Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-03-22 / 12. szám
8 AMERIKA MAGYAR SZÓ March 22, 1956 A PISZKOS OLAJ — OLAJBÁRÓK RONTJÁK MEG A TÖRVÉNYHOZÓKAT — Irta: Geréb József A történelem könnyebb áttekintése céljából a múlt század közepe táján Christien Thomsen, dán történetiró, három korszakra osztotta az emberiséi; történetét. A beosztás alapjául a követ, a bronz s végre a vas (acél) fémet vette, amely anyagok túlnyomóan döntő szerepet játszottak az általuk elnevezett korszakokban. Ezt a beosztást a történelemirók mindenütt elfogadták és fennmaradt egész napjainkig azzal a megtoldással, hogy az utóbbi pár évtizedet már az “olaj-korszak” néven említik. Az emberi civilizáció fejlődésének egyre gyor- sulóbb ütemét misem mutatja tisztábban, mint az, hogy az egymásután következő korszakok egyre rövidebb ideig tartottak. A tudósok a kőkorszak tartamát több mint százezer évre becsülik; ezzel szemben a bronz-korszaknak csak 20— 22 ezer évet adnak. És ha a vas (acél) korszak a mai időszámítás előtti 4 évezreddel vette kezdetét, akkor ezen korszak hosszát legjobb esetben is csak 6 ezer évre becsülhetjük, mert ma már mindenki beismeri, hogy napjainkban az anyagok között az uralkodást az olaj vette át. És ha már itt tartunk, megemlíthetjük, hogy habár az olaj uralma még alig pár évtizedes, máris látjuk a végét, mert tudjuk, hogy útban van az atomkorszak, amely az olajat a már előbb száműzött “uralkodók” közé kergeti. Egyszerű anyag A kémikusok állítása szerint az olaj egyike a természetben lelhető legegyszerűbb anyagoknak, de ugyanakkor azt is mondjuk, hogy egyben a legkomplikáltabb is. Egyszerű, mert rendesen csak két, legfeljebb három elemből áll; nagyon komplikált, mert ez a pár elem igen sok, egymástól különböző formában képes vegyi-egységet (molekulát) alkotni. Ez az oka annak, hogy ez a három elem, — 'Síe'n (e-)7“bMrogén (H) és oxigén (O) vegyileg egyesülve annyi sokféle olajat képez. Mint tudjuk, egészen másfajta olajat használnak a főzésnél, mint például a forgó tengelyek kenésére. És más meg másféle olaj adja a szappant, a parfümöket. gyógyszereket, a gumit, a nylon, plasztik és egyéb mesterségesen előállított anyagokat. Az olaj igen nagy ■»társadalmi fontosságát azonban mégsem ezen anyagoknak köszönheti, hanem azoknak az olaj fajtáknak, amelyeket világításra, fűtésre és főleg erőfejlesztésre használnak. Automobilok, repülőgépek, — amelyek nélkül a modern élet el sem képzelhető, — nem változtatták volna meg a világ képét, ha félszázaddal előbb rá nem jönnek és a mai tökélyre ki nem fejlesztik a “belső robbanásu” gépeket, amelyek fütő (hajtó) anyaga az olaj. Az első olajkút Figyelmen kívül hagyva azt, hogy a növények bői, gyümölcsökből kipréselt olajokat már évezredek óta ismerik, használják étkezésre és használták a vallásos ceremóniáknál, az ipari (kő) olaj előretörése valóban tüneményesen gyors volt. Hiszen még sokan élhetnek, akik éltek már 1859- ben is, amikor az első olajkutat fúrták Titusville. Pa., városban. Ez a kút csak 70 láb mély volt és a fúrása 2,000 dollárba került. Ma 10—15 ezer láb méiv kutakat is fúrnak és a költségük gyakran meghaladja a millió dollárt. Az olajipar gyors fejlődésnek indult, mihelyt Titusvilleben feltört a földből az a barnás-fekete sűrű folyadék, amely desztilláció utján számos használati anyagot adott, közöttük a hamar népszerűvé lett petróleumot, amelyet világításra használtak. Ennek az iparágnak nagy lökést adott egy fiatalember, John I). Rockefeller, aki két társával szövetkezve 2,000 dollárt fizetett az üzletbe, amit oly “ügyesen” kezelt, hogy nyolc év múltán, 1870-ben képes volt megalakítani a Standard Oil vállalatot vetélytársai letörésére. Húsz év múltán a Rockefeller-család az egyre fejlődő olajipar korlátlan ura