Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-03-29 / 13. szám
March 29, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Deák Zoltán—Rosner Sándor ÚTI ÉLMÉNYEINK Az országos Lapbizottság utasítása alapján március havában körútra mentünk a középnyugati államok legnagyobb magyarlakta városaiba. Utunk folyamán látogatást tettünk Milwaukee- ban, Chicagóban, Gary-ben, South Bernien, Cleve- landon, Detroitban, Akronban, Youngstownban. E sorok Írásakor készülünk Pittsburghba, Utazásunk ideje egybeesett az e városok némelyikében a helybeli szervezeteink által rendezett márciusi ünnepélyekkel, melyeken vendégszónokokként szerepeltünk. Utunkról élményekben, tapasztalatokban gazdagon, s anyagi eredmények tekintetében sem éppen üres kézzel fogunk hazatérni s jelentésünket az Országos Lapbizottság elé terjeszteni. Mik voltak legfontosabb s leghasznosabb tapasztalataink, legszebb élményeink, legmaradandóbb benyomásaink? Mik voltak a tanulságok, amelyeket legértékesebbeknek tartunk lapunk szempontjából ? A legmeghatóbb élményünk kétségkívül az a szeretet volt, amellyel lapunk olvasói, munkástársak. munkástársnők mindenütt elhalmoztak bennünket. Ez a szeretet természetesen nem mint egyéneknek szólt nekünk, hanem mint az amerikai magyar munkássajtó képviselőinek. Olvasóink a szeretet ezernyi megnyilvánulásával rótták le hálájukat, elismerésüket azért a felvilágosító, buzdító, szervező munkáért, amelyet lapunk, a Magyar Szó végez rendületlenül, meg- félemlithetetlenül, tengernyi nehézség ellenere. Azt is tudjuk, hogy a hála és elismerés nem kis részben ama munkánknak szólt, amellyel következetesen védjük óhazai véreink, az uj életet, uj társadalmat, uj gazdasági rendszert építő magyar népünk becsületét, jó hírnevét az ideszökött, hűtlen gyermekei által rája szórt rágalmakkal szemben. Nem hatástkereső szólam, nem közhely az, amikor azt mondjuk, hogy lapunk legjobb barátai minden városban nem mint újságírókat, kiküldött szónokokat fogadtak bennünket, hanem úgy, ahogy szerető apák és. anyák fogadják rég nem látott gyermekeiket, vagy ahogy testvér fogad testvért. Ezt a szeretetmegnyilvánulást nemcsak érzelmileg könyveljük el hanem mint utunk legfontosabb politikai tanulságát! Mi a szeretet és jóakarat e sokrétű és megható megnyilvánulásában azt a világot mozgató nagy erőt látjuk és érezzük, amely a dolgozó nép ügyét a világ minden országában legyőzhetet- lenné teszi. A szeretetnél nincs nagyobb erő a világon; sem az igazságnál, a jóságnál, a dolgozó embernek embertársa iránti szereteténél. Ez az, ami az emberiség legjobbjait olyan áldozatok, olyan erőfeszítések hozatalára képesti, amellyel szemben a dolgozók ellenségeinek minden erőfeszítése hiábavalónak, hasztalannak bizonyul. Az olvasótáborunk jelentékeny részével való személyes kapcsolat ugyanakkor mindig fontos útbaigazítást ad nekünk lapunk szerkesztését illetőleg is_ Személyes beszélgetés keretében jobban és részletesebben ki tudják fejezni kívánságaikat arra nézve, hogy mit óhajtanak a lapban látni, hogy szerkesztőségünk mivel foglalkozzon részletesebben. E tekintetben utunk egyik legfontosabb tanulsága kétségkívül az, hogy az amerikai magyarságot — mint az amerikai dolgozó nép szerves részét — ma. jobban, mint valaha érdekli, s ezért megköveteli, hogy behatóan foglalkozzunk mindennapi életük gazdasági kérdéseivel, a szakszervezetek ténykedéseivel, munkaviszonyaikkal, életszínvonaluk védelmével. Tudni akarják, hogy mik a kilátások a társadalmi biztosítás emelésére, a biztosítási korhatár csökkentésére, a heti munkaidőnek ‘10 órára való leszállítására. Ezek ép annyira érdeklik olvasóinkat, mint a nemzetközi helyzet bonyodalmainak megmagyarázása, valamint az, hogy és miként áll a helyzet Sztálin történelmi szerepének átértékelésével stb. Az egész magyarságot mélyen érintette és határtalan csalódást jelentett számukra Dulles ama rendelete, amely újból betiltotta