Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-03-08 / 10. szám
14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ March 1, 1956 Mi uiság az óhazában? A BOLDOG TÓ VÁROSÁBAN BESZÉLGETÉS HONTHY HANNÁVAL MOSZKVAI VENDÉGSZEREPLÉSÉRŐL —Magyarországi riport — Tatán, a “vizek városában’’ sétálgatok egy enyhe, tiszta téli napon. Járom a kisváros keskeny utcáit, melyeknek kövezete még mintha Róbert Károly páncélos lovasainak patkócsattogását visszhangozná, s melyeknek egyik-másik ódon, barokk levegőt lélegző háza még az Anjou kőliliomot viselte homlokzatán... Nézem a régi Városházát, melyben most, a régi dézsmakönyvek körmő- lői s a Werbőczi törvények komor tudói helyett — az uj életünk ügyes-bajos dolgaival foglalkozó tanács-alkalmazottak dolgoznak. Nézem a kéttornyú p 1 é bániatemplo- mot; előtte nagy fehér szobor, Fellner Jakab, Tata szülötte, faragott mása áll. Fellner, a hajdani pallér, a XVIII század Magyarországának legnagyobb építőművésze volt. Barokk szellemű alkotások egész sora fűződik a nevéhez. A művész egyéni stílusa “harmonikusan egybeforrt a magyar tájjal” — igy szól a szobor felirata, ö építette itt a városházát, a templomot, a rendházat s az Esterházyak pompás kastélyát; lám, kétszáz év után nem a mágnáscsalád, de a haza nagy családjának szolgál: kórház lett a dölyfös úri kastély. Amerre jái'ok itt is, ott is, kövek közt és kertek mélyén, százados fák tövében — vizek szelíd égszine csillan; mindenfelé keskeny pallók s korlátos fahidak, betonátjárók ; alattuk viz csobog: mélyről feltörő melegvizforrások, némelyik gőzölög, vize csikorgó hidegben sem fagyhat be. Egyik-másik forrás enyhe, gyógyerejü vizét már a rómaiak is ismerték.. Szelidke csermelyek csevegnek, mintha sugdolózná- nak, évezredek titkairól talán ; csatornák keskeny szabályos szalagjai s széles tavak. . . A nagy Tó, — a Vértes és a; Gerecse hegyvonulatainak, dús erdőknek és kerteknek keretébe foglalt roppant tükör, ősi tó, sok ezer évvel előbb született, mint a Balaton. Mamutfogak, rino- ceroszcsontok, kőeszközök, a bronzkor edényei, fegyverei, avar és longobárd temető emberi csontjai bukkantak fel itt a régészek ásói nyomán. A tó partján megfeketült őrtornyával, araszos bástyafalaival, lőréseivel, ágyúállásaival, az Öregvár A Csák nemzetség zsarnoki hatalma kezdte építtetni a 13. században, majd Nagy Lajos fejezte be az akkor négytornyu várat; falai közt uralkodók tárgyaltak egykoron — a keletrómai császár, török szultán, görög király, rác fejedelem és a pápa. . . Hány sereg ostromolta a századok során... Hány gazdája volt? Nem lenne hely itt felsorolni... Most egyetlen lakója egy történész, a muzeum tudós őre, Jeney Ferenc, ö mondja el a vár hosszú, regényes történetét. Nevek, évszámok szállnak, régi csaták, tanácskozások hangja kél... Mátyás király ujraépitteti, aztán Mohács. .. Tata az utolsó erődítmény a török ellen. Nyolc évig mégis török kézen. . . Pálffy Miklós visz- szaszerzi... Aztán Vak Bottyán kuruc talpasai foglalják el. 1806-ban — már akkor az Esterházyaké — leégett, négy tornyából egy maradt, az áll ma is. Kegyurak csapolták le a gazdag vidék zsiriát. Övék volt gabonája, gyapja, bora, aranypikkelyes haltermése, a malmok, üzemek haszna... A báró Krapf hadiszállító család eladta Esterházy József országbírónak egész Tatát, minden birtokával S övék maradt egész a felszabadulásig. Herceg Esterházy Ferenc 23,000 holdjával, bányáival, a földalatti kincsek teljhatalmú birtoklója s a népnek rideg zsarnoka volt. Uj nap ragyog az ősi városka felett. A megujhodott Tata kartjei