Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-03-15 / 11. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ March 15, 1956 Munkásmozgalom TOVÁBB TART A SZTRÁJK A WESTINGHOUSE ELLEN Ijedt feleségek, megfélemlített gyermekek előtt hurcoltak ki ágyaikból sztrájkoló munkásokat a pennsylvaniai rendőrök a múlt csütörtökön. A chesteri rendőrbiróság 2,500 dollár óvadék ellenében a Broadmeadow-börtönbe küldött kilenc sztrájkvezetőt a Westinghouse-sztrájkkal kapcsolatosan. Pénteken aztán 30 másodperc alatt elutasította a biró a vádat, melyet tulajdonképpen decemberben emeltek. Még dec. 8-án vád alá helyezték a UE eme vezetőit, de ezt a vádat elejtették ; most ugyanazt a vádat szedték elő csupán azért, hogy a meghurcolás és megfélemlítés különböző módszereivel törjék meg a sztrájkoló munkások ellenállását. A Westinghouse-vállalat terrorral válaszol, miután a szakszervezet elutasította a kormány és a Westinghouse legújabb ajánlatát. Már-már úgy látszott, hogy sikerül Westinghousenak keresztül vinni a megállapodást, melyet U. S. kormánymegbízottjai és Westinghouse együttesen elfogadott. Az AFL-CIO International Electrical Workers Union, 21 hete sztrájkban áll a hatalmas mam- mutvállalat ellen. 30 sztrájkban álló helyi szak- szervezet 75 képviselője a tagság követelésére mégis elvetette a felajánlott szerződést, mely tulajdonképpen semmit sem adott meg a sztrájkolok követeléséből, csupán látszólag, inkább arra alapozva, hogy a kiéhezett és elkeseredett sztráj- kolókat térdre kényszerítse. Már a rádión, televízión nagy hűhóval jelezték a közelgő megállapodást, melyet a kormány nevében David Cole és George Taylor vezettek. A társaság látszólagosan engedményeket tett. Ki- lencvenhárom munkás helyett csak 36-ot akartak elbocsátani a sztrájkban való részvétel miatt, természetesen a legharcosabb, leghűségesebb szakszervezeti tagokat. A sztrájkolok becsületére vall, hogy ezt nem fogadták el. Minden egyes munkás visszavételét követelik a társaságtól. A másik fontos pont a bedórendszer kérdése, ami tulajdonképpen a munkatempó további felfokozására irányul. A munkások tapasztalatból A százhatvanhét éves amerikai alkotmány néhány rendelkezésének a megváltoztatása kerül rövidesen a szőnyegre. A javaslatok az elnöki hivatalra vonatkoznak és egyrészük az Elnök feladatainak a megkönnyítését célozza. Az amerikai alkotmánymódosítás hosszas és körülményes eljárás. Az eljárás megindításához először is úgy a szenátus, mint a képviselőház tagjainak legalább kétharmadrésznyi többségére vanszükség. Azután legalább 36 állami törvény- hozásnak kell az alkotmánymódosítást jóváhagynia, ami több évig is eltart. A hagyomány az alkotmány eredeti szövegének a fenntartását kívánja, és ezt a természetes akadályt is le kell győzniök a reformátoroknak. Az elmúlt 167 év alatt mindössze 22 alkotmánymódosítás történt, inkább kiszélesítve a demokratikus alapot, amelyen az eredeti alkotmány felépült. A jelenlegi javaslatok nem a lényegen, hanem inkább csak az eljárásokon kívánnak változtatni, többek közt a Választói Testület újjászervezésével. Ez a Választói Testület, amelyben minden állam annyi taggal van képviselve, mint a kongresszus mindkét házában, dönti el az Elnök választását. A Választói Testületben egy állam valamennyi képviselője arra adja szavazatát, akit az állam többsége választott meg. 1952-ben például Eisenhower 442 millió szavazatot kapott a Választói Testületben 34 millió nép-szavazó után, mig Stevenson, az ellenjelölt csak 39 szavazatot 27.3 millió nép-szavazó után. Ez az eltérés rendes körülmények között nem okoz nehézséget, mert legtöbbnyire az lesz az NEM ÉRDEMES visszatekinteni, csak akkor, ha hajlandók vagyunk tanulni a múltak hibáiból és ha a múltban szerzett gyakorlottságunkat fölhasználjuk jövőnk építéséhez. tudják, hogy ez részükre mindig elbocsátásokkal járt, mert hiszen kevesebb emberrel végeztetik el ugyanazt