a Magyarországra való utazást. Hisszük, hogy kőrútunk eredményeként lapunk még tökéletesebben fogja tudni szolgálni olvasótáborunkat és kielégíteni igényeit, kívánalmait. Igen érdekesek és tanulságosak voltak számunkra az egyes városokban működő csoportjaink társadalmi és szervezeti életében beállott változások megismerése. Chicagóban például megtanultuk azt, hogy mily fontos a szervezeti életünkre az idő múltával kerékkötőként ható régi keretek eltávolítása. Chicagóban az ottani szervezeteink évek, évtizedek óta béreltek egy viszonylag nagy helyiséget. Ennek fenntartása havonta 250—300 dollárra rúgott. Volt idő amikor ekkora helyiségre szüksége volt az ottani haladó szellemű magyarságnak, amikor ekkora helyiség fenntartása, a jelenleginél 4—5-szörte, nagyobb, számosabb, és jóval fiatalabb csoportunknak nem jelentett különösebb megerőltetést. De az utóbbi években az aktiv tagok száma felére, negyedére csökkent, a kiadások viszont nem csak megmaradtak a régi színvonalon, hanem még meg is nőttek. Ily körül« mények között az ottani szervezetünk legjobb tagjai egyebet sem csináltak mint dolgoztak, erőlködtek hónapról hónapra a havi költségek! előteremtése érdekében. Azt lehet mondani, hogy mást sem tettek, mint a háztulajdonosnak dolgoztak. Természetesen ilyen körülmények közötl vajmi kevés jutott sajtónkra, a védelemre, egvébb hasznos munkásmozgalmi célokra. A* ilyen nehéz helyzet aztán a tagok között, is súrlódásokra, egyenetlenségre ad okot. Végre is észbe kaptak a chicagói munkástársak, feladták a már feleslegesnek és tehertételnek bizonyult nagy helyiséget, és csak alkalmilag bérelnek egy termet ugyanabban az épületben. Igv rendezték le az igen sikeres márciusi ünnepélyt, a Roosevelt ünnepélyt, igy készülnek más szép kulturaktivitásra. Az eredmény az, hogy a kulturklub élete felpezsdült, a hangulat megjavult, a torzsalkodás megszűnt s a vezetőség teljes harmóniában működik együtt. (Folytatjuk) , IRENE J6LÍ0T-GURIE, A TUDOMÁNY VÉRTANlUi A múlt héten jelentettük e világhirü nő tragikus halálát, azonban neve, munkája megérdemli, hogy továbbra is foglalkozzunk vele. Világhirü anyja, a rádium feltalálójának, Madame Curie- nak méltó leánya, az ő nyomdokaiban haladt. Egész életét a rádióaktivitás tudományának szentelte. Férjével együtt végzett kísérleteik csatla- járól elnevezett, Marie Scladowska Curie laboratóriumban ismerkedett meg, akivel együtt dolgoztak az atomkutatásban. Az ő munkálkodásuk nélkül ma nem lenne atombomba. Férjével együtt Nobel-dijat nyertek el 1935-ben. Az atommag-fizika területén kutatásait a köny- nyü elemekben kiváltott magreakciók rendszeres tanulmányozásával kezdte. Férjével együtt végzett kísérleteik csati koztak két másik tudós, Bothe és Becker kutatásaihoz, akik az egyik könnyűfém, a berillium magreakcióit vizsgálva, ismei'etlen sugárzást fedeztek fel. A Joliot-Curie házaspárnak a területen végzett munkája minden szükséges előfeltételt megteremtett a “berillium kisugárzását létrehozó neutronok felfedezésére. Joliot-Curieék kísérleteit megismételve azután Rutherford tanítványa, Chadwick kimutatta, hogy a protonéval közel egyenlő tömegű, de elektromos töltés nélküli részecskék alkotják az ismeretlen sugárzást. E részecskéket “neutronok”-nak nevezték el. A neutronok fölfedezése óriási jelentőségű a magfizika fejlődésében. Elektromos töltés híján a neutronok gyakorlatilag nem állanak kölcsönhatásban az elektronokkal. Következéskép az anyagban jelentősen nagyobb utat tehetnek meg, mint a töltéssel biró részecskék. Hiszen nem taszkodnak el az atommagok elektromos töltésétől. így kis energiával beléjük hatolhatnak. A neutronokat a protonokkal együtt az atommagok állományába soroljuk. E fölfedezés alapján Ivanvenko, szovjet fizikus megalkotta az atommagok proton-neutron felépítéséről szóló elméletét, a jelenlegi atommagfizika alapját. Irene és Frederic Joliot-Curie, folytatták a neutronok