mindenkinek virulnak, búzatermő földje, halat termő vize a népet gazdagítja már. Az országnak e szépséges tája, a Vértes tündérligete, Tata, vendégvárón nyílik meg nyáron-télen, s gyönyörködteti azokat, akik ide jönnek üdülni. S itt gyűlnek össze, itt gyűjtenek erőt sportolóink a nagy versenyek előtt. A város üzemeiben friss ütemben zeng a munka. A téglagyár kéményei éjjel nappal fújják a füstöt; a szőnyeggyár tiz meg tízezer család lakását díszíti, — s mint hogyha szőnyeggel együtt derűs, otthonos hangulatot is szőne gépein. Textilüzem, cipő- és bőrgyár árasztja termékeit, — Tata nemcsak az országnak — messzi-messzire, például Kínának is szállít. .. A “Boldog tó” fölé — a régi rómaiak nevezték igy a vidéket — leszáll az esthomály. Villany lámpák ragyognak a százados falak ifjan pirosló tetői felett. A város ébren van, korai még aludnia; világosak az ablakok. A —Magyarországi riport — Honthy Hanna arcán még ott piroslik az utazás izgalma, egész lénye valósággal vibrál a temérdek friss élménytől. Szobájának asztalát elborítják a Szovjetunióból hazahozott újságok és folyóiratok kritikái, színházi műsorfüzetek, fényképek, cirill- betüs levelek és más effajta emlékek... Jóformán ki se csomagolt még, hathetes távolléte után csak félig érkezett még haza: beszélgetésünk során minden szavával, gesztusával ott kalandozik most is Moszkvában, Lenin- grádban, mesél a városokról, emberekről, az állomásokról, ahol mindenütt virággal és ünnepléssel fogadták a Fővárosi Operettszinház együttesét. . . Hol is kezdjük, hol is ragadjuk meg a kifogyhatatlan, színes történetek fonalát? Honthy Hanna nem győzi elmondani, amit átélt. Szavai dúsan áradnak belőle. — Még soha olyan lámpalázas nem voltam, mint amikor a moszkvai Sztanyiszlav- szkij színpadára léptem — mondja. — A nézőtérről tapsot hallottam, s úgy éreztem, hogy remeg a hangom, amikor orosz nyelven megszólaltam: “Kár, hogy nem tudok oroszul.” Már itthon, jó előre törtük a fejünket azon, hogyan is teremtsünk kapcsolatot a szovjet közönséggel. Komikusaink — Feleky, Ráthonyi, Csákány és Fe- rencz — napról napra több “viccet” tanultak meg és mondtak el oroszul a színpadon. Attól fogva valóban összeforrtunk a nézőtérrel. Előadás után többnyire félóra hosszat is zúgott a taps, és annyiszor ismételtük meg a “Hajmási Péter, Hajmási Pál”-t, hogy a közönség már együtt fújta velünk. — Magyarul ? — Persze hogy magyarul — feleli a visszaemlékezés derűjével — méghozzá milyen kedves, mulatságos kiejtéssel! A szovjet közönség ben akkora a rajongás a művészetek iránt, olyan lelkes szülőotthonban uj emberkék harsányan, tárt karokkal köszöntik az életet. A járási kulturház mozitermében érdekes film pereg; a szakkörök szobáiban figyelőszem ü fiuk, lányok hajolnak a rádió s a fényképnagyitó fölé. A Kristály szálló épületéből táncmuzsika ütemes dallama suhan... A vájáriskolában, az ebédlőteremben a növendékek most ülnek vacsorához. Világos minden épület. Csupán az Öregvárat vonja be a sötétség fekete bársonya. A történelem éjszakája borong az ősi őrtorony felett. Barát Endre és fogékony, hogy ezzel a színészek produkcióját is mindig uj vérkeringéssel telíti. Honthy Hannát művészi pályafutásának ötvenedik évfordulója alkalmából itthon a Munka Érdemrenddel tüntették ki. Az évfordulót Moszkvában is megünnepelték. Ez a fél évszázados jubileum a mi számunkra is teljesen hihetetlen, akik napról napra látjuk őt. Mit szóltak vajon Moszkvában ahhoz, hogy ez az üde, csinos, mulatságos, fiatal Csárdáskirálynő ötven év óta színésznő már? — Valóban sokan