Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1956-03-08 / 10. szám

March 1, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 Külpolitikai Szemle A kasztrendszer ( fajmegkülönböztetés) Indiában és nálunk Alapjában véve a kasztrendszer Amerikában és Indiában egyazon teórián alapszik: a “vér” teó­riáján. A brahmin és más kasztbeli között nincs szükségképen különbség a bőr színében. Hason­lóképen nem mindig mutatja a szin a különbsé­get néger és úgynevezett fehér ember között; lehet némely néger világosabb mint a fehér em­ber, de egy csepp néger “vér” az ereiben — és már nem számit fehér embernek. Tehát mindkét országban a kaszt leszármazásra van alapítva. A vérségi különbség állítólag- értelembeli fö­lényt jelent a fehér emberben. A tények meg­hazudtolják ezt a teóriát. Ha egyenlő eshetősé­gük nyílik iskolázásra, kultúrára, gazdaságilag és felekezetileg, a néger és a hindu pária egyen­lőnek bizonyul a fehér emberrel, illetve a brah- minnal. Iskolai vizsgaeredmények bizonyítják ezt mindkettő esetében. Nincs alsóbbrendű faj, mintahogy nincs abszolút felsőbbrendü faj sem: gazdaságilag, kulturálisan csak fejlett vagy el­maradt népek vannak. Az északi államok néger- jei magasabb intelligenciára mutatnak, mint a déli szegény fehérek. Minden tényezőt figyelembe véve, arra a kö­vetkeztetésre jutottunk, hogy a nindu kasztrend­szer gyorsabban tűnik el mint az amerikai. Pe­dig a hindu kasztrendszer vallási alapon áll, mig az amerikai — legalább részben — ellentétben van az uralkodó vallás tanaival. A felső kaszthoz tartozó hindu aggályainak nagyobb számbeli alapja van mint fehéreinknek, mert országukban a páriák a “felsőbbrendüek” (brahminok) egy negyedét alkotják, mig nálunk a négerek ará­nya annyi mint egy a tízhez. Dacára ennek, a kasztrendszer Indiában ugyátszik gyorsabb ütem­ben tűnik el. 1. Elkülönítés (szegregáció) villamo-son, au­tóbuszon, vasúti várótermekben stb. Indiában már a múlté, de Amerikának még tekintélyes részében fennáll. 2. Madras-ban — a kasztrendszer legerősebb fészkében — a “Removal of Civil Disabilities Act of 1938” (Polgárjogi megkülönböztetések meg­szüntetése) megnyitotta a nyilvános vendéglők, hotelek, borbélyüzletek, szórakozóhelyek, moso­dák, temetők vagy krematóriumok kapuit a pá­riák előtt. Ennek a rendelkezésnek megszegése szigorú büntetést von maga után: első esetben 50 rúpia a büntetés, ismételt megszegés egész 1,000 rúpiáig terjedhető és vagy 6 havi börtön­nel lesz sújtva. Amerikában nincs pénz vagy börtönbüntetés megszabva a négerek alkotmá­nyos jogainak megsértése esetén. Nincs erre vo­natkozó törvényünk, és a kilátás hasonló tör­vénykezésre igen távolinak látszik. 3. Észak-Indiában már évek óta mindenki számára hozzáférhetőek az étkezőhelyek. Madura®1 az utolsó hely, ahol megnyitották ezeknek kapu­it a páriák előtt. Felületes becslés szerint, Ame­rikában négy vendéglő közül háromban nem szol­gálnak ki négert. 4. Madras — a legreakciósabb tartomány — miniszterelnökének két tárcája van, az egyik a páriák felemelésének minisztériuma. Ez olyan, mintha a déli államok kormányzóinak két külön feladata lenne, és egyik ezek közül a négerek fel- emelkedését mozdítaná elő. 5. A páriák ki voltak tiltva a templomokból, mintahogy nálunk a négerek általában nem lá­togathatják a fehérek templomait, sem délen, sem északon. Manapság az indiai újságok naponta közük az újabb és újabb templomok listáját, ahol a Brahman ünnepélyesen, zeneszóval vezette be a páriákat. Ennek felelne meg, ha a déli államok­ban a methodista vagy baptista papok feltárnák templomaikat a néger hívek előtt és a kapuban üdvözölve őket ünnepélyesen vezetnék őket be. 6. India központi minisztériumának két pá­ria tagja van. Ha analógiát keresnénk erre, ez olyan, mintha az amerikai elnök kabinetjének két néger vezető tagja lenne. A Madras-i Törvényke­ző Tanácsban a ház elnöke egy pária, és alelnöke nő. Hasonló lenne ha a kongresszus (House of Representatives) elnöke néger lenne, női elnök­kel. 7. Mahatma Ghandi több pária gyermeket