, még igy is őrült (!) nagy összegekre rúg, ha kiszámítjuk hány beteg van. Viszont az számításba sem kerül, hogy a társadalmi értékveszteség milyen óriási, miután ezek az egyének nem képesek arra, hogy fenntartsák saját magukat. Az emberi áldozatok, szenvedések árát valóban nem is lehetne megállapítani. Az utóbbi években az elmebajosok 27 százaléka öreg korban kerül a kórházakba az agy véredényeinek elmeszedése következtében. A kor ellen nem védekezhetünk, de megóvhatjuk az emberséget az erek elmeszesedése ellen. Ez a csoport létszám magasabbra fog emelkedni, miután egyre hosszabb ideig él az ember. A második nagy csoport elmebeteg, mely az összes 21 százalékát teszi ki. a szkizo- fréniában szenvedő csoport. Ez az önmagával való meg- hasonlás betegsége, amit “dementia precox” néven is ismernek, igen gyakori a fiatalság között. Ha korán felfedezik és gyógykezelik, a sokan kigyógyulnak belőle. Ez a csoport aránylag a legre- mén.vteljesebb. Addig azonban minden hiába, mindig több és több lesz az elmebetegek száma, amig a kórházak, főképpen az állami és népkórházak személyzetére nagyobb gondot nem fordítanak, és olyan szakértőket alkalmaznak. akik megállapítják és rendszeresen kezelik a betegeket ahelyett, hogy csupán élelemmel és szállással lássák el a betegeket, azzal viszont, senki sem törődik, hogy napról napra romlik állapotuk. Még ha akarnának, sem tehetnének sokat a mostani költségvetéssel, mert bizony egy dollár egy napra még a rendes ellátásra is kevés, hát még gyógykezelésekre. Már pedig úgy látszik, hogy erre nem telik több az államnak, minden kell inkább uj és uj öldöklő szerszámokra. Vagy 6 percent a melankó- liás elmebeteg; vannak az üldözési mániában szenvedők (Paranoid) stb. betegek. Valaha nagy számmal voltak akik szifilis következtében parézist kaptak, azonban az elmebetegek e fajtája egyre kevesebb, miután magát a szifiliszt tudják jobban kontrolálni. Villamossággal kezein e k sok melankóliában szenvedőt és elég szép eredménnyel. Az újabb orvosságok is remény- teljesek. Az elmebajosok 5 százaié-, ka alkoholista és ez okozta a : bajukat. Mire ezek végre kór-1 házba kerülnek. rendesen j igen előrehaladott állapotban szenvednek. Akkor is megérdemelnék, hogy nem csupán a kezdetleges szükségleteikről gondoskodjék a hatóság, hanem gyógykezelés alá ven- j nék őket, hogy újra hasznos tagjai lehessenek a társada-; Figyelem nem-polgárok! A U. S. Immigration and Naturalization Service felhívja a nem-polgárok figyelmét arra, hogy a törvény értelmében minden nem-polgár (kivéve külföldi diplomatákat és az Egyesült Nemzetekhez beosztott külföldi képviselőket) köteles címét bejelenteni a kormánynak minden év januárjában. A bejelentést a postahivatalokban kapható regisztrációs kártyákon lehet eszközölni. A 14 éven aluli gyermekek kártyáit a szülők állíthatják ki. Beteg személyek kártyáit barátjuk, rokonuk vihetik el az illetőknek kitöltés végett. A U. S. Immigration and Naturalization Service képviselője figyelmezteti a nempolgárokat, hogy aki szándékosan elmulasztja a jelentkezési kártya kitöltését, az 200 dolláros pénzbüntetésnek, 30 napi bebörtönzésnek és deportálásnak teszi ki magát. A bengálok nem bíznak US-ban Uj-Delhiben, Indiában, lefolytatták az első nagyszabású k ö z v é 1 eménykutatást, amelyből kiderült, hogy Nyu- gat-Bengáliában nagyfokú bizalmatlansággal viseltetnek az Egyesült Államok békés szándékait illetően. 