Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-12 / 2. szám
January 12, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZó 9 VICTOR HUGO A nyomorultak III. (Befejező rész) Fordította: dr. p. b. Egy este a jótékony öreg ember látogatást tett Jondrette-ék ott-honában, hogy némi enyhületet hozzon nyomorukra, amiről feltételezte, hogy megérdemelten szorul rá jótékonyságára. Jond- rette csalta oda, és cinkostársainak segítségével odakötötte az öreg embert az ágyhoz. Addig akarták kínozni, amíg ki nem csikarják belőle egy nagy összeg ígéretet. A pénzt a túszként őrzött unokája kiszabadítása ellenében kellett volna letennie. Marius megismerte az áldozat hangját, mert már valahol hallotta azelőtt. Fellépett a székre, átkukucskált a nyíláson, hogy saját szemével győződjön meg, hogy a megkötözöd öreg ember a szeretett* leány, a Luxembourg-kertben látott ismeretlen szépség nagyatyja. Marius felkapta pisztolyát és már át akart lőni a falon, amikor Jondrette azt kiáltotta áldozata felé: “Nem ismer engem? Maga az, aki ellopta tőlem Cosette-et. Én Thenardier vagyok, a waterloo-i őrmester!” Thenardier! Oh, ez a név! Édesapja emléke állította meg Marius fegyverét! Egymásbatorió- dó érzelmek zajlásában vergődött és mig tetová- zott, rendőrök rontottak a szobába, mert időközben nyomára jutottak az- összeesküvésnek. Javert vezette a rendőröket és a gazembereket lefülelték. De a nagy felfordulásban és zűrzavarban maga az áldozat, roppant- erejének és annak a szakértelemnek felhasználásával, amelyet a tou- loni fegyházban szerzett hosszú gyakorlatának köszönhetett, kiszabadította ipagát kötelékeiből és eltűnt. - s Marius céltalanul bolyongod Párison keresz- tül-kasul, elvesztett szerelme nyomában, mig végre .a^-egyik Thenardier-lány, aki titokban szerelmes volt bele, abban a reményben, hogy egy kedves szót hallhat tőle, elárulta neki a leány, Cosette. tartózkodási helyét. Mondani sem kel, hogy! ati-ól, hogy ezt a felvilágosítást megadta neki, csaknem meghasadt a szive. Marius boldogan rohant a Rue Plumet, a Plu: met-utcai szerény lakásba, amelynek szomszédságában egy elhanyagolt kertet talált, benőve gazzal és vadvirágokkal. Engedelmet kapott, hogy belépjen ebbe a kertbe és ott találkozott Cosette-el, aki bár kezdetben megrémült, csakhamar belenyugodott, hogy ez a fiatalember lesz a sorsa. Ebben az elbűvölő vadonban találkozott titokban, de ártatlanul a két- szerelmes ezután. Egy este Cosette tudomására hozta szerelmesének, hogy többé nem találkozhatnak. Nagyapja megparancsolta, hogy készüljön fel, Angliába utaznak. Évek óta először történt, hogy a fiatalember felkereste nagyapját, ezt a rideg király- pártit, Gillenormand-t, hogy beleegyezését kérje házasságába. Csak huszonötéves korában érte volna el nagykorúságát, törvényesen tehát nem házasodhatott volna meg természetes gyámja beleegyezése nélkül. Már pedig Gillenormand ridegen megtagadta beleegyezését. Kétsébeesetten rohant vissza Marius a Plumet-utcai kis kertbe. Jean Valjeant nyugtalanná tette a zavaros helyzet Párisban, ahol forradalom készült; továbbá tudta azt is hogy mind Javer rendőrfelügyelő, mind a börtönébőlTregszökött Thenardier vadásznak rá; elhatározta tehát, hogy örökre elhagyja Franciaországot és Angliában keresi a biztonság révét.Már át is költözött a Plumet-utcából a Homme Armé-utcai lakásába akkor, amikor Marius visszatért- a kertbe. És miközben Marius kétsébeesetten átkozta kegyetlen sorsát, egy homályos alak jelent meg a fák között, aki úgy nézett ki, mint egy ifjú munkás és halk hangon igy szólt hozzá: “Társaid várnak rád a Chan- vererie-utcai barrikádnál.” És ezzel eltűnt. A forradalom, amelyet* Marius és társai szőttek a Muzsa-kávéházban, kezdetét vette és már folyt is a barrikádokon, amikor a feldúlt lelkű fiatalember odaérkezett. A felkelés akkor tört ki Párisban, amikor Lamarque tábornokot eltemették a Polgár Király (Lajos-Fülöp, aki 1830-tól 1848-ig uralkodott) uralkodása második évében. A felkelés egy darabig győzelmesnek látszott, de piztán meghiúsult. Amikor Marius a barrikád közelében fekvő, sötétbe borik: utcán végigsfetett, hangot hallott, amely nevén