lett olyannyira, hogy a ve- télytársak panaszára a Theodore Roosevelt adminisztrációja meghozta a monopóliumot feloszlató Sherman-Act nevű anti-tröszt törvényt. Akkoriban ezt a törvényt a “Big Stick” (Nagy bot) néven említették és remélték, hogy végetvet minden monopóliumnak. De Big-Stick ide, Big stick oda, a Standard Oil Company számos alosztályra oszolva egyre hatalmasabb lett és az a pár család, amely jelenleg is az olaj-ipar tulajdonosa, egyben ura az Egyesült Államoknak is. Teapot Dome Az “olajbirodalom” kialakulása után kiderült, hogy az olajbárók kapzsiság tekintetében hamar felülmúlták a másféle iparmágnásokat. Ha csak arra törekedtek, hogy vagyon és hatalom terén utolérjék az acél- és egyéb iparok urait, azt hamar elérték. Közben azonban számos nagy botrány mutatta az útjukat. Ezek között valóban országos méretű botránv- nyá lett a “Teapot Dome” nevű amelynél 1922- ben Albert Ií. Fali belügyminiszter százezer dollár vesztegetésért Sinclair s Dosheny olajmágnásoknak kihasználásra bérbeadta a Navy részére fenntartott Teapot Dome (Wyoming) nevű olajmezőt. Fall ezért 10 évi börtönt kapott, de az olaj társulatok azért egyre gazdagabbak lettek. A második világháború kitörése után nyilvánosságra jött, hogy az olajvállalatok, bizonyára csak hazafiságból —, jóval drágábban adták az olajat az amerikai tengerészeinek, mint a külföldi vevőknek. Ezt a hazafias megvágást megúszták büntetés nélkül. Az Eisenhower-kormányzat kezdetén a kongresszus első dolga volt, hogy az olaj bárók kezére játssza a tengerparti olajmezőket, amelyeket előzőleg a Supreme Court szövetségi tulajdonnak mondott. Ez valójában teljesen azonos volt a Teapot Dome művelettel, csakhogy most nyilvánosan, az elnök aláírásával szentesített törvénnyel adták a szövetségi olajmezőket az olajbárók kezeibe. Újabb veszteségek Most megint olajbotránytól hangos az ország de látni lehet azt is, hogy az olajbárók ezt is megússzák minden baj nélkül. Ez a botrány azzal kezdődött, hogy szenátor Francis Case (R.— S. D.) bejelentette, hogy bizonyos John M. Neff nevű ügyvéd 2,500 dollárt ajánlott neki “választási alapi’a”, amit ő visszautasított, miután megtudta, hogy az Howard B. Keck, kaliforniai multimilliomos olajmágnástól származik. A szenátus ugyanis éppen akkor tárgyalta a Fulbright-Harris törvényjavaslatot, amely egves gáztársulatokat kiemelt a szövetségi ellenőrzés alól ugv, hogy azok felemelhették volna a gáz árát. Case szenátor nyilatkozata olyan botrányt keltett, hogy a kongresszus által elfogadott javaslatot az elnök megvétózta, noha előzőleg hive volt annak, mint minden előző úgynevezett “give away” (elajándékozó) törvényjavaslatnak. Ilyen jó még sose volt Case szenátor leleplezése utat nyitott olyan kongresszusi vizsgálatnak, amelynél kitűnt, hogy az olaj bárók a kongresszus tagjainak legnagyobb részét befolyásolják úgy, hogy “választási alap” címen igen jelentékeny összegeket bocsájtanak rendelkezésükre. Ebben a tekintetben előljár a kaliforniai Bill Keck, a Superior Oil Co. tulajdoDETROIT. — Egy öthónapos csecsemő édesapja, Empress Connors, megfogadta, hogy nyomorlakását felgyújtja, ha gyermeke, akit patkányok összeharapdáltak, belehal sérüléseibe. Connors, munkanélkül fütő, zokogva panaszolta el szerencsétlenségének szörnyűségét, hogy a kisfiút, Nátháméit, több mint húsz harapás árte arcán és karján. Egyik kezének hüvelyujját és kisujját úgyszólván teljesen lerágták. Nyelve, orra, álla és arca tele harapásokkal, amelyeket a bölcsőjébe felmászó patkányok ejtettek rajta. Az orvosok szerint a csecsemő állapota súlyos. Connors akkor vette észre a szörnyűséget, amikor korán reggel felébredt sötét, szurtos lakásában. Felesége, a húszéves Marion, azt mondja, hogy a bébit annak rendje-módja szerint megetette. Még