Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-03-08 / 10. szám
March 1, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 15 Az űrhajózás biológiai problémái A múlt év nyarán az Egyesült Államok tudományos körei hírül adták, hogy legkésőbb 1958 decemberéig útnak indítják az első mesterséges holdat. A tulajdonképpeni űrhajózás megvalósításáig azonban még számos, a bolygók közti közlekedés útjában álló nehézséget kell leküzdeni. Szerte a világon nagyszámú fizikus, csillagász, technikus, orvos és más szakember foglalkozik az űrhajózás problémáival. Ma még igen keveset tudunk például azokról a veszélyekről, melyek az űrhajó utasait fenyegetik ütjük során. Igen sok nehézséget kell leküzdeni, hogy az emberi szervezet normálisan működjék a Föld légkörén túl is. Az első veszély már a rakéta indulásakor jelentkezik. A Föld elhagyásához szükséges 11.2 km. másodpercenkénti sebesség eléréséhez — üzemanyagtakarékossági szempontokból — a rakétának a földi nehézségi gyo r s u 1 á s öt-hatszorosával kell indulnia. Ez annyit jelent, hogy a rakéta indulásakor az ember négy-ötszáz kilogramm súlyúnak érzi magát. Az emberi szervezet ilyenfoku megterhelése már közel jár az emberi teherbi- ró-képesség határához. Hosz- szu időn keresztül pedig el sem viselhető. Ennek tanulmányozására számos kísérletet végeztek. A kísérletekhez egy 30 méter átmérőjű centrifugát használtak, melyben vizsgálták a személy vérnyomását, szívműködését és egyéb életfunkciót, óránként 56 kilométeres körsebesség mellett a kísérleti személynél rövid időre vérkeringési zavarok léptek fel. Más kísérletekkel kimutatták, hogy a kísérleti személy különleges mélytengeri b u v árruhához hasonló öltözékben és fekvő testhelyzetben képes a nehézségi gyorsulás ötszörösét is elviselni. A Föld elhagyása ha a rakéta kémiai robbanóanyagokkal működik, csak “többlépcsős” rakétával lehetséges. A többlépcsős rakéta elindulása után a legA tudomány világából SMIG AZ ELSŐ EMBER ELHAGYJA A FÖLDET... alsó lépcső motorja kezd működni. Ha az üzemanyag elfogyott, a lépcső automatikusan lekapcsolódik és működni kezd a második motor. Végül csak az utolsó — a legfelső — rakéta marad meg, melyben a műszerek, a távolabbi jövőben pedig az utasok is lehetnek. Az utolsó előtti lépcső már olyan sebességre gyorsítja fel a rakétát, mely elegendő a Föld elhagyásához. Ha az űrhajó kijutott a bolygóközi térbe, már nincs szükség a motorok müködteté sére. Az űrhajó szabadon mozog a térben célja felé a kezdeti inditóerő nagyságának és irányításának megfelelően. Miután gyorsulás már nem lép fel, az űrhajó utasai elvesztik súlyúkat. Ez az úgynevezett súlytalan állapot az űrhajózás egyik legnehezebb problémája. Képes-e az emberi szervezet elviselni a súlytalan állapotot? A Földön igen nehéz a súlytalan állapottal járó fiziológiai hatásokat és következményeiket tanulmányozni. A súlytalan állapotot legjobban az ugródeszkáról végzett ugrás első pillanatra közelíti meg. Ez a hatás azonban igen rövid ideig tart, mig az űrhajó utasai több órán vagy napon keresztül kénytelenek ezt elviselni. Ebben az állapotban például az ember a legkisebb kar- vagy lábmozdulatra az utasfülke másik oldaláig repülhet. A “lent” és “fent” csupán földhözkötött foga- logalom, sőt, az 'űrhajó utasai számára az “állni, ülni, feküdni” fogalmak is egészen mást jelentenek. Különös nehézséget jelent az utasok számára az evés és az ivás. A súlytalanság állapota hatalmas fizikai, sőt lélektani megterhelést jelent az embernek. Az ember idegrendszere és egyensúlyi szervei felmondják a szolgálatot. Kérdéses még, hogy a belső szervek hogyan viselik el ezt az állapotot. Nem könnyű ezeket a problémákat leküzdeni. Különösen, ha meggondoljuk, hogy az ember