Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-03-22 / 12. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ March 22, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Published weekly by the Hungarian Word, Inc., ISO E. 16th St„ New York 3, N. Y. — Tel.: AL 4-0397 Enbscription rates: In U. S. A. and Canada §7 a year. Foreign $8 one year, $5 half year. Single copy 15c. Előfizetési árak: New York városában, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $7, félévre $4. Minden más külföldi országban egy évre $9, félévre $5. — Egyes szám ára 15 cent. Szerkesztőség és kiadóhivata1; 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Fiókirodák, ahol előfizetéseket felvesznek: Bronx, Magyar Ház, 2141 Southern Boulevard. — Hivatalos órák kedd este 7—9-ig. Cleveland, O.: E. S. Magyar Munkás Otthon, 11123 Buckeye Road. Nagy József városi lapkezelő West Side: Wlach Rudalf, lapkezelő Detroit, Mich.: Petőfi Klub, 8124 Burdeno Tischler Lajos, lapkezelő 1 Chicago, 111.: 1632 Milwaukee A\enue, 2nd fi. Chulay István, lapkezelő. Los Angeles, Calif.: L. A. Magyar Munkás Otthon, 1251 S. St. Andrews Pl. — Pacier Flórián, lapkezelő , ügyvezető: Rosner Sándor BESÚGÓK MEGBÉLYEGZÉSE Az alábbi vezércikk a “N. Y. Times” március 35-i számában jelent meg, egyike azoknak a ritka kivételeknek, amikor általában véve helyesléssel adózunk a nagy hirdetési lap véleményének: Jóllehet Harry P. Cain szenátor ismételten védte Brownell igazságügyminiszter és alantasai módszerét, következetesen és bátran kitartott alapfelfogása mellett, amikor besúgók és névtelen feljelentők használata ellen kikelt a biztonsági ügyekben. Cain tagja a felforgató tevékenységeket ellenőrző hivatalnak, de immár hónapok óta hadakozik az ellen, hogy a szövetségi kormány szüntelen visszaéléseket követ el a fair play (a becsületes játék) és a korrekt törvényszéki tárgyalások hagyományos amerikai elvei ellen. Ezzel bizony nem tette nagyon közkedveltté magát az igazságügyminisztérium előtt. Bár nyilvánvaló, hogy a polgárjogok terén nagy mértékben javult a légkör az elmúlt év folyamán,^(éz célzás a deszegrációs rendeletre — Szerk.) még mindig sok különleges visszaélés észlelhető, amint Cain rámutat, amelyek helyreigazítás után kiáltoznak, de még mindig nem történt semmi ennek érdekében. Tavaly végre kineveztek egy kétpárti bizottságot, hogy nézzen utána a kormány hűség- és biztonsági programjának, ezt a jelentést azonban december előtt nem fogják közzétenni. Közben azonban a közvéleménynek szüksége van arra, hogy Cain módjára felkavarják, de különösen az igazságügyminisztériumnak van arra szüksége. Kritizálva “a névtelen besúgóktól származó információk felhasználását, akiknek megbízhatóságát vagy illetékességét sok kihallgatást végző közeg nem ismeri el”, Cain nyilvánvalóan saját tapasztalatából beszél, mint a SACB tagja. “Azok, akik Ítélkeznek polgártársaik felett’, jelentette ki, “nem képesek a bizonyosság semmiféle észszerű fokáig meghatározni, ki mond igazat, amikor a vádlott eskü alatt teszi meg vallomását, és ugyanakkor az, aki vádol, de nem jelenik meg, szabadon tanuskodhatik felesküvés nélkül és azt állítja, hogy az az igaz, amit ő mond.” Az igazságügyminiszter listája, amelyben a felforgató szervezetek vannak felsorolva s amelynek használata ellen még olyan körök is tiltakoznak, mint az Eastland-bizottság, Cain szerint “lényegében inkább igazi veszedelem a személyes szabadság megmaradására, mintsem fegyver, amelyben bizhatunk a szabadság megmentése végett vívott küzdelemben.” Meggyőződésünk szerint Cain szenátornak igaza van, amikor azt mondja, hogy “ha a kormány oktalan vagy igazságtalan lépést tesz bármely polgára ellen, ugyan ezt a lépést minden más polgár ellen is megteheti.”