64 halott Algírban Véres összeütközések zajlottak le vasárnap Algírban a francia, csapatok és a bennszülött hazafiak közt. A halálos áldozatok száma mindkét fél veszteségeit összefoglalva 64. A tizenöthónapos harcok folyamán ez volt a legvéresebb nap. lomnakTöbb és több elmegyógyintézetet építeni, szintén nem megoldás. Ez nem oldja meg a szörnyű problémákat. Igaz, hogy több elmebajokkal foglalkozó intézetre is szükség van, de még annál is fontosabb, hogy olyan egyéneket alkalmazzanak e kórházakban, akik értenek a dolgokhoz. akik képesek arra, hogy kiválogathassák azokat a betegeket, akik felgyógyulásá-, ra remény van, és akik újból elfoglalhatják helyüket, mint a társadalom hasznos tagjai. Megfelelő helyet keresni részükre, hogy mikor kijönnek az intézetekből, úgy érezzék, hogy nem elveszett emberek. Ma 30-40 százaléka az elbocsátott és kigyógyitott betegeknek egy éven belül visz- szakerül az elmegyógyintézetbe, mert nem találja meg helyét a társadalomban, mely még az egészséges emberekkel sem törődik, hát még a betegekkel. Már pedig csak a társadalmilag hasznos egyén találhatja meg boldogulását és egészséges életet csak az élhet, aki úgy érzi, hogy hasznos, tehát érdemes élnie. Spellman katonai szemlén A németországi Baumhol- j derben Spellman bíboros, az amerikai haderő tábori káplánjainak főnöke, vasárnap szemlét tartott az amerikai hadsereg egy harci hadosztályának szemléjén, illetve hadgyakorlatán. Végignézte a tankok és páncélkocsik egy színlelt támadását, melyet nehéz tüzérség támogatott. Épületes látvány volt. Angol export a Szovjetunióba Az angol kereskedelmi kamara elnöke jelenti, hogy az angol árucikkek exportja a szovjet felé 1955-ben a kétszeresére emelkedett az előző évi exporthoz viszonyítva. KI TUD RÓLUK? Az alanti egyéneket igen fontos családi, egyéni vagy örökösödési ügyekben sürgősen keresik óhazai hozzátartozóik. Akik tudnak hollétükről, hívják fel az illetők figyelmét arra, hogv magyarországi hozzátartozóik keresik őket. Minden további felvilágosításért forduljanak a Magyarok Világszövetségéhez, Budapest 62. P. O. P. 292 Ifj. Rohonci József, Vöe- könd, u. p. Kemendollár, Zala megye, Hungary, keresi Amerikában élő fivérét, Ro- honci Stephant, aki 1949-ben került ki Kanadába. Utolsó munkahelye' és cime; West Jahha, Buns Lake, B. C. Canada. Nevezett 1930-ban született Zala megyében, anyja neve Herczeg Irén, apja neve Rohonci József, testvérei neve József és Zoltán. Aki tud róla, értesítse ifj. Rohonci Józsefet a fenti címen. January 12, 19c A MAGYAR NÉP TÖRTÉNETE (Folytatás) Mindez azonban csak úgy volt elérhető, ha a király lemond eddig követett politikájáról és támogatja azokat, akiknek megvolt az anyagi erejük várak emelésére, páncéloskatonák felfegyverzésére: a bárókat (igy nevezték 1267 után a nagybirtokosurakat). IV. Béla ugyanakkor a városok fejlődését is támogatta. A társadalmi munkamegosztás fejlődése, az ipar, kereskedelem fellendülése következtében a polgárság egyes városokban annyira megerősödött, hogy városfalakkal tudta körülvenni településhelyét. Ezeknek a városoknak a király kiváltságokat adományozott. Több bányavárosunk és u. n. szabad királyi városunk IV. Béla alatt nyerte el privilégiumait (Székesfehérvár, Esztergom, Pozsony, Nagyszeben már régebben is rendelkezett kiváltságokkal ; most Buda, Késmárk, Lőcse, Zólyom, a bányavárosok közül pedig Gölnic-, Selmec-, Körmöc- és Besztercebánya csatlakoztak hozzájuk). Ezek a városok néni tartoztak az ispánok fennhatósága alá, maguk választották biráikat, elöljáróikat. A király a védelem érdekeihez igazította külpolitikáját is. Családi kapcsolatokkal megerősített szövetségre lépett a lengyel és orosz fejedelmekkel, tudva, hogy nyugati segítséget nem remélhet. Délen és keleten hűbéres előtartományok védőgyürüjével övezte az országot. Nyugat felé leszámolt az osztrák herceggel, aki a csatában elesett. Tartományain Béla megosztozott öttokár cseh királlyal. így felkészülten várta IV. Béla az újabb tatár