Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-03-22 / 12. szám
March 22, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 EGY KIS HATÓSÁGI LEÁNYKERESKEDELEM GLU8B PASA LEMONDATÁSA John Bagót Glubb pasatábornok leváltása az Arab Légió éléről, az utóbbi évek egyik legnagyobb szenzációja a Közép-Keleten. Glubb pasa vezetése alatt a mintegy húszezer őnyi Arab Légió a brit imperializmus egyik egfontosabb katonai erejét képviselte a Közel- és Közép-Kelet térségében. Eredetileg az Arab Légió abból a katonai erőből fejlődött ki, amelyet az első világháború során T. E. Lawrence ezredes, a brit gyarmati politika titokzatos alakjja szervezett az ot- tomán birodalom ellen. 1920-ban Abdullah király szervezte meg a légiót, természetesen Nagy-Bri- tannia segítségével és a légió parancsnoki posztját kezdettől fogva angol tisztek töltötték be. Abban az időben elsősorban rendőri erő gyanánt használták föl és az angolok a légióval nyomták el az angol uralom ellen fellázadó arab törzsek mozgalmait. Glubb pasa 1939-ben vette át a légió parancsnokságát. A két világháború között az Arab Légió szerepe már nem csupán a brit befolyás biztosítása volt Jordániában, hanem az angol imperialisták már fölhasználták azokkal az arab nemzeti mozgalmakkal szemben is, amelyek Palesztinában küzdöttek az angol uralom ellen. A második világháborúban az Arab Légió hadműveleteket hajtott végre Irakban, ahol ugyancsak az angol befolyás ellen küzdő nemzeti erőkkel szemben használták föl. Az arab-izráeli háború idején, 1948-ban az Arab Légió volt az egyetlen olyan katonai egység, amely sikeresen állt ellen az izráeli hadseregnek. Mivel azonben hadműveleteiben csak a jordániai határ védelmére szorítkozott, az arab nacionalisták Abdullah királyon álltak bosszút, akit a jeruzsálemi nagymecset előtt meggyilkoltak. A fegyverszünet megkötése óta az Arab Légió nemcsak Izraellel szemben jelentett állandó fenyegetést, hanem azokkal az arab országokkal szemben is, amelyek vonakodtak csatlakozni a közép-keleti imperialista katonai paktumokhoz. Jordánia népe kezdettől fogva bizalmatlanul figyelte Glubb pasa tevékenységét, mert személyét az ország feletti angol gyámkodás jelképének tekintette. Ez a bizalmatlanság gyűlöletté változott az utóbbi hónapokban, amikor Glubb pasa vezetésével az Arab Légió a bagdadi paktum ellen tüntető néptömegek brutális elnyomásának eszközévé vált. Ez év januárjában Jordánia népe felháborodottan tiltakozott Ibrahim Hasem kormányának ama döntése ellen, hogy Jordániát csatlakoztatja a bagdadi paktumhoz. A tüntetések következtében a király elmozdította állásából Hasemet és helyette El Rifait nevezte ki miniszterelnökké, aki kijelentette, hogy Jordánia továbbra is semlegességi politikát folytat. Bár utána a királynak Anglia nyomására el kellett bocsátania El Rifait is, a helyére került politikus sem merte előterjeszteni a bagdadi paktumhoz való csatlakozás tervét. Jordánia segítségére sietett a bagdadi paktumot élesen ellenző három arab ország is, Egyiptom, Szíria és Szaud-Arábia és kölcsönt ajánlottak föl Jordániának. Glubb pasa ekkor azzal fenyegetőzött, hogy elkergeti a jordániai kormányt, ha az elfogadja a három arab ország segítségét és továbbra is halogató magatartást tanúsít a bagdadi paktum kérdésében. Az a tény, hogy Husszein király a jordániai miniszterelnök helyett Glubb pasát menesztette, világosan mutatja a jordániai nép felháborodott tiltakozásának erélyét. Glubb lemondatása rendkívül súlyosan érinti az angol imperializmus közép-keleti pozícióját, hiszen Jordánia mindig is a brit hatalmi politika egyik legerősebb támaszpontjának számított. Jordánia stratégiai helyzete következtében szinte létfontosságú terület a közel- és közép-keleti angol befolyás fenntartása szempontjából. Mivel Szíriával, Irakkal, Szaud- Arábiával és Izraellel határos, jelentősége az utóbbi hónapokban még növekedett. Nagy fontosságú változás ez, hiszen csaknem húsz esztendőn keresztül az Arab Légió angol parancsnokának egyetlen szemöldökrándulása elegendő volt a brit politika céljainak