szólította. Lehajolt- és ott látta feküdni a járdán a már említett Thenardier-leányt. Ifjú munkásnak volt öltözve, megsebesült a harcban és haldokolt, ő volt az, aki az üzenetet átadta Mariusnak az elhagyott- kertben, azután visszaszaladt az utcai harcok színhelyére, még mielőtt Marius odaérkezhetett volna. Marius megnyugtató szavakkal vigasztalta a haldokló leányt, aki hálából igy szólt hozzá: “Marius, egy levelet hoztam magának.” Azután elmeséli*.;, hogyan sebesült meg. Észrevette, hogy egy puska veszi célba a fiút, megragadta a fegyver csövét és a golyó az ő mellébe fúródott. “ígérje meg, hogy ha meghaltam, homlokon csókol”, mondta a leány,” még holtomban is meg fogom érezni.” Marius teljesítette a haldokló leány utolsó kívánságát, majd kivette a levelet halott* kezéből és a következő sorokat olvasta: “Drágám, édesem! Apárm sajnos, köti magát, hogy azonnal utazzunk el. Ma este a Homme Armé-utca 7. számú házában leszünk. — Cosette.” A barrikádon Marius levelet irt Cosette-nek és azt irta benne, hogy nagyapja nem egyezik bele házasságukba; elbúcsúzik tőle, mert érzi, hogy a körülötte t*omboló harcban el fog úgyis esni. A levelet egy suhanccal a mindig jókedvű, bátor, hazafias Gavroche-sal küldte el a Homme Armé- utcába. A fiú Jean Valjean kezébe adta a levelet. Val- jean mindent tudott, mert előzőleg Cosette itatósáról leolvasta annak a levélnek a másoiaí-át, amelyet a leány küldött Mariusnak. Anélkül, hogy egy árva szót is szólt volna szándékáról Cosette-nek, Valjean odasietett a barrikádhoz. Hiába tett meg hát mindent, hogy talpra álljon és uj életet- kezdjen, minden szétfoszlani látszott. Szive mélyén forró gyűlöletet érzett az ellen az ember ellen, aki ő közé és Cosette közé állt. 'A barrikádnál láthatta, hogy a hőisesség micsoda csodálatos tetteit követi el Marius és akkor -neheztelése íelengede *:. Amifar a rojalista csapatok elfoglalták a barrikádot és megölték a kis Gavroche-t, aki utolsó percéig énekelt egy gúny- dalt a zsarnok ellen, a lázadók közé keveredett Valjeant is besodorták egy csapszékbe, amelyet a forradalmárok egy darabig még tartani tudtak. A csapszékben egy asztalon fekve Valjean egy megkötözött kémet látott, akit a forradalmárok elcsíptek. Ez a kém nem volt más, mint Javert. Agvon- lövésre Ítélték és Valjean magának követelte a jogot, hogy ő legyen a hóhéra. Valjean elhurcolta az embert egy néptelen mellékutcába, ott a levegőbe lőtte ki piszolyát és zord hangon ráparancsolt Javert-re, hogy hordja el az irháját. Mikor Valjean visszatért a 'csapszékbe, a rojalista csapatok már betörtek. Ott találta a súlyosan megsebesült Mariust- öntudatlan állapotban. Felkapta a földről a fiatalember testét és kivitte az elhagyott mellékutcába, majd amikor a katonák közeledő lépteit hallotta, egy rácsot pillantott meg lábainál, felrántotta és terhével együtt leereszkedett az üregbe, amely tágas, csúf labirintusba vezetett*. Ott volt Páris földalatti szenny- csatorna-hálózata. Valjean csak ment, mendegélt a földalatti boltozatok alatt, vállain cipelve a fiatalembert. A földalatti csatornák olyanok, mint- nagy, boltíves utcák. Katonák őrcsapata járt-kelt benne, kutatva gazfickók után. mert a párisi alvilág itt szokott rejtőzködni, itt- talált menedéket. Valjeant is majd elfogták. Egy hajszálon múlt az élete. De végül is egy nagy.rácskapuhoz ért, amelyen keresztül ömlött a Szajnába az egyik óriási szennycsatorna. A rácsoskapu azonban le volt lakatolva. Nem volt menekülés. Hirtelen egy ember tűnt- fel a rácsozatot és a folyót összekötő keskeny párkányon, kulcsot dugott a zárba és kinyitotta a kaput. Thenardier volt az illető. A csatornák szolgáltak neki is rablóbarlangul, amelyet mag banditákkal és züllött alakokkal megosztott Ekkor éppen egy rendőrtiszt elől menekült, aki nyomon követte fent az utcán egy kocsiban s aki figyelte, amikor leszökött a vízpartra és rejtélyesen eltűnt- szeme elől. A rendőrtiszt a mindenütt jelenlevő Javert volt. Valjean, mint mindig, most is álruhában volt, de ezenkívül a sötétség is hozzájárult, hogy Thenardier ne ismerje fel, hanem valamilyen gazembernek nézte, aki meggyilkolt valakit s most a holttestet* igyekszik eltenni láb alól. “Oszd meg velem a száj rét (rabolt holmit) én akkor kieresztlek. Bedobhatod a hullát a folyóba”, mondta Thénardier. “Máskülönben...” Valjean odaadta a pimasznak, ami a zsebében volt: erre aztán megnyílt előtte a kapu. Felbotorkált a folyópartra s amikor éppen fellélegzett, egyszerre csak ott látta maga előtt Javert rendőrfelügyelőt. “Javert”, mondta Valjean, “a kezeid közé estem. De mivel visszaadtam az életedet, most tégy nekem is egyet: engedd meg, hogy ez.