érzékszervei az élet kialakulása óta a Föld nehézségi (gravitációs) erőterének hatása alatt fejlődték. Az emberi természet azonban nagy alkalmazkodási készséggel rendelkezik, és segíteni fog legyőzni a nehézségeket. Több százkilométeres magasságot elért rakéták például utasként egereket vittek magukkal. Az orvosi vizsgálatok kimutatták, hogy visszaérkezéskor az “utasok” egészségi állapota kielégítő volt. További és még csak részben megoldott probléma a levegő és a megfelelő hőmérséklet biztosítás a az utasok számára. Az eddig szerzett tapasztalatok alapján az utasok ellátása levegővel cseppfolyós oxigénnel biztosítható. Az igazi nehézség akkor jelentkezik, ha az űrhajó útja több napig vagy hétig tart. A hosszú időre szükséges cseppfolyós oxigén igen sok helyet foglal el, nagy a súlya, ami már az indulást is megnehezíti. Nem kisebb problémát jelent a megfelelő hőmérséklet megtartása. Közvetlenül indulás után az űrhajót hűteni kell, mert a nagy sebesség, a levegővel való súrlódás következtében az űrhajó fala felizzik. (Ugyanez a helyzet a Földre való visszaérkezéskor is.) A magaslégkör-kuta- tó rakéták műszerei több száz Celsius-fokos felmelegedést jeleztek. A Föld légkörét elhagyva, újabb veszély fenyeget: az űrhajó Nap felé fordított oldala több száz fokra melegszik fel, mig másik oldalán —100 fok Celsius alá süllyed a hőmérséklet. A Naptól eltávolodva, a felmelegedett oldal is lehűl. Megoldandó terv szerint az űrhajót hossztengelye körül fogják forgatni, igy a két oldal közötti hőmérsékletkülönbség kiegyenlítődik. A belső hőmérsékletszabályozás (hütés- fütés) is még megoldandó kérdés. Igen nagy veszélyt jelent az élő szervezet számára a kozmikus sugárzás A magaslégköri kutatások kimutatták, hogy a kozmikus sugárzás már 20—30 kilométer magasságban is csaknem kétszázszor olyan erős, mint a Föld felszínén. A különböző kozmikus részecskék ionizáló hatását röntgen-egységekben mérik. E sugárzások ionizáló hatása igen veszélyes az élő szervezetre. Kísérletileg kimutatták, hogy az átlagos emberi szervezet hetenként fél röntgen egység besugárzást képes elviselni. A jelenlegi rakéták egyik legfőbb feladata nagy magasságokban kimutatni a kozmikus sugárzás erősségét. A rakéta vékony védőpáncélja még fokozza is a sugárzási veszélyt. Jelenleg a védekezés módja még elméletileg sem kielégítő. Az űrhajó utasát védeni kell még a Nap káros ultraibolya sugárzásától is. Földi viszonylatban ez a sugárzás nem jelent veszélyt, mivel a légkör az ultraibolya sugarak számára majdnem teljesen áthatolhatatlan. Az űrhajó falának olyan vastagnak kell lennie, hogy ezt a sugárzást kiszűrje. Veszélyt jelentenek a Föld légkörén kívül a kisebb-na- gyobb kozmikus kő- és vasdarabok, másnéven meteorok. A Föld felszínét megvédi tőlük a vastag légkör, amelyben a meteorok többsége elég,, mielőtt a felszint elérné. Nagyobb meteor és az űrhajó össze találkozása azonban végzetessé válhat. A meteorok átüthetik az űrhajó falát, a levegő elillan, ez pedig az utasok halálát okozná. A falakat ezért olyan vastagra tervezik, hogy a kisebb meteorok ellen megvédjen. Nagyobb meteorok ellen nem lehet védekezni, de a velük való találkozás valószínűsége nagyon kicsi. Ezek lennének — röviden összefoglalva — az űrhajózás legfontosabb élettani problémái. Tanulmányozásuk rendszeresen folyik, főként magaslégkör-kutató rakéták segítségével. A közeljövőben a kutatás módszerei megváltoznak. A bevezetőben említett mesterséges holdak — amelyek több száz kilométer távolságban fognak a Föld körül keringeni — lényegesen meggyorsítják majd a kutatásokat. A fizikai és biológiai problémák tanulmányozása á 11 andóan szerepelni fog a mesterséges holdak kutatási programjában. A holdakat a legmodernebb