Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-03-15 / 11. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ March 15, 1956 «MEDIKAI MAGYAR SZÓ Published weekly by the Hungarian Word, Inc., ISO E. 16th St., New York 3, N. Y. — Tel.: AL 4-0397 Subscription rates: In U. S. A. and Canada §7 a year. foreign $8 one year, $5 half year. Single copy 15c. Előfizetési árak: New York városában, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $7, félévre $4. Minden más külföldi országban egy évre $9, félévre $5. — Egyes szám ára 15 cent. Szerkesztőség és kiadohivata*: 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Fiókirodák, ahol előfizetéseket felvesznek: Bronx, Magyar Ház, 2141 Southern Boulevard. — Hivatalos órák kedd este 7—9-ig. Cleveland, O.: E. S. Magyar Munkás Otthon, 11123 Buckeye Road. Nagy József városi lapkezelő West Side: Wlach Rudolf, lapkezelő Detroit, Mich.: Petőfi Klub, 8124 Burdeno Tischler Lajos, lapkezelő Chicago, 111.: 1632 Milwaukee Avenue, 2nd fl. Chulay István, lapkezelő. Los Angeles, Calif.: L. A. Magyar Munkás Otthon, 1251 S. St. Andrews Pl. — Pacier Flórián, lapkezelő Ügyvezető: Rosner Sándor 83 üt teszünk az idegenek védelmében?! A Los Angelesi lapkonferencián beható vitát folytattak az idegenvédelem kérdéseiben. A jelentésekből és hozzászólásokból meg lehetett állt pitani, hogy a keleti és nyugati nagy városok- ak vannak védelmi bizottságaik, különösen ott, rhol a bevándoroltak elleni támadások szélesebb terjedelemben történtek. E bizottságokban a magyar munkások is derekasan kiveszik részüket, a többi nemzetiségekkel együtt. Ez azonban nem •elégséges. A Védelmi Bizottság legutóbbi országos konferenciáján kihangsúlyozták, hogy a védelmi bizottságokat nemzetiségek szerint is ki kell építeni. A megjelent nemzetiségi delegátusok külön gyűlést is tartottak arról, hogy milyen lépéseket tesznek saját védelmi bizottságaik megszervezésére. A magyarok is köztük voltak. Ahhoz, hogy a magyar védelmi bizottság feladatának megfeleljen és a Los Angelesben elfogadott javaslatokat végre hajtani képes legyen, ünunkástársaink teljes támogatására van szükség. Az országos konferencián felmerült az a kérdés, hogy miután a magyar munkások úgyis aktivan részt vesznek a védelem munkájában, nincsen szükség arra, hogy kétféle bizottságot alakítsanak egy cél érdekében. Ez az álláspont nem felel meg az országos központi konferencián elfogadott szellemnek. Ott az a vélemény alakult ki, hogy a 14 millió bevándorolt munkást saját nemzetiségi csoportja képes legjobban elérni és •megszervezni, miután saját nyelvükön tudnak szólni hozzájuk. Történtek is Ígéretek, hogy ott, ahol még nincsenek védelmi bizottságok, megpróbálnak szervezni. Jöttek is jelentések, hogy egyes helyeken történtek ilyen irányban lépések. Kezdetnek ez biztató, de legtöbb helyen viszont megfeledkeztek Ígéretükről. Átérezzük a nehézségeket, mellyel a városi magyar védelmi bizottságoknak küzdeniök kell, hogy a központi védelmet segíteni tudják, de nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy ugyanaz áll fenn a magyar központi védelmi bizottságba is, mely bizottság országosan kell, hogy segítséget adjon a központnak. Országos támogatást viszont a magyar központ csak nagyon keveset kap, főképpen New York és annak környékére szorul. Legnagyobb nehézségünk az anyagiak előteremtése, mert a többoldalú anyagi tá- magatás kimeríti barátainkat. Legnagyobb nehézségünk az, hogy még* mindig nem tudjuk üzenetünket a tömegekhez eljuttatni. Természetesen csak úgy érhetjük el őket, ha nyomtatványokat, irodalmat adunk kezükbe. Most, hogy a Walter McCarran törvény ellen nagy tömegek jönnek mozgásba, s a bíróságok egyes esetekben elitélőleg nyilatkoztak a bevándorlási hatóságok túlkapásai ellen, megkönnyebbül a mi munkánk is. Biztatást, bátorítást csak irodalom és lapunkon keresztül adhatunk. Ezért szükséges, hogy a