Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-03-15 / 11. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ March 15, 1956 KORONATANÚ, AKI SEMMIRE SEM EMLÉKSZIK! A norvég- származású Mrs. Tora Rystad több mint negyedszázad óta éli békés és hasznos életét fogadott hazájában, Amerikában. Derék háziasszony és jó anya. ő és férje, aki állampolgár, Gns Rystad, egy dokkmunkás, két gyermeket nevelnek Seattle-i otthonukban. Most azonban nagy veszélyben forog az otthon, a család és a baráti kör. A Walter-McCarran-tör- Vény' szakaszai alapján elrendelték, hogy Mrs. Rystadot Norvégiába deportálják, ahol született. Deportálását egyetlen tanú kijelentésére alapozták. A fizetett tanú Ez az egyetlen tanú Fred L. Thornburgh, volt rendőr, aki beismerte, hogy az FBI fizetett besúgója. Beismerte, hogy pénzt kapott a kijelentéseiért. Nézzük meg, mi áll a hivatalos jegyzőkönyvben : Kérdés: Mr. Thornburgh, ön megnevezte Tora Rystadot azok közt, akik a KP Holly Park-i-cso- portjának tagjai voltak. Látta ön valaha, hogy Tora Rystad tagdijat fizetett? Válasz: Igen. Kérdés: Látta valaha tagsági igazolványát? Válasz: Igen. Kérdés: Adott át ön neki valaha tagsági igazolványt ? Válasz: Igen. “Őszintén szólva, nem emlékszem . . Ámde a keresztkérdések alatt Thornburgh emlékezőtehetsége megfeneklett. Nézzük meg ismét a szószerinti jegyzőkönyvet: Kérdés: És mégsem emlékszik egyetlen egy pontos időre sem, amikor Mrs. Rystad állítólag tagdijat fizetett? Válasz: Nem emlékszem pontos időre. Kérdés: Emlékszik-e pontosan, mikor állított ki számára pártigazolványt? Válasz: Nem emlékszem pontosan. (Ekkor a tárgyalás elnöke a következőt kérdezte tőle:) Kérdés: Szóval, ön nem képes semmiféle pontos dátumra emlékezni, amikor bélyeget vagy igazolványt adott volna Mrs. Rystadnak? Válasz: Úgy van. Kérdés: Sem a napra, sem a hónapra nem emlékszik ? Válasz: őszintén szólva nem emlékszem a pontos részletre. Emlékezetemben nem tudom felidézni ennek pontos lefolyását. Ezt a csoport (SzüleiLának 00 évfordulójára) Eugene Debs az amerikai munkásság első radikális gondolkozásu, kiemelkedő vezére volt a századforduló idején, neve elválaszthatatlan számos sztrájk és más megmozdulás emlékétől. Születésének 100. évfordulóját múlt év őszén ünnepelte az amerikai munkásmozgalom. “Debs álma” címmel jelent, meg 1909-ben Jack London egyik legsikerültebb és több tekintetben különös elbeszélése. Különös, mindenekelőtt azért, mert utópia: Jack London, akinek fantáziája oly szabadon ka landozott az időben, vissza az ősemberig és előre, jövő századokba, ezúttal egy eljövendő általános sztrájk képét vetitette olvasói elé. Különös azért is, mert történetét — a nagy sztrájkot, amelyről Debs álmodott — nem Debsszel magával mesél- teti el, nem is munkásemberrel, hanem — egy' dúsgazdag milliomossal. Úgy mutatja be a munkások előbb-utóbb elkövetkezendő győzelmét, ahogy az a tőkések tudatában tükröződik majd. A munkások számára biztató, a tőkések számára fenyegető próféciáját ezzel gyilkos szatírává alakítja át. A “mindenható” fináncmágnások tehetetlenül és komikusán állnak a sztrájkoló San Francisco közepén. Egy-kettőre lefoszlik róluk minden civilizációs máz és méltóság. Néhány napos éhezés után fölkerekednek tehenet lopni valahol a város környékén. Persze, csúfosan elverik őket. Ez a pompás elbeszélés érdekesen tükrözi azt a kettősséget, amely Jack London egész müvét jellemzi. Könyörtelen ellensége volt a tőkés rendnek. Kisgyermek korától a maga bőrén érezte, mit jelent a munkás-sors Rockefeller és Vanderbilt birodalmában. Rikkancsként kezdte, azután minden egyes tagjával végeztem, de nem emlékszem különösen, hogy