műszerekkel szerelik fel — akár kozmikus laboratóriumnak is nevezhetnénk —, s kísérleti állatokat is elhelyeznek bennük. A műszerek állandóan mérik az állatok hőmérsékletét, elektro- kardiogrammot kés zitenek stb, tehát szinte orvosi ellenőrzésnek vetik őket alá. Az észlelt adatokat a rádiókészülék azonnal továbbítja a földi megfigyelőállomásnak. A televíziós adóállomás pedig lehetővé teszi, hogy az állatok viselkedését közvetlenül is tanulmányozhassák. Ezek az adatok és vizsgálati eredmények végül is lehetővé fogják tenni, hogy megtervezzék azt az űrhajót, melynek kabinjában az első ember el fogja hagyni a Földet. Gyapolháboru Ezra Taft Benson földművelési miniszter bejelentette, hogy a világpiacra dobja a kormány gyapotfeleslegeit. Egyiptom a világ egyik legnagyobb gyapottermelője, tiltakozását jelentette be a US kor mány elhatározás ellen. A kormány drága pénzzel megfizette a gyapotültetvényesek készleteit és most leszállított áron akarja továbbadni. A világ gyapottermelői attól tartanak, hogy ezzel az árutámadással (dömp- ing) a gyapot világpiaci árait letörhetik. * • • A HALADÁS PÁRTOLÓJA, • A MAGYAR SZÓ OLVASÓJA! IN MEMÓRIÁM On this occasion when, with heavy heart, we announce the passing of a beloved friend, a fellow Hungarian, a faithful reader of our press, and as we extend our condolences to the bereaved family, we feel it is timely to re-dedicate ourselves to those ideals which our beloved friend shared with us till the day of his death. We reaffirm our devotion to the cause of truth, justice, progress, to the advancement of the welfare of labor, the creator of all wealth and beauty. We resolve anew, to bend our mind and energies toward the pursuit of truth, to the advancement of American Freedom and Democracy. Beyond the welfare of our own country we look to the world at large, with special emotion to the land of our birth, Hungary, and seek the happiness and progress of all humanity upon this fruitful earth—to the end that everywhere Man may have life and abundance. May generation after generation through eternities of time come to know the sweetness of living and rejoice in the inexhaustible beauties of the Universe. LOUIS KÁNYA Brother Louis Kánya came to this country in October 1913. Here he made his home and Chicago was his destination. He married and settled in that city in 1919. Brother Kánya became a master builder, the finest carpenter. Worked on buildings. When the depression came and the building industry in this country came to a virtual standstill he obtained employment at the Armour plant in Chicago repairing and rebuilding the box and refrigerator cars. In 1943 when the war was in full momentum, he was offered a defense job in Hastings, Neb. and there he helped build factories for the “Arsenal of Democracy” till 1945 Returning after the war to Chicago, he started to work at the Illinois Central Railroad carpenter shop, where one of his sons works as an engineer. 1955 was a tragic year for him. His beloved wife, Anna became gravely ill. After an operaion and brief recovery, she passed away on June 9, 1955. This was a heartbreaking shock from which he could never recover. Soon after the passing of Mrs. Kánya, Brother Kánya became very ill. The combination of grief, sorrow and a malignant disease was just to much and he passed away at Billings Memorial Hospital, Sunday, January 29, 1956, at the age of 66. Surviving are his sons, Walter, age 32, Arthur, age 28, his married daughter Gladys, and her son George, 13. He left his lovely home and all possessions to his children. Funeral was from Zimmerman’s Undertaking Parlor on 91st. and Cottage Grove and he was put to rest in Oakwoods Cemetery in Chicago.