magyar központnak is juttassanak anyagi támogatást, különösen most, mikor az idegen védelmi bizottság mü- > ködését az igazságügyi hivatal be akarja tiltani. Rengeteg kiadásba kerül, mig végleges döntést ioznak javukra. Kérjük tehát munkástársainWinston irgalmatlan bírája Henry Winston, az 1951-ben elitéit 11 munkásvezér egyike, aki mint politikai menekült ismeretlen helyen tartózkodott, belefáradva a saját hazájában szenvedett hontalanságba, önként jelentkezett. Jelentkezése helyét és időpontját előzőleg tudatta az illetékesekkel és a sajtóval. Ismételten hangoztatta ártatlanságát. így hát az egész ország tudott róla és várták a pillanatot De mi történt? Alig érkezett meg a bujdosó autója a Foley Square-i szövetségi palota elé, alig ismerték fel, a szövetségi végrehajtó hét pribékje vetette rá magát és hurcolták be a törvényszék épületébe. Ugyan miért volt szükség erre a csúnya jelenetre? Henry Winston “bűne” az, hogy politikai meggyőződéseit követte és ha “bűn” egy törvény által megengedett politikai párt vezetőségi tagjának lenni, akkor is csak “politikai bűnös” és nem gonosztevő. Más tőkés országokban, Angliában, Francia- országban, Olaszországban, stb. az ilyen emberek ma már a parlamentek tagjai, honatyák, akiknek mentelmi joguk van. Winston azonkívül önként adta meg magát és nem rendőrkopói ügyességnek tulajdonítható az elfogatása. Hét pribék vetette rá magát, mintha attól tartanának, hogy elfut! Nem volt más dolguk? Nincs az országban elég gazember, aki csakugyan megérdemelné, hogy hét fogdmeget eresszenek rá? Vagy talán éppen azért kellett ezt a szánalmas komédiát megrendezni, hogy fitogtassák a rendőri erélyt s hogy mutogassák, mennyire értenek a dolgukhoz? Ám elfelejtik, hogy bármily hetvenkedéssel erőltetik is mukszklijaikat, nevetségessé teszik magukat, mert ezt az embert csak azért fogták el, mert önként megadta magát és odament a karjaik közé. Kunszt lett volna nem elfogni! A tragikomédiának azonban itt nincsen vége. Odavezették a megtérő “bűnöst” Dawson szövetségi biró elé. Harry Sacher, a 11 munkásvezér tárgyalásának egyik védőügyvédje, képviselte ott a biró előtt és arra kérte, engedje meg, hogy a törvényszék börönében láthassa feleségét és gyermekeit. Dawson biró azonban kijelentette: “Rossz helyen kereskednek itt szimpátiáért. Ami a családjával való találkozást illeti, ez a kérdés teljesen a szövetségi végrehajtótól függ. Ha a vádlott több éven át oda tudta hagyni a feleségét és gyermekeit, nem tudom, miért adni neki engedélyt, hogy lássa őket.” Kemény, zord szavak ezek, amelyek ellenkeznek a jog és törvény szellemével és megszegik azt. A polgári törvény ugyanis azt hirdeti magáról, hogy “irgalommal mérsékelt igazságot” kell szolgáltatni a bíráknak. Aki Dawson biró szavaiban az irgalomnak csak egy szikráját is látja, annak csodajó szemei lehetnek! Hogy a végrehajtótól függ, hogy ezt az icipici kegyet megadják egy munkásvezérnek, akit országszerte felkorbácsolt hisztériás hangulatban, kétes értékű tanuk segédletével, becsvágyó és felsőbb kinevezésre pályázó bírák mesterkedésével s egy még bizonytalanabb értékű törvény pókháló finomságú, de az ország liberális hagyományaival, sőt az alkotmány szellemével összeütköző paragrafusainak mondvacsinált alkalmazásával juszticmordszerüen Ítéltek el, — irgalmatlan komédia. Mi az a törvényszéki végrehajtó? Amióta világ a világ, a nép utálja s megveti. Ez a fajta vagy változatai azok, akik kihúzzák a vánkost a sze-, gényemberek feje alól, akik télviz idején kirakják holmijukat az utcára kilakoltatás esetén, ezek végzik a “piszkos munkát”, ezek szive a legszőrösebb, ezeknek nincs megadva, hogy irgalmat gyakoroljanak a törvény alkalmazásánál. Egy ilyenre bízta a biró ur annak eldöntését, hogy megengedi-e egy önmagát ártatlannak valló politikai “bűnösnek”, hogy börtönzárkája falai között viszontláthassa feleségét és gyermekeit! — Nos, ez