Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-03-29 / 13. szám
March 29, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 “Nem örömükben, inkább félelmükben” Mivel a magyar csendőröket, vagyis jobban mondva betyárokat — mert én annak tisztelem őket — annyira eldicsérik égre, földre, hogy ilyen, meg olyan jó dolgokat cselekedtek Magyar- országon, hát nekem is van egypár feljegyzésem a magyar csendőrök nemes dolgairól. Közvetlen a világháború után szemeimmel láttam, hogy mit müveitek ártatlan emberekkel Mátészalkán. Itt voltam Amerikában, több Szat- mármegyebeli emberrel együtt dolgoztam a téglagyárban és abban állapodtunk meg, hogy ha hazamegyünk látogatóba, hát otthon felkeressük egymást, mivel én Vas-megyei voltam. így azután egy szép napon elindultam felkeresni az ismerősöket Olcsva-Apátiban. Budapestig váltottam jegyet és onnét Nyíregyházáig, mivel akkoriban még nem volt rendes vonatjárat. Ott kellett aludni és másnap váltottam jegyet Mátészalkára, mert ott is volt ismerősöm. A kövétkező nap váltottam jegyet Vitkába és ott találkoztam egy lánnyal, aki szintén odautazott. Meg volt az örömöm, mert gondoltam van utitárs. Egy fuvaros bejött az állomásra a feleségének jegyet váltani, úgy gondolta, hogy szekéren sokáig ér haza és addig a csirkék, meg a disznók megéheznek, Az ember behozta magával az állomásra az ostorát is, amit mint egy botot fogott a kezében. Egy uriasan öltözött ember ráförmedt, hogy miért hozta be az állomásra az ostort. Láttam, hogy az ember megalázkodva mondta, hogy “kérem én ezzel keresem a kenyerem, meg különben is nem akartam kint hagyni, hátha valaki ellopja.” Több sem kellett, az úriember — nem tudom ki volt, de a ruhájáról Ítélve az lehetett, mert a többiek mind szegényesen voltak öltözve — kiabálni kezdett. Ekkor két kinn ólálkodó csendőr meghallotta a lármát és bejőve kérdezték, hogy mi az a nagy lárma. Az urasan öltözött ember annyit mondott nekik, hogy ennek a szamár, buta parasztnak azt mondtam, hogy minek hozta be az ostorát az állomásra, mire a csendőrök nekiestek az embernek és véresre verték. Az egyik csendőr mindenkit, aki jelen volt. szuronyra szegezve behajtott a másik terembe és ott néztük tehetetlenül, amig az embert véresre verték. A leány, aki velem beszélt előzőleg, nagyon izgatott volt és azt mondta: nahát ha a csendőr urak ezt csinálnák Budapesten, a csendőr urakat felkoncolnák. Ezután nem ütötték tovább az embert, akit a felesége és még valaki kivittek a teremből. Ilyenek voltak az égig feldicsért csendőrharamiák, akik védtelen embereket vertek véresre. A fiatalság is szinte remegett tőlük, s még azt merik mondani, hogy ha megláttak minket, örömükben leestek a bicikliről. Le ám, de nem örömükben, hanem inkább félelmükben. Sz. L. Egy régi olvasó Tisztelt Szerkeszöség! A héten fejfcztem be az Önök által kiadott évkönyvet, amelynek minden sorát, elejétől végig elolvastam nagy élvezettel. Fogadják őszinte gratulációmat a kitünően összeállított és szerkesztett “Mindentudó” évkönyvükért. Szeretném kiemelni Geréb József “Benjamin Franklin”-i'öl irt cikkét, amelyet mestermünek tartok. Dr. Morandini professzor Einstein Albertról irt tanulmánya az évkönyv egyik kimagasló része, érdekes és tanulságos. “Ki — Mikor — Hol — Miért” cimü rovat miatt pedig állandóan az Íróasztalomon fekszik az évkönyvük, amelyet felhasználhatok ha a jeles emberekről akarok felvilágosítást szerezni. Ki szeretném még emelni Minarik Kálmán gyönyörű szerzeményét: — “Ha én nekem szárnyam lenne” — cimü nótáját —, amely egyike a legszebbeknek amit olvastam és hallottam. A melódiája fülbemászó, a nóta szövege szivbe- markoló. Miért nem közük le a Magyar Szóban is, hogy többen élvezhessék? Tudom a lap olvasói is úgy méltányolnák, mint e sorok Írója. Tisztelettel Simon Gizella Tisztelt Szerkesztőség: Mellékelek $ 15.