érvényesítésére. Ma viszont a mindenható Glubb pasa kénytelen volt Ciprusba menekülni. HA ÖSSZESZÁMÍTJUK a szövetségi, állami és helyi adókat, a 2 ezer dolláron alul keresők évenként bevételük 27%-át fizetik el belőlük. Akik 4 és 5 ezer dollár közt keresnek, jövedelmük 30%-át, akik többet mint 10 ezer dollárt keresnek föl egész a multimilliomosokig, átlag 41%- ot fizetnek adókban. Nem nehéz kiszámítani, hogy kinek marad több hazavinnivaló, ha 2000- ből vesznek el 27%-ot vagy az 1 millióból 41‘k-ot. Megdöbbentő cikk jelent meg I. F. Stone “Weekly”-jében, amelyet összevonva az alábbiakban ismertetünk: Egy \ ersailles-ből érkező Reuter-jelentés szerint a Francia Unió tanácskozó gyülekezete teljes vizsgálatot rendelt el azoknak a jelentéseknek dolgában, amelyek rabszolgákról szólnak. akiket Francia Afrikában vásárolnak meg és Szandi Arábiában adnak el. Emmanuel le Graviere szerint, aki az afrikai képviselőház számára megírta az előzetes jelentést, az emberkereskedelem főcikkét 15 évesnél fiatalabb néger szüzek alkotják. Ezek, mondotta, ”200,000 és 400,000 frank közt váltakozó hasznot hoznak (körülbelül 570—1,140 dollárt) darabonként a szaudi-arábiai rabszolgapiacra.” Ez bizony kinos diplomáciai bonyodalmat idézhet elő. A francia kormány előreláthatóan csak az után intézkedhet, ha már tárgyalt a dologról szövetségeseivel Londonban és Washingtonban. Addig is kisebb jelentőségű magánszervezetek lépnek munkába. Két nappal a Reuter-jelentés után a “N. Y. Times” (február 21) közölt egy londoni kábelsürgönyt, amely szerint Charles W. Greenidge, a rabszolgaságelleni és bennszülöttvédelmi társaság titkára jelentést készit, amelyet a UN gazdasági és társadalmi tanácsa elé szándékozik terjeszteni áprilisban azzal az üggyel kapcsolatban, amelyet ugv jellemez, hogy fokozódó áruforgalom “szaudi-arábiai kereskedők részéről, akik ágyasokat keresnek vagyonos ügyfelek háremei számára.” Az olajkereskedelem fellendülésének nyilván egyik eredménye az, hogy szaudi- arábiai üzletemberek most már megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy háremeiket jobb nőanyaggal lássák el. Ennek a fele sem tréfa. Eltekintve az emberkereskedelem erkölcsileg visszataszító tényeitöl, szélesebb, komolyabb és gyakorlatibb szempontokat kell fontolóra venni. Légibázisainkra vonatkozó bérletünk Szandi Arábiában júniusban fog lejárni. A megújításra irányuló tárgyalásaink Mit játszanak a gyermekek Mindig szerettem megfigyelni a játszó gyermekeket. Sokszor felmerül bennem is letűnt gyermekkorom. A napokban néztem, amint három, 8—9 év körüli fiú házunk felé menve, kergette egymást... Egyik hirtelen egy szemetes ládára vetette magát, a másik odaszaladt és azt mondta neki: “No ezt jól csináltad, most te lőjj én rám!” Figyelem őket: játékfegyver lóg mindegyik oldalán. Kirántja az egyik, hangosan elkezd puffogni, bum-bum! Erre az előbb beszélő élethü utánzással ráveti magát a szemetes kannára, mint akit lelőttek. “No, most eredj és kutasd át zsebeit,” jegyezte meg a másik. — Elnézem ügyes mozgásaikat, tehát “hold-up”-ot játszanak éppenugy, mint a moziban, a televízión, vagy a komikus füzetkékben látjpk. Ez hát a mai gyermekjáték! Visszagondolok az én gyermekkori játékomra. Mi is hősöket, bátrakat játszottunk, de a mi hőseink Hunyadi János, Kinizsy Pál, Rákóczi Ferenc, stb. voltak. Az iskolák már belénk nevelték, hogy kik és miért voltak a fentiek hősök. Az itteni gyermekek is iskolába járnak, hát mit tanuhiajc ott? Biztosan tudom, hogy nem tanítják őket arra, hogy a rablást válasszák játékuk tárgyául. A szülök sem tanítják erre őket honnan van hát mégis, hogy .rablóhistória a játékuk ? Amint ébredezni kezd a gyermek lelkivilága, gondolatai, érzései is tágulni kezdenek. Mindent megfigyel, ami környezetében végbe megy. Tanul abból, amit lát vagy hall, következtetéseit úgy vonja le, ahogy legjobbnak, legszebbnek látja. Milyen körülmények között él a legtöbb, mit nem lesznek könnyebbek, ha április havában e kényes természetű kérdésről siettetik a vitát az Egyesült Nemzetekben. Szaudi