fogadott örökbe. Hány magas állású fehér ameri­Anglia fokozódó gazdasági nehézségei Nem kétséges, hogy Nagy-Britannia baljós gazdasági előjelek közepette lépte át az uj esz­tendő küszöbét. Nincs ember és politikus, akit kevésbé irigyelnének, mint Harold Macmillant, aki “felsőbb utasításra” kénytelen volt a szivé­hez nőtt külügyminiszteri széket felcserélni Ang­lia legnépszerütlenebb posztjával, a pénzügymi­niszterséggel. Joggal állapította meg a New Statesman and Nation “A Butler-féle csoda vé­ge” cimü terjedelmes cikkében, hogy Butler kellemetlen örökséget hagyott utódjára. Ab­ban a pillanatban távozott a pénzügyminiszté­rium éléről, amikor “részvényeinek” árfolyama hirtelen zuhanni kezdett arról a magas szintről, amelyen a múlt év elején állott, amikor a konzer­vatívoknak azért sikerült megnyerniök a válasz­tókat, mert a “konzervatív gazdasági politika” elve hatékonynak látszott. Azóta már az őszi kü­lön költségvetés tanúsítja, hogy nem volt az — azaz, hogy hatása némileg más, mint azt az an­gol választók 1955 májusában elképzelték... Háromnegyed évvel ezelőtt még Eden és But­ler azzal kecsegtette az angol népet, hogy ne­gyedszázad alatt megkétszereződik életszínvona­la és a Konzervatív Párt különböző átmeneti, mesterséges pénzügyi intézkedéssel a prosperi­tás látszatát igyekezett kelteni. A butleri bűvész­mutatványoktól pillanatnyilag megszédült vá­lasztók ismét uralomra segítették a konzervatí­vokat. Tény az, hogy Butler rövid életűnek bi­zonyult “csodája” inkább a jószerencse, mint a tervszerű politika következménye volt. Több té­nyező játszott közre abban, hogy a kincstári kan­cellár igazi “szaktekintéllyé” válhatott. A világ­piaci árak kezdtek Anglia előnyére alakulni, a fegyverkezési programot átmenetileg csökken­tették és ez termelő-kapacitást szabadított fel az export számára, a gyáripari termelés kezdett növekedni, 1953 és 1954 folyamán állandóan ja­vult a külkereskedelmi mérleg. Anglia 1954-ben mintegy négyszázmillió fontot takarított meg az import terén és ez lehetővé tette a konzervatív kormánynak a jegyrendszer eltörlését, a gazda­sági tevékenység közvetlen ellenőrzésének nagy­mérvű megszüntetését és a termelés kiszélesíté­sének megengedését. A jövedelmek eloszlása azonban már ebben az időszakban is egyre egyen­lőtlenebbé vált. A munkásosztály létfenntartási költségei, éppen az élelmiszer árak állandó növe­kedése miatt, mindinkább emelkedtek. Ugyanak­kor a Jómódúak, a, butleri különleges adóelenge­dések következtében, tovább gazdagodtak. A választásokat követő hetekben villámgyorsan beborult az égbolt az angol gazdasági élet felett. Kitűnt, hogy alapvető hibák csúsztak a konzer­vatív gazdaságpolitikusok és mindenekelőtt But­ié • pénzügyminiszter számításaiba. Anglia kül­kereskedelmi mérlege rohamosan vált kedvezőt­lenebbé. A választások alatt tett Ígéretekből sem­mi sem lett, sőt a kormány rendkívüli pénzügyi intézkedései is visszafelé sültek el. Ennek követ­kezményeként a kormány kénytelen volt beter­jeszteni hírhedt őszi pótköltségvetését, amelynek vezérlő elve ez volt: “Fizessenek a szegények!” Butler pályafutása tehát meglehetősen szé­gyenletesen ért véget a pénzügyminisztériumban, de ennek ellenére felfelé bukott. Most hallgató­lagosan a gazdasági csucsminiszter szerepében kellene helyrehoznia, amit pénzügyminiszterként elrontott. A jelek azonban szinte egyöntetűen ar­ra mutatnak, hogy a kormány a jelenlegi politi­kai vonalvezetés fenntartása mellett aligha jut­hat ki a mind súlyosabbá váló gazdasági helyzet­ből. Az inflációs jelenségeknek ugyanis egyálta­lán nem tudta elejét venni. Az árak szüntelenül emelkednek, a széles néprétegek számára mind elviselhetetlenebbé lesz a puszta létfenntartás. A toryk választási csalása óta az árak — az 1947­kai polgár (Roosevelt vagy Eisehower?) adop­tált néger gyermekeket? Még számos jelenség van Indiában, melyre nem találunk analógiát Amerikában. Nem akarjuk azt állítani, hogy a kasztkorlátok Indiában már tel­jesen leomlottak, a rendszer hátvédei még erő­sen küzdenek, sok helyütt még erős ellenállási szigeteket találunk. Ezek végsőkig fognak har­colni. De a zöme már behódolt, a többi csak utócsatározás. es indexet száznak alapul véve —, 147 pontról 154 pontra emelkedtek, amelyhez hasonló növe­kedés csak 1951 első öt hónapjában volt tapasz­talható, amikor a fegyverkezési verseny miatt az egész kapitalista világpiacon ugrásszerűen felszöktek az árak. Mig azonban tavaly május óta 7 ponttal magasabbak az árak, addig ugyan­ez alatt az időszak alatt a munkabérek mindössze egyetlen egy ponttal emelkedtek. Érthető, ha ilyen körülmények között a dolgo­zó tömegek mind határozottabban követelik a bé­rek rendezését. A munkások nyomására a szak- szervezetek jobboldali, opportunista vezetősége is egyre nehezebben térhet ki a bérharc határozot­tabb politikájának folytatása elől. Jelenleg több, mint hétmillió angol dolgozó követeli fizetésének haladéktalan felemelését. Az országban nőttön- nő az elkeseredés és az egyszerű emberek elszánt­sága, hogy érvényt szereznek jogos igényeiknek. A háziasszonyok naponként kétségbeesett és mind reménytelenebb küzdelmet folytatnak a to­vatűnő fontsterlinggel, amelynek értéke szinte egyik napról a másikra “olvad” kezeik között. A dolgozók szüntelen elszegényedésének idején is emelkedik azonban a kapitalisták jövedelme. A múlt év 11 hónapja során 188 millió fontster­linggel nagyobb osztlékokat vágtak zsebre az ipari részvénytársaságoknál, mint 1954-ben. 460 angol gépipari társaság például 1954-ben 28,800- 000 fontot fizetett ki a részvényeseknek, tavaly pedig 25 százalékkal többet: 33,500,000 fontot. Jellemző, hogy az üzleti körök milyen megol­dást ajánlanak a kormánynak a munkásság igé­nyeinek letörésére. A monopolkapitalisták szó­csöve, a Banker legutóbbi számában azt követeli, hogy a kormány teremtsen “mesterséges munka- nélküliséget”, hogy ezzel elejét vegye a bérharc megerősödésének. A vezető tőkéskörök vélemé­nye szerint ilyen intézkedés: 700,000 munkanél­küli esetén megváltozik, a gazdasági éghajlat és “a bérköveteléseket nem valószinü, hogy tovább szorgalmazzák, vagy ha mégis ragaszkodnának hozzájuk: valószínűleg nem sok sikerre vezet­nek”. Az angol szervezett munkások nevében Frank Cousins, a hatalmas szállítási szakszerve­zet ügyvezető főtitkára válaszolt a kapitalisták újabb példátlan kihívására, amikor ismételten, félreérthetetlenül leszögezte: a béreknek az árakhoz hasonlóan kell emelkedniük. Az angol gazdasági helyzetért elsősorban fele­lős Eden—Butler—Macmillan trióra tehát nehéz napok várnak, hiszen bebizonyosodott, hogy sem­milyen “csoda”, vagy újabb “varázs-trükk” sem segíthet a bajokon. Csak a nép jogos követelé­seit figyelembe vevő és az ország legelemibb gaz­dasági érdekeit szem előtt tartó politikával húz­hatják ki az angol gazdasági élet szekerét a je­lenlegi, mély kátyúból. l!lil!llllllltl!l!lllllllll!l!IH A lipcsei vásár sikere A vasárnap megnyílt lipcsei vásár egyik leg­nagyobb meglepetése a nyugatnémetországi és más nyugati országok nagy iparvállalatainak példátlan tömegű részvétele. Magából Nyugat- Németországból 1,589 nagyvállalat képviseltette magát a vásáron, az egész nyugatnémet nagyi­par, köztük Krupp, amely a második világháború óta most vett részt a vásáron először, továbbá Klöckner, a Ruhr Stahl, Hösch, Phönix Rhein- rohr, Ferrostahl, a Bochumer Verein, a Demag, a Daimler-Benz és mások. Ezek gyártják a né­met vasat és acélt, a gépeket, a Diesel-motorokat» áramfejlesztőket, szivattyúkat és hasonló cikke­ket. Mindennek az a jelentősége, hogy a Kelet- és Nyugat-Németország közti kereskedelem so­rompói lehullottak vagy lehullóban vannak. AZON 16 és 20 év közti ifjak 30%-a, akik nem járnak iskolába és dolgozni szeretnének, képte­lenek munkát kapni. Azonkívül, hogy emelik a munkanélküliek számát, az ifjú bűnözők nagy Számának okát kutató bizottság úgy találja, hogy azt a számot sokkal alacsonyabbra szorít­hatnák, ha a dolgozni akaró fiatalság munkát kaphatna. A SZAROK BESZÉLHEkI írja: Eörsi Béla L - -=dF

Next

/
Thumbnails
Contents