-t a lap megújítására és a lap támogatására, mert amint a legutolsó számban olvastam, a Magyar Szónak ezévi kampánya március 1-én kezdődik és igy én is ezzel a pár dollárral akarok hozzájárulni, hogy 1956-ban még hathatósabban tudjon harcolni a munkások érdekében. A Magyar Szót nagyon szeretjük, mindössze annyi megjegyzésem van, hogy például az Egri Gáboroknak és hasonszőrűeknek nem kellene a lap hasábjain helyet adni. hiszen a haszontalan- ságra Amerikában elég bőven van lehetőség, még magyar vonatkozásban is. Ehelyett nézetem szerint sokkal helyénvalóbb volna, ha Deák szerkesztő gyakraban írna benne, mert nagy élvezettel olvassuk minden sorát, mert igazi tények vannak benne. J. B. kanadai olvasó Tisztelt Szerkesztőség! Mivel az előfizetésem lejárt, nem akarok hátralékban lenni, és a lap megjelenését ezzel is akadályozni. No meg némi becsületbeli tartozás kiegyenlítése is már régen esedékes. Tudniillik a naptár, és az évkönyv. Melyért szives elnézést kérek. Olvastam a felhívásukat, hogy a lap fenntartási-alap előállítására az olvasókhoz fordulnak segítségért. Máshoz nem is fordulhatnak. Ha azt akarjuk, hogy a lap továbbra is akadály nélkül megjelenhessen. Hát persze, hogy azt akarjuk! Még pedig a jelenlegi magas nívón álló, osztálytudatos színvonalon. És hogy mily cikkekből akarunk többet, vagy kevesebbet? kérdezi a Szerkesztő. Azok a cikkek mind tanulságosak és hasznosak, bármilyen témakörrel foglalkozik is. A baj ott van, hogy a lap csak egyszer jelenik meg hetenként, és a sok időszerű anyag idejében való közlésre feltorlódik. Tehát hiányt szenvedünk térben és időben. Avagy lehet e a gyorsan forgó keréknek a küllőit megszámolni? Éppen úgy nem lehet a világ színpadán rohamosan száguldó eseményeket nyomon követni, a lap hetenként egyszeri megjelentetésével. A hatszoros ellentámadásokat egyszerivel kivédeni. Éppen ezért a jóakaratu kritikusok szives figyelmébe ajánlom a Szerkesztőséget ezen a téren minden további vád alól felmenteni. A lapnak célkitűzésével napjainkban meg vagyok elégedve. Harcol a béke fen tartásáért, emberi jogokért, az életszínvonal emeléséért, felekezeti, nemzeti, faji különbség nélkül. Mindenkor a munkásosztály érdekének megfelelően mérlegeli a helyzetet. őszinte üdvözletemet küldöm a lap külmunka- társainak, akik szinte egymással versenyeznek, ki tud szebb, hasznosabb, tudományosabb, felvilá- gositóbb cikkeket Írni. Minden elismerést, megérdemelnek. A lap előfizetésre pedig harminc dollárt kü • dök. Hogy munkájával, tanácsaival erősítse azok táborát, akik igyekeznek egy szebb, egy boldogabb jövő felé. Munkástársi üdvözlettel Frank Csikós A Szovjetunió acélművet épit Delhi. — Az indiai kormány jóváhagyta a bhi- lai kohászati üzem építésének szovjet szakemberek által elkészített tervét. Ezt az építkezést a Szovjetunióval együttműködve hajtják végre. A tavaly augusztus-szeptemberben Szovjetunióban járt indiai kohászküldöttség tárgyalásainak és a Delhiben folyt tárgyalásoknak eredményeként az előterjesztett terv szerint az üzemnek három nyersvasgyártó kohója lesz. Az acélt hat martinkemencében gyártják majd. A nagy durvahengersor tiztonnás acélbugákat tud majd hengerelni. Az üzem a 300,000 tonna nyersvason kívül évente egymillió tonna tömbacélt gyárt. Ebből körülbelül 770,000 tonna hengereltárut készítenek. Az üzem olyan tervezésű lesz, hogy a jövőben termelési kapacitását 2,500,000 tonna tömbacélra lehet majd növelni. • A Magyar Szó jó újság, 0 Nincs bennet csak igazság! A SZÁMOK BESZÉLNEK]] írja: Eörsi Béla ll- ■■ ................................A Az 1 dolláros munkabér Hatása Március elsejétől kezdve az Egyesült Államokban a munkás minimális órabére — ha a gyár termékei elhagyják az államot — nem lehet kevesebb mint $1. Ez a szövetségi törvény. Lássuk, mi lesz a hatása? Első és legfontosabb kérdés — be fogják-e tartani a törvényt? Erről is gondoskodott a törvény, a szövetségi kormánynak 325 gyárfelügyelővel több fog rendelkezésére állni. 