Arábiában élő kedves jóbarátaink becsülete feltétlenül bele lesz keverve. Ebből pedig bajok lesznek. Ha ugyanis mi az afrikai szüzekkel való kereskedelem ellen foglalunk állást és elérjük, hogy a Szaudi Arábia felé utbanlevő leányszállitmányt visszaparancsolják, megtorlásul kaphatjuk Szaudi Arábia tömören igy megfogalmazható válaszát: “Se lányok, se bázisok, sem olaj !” Ez már külpolitiai kérdéssé válik s legjobb ezt Dulles döntésére bízni. Hátha meg is lehet kerülni az egész kérdést: először is ki lehet jelenteni, hogy e leányzók lelki jóléte nincs veszélyben, a muzulmánok, akiknek házába viszik ezeket a ha- jadonokat, éppenolvan ájtatosan hisznek Istenben, mint mi. Valóban, e sok szegény teremtés közül sok számára a cim és rang, amihez jutnak ezáltal (amint az olyan gyakorlott ügyvéd, mint Dulles, nevezheti), előkelő szellemi előbbremenetelt jelent, hiszen ezek az érintetlen gyermekek az Egyenlítői Afrikából jönnek, ahol sok törzs még pogány és fogalma sincs az egy igaz Istenről, akit mi is, a muzulmánok is imádunk, Allah il Allah! A fejtegetés e pontjánál még imaszőnyegeket is teríthetünk a földre és biztosak vagyunk, hogy az Aramco olajvállalat boldogan szállítana ilyen imaszőnyegeket, ha a State Department e célra kölcsönt is nyújt. A tanácskozások során ki lehet fejteni a két kultúra közti különbséget, azt például, hogy a szaudi-arábiai uraknak kevés alkalmuk van elkölteni pénzüket, hiszen a Cadillac-autókba is beleunnak. Arábiában hossznak és unalmasak az éjszakák. A muzulmánok, amikor szentirásukat lapozgatják, olvashatnak Salamon királvról (áldva legyen a neve!), valamint ezer feleségéről és ágyasáról. Az ő Koránjuk a túlvilágon a hurik paradicsomát Ígéri. Diplomatáink és olaj’'dialati embereink elmagyarázhatják nekik, hogv még itt a földön is lehet ilyen paradicsomot építeni, bár a hivő muzulmán szemében paradicsom nem képzelhető el hurik nélkül. Nem volna-e gálád, istentelen dolog beleavatkozni s/audi=ar'•1 éa i -ssö*- vetségeseink ősi szokásaiba és ájtatos időtöltésébe? Persze megtörténhet, hogy az országos n.'orer- védelmi szervezet hivatásos politikusai, akárcsak a cionisták hasonló esetben, tiltakoznának oUan erőfeszítések ellen, amelyek a nemzeti érdekeket össze akarják békéltetni a legmagasztosibb erkölcsi és vallásos elvekkel. De hát kodéra vethetjük-e légibázisainkat, olaj tártál ”'kj ai’1’-V és a font sterling tömb fizetőképességét 1 el 'olitika kedvéért ? lát és hall? Híreket, meséket hall, képeket lát naponta, hallia esetleg a szülők társalgását, hogy fel kell készülnünk a háborúra, mert csak akkor lesz jó, ha mi győzünk. Háborút csak fegyverekkel, öldöklőszerekkel folytathatunk. Fegyver, gyermekfegyver is kell, hiszen olcsó játékszer és eladásuk nagy hasznot hajt. A szegényebbek i3 megszerezhetik. Csakhogy a fegyver veszedelmes játék, visszafelé is elsülhet. Nagy kérdés az a mai családi életben, hogy neveljék a szülők gyermekeiket. Nagy a drágaság. a kereset nem emelkedik az árakkal. Ott, ahol az apa keresete nem elégíti ki az igényeket, az anyának is munka után kell látni. A gyermekek igényei is növekednek a korral. Nemcsak élelmiszerek, ruha, cipő kell; kell a játék, a rádió, televízió, a mozik látogatása, stb., de ha látja, hogy nem jut mindegyikre, csak néha, néha, érzi, hogy a nincstelenség mindennek az akadálya. Felébred benne a hiú ábránd, hogy ha már az életben nem, legalább játékban megszerezze a pénzt. így kerül bele a rablás, a lövöldözés a játékába. Elfelejtődik az iskola leckéje, csak az a szórakozás köti le, amit valóban szeretne elérni, a pénz megszerzése. > Legtöbb szülőnek fogalma sincs róla, mit játszanak gyermekei az uccán. Ha van is, nem tilthatják el, hiszen ők maguk is azokat a forrásokat látják, ahonnan gyermekeik játékukat szedik és talán ők maguk is csodálják azt. A gyermek későbbi életfelfogását mutatják a mindennapi események. A sok ifjú bűnöző krónikája. Nem akarnám úgy beállítani, hogy minden gyermek elromlik, de a bűnözés sokkal nagyobb, mint a hidegháború előtt volt. (folytatás a 11-ik oldaicuj
