Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-03-15 / 11. szám
March 15, 195G AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 \ AHOGYAN ÉK LÁTOM ■"] \__________írja: EHN___________f KEDVES ISMERŐSÖK Azt hiszem, nem tévedek, amikor azt mondom, hogy akikről itt szó lesz, azok nemcsak az én kedves ismerőseim, hanem többé-kevésbé jó ismerősei az olvasónak is. Mert ugyan ki ne ismerné azt a fajta embert, akinek összes mondanivalója találkozásunk alkalmával annyi, hogy “mi újság?” Ha netalán valaki könnyelműen komolyan venné a kérdést és valami hathetes “újságot” próbálna elmondani, vagy akár olyan újságot, amire csak holnap kerül sor, — a kedves ismerős az első mondat kö*t zepén hátat fordítana, hogy más áldozatot untasson a kérdéssel: “mi újság?” Egy másik fajta kedves ismerős, aki valami sületlen magyarázatba kezd és minden második szava, hogy “ért engem?” A legegyszerűbb kijelentés és minden gyermekded megállapítás után megkérdezi, hogy “ért engem?”, — mintha a hallgató végképen hülye lenne. Az ember hiába mondja egyszer, vagy tízszer, hogy “értem, értem”, — a kérdések könyörtelen zuhataga nem akar elmaradni, “ért engem? ért engem?” Viszont egy másfajta kedves ismerősömnek hiába mondom el a legérdekesebb históriát, a válasz mindig az, hogy “az semmi!” Hiába mesélem, hogy egy barátom most vett egy gyönyörű Oldsmobile-t, a válasz rá: “az semmi!” Az ő barátja most vett két Cadillac-et. Hiába mesélem, hogy reggel autóbalesetet láttam három halott, négy sebesült, —a válasz rá: “az semmi!” ő délben látott vonat szerencsétlenséget, 33 halott, 44 sebesült. Biztos vagyok, hogy minden olvasónak van legalább egy ismerőse, aki kineveti a nem-dohányzókat és nem -ivókat, mert az ő nagyapja 8 éves korától éjjtl-nappal pipázott és reggelire sb'govicot kávézott, mégis 110 évig élt, akkor is makkegészségesen halt meg. Aztán szerte az országban százával, talán ezrével szabadon futkározik olyan kedves ismerős, aki minden kihívás nélkül elmondja, hogy mi volt, hogy volt, “amikor ő még” Pesten bankigazgató volt szobalánnyal és szakácsnővel, vagy “amikor ő még ” kapitány volt a lovas tüzéreknél és “amikor ő még” versenyistállót tartott Alagon! Akárhányszor hallod, újra és újra végig kell hallgatnod az “amikor ő még” különböző változatait. A kedves ismerős, aki dupla reggelik, ebédek és vacsoi'ák fogyasztása révén feldolgozta magát 250 fontra, soha el nem mulasztja elmondani, hogy ő milyen keveset eszik és mégis. . . “Öröklött baj” ez a kövérség nála, nem tud lefogyni szegény, hiába “koplalt. Viszont nincsen egyetlen olyan ismerősöm, aki véletlenül beismerte volna, hogy autóbeleset érte a — saját hibájából. Az autóbaleset mindig a “más hibája.” Ha tiketet kap, mert nem vette figyelembe a vörös lámpa jelzést, vagy mert 45 mérföldes sebességgel rohant a 15 mérföldes zónában, az sem az ő hibája, hanem a rendőré, aki “pikkelt rá.” Nem ritka a kedves ismerős, aki hosszú lére eresztett ócska viccet kezd elmesélni, amelynek a csattanóját még az Isonzónál lőtték el és a “vicc” végén ő kezd röhögni, mialatt én csak állok és. szomorúan szemlélem szegény erőlködését. És nehogy kifelejtsük a nagyszülőket, akiknek kivétel nélkül olyan unokáik vannak, akik “rend- kivüliek”. Ezek azok a “nem azért mondom, mert az én unokám”, akik két éves korukban kiforrott ballett-táncosok, három éves korukban újságot olvasnak, négy éves korukban autót vezetnek és öt éves korukban a tavaszi tárlaton mutatják be. olajfestményeiket, Arról nem is beszélve, hogy “nem azért mondom, mert az én unokám”, —- de úgy mellékesen még zongorázik és hegedül is az édes... Ez utóbbi “kedves ismerős” főként azért megy az idegemre, mert közben az én new yorki kis unoka-hugomra gondolok, aki igazán kivételes tehetség. Nem azért mondom, mert az én unoka- hugom, de ilyen aztán igazán kevés akad. Sokat Írhatnék róla, de nem szeretném, ha elfogultsággal vádolnának, azért csak annyit, hogy 7 éves korában több esze van, mint a legtöbb felnőttnek. Sok kedves ismerősöm tanulhatna tőle! U. S.