támadást, melynek kivédésére okos politikával minden lehető intézkedést megtett. Erre azonban már nem került sor: az orosz nép megállította a mongol előrenyomulást, majd hosszú harcokban felőrölte a részekre szakadozott tatár fejedelemségeket, lerázva magáról a mongol igát. Tovább növekedett az oligarchák hatalma IV. László (1272—1290) kiskorúsága alatt. Velük szemben a király részben a megyei nemességre, főleg azonban az anyja révén hozzá ragaszkodó kunokra támaszkodott (“Kun” László). Kifelé a magyar állam még mindig meglehetősen nagy erőt képviselt, bár IV. Béla külső hódításai hamarosan elvesztek. 1278-ban a Habsburg Rudolf német király és 'Ottokár cseh király közt kitört háború sorsát magyar csapatok döntötték el a Habsburgok javára (morvamezei csata). Kun László ezzel a támogatással hozzásegítette a Habsburgokat Ausztria birtokához és hozzájárult annak a hatalomnak a kialakulásához, mely hosszú évszázadokon keresztül Magyar- ország szabadságának, függetlenségének legnagyobb ellensége lett. Idehaza a bárók a kunokkal való végső leszámolásra készülődtek. Egyfelől meg akarták fosztani a központi hatalmat egyetlen megmaradt támaszától,-másfelől megtelepedésre, földművelésre akarták őket kényszeríteni, hogy ezáltal jobbágyaik számát növeljék. Már a tatárjárás idején feljegyezte Rogerius, hogy a kunok közt “sok szegény van, akik szinte ingyen szolgálnak” a magyar uraknak. Az osztályrend kiépítésének ideológiai eszköze a kunok esetében is az egyház volt. 1279-ben a kunokat megkeresztelték, ennek azonban nem volt foganatja. A következő esztendőben a pápa követe valóságos keresztes hadjáratot szervezett a magyar urak, a feudális anarchia erőinek érdekében a kunok ellen s a király is kénytelen volt velük tartani. A hód- tavi csatában (1280) a kunokat leverték. Ezután már hiába próbált a király ismét rájuk támaszkodni az oligarchák ellen, erejük nem volt a régi. Náluk is megkezdődött az osztályrend fokozottabb kiépülése. A kunok társadalmának feu- dalizálódásával többségük a jobbágyságba süllyedt le, vezetőik pedig felemelkedtek a nemességbe. Amikor a bosszúvágyé kunok az oligarchák helyeslésével meggyilkolták Lászlót, az urak egy része II. András kiragadott unokáját, III. Andrást (1200-1301) ültette trónra A pápa, aki már ekkor az Anjouk magyarországi trónigényét támogatta, hevesen tiltakozott a választás ellen. Az utolsó árpádházi király Olaszországban nevelkedett. Minden jószándéka ellenére az urak játékszere volt csupán, bár megpróbált a nemesekre, a közép- és kisebb birtokosokra támaszkodni és folytatta a nemesi megye megerősítésének már IV. Béla és Kun László alatt megkezdett politikáját. Több ízben országgyűlést tartott a nemesekkel, ahol különböző törvényeket hoztak az oligarchák ellen. Elrendelték pl., hogy le kell rombolni a nagyurak várait. E törvények azonban, éppúgy, mint az aranybulla korában, csak papíron maradtak, mert hiányzott a végrehajtásukhoz szükséges erő. A 13. század végén, a 14. század elején a nemesek tekintélyes része már nem is volt önálló: sokan arra kényszerültek közülük, hogy elismerjék valamelyik oligarcha hűbéri fennhatóságát. Katonai és egyéb szolgálatokat teljesítettek neki, ennek fejében védelmet nyertek tőle más oligarchák hatalmaskodásai ellen és megtarthatták birtokukat. Ezeket a függésbe került nemeseket nevezték familiárisoknak. A familiárisok uruk hatalmát növelték. Nekik szolgáltak, mert tőlük függtek, hübéruruktól reméltek birtokadományokat, jövedelmi forrásokat. Ha valamelyik nagyur állami hivatalt kapott, nádorispán, erdélyi vajda, horvát bán, vagy ispán lett, akkor familiárisaival intéztette hivatala ügyeit; viszonzásul részesítette őket jövedelméből. (Folytatjuk.)