325 felügyelő — 2.100,000 munkás bérlistájának felülvizsgálá- sára, mert 2.1 millió munkás nem kapott március elseje előtt 1$ órabért. Tizenhárom cent javítás vár erre a több mint kétmillió gyári műm kásra. Nagy fizetés-e a $1 órabér? Bizony nagy fizetés annak a két millió családnak, amelynek eddig kevesebből kellett megélni. Ez hetenként $5.20-t jelent (heti 40 óránál). Ha húsra nem is jut, de talán tejre elég lesz a gyermekeknek. Ennek a béremelésnek nagy gazdasági hatása lesz. Remélhető, hogy ezáltal kb. 2 millió kenyérkereső (nem gyárimunkás) fog valamelyes fizó- tésemelést élvezni. Részben azok, akik eddig jobb munkát végeztek, de csak $1 órabért kaptak ezért, most jobb bért érhetnek el; részben az ezen törvény alá eső vállalatok érezni fogják az 1-dolláros órabért, mert nehezebb lesz munkást kapni és igy akarva, nem akarva, kénytelenek lesznek önszántukból (?) emelni az órabéreket A béremelés üdvös hatását az egész társadalom fogja érezni. Évente 650 millió dollárral több pénz lesz a fogyasztók zsebében, ami átvándorol a fűszeresekhez, talán a mészárosokhoz is. Amerikában ma az átlagmunkás órabére $1.86. de ez az egész ország átlaga. A déli államokban minden 4 munkásból egy fog béremelést kapni az uj törvény szerint. A tőkések természetesen nem fognak tétlenek maradni és sok munkásel- bocsájtás lesz az első időben, hogy kijátszók a törvényt. Jól tudjuk, hogy a déli államok nem engedelmeskednek a legfelsőbb törvényszék határozatainak az iskolai törvényekre vonatkozóan — természetesen méginkább ellen fognak állni, ha a zsebükről van szó. De a profit nagyhatalom — sokáig nem fognak játszani saját maguk ellen, legfeljebb újabb gépekkel vagy gyorsabb irammal fogják magukat kárpótolni. Milyen iparban fizetik — ebben a boldog, gazdag országban — a legrosszabb munkabért? A hivatalos adatok szerint a déli államok fűrésztelepein a munkások fele kevesebb órabért kap, mint $1. De a déli államokban a szövő-fonó-iparban még ennél is rosszabb munkabéreket mutattak ki. Itt minden 100 munkásból 84 kapott $l-nél alacsonyabb órabért. A férfi és nőiruhaiparban sem voltak jobbak a viszonyok: 160,000 munkás a férfiruhaiparban, 114,000 a nőiruhaiparban, 124,000 munkás a fonógyárakban, 67,000 a cipőiparban és 50,000 a konzerviparban dolgozott éhbérért sok, sok év óta. A munkaadók most majd iparkodni fognak a gyártott olcsó ingek, cipők, munkaruha stb. árait emelni, és ezt a terhet ismét a munkásság fogja viselni. A déli országrészekben a munkások 28.2% -a várja a béremelést. Északkeleten csak 8%, középnyugaton 4.1% és a távolnyugaton csak 1.8% gyárimunkás dolgozott $1 órabérnél kevesebbért A szövetségi kormányzat 40,000—67,000 gyár könyveit reméli átvizsgálni. Természetesen az c kötelességük lesz a heti 40 órán felüli másfélszeres órabér és más fontos védelmi szakasz betartásának ellenőrzése is. De tudjuk, hogy 800,000 munkaadó könyveit kellene időnként átvizsgálni. Ebből láthatjuk, hogy csak a munkások öntudata és a szakszervezetek ereje tudj ti a jó törvényt életben tartani. Sajnos, ez szövetségi törvény, és nem fog kihatni 25 és félmillió munkásra. Kimarad ebből teljesen a mezőgazdasági munkásság, a keresko- dősegédek, a “szolgálati’i-ipar — például mosó- tisztitóipar — ezenkívül minden tevékenység, mely helyi fogyasztásra irányul, például az autótaxik sofőrjei. - : A mi - kötelességünk a törvény kiterjesztésének érdekében dolgozni és ugyanakkor elősegíteni a törvény betartását — a legrosszabbul fizeted munkások érdekében. S---------------------------------------------------------Ofvaóóinh írják . . . ^