a munkát. A Westinghouse-vállalat ellen tehát tovább folyik a sztrájk és fontos, hogy a CIO-AFL többi szervezetei sokkal több segítséget nyújtsanak a sztrájkólóknak. E sztrájk megnyerésén, vagy megtörésén alapszik az összmunkásság 1956-os évi fizetésemelésének kérdése. SZERVEZETT ÜZEM LETT A REMINGTON IRÓGÉPGYÁR A Remington irógépgyár futószalagján elkészült az uj írógép. Hosszú idők óta gyártják már ezt az írógépet, de e hónap elején történt először, hogy ez a gép jogosan viseli a szakszervezet címkéjét. Húsz esztendeig tartott, mig a munkásság eljutott idáig. Remington Rand volt az, aki a 30-as évek közepén felállította a “Mohawk Völgyi formulát”, mely sikeresen megakadályozott minden eredményes szakszervezeti megmozdulást. A Remington Rand semmitől sem riadt vissza, mikor a szakszervezeti mozgalom letöréséről volt szó. Fegyveres gengszterizmus, Pinkerton-tipusu üzemi kémek, hatalmas propaganda a lapokon keresztül, még a közönség nagy részét is megnyerte a maga számára olyannyira, hogy a többi nagy részvénytársaságok is az ő példáját követték. Az elmiriai üzemben a szervezés 1936-ban kezdődött. Az első szakszervezeti szerződést a Remington- üzemtől azonban csak 1945-ben sikerült kicsikarni, az is csak részleges volt. A mostani szerződés, melyet az International Machinist Union végre létrehozott, az első, ami az irodai gépgyártásban sikerült. 4,000 alkalmazott életére van kihatással. Ezek Írógépeket, számoló- és hasonló irodákban használt gépeket gyártanak. Fizetés- emelést kaptak, egészségi és j óléti alapokat teremtettek, valamint a nyugdíjalapot is megerősítették szakszervezetük részére. Amellett a fizetett vakációt, a túlórázást, az elsőbbségi jogot (seniority) is rendezés alá vették, sőt elhalálozás esetén segítséget kapnak a szakszervezeti munkások és családtagjaik. Elnök, akire a népszavazásban is a legtöbb szavazat esett. De már háromszor is megtörtént, hogy a Választói Testület azt választotta meg Elnökké, aki kevesebb nép-szavakatot kapott. A szenátus előtt most két javaslat fekszik, amelyek közül az egyik fenntartja, a mqsik eltörli a Választói Testületet, de mind a kettő azt célozza, hogy a népszavazás matematikai alapja határozza meg a megválasztott Elnök személyét. Egy harmadik terv alapján, az országos népszavazáson többséget nyert személy lenne a megválasztandó Elnök, minden tekintet nélkül az egyes államok kívánságára. Az uj reform nem érintené az idei elnökválasztást, hanem csak az azután következőket. Három másik javaslat az Elnök teendőin köny- nyiteni, leszállítva az Elnöktől megkívánt formalitások számát. Egy további javaslat az “admi- nisztrátor-alelnök” hivatalát állítaná fel, aki a közel 2000 szövetségi hivatal legfőbb igazgatója volna. E tervet Hoover volt elnök dolgozta ki és Eisenhower is helyesli. Egy másik javaslat azt Írja körül, hogyan állapítsák meg a jövőben azt, hogy az Elnök képtelenné vált arra, hogy hivatalát ellássa. A vélemények megegyeznek abban, hogy ha az Elnök “munkaképtelenné” válnék, az Alelnök lép a helyére. Csak abban térnek el a nézetek, hogy ki az aki megállapíthatja, hogy az Elnök tényleg munkaképtelen. Van olyan javaslat, amely szerint, ha az Elnök maga nem képes határozni, a külügyminiszter a teljes kabinet felhatalmazásával nyilvánítsa ki az Elnök megrokkanását. Egy másik javaslat a Legfelsőbb Bíróságra ruházná ezt a feladatot, a kongresszus többségének határozata alapján. Alapos és nyílt vitákra lehetünk elkészülve, annál is inkább, mert Eisenhower elnök maga is kívánja, hogy a kérdés tisztázódjak. Congress to Consider Proposals to Alter Constitution Common Council Uj március 1956-ban (Folytatás az első oldalról) ciust, amire még öt keserves, áldozatokkal és vérveszteségekkel zsúfolt évig kellett készülődniük. 