-ben lakó nem-polgárok száma 207,000-rel szaporodott a múlt évben. ÉVA NÉNI VACSORÁJA Sehol sincsenek akkora poharak, mint Kati Éva néninél Decsen. Vékonyak, átlátszóak, egy lecsapott tetejű gömbhöz hasonlítanak. Az a majd félliternyi bor, ami egybe-egybe belefér, vendégmarasztalón rózsállik az erős villanyfényben. Éva néni is megragadja a poharat, ha éppen alkalom adódik s talán ezért olyan fiatalos vi- dámságu hatvanöt éve ellenére. Kati Éva néni egyszerű énekesasszony, aki már-már feledésbe menő régi nótákat, dalokat őrizget és ad át a fiataloknak. írtak róla, nem is egyszer. Sokan járnak hozzá, hogy ellessenek valamit tudományából, vagy pontosabban művészetéből. Büszkén meséli: — A múltkor Béres Feri volt nálam, az egyetlenem. Mert Kati Éva néni mindenkit becéz, akit csak egy kicsit is szeret. Belekóstol a borba, megnyalja az ajkát. — Ejnye, Károlykám, nézd csak meg, nem ég le a hurka a sütőben? A Károlyka: unokájának a férjé. — Én meg addig mondok egy nótát. Azzal mondja is: Kiskertemben rozmaringszál bokor. Kiskertemben rozmaringszál bókol. Bus gerlice vigasztal engemet, ne sirassam a hűtlen szeretőmet. Ismerős a dallam, de lehet, hogy tévedek. Van valami különös iz a dalban, ezt adja hozzá Éva néni. — Aztán tényleg volt szeretője, Éva néném? A nótát ugyan nem ő találta ki, de annyira magáénak érzi, hogy egy pillanatra megbotránko- zik a hitetlenségemen. Ingatja egy kicsit a fejét, aztán elneveti magát. — Hát hogyne lett volna! A végét csak olyan félig komolyan mondja, mint akinek mindegy, hogy elhiszik-e, vagy sem. Az igaz, hogy Éva néni tűzről pattant özvegyasszony lehetett. Húsz éves volt, amikor meghalt a férje. Közben jön a Károlyka, derék, erős fiatalember, aki — ha akarná, egv tele asztalt is fölemelne félkézzel — jelenti, hogy megsült a hurka. Éva néni feláll a székről, hozza az abroszt, a kenyeret, tányérokat és persze a hurkát, — Nem lehet elmenni enélkül. Pesten ilyen úgy sincs. A tepsiben serceg a zsír. A szép szál hui'kák ozinte ugrálnak benne. Az ember fél belebökni a villáját, hátha felrobban. — Ne szerénykedjen már, no — mondja Éva néni és odacsusztat egy tányéra való darabot. Jó ez a véreshurka. Az arcokra kiül az evés áhítata. — Borral kell meglocsolni — biztat Éva néni. A csábításnak nem lehet ellenállni, inni kell. — De fenékig ám, mert akkor nem mondok több nótát. És csak úgy mellékesen megemlíti: — Meg a hurka is azt gondolja, hogy kutya ette meg. Azzal újból a tányérra csempész egy darab májast, a jótanáccsal egyetemben: — Enni kell édes fiam, mert különben nem szeretik a lányok. Az pedig nagy baj. Azt pedig meg kell akadályozni. — Hozd csak be Károlykám azt a kis kacsa- maradékot is. A kacsamaradék egy egész sült kacsa. — Na, csak egy falatot. Dehát nem minden rakott szekérre fér több, ezt Éva néni is belátja. Himbálódzik a széken, majd váratlanul belevág : Kilencet ütött az óra, este van. Hazamennék, jaj, de nagyon sötét van. Gyere rózsám, gyújtsál gyertyát, mutasd meg az országutját, merre van. Kati Éva néni kifogyhatatlan a nótákból. Néha elakad egy-egv szónál, akkor abbahagyja, és azt mondja, hogy öregszik. A másik percben újra kezdi és akkor sikerül. Különben nem öregszik ő. Kérője is van. De azt mondja: neki már elege volt a férfiakból. Mindenesetre