megjelenésével együttjáró magreakciók kutatását és nemsokára fölfedezték a mesterséges rádióaktivitást. A “Francia Tudományos Akadémia Beszámo- lói”-ban 1934-ben jelentést tettek közzé kísérleteikről. Ezek a kísérletek uj korszak kezdetét jelentették a rádióaktivitás történetében. Nem lehet eléggé értékelni e nagyszerű felfedezés jelentőségét. Irene Joliot-Curie nemcsak világhirü tudós volt, hanem mint emberbarát is örökké bevéste nevét a történelembe. Férjével együtt küzdött a francia megszállás alatt a nácik ellen. A háború után pedig vezető szerepet játszott a békemozgalom- ban. Politikai nézete miatt férjét megfosztottál az atombizottság elnökségétől, azonban nem hivatalosan ma is ott végzi munkáját. Irene Curie 1918-ban látogatást tett Amerikában és Ellis Islandra vitték. A tiltakozás azonban olyan nagy volt, hogy 24 óra múlva minden szó nélkül szabadonbocsátották. Egyik legjobb barátja volt Albert Einstein, a világhirü fizikus. Irene Joliot-Curie-t munkája ölte meg. Vérrákot kapott. Baloldali politikai magatartása ellenére mint nemzeti hőst temették el Frar.cior* szágban. I!l!lllll!l'l!l!lllll!l!lilllll!ll!!lll!l!lllílll!!llll!lll!l!l!l!l'l!l!l!lllll A Republic Aircraft Go. pikeívonalín A sztrájkoló munkások hadiszállására érve^ beírtam nevemet a könyvbe és rövid szócsere után megindultunk a piketvonalra a múlt csütörtökön. Néhány munkástársamal együtt a keleti kapuhoz küldtek, ahol az automobilok vitték a gyárba a szkebeket. Az emberek járkáltak a kapu előtt. Volt olyan aki regei hét óra óta járt már fel és alá, és nagy szükség volt leváltásukra. Mi viszont csak 1 óra 45 perckor érkeztünk a kapu elé. Most mái< 8—9 emberrel szanoredotb meg piketvonalunk. Ahogyan menetelünk körül, rövid idő múlva egv autómobil akart behajtani a kapun. A piketkapitány megálitja, beszél a haj- tóval. Úgy látszik megértette, hogy miről vau szó, mert azonnal elment, örömünkben kezünkkel felfelé üdvözöltük és mindenféle jókívánságokkal elhalmoztuk. Kis idő múlva, második kocsi jön száguldva a kapu felé, kapitányunk ráorditott, hogy lassítson és álljon meg. Megállt, de közben a rendődök is észbekaptak és mindkét oldalon két-két rendőr odament a hajtóhoz és beszélt vele. A kocsi lassan megindult a piketvonal felé. Bennünket figyelmeztettek, hogy kezünket tartsuk a zsebünkbe. Ahogy felénk szaladt a kocsi a kapitány rendeletét adott, hogy ‘tömörüljünk egy vonalba és meneteljünk szorosan a kocsi előtt.’ A rendőr a hajtót közben irányította az előmenetelre. ösz- szébb szorultunk; a kapu belső oldalán jelvényekkel ellátott városi rendőrök; támadást kezdtek ellenünk. A kapuhoz érve rám kiabál a rendőr ”A vállalat tulajdonán állnak, takarodjanak le innen’’! Miután nem voltunk elég sokan, sikerült a kocsinak a rendőrök irányításával bejutni. Megáilnunk egy pilantara sem volt szabad. Még két-három kocsinak sikerült bejutni, aznap Az egyik munkás elkeseredetten azt kérdezte a rendőrtől: “Ki oldalán vannak önök, mi fizetjük az adókat, az önök fizetésére, mégis ellenünk támadnak?” A rendőr azt válaszolta neki: “Nekünk is élnünk kell, azt hiszi, hogy j íszándékunkból csinálj uk ?” Történetesen azon a napon elég csendes volt a piketvonal, miután előzőnap heves összeütközés volt a piketek és sztrájktörők között. Több nrnt száz munkást letartóztattak. A szakszervezet nagyszerűen vezette nemcsak a piketvonalat, de a védelmet is. Bár rendkívül nagy összegekre rúgott az. óvadékok letevése, a szakszervezet minden egyes munkás sz.abadonbocsátásáról gondoskodott. A Republic Aircraftnál Farmingdale, L.I. 12COO ember áll sztrájkban,, csak egy maroknyi szkebét tudtak eddig összetoborozni. Több a rendőr a vállalat védelmére' mint a sztrájktörők száma. Közben a társaság tiltóparancsot kapottba bíróságtól, ami ugyan megtiltotta a piketelést, de viszont miután nincsen elég sztrájáktörő. a vállalat megindította a tárgyalást a szakszervezettel. Leib Pál