csodálkoztak ezen — mondja mosolyogva. — Még akkor is, amikor elmondtam, hogy az én pályám 12 éves koromban kezdődött, amikor az Operaház a balettba szerződtetett. — Sok színházi előadást látott? — Nem annyit, mint szerettem volna, mert Moszkvában is, Leningrádban is igen sokat játszottam. De minden szabad estémet színházlátogatásra has ználtam föl. A sok érdekes és tanulságos élmény közül két csodálatos balettelőadás emelkedik ki. Az egyik Csajkovszkij “Csipkerózsikája” volt a moszkvai Nagy Színházban, a másik Szolovjev-Szedoj “Tarasz Bulyba” cimü balettje a Kirovról elnevezett le- ningrádi nagyoperában. Mind a két előadáson az tűnt fel nekem: akárhogy figyelek is, nem tudom megállapítani, melyikük is a prímaballerina, melyik is a legelső táncosuk ? Valamennyien oly magával- ragadó költészettel és ámu- latbaejtő technikával táncoltak, hogy produkciój ukat minőségi fokozatok jóformán nem is különböztették meg egymástól. Beszélgetésünk mind csa- pongóbbá válik. Folytonosan kérdezősködöm, Honthy Hanna meg folytonosan újabb és újabb élményeket tár elém. — Sokféle közönségnek játszottunk és sok jelentős emberrel ismerkedtünk meg. A Csárdáskirálynő utolsó előadásán a párt és a kormány több vezetője is megjelent és igen melegen tapsolt nekünk.. Nagy érzés az, amikor egy színész, egy együttes megállja helyét! Mindezt sok munka, sok tanulás, sok izgalom előzte meg. De megérte.-—Szeretnék sokat mesélni még arról, amit a Szovjetunióban láttam. De vállalkozzam-e arra, hogy “fölfedezzem” Moszkvát és Leningrá- dot? Beszéljek-e arról, hogy az utcák legszebb díszei a gyermekek ? P a s z tellszinü bundáikban, piros arcukkal és feltűnő á p o 11 s águkkal, mind-mind azt mutatják, mennyi szeretet és mennyi gondos törődés veszi őket körül. Láttam egy előregyártóit alkatrészekből épülő óri- á s i gyermekjátékáruházat. Fantasztikus méretű lesz! A játékboltokban a felnőtt is elámul, annyi a látnivaló. Viagy beszéljek arról, hogy egyik nap reggel fél tíztől délután fél háromig jártuk a Kremlt, s körülbelül húsz kilométert barangoltunk be és sok száz lépcsőt másztunk meg ezalatt. Mekkora élmény volt, mekkora művészi és történelmi tanulság! Gách Marianne Ötszázhatvannégy lakást építenek és adnak át az idén Sztálinvárosban. Befejezik az anya- és csecsemőotthon építkezését és megkezdik egy harminckét tantermes iskola, a végleges kórház, valamint a fürdő és uszoda építési munkáit. Négymillió forintot fordítanak az idén Kazincbarcika város fejlesztésére. A múlt évben az egész világon 35 és fél millió font fekete borsot használtak el. • A Saar vidék (Németország) széntartalmát 5 billió tonnára becsülik. BÁN RÓZA Lapzártakor kaptuk a megrendítő hirt Detroitból, hogy a detroiti haladószelemü magyar munkásság egyik legnépszerűbb tagja, az ottani női mozgalom fáradhatatlan építője, a munkássajtó hü tsója és támogatója, Bán Sándor, lapunk régi építőjének szeretett felesége, hosz- szas betegség után február 25-ikén elhunyt. Temetése, mint értesültünk, február 28- ikán ment végbe. Részletes jelentést lapunk legközelebbi számában hozunk. Kisegítő - magányos esnlber lehet nyugdíjas is, aki képes naponta pár órát dolgozni. Jó otthon és fizetés. Vidékiek is jelentkezhetnek, adják meg címüket, telefonj bkat. Parió Imre, 2420 Bronx Park East, Bronx, N. Y. Telefon: OL 2—7089 CS'lsttf. Rétesház és cukrászda iiiiniiiiiiitiiiimiiiiHiimiiiiimiiiiiiiimmiiiiiiimliiiiiiiimii 1737 Third Ave., New York, N. Y. (a 81. St. sarkán) Telefon: BU 8-0660 és BU 8-0670 • GESZTENYE PÍRÉ, MIGNONOK, TORTÁK • Este 8.30-ig nyitva van