meggondolja. Valahogy fiatalabbnak tűnik, mint az unokája. Mikor kikisér a kapuig, papucs kattog a lábán. Foga között egyik kedves nótáját dudoljá: Hires decsi szélmalomnál virit egy szál rózsa • •. Győré Imre A SZÁMOK BESZÉLNEK! írja: Eörsi Béla lg .:-------- -=______ Ez év derekán ismét összeül az elnökjelölt választási konvenció. Tulajdonképpen a konvenció tagjaitól függ, kikre fogunk késő ősszel szavazni. A társadalomtudomány és a politikai élet megfigyelői szeretik tudni, hogy azokban a titkos szobákban kik szavalnak, ágálnak és alkudoznak, Jó azt tudni, mert akkor könnyebb megérteni, m.d miért tesznek, mit akarnak nekünk eladni, Ezért hát nézzük át az 1952-es konvenció tagjainak összetételét, és hasonlítsuk össze a demokrata konvenció adataival: Rep. Dem. Bankár 15 22 Üzletember 243 lí)7 ügyvéd (a fenti csoport szócsövei) 186 270 444 48!) Értelmiségi (tanár, orvos, mérnök) Rep. 50 —• Dem. 215, többnyire semleges elem Rep. 50 — Dem. 215. farmer Rep. 47, Dem. 61 Farmer és munkás- szervezetek vezetői Rep. 9, Dem. 98, középosztály és munkásosztály képviselői Rep. 56, Dem. 159„ összesen Rep. 550, Dem. 863. A konvenció toooi tagjai a Kormány, a kongresszus és más állami és helyi tisztviselők és választott törvényhozókból kerültek ki. A republikánus párt négyötöde a “Big Busi- ness-t” képviselte, a demokrata pártban kb. valamivel több mint fele. A farmer- és munkás - szervezetek képviselői a republikánus pártban kb, 10 százalék, a demokrata pártban pedig 20 százalék voltak. Az értelmiségi osztálybeliek (sokszor semlegesek) a demokrata párt képviselői között négyszer annyian voltak, mint a republikánus pártban. Ezek az adatok természetesen nem adják meg a teljes képet, de előrevetik a lehetőségek árnyékát. A farmer-munkás mozgalomnak nagyobb befolyása iesz a demokrata konvención, ezzel szemben a republikánus pártban a hivatalos politikusok és a nagy business képviselői fognak dominálni. A konvenciók a párt-programok kidolgozásában nagy szerepet fog játszani a — nyárra már bekövetkezhető — gazdasági hanyatlás. A már ma látható gazdasági jelenségeket a következőkben tudnánk összefoglalni: Magánházak építése az utóbbi hónapokban 15 százalékkal visszaesett. Az autógyártás 1955 november óta 19 százalékkal csökkent. A tőzsdén egy hónap alatt az ipari papírok árfolyama 4 százalékkal esett. Hogy ezt jobban megértsük, a következőkre kell gondolni: az ipari vállalatok osztaléka kb. 3—5 százalék szokott lenni; ha már most az árfolyamértékek 4 százalékkal estek, az ipari papírok tulajdonosai elveszítették egy év összes várható jövedelmét. 11a ebből az elnök tuloptimista gazdasági szakértője nem olvas ki gazdasági visszaesést, talán szemüveget kellene neki küldeni. Gazdasági visszesés idején az üzleti élet legnagyobb erőfeszítéssel dolgozik s a legtöbb eredményt könnyebb hiteleladással éri el. Figyeljük csak meg hiteléletünket az utóbbi évben: A fogyasztási hitel az utolsó évben emelkedett 20 százalékkal. Ingatlanra befektetett (Mortgage) kölcsön 18 százalékkal lett több. A bankhitel az üzleti világnak 19 százalékkal gyarapodott egy év alatt. Ha az üzleti élet hanyatlását meg lehet állítani—a republikánus párt, mint a ‘prosperitás’ előidézője fog a választók elé járulni. Ha a visszaesés megmarad vagy még jobban elmélyül — a demokrata párt fog előnyt huzni belőle. Egy bizonyos, a kisember ebben a harcban kevés örömet fog találni. WELLINGTON, Uj Zélandból jelentik, hogy a vasúti teherkocsikat, amelyeket eddig hajókon szállítottak a Cook Straiten át az északi szigetekről a déliekre és vissza, most léghajókon viszik át a tengerszoros fölött. Szóval megszületett a repülő tehervonat!