. MRS. ALICE K. LEOPOLD, a munkaügyi miniszter titkára, azt tanácsolja az irodai munkát kereső nőknek, hogy ne tagadják le korukat. A százalék állandóan növekszik azon irodai főnökök közt, akik szívesebben alkalmaznak kissé idő* sebb nőket. ★ AKI nem tud méregbe jönni, bolond. De aki nem jön méregbe, bölcs. KIRE SZAVAZZUNK? Irta: Dr. Pogány Béla T Szitáló eső finom porszemeivel volt tele a levegő, amint kinyitott esernyővel a kezemben bal- £ lágtam a nedves járdán. Ha nem választási év- r ben volnánk, akkor talán észre se vettem volna az c alábbi kis utcai jelenetet: jóval előttem két em- i bér haladt egymás felé, az egyik, aki előttem £ járt, akárcsak én, nyitott esernyővel védte ma- \ gát a permetező eső ellen, mig az az ember, aki N távolabbról közeledett irányunkban, csekélynek s tartva a levegő nedvességét, mind- j. össze karján lógatva vitte az er- \ liyőt. Kiki a maga gusztusa szerint. , Ámde ahogy egybetalálkoztak és s megnézték egymást, túlhaladva j egymáson, megváltoztatták vélemé- g nyűket és az, aki nyitott ernyővel N ment előttem, becsukta, mig az, í amelyik eddig csak karján vitte, a f másik mögé érve kinyitotta ernyőjét és a feje fölé tartotta. Nyilván az egyik azt gondolta, hogy ha a másik szükségesnek tartja az ernyő használatát, akkor ő is jobban teszi, ha kinyitja. A másik meg úgy vélte, hogy ha a szembejövő pasas kutyába se veszi a szemerkélő esőt, akkor ő nevetségessé teszi magát, ha komolyan veszi ezt a csepp nedvességet s esernyőt használ ellene. Egyszóval, taktikát cserélve folytatták útjukat. A két bolond! Mondom, ha nem választási évben lennénk, talán észre se vettem volna ezt a jelentéktelennek látszó emberi szamárságot. De azóta se megy ki a fejemből és sokat tűnődöm ebben a kis eseményben rejlő emberi gyarlóságon. És azt gondolom, hogy hiába tudom a lélektanból, hogy az emberi cselekedetek túlnyomó százaléka részben gépies, részben utánzási mozdulatokból áll, itt mégis többről, másról van szó. És pedig arról, hogy az emberek ítélőképességével van baj, azzal az ítélőképességgel, hogy a valóság felismeréséhez alkalmazzák cselekedeteiket. Hogy mi a valóság, azt általábanvéve nem könnyű dolog meghatározni, de ebben az adott esetben a valóság az eső volt, a szitáló eső, amely egy-két percnyi járás után átnedvesitette az ember ruháját. Ez a kéf gyalogjárójmmban nejry. a valóságot.. nézte, hanem a másik ember véleményéhez alkalmazkodott, tekintet nélkül a valóságra, mintha az nem is létezne, hanem a másik ember cselekedete lenne a valóság, amelyhez alkalmazkodni kell. Mind a kettőnek valószínűleg van szavazatjoga és novemberben a szavazó urnák elé fognak járulni. Hogy fognak ezek a polgárok dönteni, kire és melyik pártra szavazzanak, ha még a permetező eső kérdésében sem voltak képesek dönteni? Maga a választás is elég szokatlan dolog lesz, hiszen emberöltő óta vagy talán sose történt meg az, hogy a két nagypárt mellett ne lett volna egy vagy több másik párt is, amelyre szavazni lehet. Idén az országos politikai terrornak sike-, rült minden más pártot kiszorítani a porondról s az összes véleménykülönbségeket kettőre korlátozták ebben a fene nagy szabadságban. A csárdában csak két legény maradt s a szavazó vagy demokratára vagy republikánusra “ejtheti” szavazatát. Igenám, de a két árnyalat között oly icipici a különbség, hogy a biró talán még “szemüveggel” sem fedezheti fel a különbséget. A különbség ilyesmi: a republikánusok azt mondják hogy nem akagnak háborút, legfeljebb a háború meredek szélén billegni, de azért fegyverkezzünk! A demokraták meg azt mondják, hogy ők békét akarnak, viszont a fegyverkezés tempójával nincsenek megelégedve. A különbség ugyebár nem egészen világos, csak éppen szemerkél, de azért tessék szavazni- Értsd meg, öregem, az egyik nem akar háborút, csak fegyverkezni, a másik békét akar, de még jobban akar fegyverkezni, és ezért folyik a mérges választási harc a két fél között. Neked vagy az egyikhez, vagy a másikhoz kell “lecsatlakoznod”! Mert azt a bolondot csak nem teszed meg, hogy demokratikus köztársaságban élsz, ahol szavazójogoddal te is beleszólhatsz az ország ügyeinek vezetésébe, te pedig nem élnél ezzel az óriási hatalmaddal, amelyért százötven év óta annyi vért és szót ontottak ősapáink? Ha a republikánusok győznek, akkor tovább is kipréselik az adókat beleidből és a nagy- vállalatoknak juttatnak nemzeti ajándékokat. Ha a demokratáké lesz a hatalom, ők is kiszivaty- tyuzzák az adókat véredből és a trösztök