bélyeget vagy' igazolványt, vagy bármit is adtam volna neki. Hol vannak a “hiányzó bizonyitékok>> ? Kiderült a kihallgatás után, hogyr Fred L. Thornburgh emlékezőtehetsége még ennél is kevésbé megbízható. C. T. Hatten, Seattle-i ügyvéd, eskü alatt tett nyilatkozatot (affidavitet) készített arról, hogy Thornburgh beismerte, hogy szüksége volna bizonyos “okmányszerü bizonyítékokra”, hogy vallomását igazolja. A szóbanfor- gó dokumentumok Thornburgh állítólagos titkos jelentései voltak, amelyeket az FBI-nak adott. Ezen jelentések nélkül, ismerte be Thornburgh “a vádlott iránti méltányosság készteti annak kijelentésére, hogy többé nem biztos, vajon szabatos volt-e a kihallgatás alatt tett tanúskodása.” Ezeket az “adatok”-at, ha egyáltalán léteznek, sohasem mutatta be Thornburgh, ámbár ezek bizonyíthatták volna be szavait. Esküsznek, hogy Thornburgh hazudott Mrs. Rystad maga és a közösségében élő feltétlenül megbízható személyek megesküdtek, hogy Thornburgh, a rendőrség fizetett ügynöke, hazudott. Mrs. Rystad megesküdött, hogy sose volt a KP tagja. Egy másvalaki, akit Thornburgh megnevezett, hogy pártgyüléseken résztvett Mrs. Rystaddal, eskü alatt tett vallomásában sütötte homlokára a hazugság vádját. És régi barátai és ismerősei adtak eskü alatt tett nyilatkozatokat Mrs. Rystad mellett, nyomatékosan tanúsítva közismert jó hírnevét és becsületes jellemét. Miért e hihetetlen döntés? Fred Thornburgh semmiféle bizonyítékot nem szolgáltatott be. Beismerte, hogy SEMMIRE sem emlékszik, amivel tanúskodását alátámaszthatná. Más tanuk pedig rajta kívül nem voltak. És mégis, bármily hihetetlennek tűnik is fel. a bevándorlási közegek és egy szövetségi biró megerősítették a Mrs. Rystad deportálására vonatkozó rend eletet. Ezt a képtelen ellentmondást csak a Walter- McCarran-törvény helytelen rendelkezéseivel lehet megmagyarázni. Ezt a törvényt sok szervezett kritizálta és Ítélte el, amely szervezetek az ország népe többségének nevében beszéltek. A Walter-McCarran-törvény nemcsak Mrs. Rystad, hanem száz meg száz hasonló személy esetében is megnehezítik az igazságszolgáltatást. Ezért sürgetjük azokat, akik ragaszkodnak az igazságszolgáltatáshoz, hogy lépjenek közbe ennek az igazi ameiikai családnak védelmére. írjanak levelet az igazságügyminiszternek és követeljék Tora Rystad deportálási végzésének visszavonását s hogy ejtsék el az ügyet bizonyíték hiányában. írjunk honatyáinknak a törvénymódosítása végett, hogy többé ilyesmi ne történhessék meg. És bái-mily szerény összeggel járuljunk hozzá e munkás-feleség jogi védelmével járó kiadásokhoz. A Washington-állam bevándoroltvédelmi bizottságának cime: Washington Committee for Protection of Foreign Born, 2nd & Cherry Building, Seattle 4, Washington. Zelk Zoltán: MÁRCIUSRA Tanácskozónak a> Karok s a Rendek, de szivükre a hir gyükként oson: Petőfi, s véle vállukon kaszával, negyvenezer paraszt áll Rákoson! Negyvenezer! — súgják — csak szóra várnak, s már zudul is reánk, ontani ur-vért! A halál szele ágaskodik útra: nosza, töröljük le, urak, az urbért! A vércseszárnvu rémület lecsapva, a parasztnak kegyet hát igv rabolt az úri lelkek köves udvaráról — A negyvenezer? Csak legenda volt! Legendr> csak, rémült urak rémálma — Hogy igy volt, Petőfi szava tanú: ő jegy ezte fel naplójában akkor, ő az igaz, legigazabb szavú! , És mégis úgy volt ! És mégis ott álltak a« költővel a negvvenezerek: amennyi vers, mind megannyi Rákos! Megannyi harcra zuduló sereg! Köréje gyűlt mind, akinek évszázak múltán is marta még torkát, szemét, az égő eleven hús szaga-füstje, Dózsa-husa! —ott állt vele a nép! És ott áll most is! Vele és mögötte! Hogy valóra