három fiutestvérkéje van a csöppségnosa. Kiderült ennél a vizsgálatnál, hogy egy előző törvény alapján az olajkutakkal biró olajtársulatok teljes forgalmuk 27 és fél százalékát adómentesen elzsebelhetik, mert a földben állítólag annyival kevesebb értékű olaj marad. Ez a törvény és a további furfangos számítás lehetővé tette Bill Keck társulatának, hogy noha 1954- ben 10,260,588 dollár tiszta hasznot hajtott, abból egy cent adót sem fizetett. Az előző évben még ennél is jobban számítottak. Akkor 12,500,- 382 dollár tiszta haszon után még a kormány tartozott nekik 500,000 dollárral, vagyis annyi adóelengedést átvittek a következő évre. Bili Keck tehát valóban őszintén elmondhatja, hogy ilyen jó még sohasem volt!” Az igy (megtakarított sok-sok millióból aztán jut elég támogatás azoknak a képviselőknek és szenátoroknak választásaira, akik ilyen “nagyszerű” törvényeket hoznak. Általános a korrupció Midőn ezek a dolgok nyilvánosságra kerültek, egyik-másik szenátor és képviselő sietett bemondani, hogy ők is kaptak Bili Keck-támogatást, de azért viszonzásul semmit sem adtak. Berry M, Goldwater (R. Ariz.) szenátor, aki szintén kapott ilyen Bili Keck-összegeket, de azért ragaszkodott a vizsgálóbizottság elnökségéhez, ilyenformán magyarázza a dolgot: “Nekem senki sem mondotta, hogy hogyan szavazzak, melyik törvényjavaslatot pártoljam és melyiket ellenezzem. Ha valakinek tetszik az, ahogyan én szavazok és azért hozzájárul az újbóli megválasztásomhoz, abban nincs semmi törvényszegés és semmi rendellenesség”. Ez az érvelés azonban nagyon sántít, mert egy U. S. szenátor bizonyára nagyon jól tudja, hogy milyen oldalú szavazatokkal nyerheti meg a Bili Keck-féle multimilliomosok tetszését ugv, hogy választási anyagi támogatást várhat telük. Az a tudat, hogy ezek az olajbárók jutalmazzák a honatyákat, ha az ő kívánságaiknak megfelelően szavaznak a törvényjavaslatok felett, teljes mértékben megrontotta az amerikai parlamenti törvény- hozást. íme, igy piszkitja be az olaj az amerikai demokráciát ! És ha ez még nem elég, vegyük hozzá, hogy ezek az olajbárók és egyéb, velük szövetkezett ipar- és pénzügyi mágnások nagy alapítványokat tesznek a főiskolák (college és egyetemek) részére. Ezeknek az alapítványoknak nagy része ilyen olaj- és egyéb részvényekből áll, igy hát természetes, hogy a tudomány “szent” hajlékaiban oly oktatást nyernek az ifjak, amely tisztára mossa az olaj által bemocskolt erkölcsöket. Az olajbárók könnyen szerzett milliói támogatták a hírhedt szenátort Joe McCarthyt is; ezek a milliók állnak a déli fajgyűlölet mögött; ezek tartják fenn az antiszemita mozgalmakat; és végre ezeknek az eredéke a hidegháború ki- nyújtása, amelynek egyik fázisa a “vörös veszedelem” hirdetése is. íme, hiába oly nagyon hasznos az olaj, de néha nagyon piszkos! KAIRÓBÓL jelentik, hogy az egyiptomi bőripar 2,000 személyt foglalkoztat, akik 7,700 tonna bőrt termelnek évente. nek, a legidősebb sincs még négyéves. Éjjel 2 órakor az asszony megnézte a gyermeket, de akkor még nem volt semmi baj. Connors azt mondja, hogy állandóan panaszkodott a háziurnái a patkányok miatt, de Ben Magid csak valami patkányirtó szert és gipszet meg drótot adott neki, hogy a lukakat tömje be “Éjjelente halljuk a patkányok nyüzsgését a falakban”, mondja Connors. “De még nappal is szaladgálnak a padlón.” Robert L. Hansen, az egészségi ügyosztály felügyelője, kijelentette, hogy fel fogja kérni Magi- dot, 30 napon belül tatarozza az épületet, vagy küldje el a lakókat. (Megoldás!) Mrs. Connors anyja, a negyvenéves Mrs. Pauline Simpson, azt mondja, hogy Connorsék már régóta ki akarnak költözni havi 50 dolláros lakásukból, “de négy apró gyermekkel — tette hozzá — nehéz dolog másik lakást találni.” Patkánymarta csecsemő