a végrehajtó megadta rá az engedélyt. De a biró nem! És hány ilyen biró van! És ezeknek a rossz bíráknak ítéleteitől függ emberek ezreinek sorsa és tragédiája. A rossz birákat kellene vád alá helyezni és bűnösnek nyilvánítani. Azokat, akiknek szivéből kihalt az emberi érzés legkezdetlegesebb nemessége is, akiknek szive szárazabb és porosabb, mint ódon törvények sárgult pergament je. Mert a rossz bírák Ítélkezéséi ingatják meg a népekben az igazságosságban való hitet és a törvények iránti tiszteletet. Mert ezek nemcsak egyesek, hanem népek ellen követnek el irgalmatlan cselekedeteket. De mint minden rosszban, ebben is lehet jó. Talán tetteik alkotják a trágyát, amellyel érlelik a népek szivében egy uj jogrend, egy uj, egy jobb világ valódi igazságosságába vetett hitet, reményt és akaratot. Dr Pogány Béla KENIK, ELKENIK A MEGVESZTEGETÉSI ÜGYEKET? A Case-üggyel kipattant megvesztegetési panamák kivizsgálására kijelölt nyolctagú bizottság sorsa már-már elveszettnek látszott, amikor a jó urak megtalálták a megoldást: John L. McClellan, arkansasi demokrata szenátort választották meg elnökéül, hogy a veszedelmesnek látszó Gore tennessee-i demokrata szenátor elnökjelölt és a new-hampshire-i republikánus szenátor, Styles Bridges, közti nézeteltéréseket áthidalják. A vizsgálatok uj szabályait is lefektették. McClellan kijelentette, hogy a kivizsgálandó ügyek oly kényesek, hogy a kihallgatásokat nem végezheti el — gyorsan. Aztán jelezte azt is, hogy a vizsgálatokat inkább az alapvető általános eljárásra veti majd, mint egyes külön esetek kivizsgálására! Nagyszerű: az “általános eljárásokat” majd el lehet Ítélni s az egyes “külön” eseteket majd elvi szempontból általánosítják. Hát csoda? A földgáz szaga aligha fogja bántani az orrát, hiszen McClellan szenátor maga is megszavazta a földgáztörvényt. Goldwater szenátor, a nyolcas bizottság egyik tagja, pedig nem lát abban semmi különöst, ha valaki pénzt kap a választási kasszához. Az a fő, hogy pénz áll a házhoz. Hát aztán ? • A Magyar Szó jó újság, • Nincs benne, csak igazság! kát, hogy mikor összejöveteleket rendeznek, gondoljanak a magyar' védelmi központra is és adjanak támogatást részünkre is, mert csak úgy győzhetünk a támadások ellen. Petrás Pál Déli törvényhozók a legfelsőbb bíróság ellen 96 déli törvényhozó, 19 szenátor és 77 képviselő fogadalmat tett, hogy minden “törvényes eszközt” felhasznál arra, hogy a legfelsőbb bíróság 1954-es döntését, az állami iskolákban való faji megkülönböztetés ellen, megsemmisítsék. A déli törvényhozók, a legfelsőbb bíróság döntését, a bírói hatalommal való visszaélésnek minősítették, ami szerintük, ellentétben van az államok alkotmányadta jogaival és az elfogadott törvényekkel. Ez a történelmi jelentőségű döntés, szerintük csupán azt eredményezte, hogy a fehér és néger nép között “megszokott jóindulatot és barátságot” tönkretette, és helyette “gyűlöletet és kölcsönös gyanúsítást” hozott létre. 11 déli állam 96 törvényhozója nyilatkozatot is adott ki, melyet “alkotmányos alapelvi nyilatkozatnak” neveznek. Ez felolvasásra került a kongresszus mindkét házában, de a déliek nem kértek döntést a kérdésben. Ez a nyilatkozat egyike a legerősebbeknek, amit valaha a legfelsőbb bíróság ellen kiadtak. Némely részét kénytelenek voltak letompitani, mert még a legreakciósabbak közül sem volt hajlandó mindegyik aláírni. Azt a részt, melyben a legfelsőbb bíróság döntését törvénytelennek és alkotmányellenesnek hangoztatták, kihagyták a nyilatkozatból, három hétig dolgoztak rajta. Johnson texasi szenátor, a kongresszusi többség vezetője nem irta alá, mert nem tanulmányozta a kérdést, Albert Gore és Kefauver tennessee-i állam két szenátora szintén nem irta alá. Kefauver szenátor, aki demokrata elnökjelöltségre pályázik, megjegyezte, hogy nem ért egyet a déli nyilatkozattal. Az aláírók túlnyomó többsége demokrata. 4 & % wr
