Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-03-08 / 10. szám
March 1, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 Külpolitikai Szemle A kasztrendszer ( fajmegkülönböztetés) Indiában és nálunk Alapjában véve a kasztrendszer Amerikában és Indiában egyazon teórián alapszik: a “vér” teóriáján. A brahmin és más kasztbeli között nincs szükségképen különbség a bőr színében. Hasonlóképen nem mindig mutatja a szin a különbséget néger és úgynevezett fehér ember között; lehet némely néger világosabb mint a fehér ember, de egy csepp néger “vér” az ereiben — és már nem számit fehér embernek. Tehát mindkét országban a kaszt leszármazásra van alapítva. A vérségi különbség állítólag- értelembeli fölényt jelent a fehér emberben. A tények meghazudtolják ezt a teóriát. Ha egyenlő eshetőségük nyílik iskolázásra, kultúrára, gazdaságilag és felekezetileg, a néger és a hindu pária egyenlőnek bizonyul a fehér emberrel, illetve a brah- minnal. Iskolai vizsgaeredmények bizonyítják ezt mindkettő esetében. Nincs alsóbbrendű faj, mintahogy nincs abszolút felsőbbrendü faj sem: gazdaságilag, kulturálisan csak fejlett vagy elmaradt népek vannak. Az északi államok néger- jei magasabb intelligenciára mutatnak, mint a déli szegény fehérek. Minden tényezőt figyelembe véve, arra a következtetésre jutottunk, hogy a nindu kasztrendszer gyorsabban tűnik el mint az amerikai. Pedig a hindu kasztrendszer vallási alapon áll, mig az amerikai — legalább részben — ellentétben van az uralkodó vallás tanaival. A felső kaszthoz tartozó hindu aggályainak nagyobb számbeli alapja van mint fehéreinknek, mert országukban a páriák a “felsőbbrendüek” (brahminok) egy negyedét alkotják, mig nálunk a négerek aránya annyi mint egy a tízhez. Dacára ennek, a kasztrendszer Indiában ugyátszik gyorsabb ütemben tűnik el. 1. Elkülönítés (szegregáció) villamo-son, autóbuszon, vasúti várótermekben stb. Indiában már a múlté, de Amerikának még tekintélyes részében fennáll. 2. Madras-ban — a kasztrendszer legerősebb fészkében — a “Removal of Civil Disabilities Act of 1938” (Polgárjogi megkülönböztetések megszüntetése) megnyitotta a nyilvános vendéglők, hotelek, borbélyüzletek, szórakozóhelyek, mosodák, temetők vagy krematóriumok kapuit a páriák előtt. Ennek a rendelkezésnek megszegése szigorú büntetést von maga után: első esetben 50 rúpia a büntetés, ismételt megszegés egész 1,000 rúpiáig terjedhető és vagy 6 havi börtönnel lesz sújtva. Amerikában nincs pénz vagy börtönbüntetés megszabva a négerek alkotmányos jogainak megsértése esetén. Nincs erre vonatkozó törvényünk, és a kilátás hasonló törvénykezésre igen távolinak látszik. 3. Észak-Indiában már évek óta mindenki számára hozzáférhetőek az étkezőhelyek. Madura®1 az utolsó hely, ahol megnyitották ezeknek kapuit a páriák előtt. Felületes becslés szerint, Amerikában négy vendéglő közül háromban nem szolgálnak ki négert. 4. