Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-12 / 2. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 12, 1956 Az események nyomában Az elnöki üzenet Eisenhower elnök múlt héten negyedik üzenetét küldte a kongresszusnak. Különösen választási évben a nemzet állapotáról szóló üzenet az ország belpolitikájának állapotáról szóló üzenetet is magábafoglal, de egyszersmind a világhelyzetről is képet nyújt. Ami a világügyeket illeti, , az elnöki üzenet arra szólította fel az országot, hogy viselje tovább is a nehéz terheket. Ebből az derül ki, hogy a gazdasági és diplomáciai nyájaskodások mögött ott sötétlik a militarista elemek árnyéka. A belügyekre vonatkozó szakaszokban itt-ott a New Deal nyomait lehet felfedezni, súlyos-' bitva azzal a ténynyel, hogy az adó- csökkentésekre vonatkozó ígéretek nem találhatók bennük. Az országos politika tekintetében úgy fest az üzenet, mint egy kortesdokumentum, — de kinek a számára? Az elnök még mindig lábadozó beteg, aki az üzenet felolvasásakor Key Westen üdült. Hogy fel fog-e újra lépni elnökjelöltnek vagy sem, azt még mindig titokban tartja. Külpolitikáról szólva, Eisenhower megemlékezett a kormányvezetők júliusi konferenciájáról, amely azzal az ígérettel kecsegtette a világot, hogy mérsékelni fogják az összeütközésre és háborúra késztető feszültségeket, az októberi, külügyminiszteri konferencia után azonban újra jelentkeztek ezek a feszültségek, amelyekért Eisenhower a szovjetet igyekezett okolni. Az elnök olymódon akarja kiküszöbölni az uj veszélyeket, hogy az északatlanti szövetséget erősítsék meg, szállítsanak modern fegyvereket a hadi szövetségnek, a Közép-Keletnek és Dél-Ázsiának pedig, mint kevésbé fejlett körzeteknek, nyújtsanak gazdasági segítséget, hogy elejét vehessék a “kommunizmus” terjeszkedésének. Az elnök tehát ilyesminek nézi az elnyomott, gyarmati és félgyarmati országok szabadságharcát. Hazai ügyek dolgában különösen a földművelés kérdése foglalkoztatta az elnököt és úgy ja- valta elkerülni a mezőgazdasági válság további elmélyülését, hogy valami “talaj-bank” létesítésével, kárpótlás nyújtása mellett, csökkentsék a bevetett területeket. A polgárjogi kérdések megoldására kétpárti bizottság létesítését ajánlja, amely megvizsgálná azoknak a vádaknak a “lényegét”, hogy a déli országrészekben megtagadják a szavazójogot a négerektől és “igazolatlan” gazdasági nyomásnak vetik alá őket. Ez bizony elég enyhe megfogalmazása a tényleges helyzetnek. S végül a bevándorlás kérdésében Eisenhower minden eddigi megközelítésénél határozottabb javaslatot tett a McCarran-Walter-tör- vény módosítására. Az elnöki üzenet a republikánusok számára azt jelenti, hogy liberális magatartással álljanak a választók elé az őszi választásoknál, akár ő lesz az elnökjelölt, akár más. A demokratáknak pedig azt jelenti az üzenet, hogy ellenzéki álláspontra kell helyezkedniük, de nem túlságosan, hanem mérsékelten, vagyis hogy csak úgy nézzen ki a dolog, mintha ők valami mást akarnának, de azért ne térjenek el a vonaltól, s még győzelmük esetén se zökkenjenek ki a régi kerékvágásból. A pápa helyesli a fájdalomnélküli szülést XII. Piusz pápa megengedte a katolikus anyáknak, hogy fájdalomnélküli szülés érdekében modern élettani módszereket használjanak. Az egyházfő a szülésre vonatkozó eddigi egyházi meghatározás helyett helyesli az úgynevezett pszi- ko-profilaktikus ( a fájdalmak elejét vevő lelki) módszert, amely előkészíti az anyákat a szülésre. Ezt a módszert a szovjet tudós, Pavlov Iván követői dolgozták ki. DULLES NEM EGYEZKEDIK Dulles külügyminiszter 45 perces kihallgatáson fogadta az európai “csatlósállamok” száműzött vezetőit és kijelentette előttük, hogy az Egyesült Államok “nem fog kötni semmilyen egyezményt a Szovjetunióval” abbeli fogadalmával kapcsolatban, hogy a kommunista csatlós népek felszabadításáért dolgozik . A konferencián a “békés felszabadítás” kérdéseiről tárgyaltak. A “száműzött” vezérek a Dul- lesel folytatott beszélgetésük után kijelentették, hogy meg vannak elégedve a találka eredményeivel^ Dulles nyilatkozata a legújabb fejlemény abban a sorozatban, melynek keretében Eisenhower elnök és Dulles kijelentéseket tesznek a népi demokráciák népeinek “békés felszabadításáról.” Eisenhower elnök a Szabad Európa rádión Karácsony alkalmával ilyjellegü üzenetet küldött a népi demokráciák lakosságához. Szovjet tiltakozásra a Fehér Ház azzal vála- sztlt, hogy a “békés felszabadítás” az amerikai külpolitika egyik főcélja. Washingtoni jelentések szerint a “hideg háborús propaganda” stratégái meg vannak elégedve a szovjet kritikával. Azaz meg vannak elégedve, hogy a világ két vezető hatalma a genfi szellem további valóraváltása helyett vitában van elfoglalva. A “Nation” c. liberális hetilap Eisenhower üzenetével és a szovjet válasszal kapcsolatban a következő megjegyzést teszi: “Fel szeretnénk hívni úgy a Kelet, mint a Nyugat államférfiainak figyelmét arra, hogy ha szép szavak nem is elegendők a genfi szellem fenntartására, haragos szavak kétségki- . vül meg tudtják azt ölni. Reméljük, hogy 1956- ban a diplomácia tettekben is megnyilvánuljon, nemcsak szavakban.” Amihez mi csak annyit füzünk, hogy sajnos Dullesnél még szavakban sem nyilvánul meg. Loísís Weinsfockot felmentette a fellebbezési bíróság A szövetségi fellebbezési bíróság felmentette Louis Weinstockot az alsóbbfoku bíróság Ítélete alól. Tavaly az esküdtbiróság azon az alapon ítélte el Weinstockot, hogy “hazudott” a felforgató tevékenységeket ellenőrző hivatal előtt, amikor eskü alatt tett Írásbeli nyilatkozatában azt mondta, hogy az “egyesült május elsejei bizottság” már 1948 májusa óta nem létezik, hanem 1949 és 1953 közt egy “május elsejei egyesült munkás- és népbizottság” nevű szervezet i*endezte a munkások évi ünnepnapját. Az igazságügyminiszter azt állította, hogy a név mellékes, ámde a fellebbezési bíróság most kimondta, hogy ez lényeges pontja a pernek s ezen az alapon Weinstockot felmentette az 1-5 évre terjedő büntetés alól. Weinstock mindazonáltal nem jöhet ki a fogságból, mert egy másik Ítélet folytán a Smith-törvény állítólagos megszegéséért háromévi börtönre büntették. Ha a bíróság ingadozik is, mi meg voltunk, vagyunk is győződve, hogy Weinstoek ártatlan s csak a politikai hisztéria vetette börtönbe, ez pedig manapság mindenkivel megeshet. Tito támadja a bagdadi szerződést Tito, Jugoszlávia elnöke, visszatérve tíznapos egyiptomi látogatásáról, elítélően nyilatkozott Belgrádban a szovjetellenes bagdadi katonai szövetségről. Kairóban Tito és Nasszer, Egyiptom miniszterelnöke, közös nyilatkozatot bocsátottak ki, amelyben támogatják az együttélés elveit, úgy, amint azokat a bandungi ázsiai-afrikai konferencián leszegezték. NÉMETEK EGYENRUHÁBAN Múlt hét hétfőén harmincnyolc német tiszt és altiszt érkezett az Egyesült Államokba, mint a kormány vendégei. Ezek az uj nyugatnémet hadsereg tagjai, akik hat hónapig fogják a levegőt rontani fogadott hazánkban, hogy az amerikai hadsereg katonai iskoláiban még jobban, kiképezzék őket. A végén aztán nehogy ők tanítsanak! “Mélyreható fordulat “Ázsiában” “A nyugati világnak elállt a lélegzete attól a látványtól, ami egy hónapon át a szeme elé tárult JJulganvin és Kruscsov diadalutja során”— írja a Die Tat cimii svájci polgári lap a szovjet államférfiak ázsiai útjáról és megjegyzi, hogy azok a mérges kirohanások, amelyekkel a Nyugat egyes politikusai és lapjai kisérték N. A. Bulganyin és N. Sz. Kruscsov ázsiai útját, édes keveset változtatnak azon a tényen, hogy a szovjet vezetők látogatása Indiában, Burmában és é) f g ív nisztánban “óriási siker volt s ennek következtében történelmi jelentőségű esemény.” A Die Tat cikkirója szerint ennek a történelmi eseménynek az a lényege, hogy a szovjet vezetők megjelenésének puszta ténye olyan tömegeket mozgatott meg, amihez hasonlót még soha senki sem látott. A svájci lap véleménye egyáltalában nem önmagában álló vélemény, az utóbbi napokban számos tekintélyes nyugati lap ir ilyen értelemben a szovjet vezetők ázsiai útjáról. Annyi bizonyos:* az ázsiai népek érzelmei ez alkalommal olyan erővel törtek fel, hogy a Nyugat — akár tetszik akár nem — kénytelen tudomásul venni, hogy Ázsiában mélyreható fordulat következett be s ennek hatása alapvetően megváltoztatja a világ- helyzetet. A szovjet vezetők látogatásai alkalmával sem hiányoztak az ázsiai népek gazdag múltjának változatos és szinpompás külsőségei, de ezúttal első Ízben lépett előtérbe a festői külsőségek mögül a modern Ázsia. Az a helyzet, amelyben a nyugati világ most megpillanthatta a modern Ázsiát, s azok az eszmék, amelyek mellett a szovjet vezetők látogatása alkalmával óriási ázsiai néptömegek spontán lelkesedéssel hitvallást tettek, minden bizonnyal csüggesztően hat azokra a nyugati politikusokra és üzletemberekre, akik képtelenek megválni a gyarmati uralom fenntartásának rögeszméjétől, s azt képzelik — mint például Dulles külügyminiszterünk —, hogy pusztán jó vagy rossz propaganda kérdése, mennyire sikerül továbra is érvényben tartani a fehér faj “felsőbbrendűségének” egész bukott uralmi filozófiáját s a vele szorosan összefüggő kizsákmányolási módszereket. Csakhogy, persze, azok a józanabb nyugati politikusok és közírók is alapvetően félreismerik a helyzetet, akik elimerik a szovjet diplomácia sikereit és ezzel kapcsolatban szemrehányásokkal halmozzák el az angol és az amerikai külügyek vezetőit, amiért “sorozatos hibákat követtek el Ázsiában”,, “képtelenek szabadulni az elavult gyarmati módszerektől és előítéletektől”, hiányzik belőlük — mint például az angol liberális sajtó Írja — a szovjet vezetők “közvetlensége s< mozgékony sága’ ’. E józannak látszó bíráló hang, ami az utóbbi napokban úgyszólván az egész nyugati sajtóban felváltotta a korábbi fennhéjázó, gunyoros, vagy nyíltan durva hangot a szovjet államférfiak ázsiai utjának értékelésében, mindenesetre arra vall, hogy az imperialista rendszer a legérzékenyebb pontján érzi magát megsebezve. A lényeg tudniillik az, hogy a nyugatiak politikája Ázsiában nem azért került válságos helyzetbe, mert a gyarmatosítás régi módszerei elavultak s helyettük uj, modernebb módszerekre és hatásosabb propagandajelszavakra lenne szükség, hanem azért, mert Ázsia népei a gyarmatosítást régi és uj formáiban egyaránt elutasítják. A nyugatiak viszont képtelenek másfajta politikával közeledni Ázsia országaihoz, mint a gyarmati jellegű politikával. Ez a nyugati országok politikai, gazdasági és társadalmi rendszerének szükségszerig velejárója. Amig az Egyesült Államokat, Angolországot és Franciaországot az “öntudatos miliomosok” és gyarmatosító ügynökeik vezetik, addig természetesen ezeknek az országoknak ázsiai és afrikai politikája nem is lehet más, mint gyarmati politika. Ezt pedig nagyon jól tudják Ázsiát ős- Afrika mérhetetlen országainak néperis, akármilyen uj kormákba és jelszavakba öltöztessék az imperialista hatalmak pajtikáját-,. _2_