1941-ben még a szocdemek is követelték a világnak szocialista szellemben való újjáépítését és hangoztatták, hogy a gazdasági létfeltételek egyenlősége nélkül a csak szavakban kifejezésre jutó úgynevezett politikai egyenlőség nem jelent semmi értéket. Egy évvel később pedig, 1942 március 15-én az akkor lehetséges maximumig fokozódott a munkásság részvétele március megünneplésében. Az immár történelmi jelentőségűvé vált népfrontmozgalom ebben az időben komoly és nemcsak Magyarországon, hanem világszerte figyelemre méltatott politikai tényezővé vált, amelyet legvilágosabban a nácik ellen harcbanálló szovjet és nyugati nagyhatalmak egysége jelképezett. Két és félhónappal a “Népszava” hires karácsonyi számának megjelenése után a szocdem- párt az illegális magyar KP-tal karöltve ebben az időben rendezte sorozatos műsoros estjeit a nemzeti ellenállás jegyében. Ilyen előzmények után nem volt meglepő, hogy 1942 március 15-én délután sokezres tömegek részvételével hatalmas tömegtüntetés zajlott le a háború kellős közepén az imperialista náci-háború ellen, a magyar katonák hazahozataláért, a szabadságért és az ország függetlenségéért, ami már a náci uralom ellen való síkra,szállást jelentette. A Petőfi-szobortól nagyarányú felvonulás indult a Szabadság-tér felé, de ebben a felvonulásban a népfrontszövetség polgári elemei már nem vettek részt, szocialisták és kommunisták maradtak csak a munkásokból álló tömeg élén. A Lánchidnál összecsapásra került a sor a rendőrség és a tüntetők közt és százhúsz embert letartóztattak. A szétszórt tüntetők azonban ismét összeverődtek a Kossuth- szobornál s ez a jelentős tömeg már hirdette, hogy az erőszak koi’a szünőben van és a tömeg akaratával szemben hiába állítanak rendőrfegyvereket. “Márciust nem lehet legyőzni!” ez volt a tömeg jelszava. Országos arányokban folyt már ekkor a politikai szervezkedés és a szervezett felkészülés a jövőre. A munkásság ekkor már széles rétegekben vonta magához a haladószellemü értelmiségieket, a szakemberek tömegét és már. konkrét formában dolgoztak az újjászervezés és az or- szágépités jövendő tervein. A náci hadsereg sztálingrádi összeomlása már azok számára is mutatta a háború biztos kimenetelét, akiket régebben megtévesztett a gátlástalan hazugságokkal dolgozó náci propaganda. Kezdtek kijónazodni olyanok is, akik tájékozatlanságból vagy tudatlanságból nem látták előre, hogy náci Németországnak el kell buknia. Az utolsó elsötétített március Az utolsó árnyékos március, 1944 márciusa, robbanásig feszült politikai légkörben érkezett el. Az idő megérett, a haladás érdekében szövetkezett politikai erők, a Magyar Népfront erői március 15-ét akarták felhasználni a döntő rohamra. Jellemző a végső pillanatig folytatott harcra, hogy néhány órával Budapest náci megszállása előtt még márciusi beszédeket tartottak munkásvezetők a vidéki nagyvárosokban. Ilyen keserves iskolán ment keresztül a magyar munkásság, amig a felszabadulás utáni években már teljes tudatossággal ünnepelhette a magyar szabadság legnagyobb ünnepét, a március tizenötödikét. Azóta is folyik az ünneplés. Szinte minden áldott nap egy-egy kisebbfajta március tizenötödike, amelyet nemcsak szavakkal, sem ideológiai szólamokkal és beszédekkel, hanem hatalmas, építő cselekedetekkel ünnepelnek. A századik 48-as évforduló valóságos, élő, tudatosan alkotott magyar történelem volt, az ezeréves nemzet legnagyobb ünnepe, a csodálatos nap. Soha még ilyen mély hittel és áhitatos meggyőződéssel nem énekelte a magyar nép: “Megbünhődte már e nép A múltat s jövendőt!” Most már jóleső érzéssel gondolunk az elmúlt vérzivataros századra. Valóság lett az 1848-as magyar álom. Ennek az álomnak igézetében üdvözöljük Amerika, szeretett fogadott hazánk, haladó magyarságát és lengetjük meg lobogónkat az óhazai magyarság felé is tisztelettel és soha el nem múló szeretettel. A UNITED NATIONS-ban képviselt országok összlakossága 2,245,542,000 számlál az utóbbi időben csatlakozott államokkal együtt. Alkotmánymódosítások a kongresszus előtt