váltsa már a csodát: felépítse v'égre — amit ő versben — téglából, vasból is. a nép honát! dolgozott konzervgyárban, szövőgyárban, mosodában, lapátolt szenet két műszakban egyharmad bérért, csavargott az Egyesült Államok ország- útjain, volt fóka vadász, matróz, aranyásó Alaszkában... A sok kaland, amit megirt, tulajdon élményeiből táplálkozik. És nemcsak a kalandok, a mesék izgalma, hanem a szenvedély is, amely hőseit mozgatja: a meggazdagodás lidérce, az élet szerelme, a szabadság vágya. Valamint az a szenvedély, amellyel ő maga ir: végletekig élezve ki az ellentéteket, vérre menő fordulatokkal fejezve be történeteit. Nem volt megalkuvó természet. 1916-ban — néhány hónappal váratlan halála előtt — kilépett az amerikai Szocialista Pártból, mert “hiányzik belőle a tűz, a harci szellem és nem hangsúlyozza már az osztályharcot.. Mivel az Egyesült Államokban a szocializmus egész iránya a békiilékenység és a kompromisz- szum volt az utóbbi években, úgy érzem, lelkiismeretem nem engedi, hogy a pártban maradjak.” S mégsem volt elég könyörtelen. A “Debs ál- má”-ban megirt országos és általános sztrájk során gyakorlatilag már a munkások kezébe kerül a hatalom. Megbénul az egész ország élete, az Atlanti-óceántól a Csendes-óceán partjáig. Nemcsak a gyárakban áll meg a munka, nemcsak a polgári lakosság ellátásával van baj — a közlekedés, táviróhivatalok, elektromos központok sztrájkja következtében Folsom tábornok és társai nem tudják mozgósítani a katonaságot és a rendőrséget sem. Egész hatalmi apparátusuk szétzüllik — ugyanakkor a szervezett munkások felkészülten, kellő tartalékkal, nyugodtan és fegyelmezetten várják a sztrájk végét. Ma már, majd negyven évvel 1917 után, minden olvasó azt gondolja: most azután, nagyszerű víziója végén elmondja az iró, hogyan veszi át a munkásosztály a hatalmat. De a század elején Jack London merész fantáziája sem ért még idáig. Az elbeszélés munkásai következetesen, kitartóan, de passzívan várják a sztrájk végét. Hasonló megtorpanás jellemzi Jack London írásait más vonatkozásban is. Nem egyszer megrázó módon írja le például, hogyan pusztítják “a kultúrát terjesztő” fehérek az indiánokat. A gyarmati kizsákmányolásnak se volt abban az időban igazabb ábrázolója, mint ő. Végig fut a hideg hátunkon és ösztönösen ökölbe szorul a kezünk, ha elolvassuk “A copfos” cimii elbeszélését a Tahiti-szigetére hurcolt kínai kulikról vagy hawai történeteit. Emberibb életet követelt a színeseknek — de élete végéig hitt a fehérember felsőbbrendűségében. Szaporíthatnánk még az érdekes példákat — de legyen elég ennyi az ellentmondásokból, amelyek át- meg átszövik Jack London életét és gondolkodását. S ne keressük ezúttal a magyarázatot se: vajon az iró autodidakta műveltségéből származnak-e ezek, vagy az amerikai munkásmozgalom máig meglevő ellentmondásaiból. Tanúskodjanak most még e problémák is arról, hogy olyan íróval van dolgunk, akinek minden sora, minden megnyilatkozása környezetével, társadalmával, korával való kemény küzdelemben született. Olyan Íróval, aki a történelem egyik legkritikusabb pontján, az események egyik fő színterén rendkívüli küldetést töltött és tölt be még ma is, halála után negyven évvel. Jack London az amerikai munkásmozgalomnak nagy hatású Írója s könyvei sok százezer példányban járnak kézről kézre Európában és a többi kontinensen is. Kalandos, izgalmas regényei és elbeszélései mégiscsak a valóság látására nyitogatják olvasói szemét, merészebb gondolkodásra szoktatják elménket. Népszerű kutya történetei: “A vadon szava”, “Az éneklő kutya” bátorságra, hűségre, a szabadság mindenáron való szeretetére nevelnek. Yitor János