- a fiatalembert hazavigyem.” Marius zsebében egy iratot találtak nagyapja címével. Beültek Javért kocsijába, amely a közeiben várakozott és szótlanul odahajtattak. A lakásba bevitték a még mindig ön.adatlan fiatalembert. • “Tégy nekem még egy szivességet”, kérte Va jé an. “Engedd meg, hogy egy pillanatra én is hazamehessek.” A kocsi elvitte őket a Homme Armé-utcai hát bejáratához. A kocsit eküldték. Valjean bement a házba, Javert pedig kint várakozott rá. Amikor Valjean kijőrt, Javert eltűnt. A felügyelő leballagott a folyóhoz és egy mellvédre támasztotta karjait. Világa összeomlott körülötte. Valjean nem vette el az életét', amikor megteherte volna. Ez volt az egyik baj. Most meg ő engedte futni Valjeant. Ez volt a másik baj. Oly fegyelemsértést követett el ezzel, amelyet sohasem fog tudni megbocsátani magának. Már nem is volt kedve továbbélni. Két nap múlva megtalálták holttestét a Szajnában egy nyilvános mosoda mellett. Gillenormand megbocsátott unokájának cs gondps ápolással visszaadta az életnek. Most már készen volt beleegyezni házasságába, akárkit i i akar elvenni. Elküldött Valjeanért és Cosette- ért. Valjean nászajándékul egész vagyonát Cosette-nek ajándékozta, a maga számára csup: a annyit tartott meg, ami puszta életbentartásáhos szükséges. A lakodalom után bevallotta Mariusnak, hogy ő nem nagyapja Cosetrt-nek, hanem csak e y szökött fegyenc, aki támogatta a leányt és gondozta a leány tulajdonát képező vagyont. Egy ideig ezután Valjean minden nap felkereste Cosette-et. de nem volt* hajlandó egy fedél alatt élni veie, ottlakni nála. Később pedig Marius, aki elkezdte ügyvédi gyakorlatát és olyan banknak dolgozott, amelynél Valjean .egykor letétbe helyezte pénzét, megtudta a banktól a volt fegyenc történetét. Eszerint egy Valjean nevű egyén ok- irathamisitást követett el M. város polgármesterének, Madeline atyának nevével és elvitte a pénzét a bankból. Ez hát az a vagyon, gondolta Marius magában, amelyet Cosette-nek adott. Ettől kezdve azon. iparkodott, hogy Cosette és jótevője közt megszakítsa a kapcsolatot és ez sikerült is neki, miután összespórolta azt a pénzösszeget, amelyet Cosette vagyonából eddigelé elköltött, hogy az egészet visszafizethesse Valjeannak. Egy nap Thenardier zsarolási szándékkal felkereste Mariust és elmondta neki Valjean igaz élettorténe- tét. Ez a sötét alak magánszorgalomból kiny - mozta ezt az élettörténetet és bizonyítékokkal is ellátva magát. Azt azonban nem sejtette, hog t Marius már tudja, hogy az öregember fegyenc volt. Thenardier még azt is elmesélte, hogyan mentette meg Valjean Marius életét a. forradaloi i napján, erről azonban maga Marius sem tudott. Thenardier azt hitte, hogy ez a körülmény még jobban el fogja riasztani Mariust, hogy leleple - zék felesége “nagyapját” s akkor a zsarolás még nagyobb sikerrel kecsegtet. Mariust xmély bánat fogta el a miatt az igazságtalanság miatt, amely- lyel eddig az öreggel bánt*. De még mindig abban a téves hiedelemben, hogy ez a Thenardier ég kor megmentette édesapja életét a Waterlooi csatatéren, pénzt adott neki és elküldte. Egy newyorki bankhoz intézményezétt nag - venezer frankról szóló váltóval hajózott Thenardier az Újvilágba és felcsapott rabszolgákért;-- kedőnek. Cosette és Marius pedig rohant az - hagyott és'életunt Valjeanhoz. Halálos ágyán találták. De boldogan halt meg. mert ez a kát ic; i lélek mellette volt. Életét hát végigélte. 'na v müvét befejezte. És müve, amely kezdetben úgy indult, he-" i gonoszság mintájára fog alakulni, a nagy iA * müve lett mindazokra nézve, akikkel Vali i érintkezésbe jutott. Rajtuk keresztül másokra i ^átterjedt ez a jóság. 9K