zsírját duzzasztjlák. Ezekben a semmitmondó dolgokban kell dönteniük azoknak, akik az olyan irtó fontosságú kérdésben sem tudnak helyesen határozni, mint hogy kinyissák-e az esernyőjüket vagy becsukják, ha az eső csak szemez. A republikánusok azzal akarják biztosítani a győzelmüket, hogy ismét Eisenhowert teszik meg elnökjelöltnek, mert bíznak abban, hogy az ország népe el van bűvölve, amiért első elnöksége alatt oly sok mindent ajándékozott oda a gazdagoknak s oly sokat vett el a szegényektől. Csakhogy az elnök az utolsó percig maga sem tudta, vállalhatja-e egészségi okokból a második elnökséget vagy sem. Már az, hogy oly hosszas lelki küzdelmébe került a döntés, is elégséges oknak kellett volna, hogy legyen, hogy ne vállalkozzon a feladatra. így hát minden szavazónak azt kell szeme előtt tartani, hogy talán azt választja meg igazi elnöknek, aki az alelnök lesz. Nixon még saját pártja egy részének szemében is ellenszenves, eleinte ki is akarták szépszerével tessékelni a lehetőségből, de újabban a politikai gépezet egyre nagyobb erővel, alattomosan dolgozik a megtartásán. Képzeljük el, hogy Nixon lesz az elnök! A demokraták maguk is csalafinta ámítással hirdetik magukról, hogy demokraták. A déliek, számszerint vagy százan, reakciósabbak, mint a republikánusok s voltaképpen közöttük is volna a helyük. A demokrata párt kongresszusi többsége a népérdekek szempontjából merő népámitás. De most még ezek a déliek is ki akarnak válni a pártból. Ezenkívül a demokraták abból a meggondolásból is gyöngék, hogy két jelöltjük is pályázik az elnökségre, Adlai Stevenson és Estes Kefauver. Könnyen meglehet, hogy a két demokrata vezér ambíciója oly nagy, hogy külön is ne- kimennek a választásoknak, ketté repesztve a pártot. Ezzel aztán teljesen biztosítanák a republikánus reakció végleges győzelmét. Azt mondtuk az előbb, hogy cselekedeteinket a valósághoz kell alkalmazni. Ha esik az eső, ki kell nyitni az esernyőt. De mi hát a valóság ebben a politikai egy- vagy kétoldaluságban, ebben a káoszban? Ne azért szavazzunk demokratára vagy republikánusra, mert nagyapánk is úgy szavazott, vagy mert a szomszéd is azt teszi. Szavazzunk arra, aki a legtöbb biztosítékát adja hogy a nép érdekeit fogja képviselni, nem a maroknyi kevesek^f vagy a ^pártét. Nézzünk utána megbízható forrásokból, ki kicsoda, milyen a múltja, mennyit ér ígérete, mennyire érvényesülhet feladatuk végzésében a népi közöségek kényszerítő nyomása. Az adott helyzetben ezt kell valóságnak tekinteni, ez a mérték. Csak igy remélhető, hogy a kongresszusba a népi érdekeket szivükön viselő olyan törvényhozók kerülnek be. akikről feltételezhetjük, hogy útját állnák a reakciós erők .jogtipró igyekvéseinek. Máskülönben csudára megázhatnak azok, akik nem az esőt nézik, hanem azt, mit csinálnak mások. WALTER TÁMADJA A BÍRÓKAT IS Francis E. Walter, pennsylvaniai képviselő, az Amerikaellenes bizottság elnöke, kongresszusi kivizsgálást követel a fellebbezési bíróság két tagja ellen. Henry W. Edgerton és David L. Bázelon szövetségi bírók ellen van ezúttal kifogása. Ez a két biró azzal érdemelte ki Walter képviselő ellenszenvét, mert úgy döntöttek, hogy a kongresz- szusi bizottságok elé beidézett tanukat nem kényszeríthetik a bizottságok, hogy besúgók legyenek. A fenti két biró döntése felmentette John T. Watkins illinoisi munkásvezért a kongresszussal szemben tanúsított “tiszteletlenség” vádja alól. Walter képviselő a képviselőház zárt költség- vetési bizottsági ülésén vetette fel a dolgot és vizsgálatot követelt a két biró múltjával kapcsolatban. E követelés a múlt hét folyamán került nyilvánosságra. E költségvetési albizottság elnöke, George W. Andrews, alabamai demokrata képviselő, ugv nyilatkozott, hogy “ugvlátszik lehetetlenség lesz elitéltetni a kongresszusi bizottságok elé idézett tanukat, ha nem lesznek hajlandók minden kérdésre válaszolni.” Walter képviselő szerint mindennek az az oka, hogy sok ADA (Americans for Democratic Actions) tag ül a birói székben. A teljes fellebbezési bíróság nyolc tagja veszi vizsgálat alá a 2:1 szavazatarányban hozott döntést a Watkins-ügyben.
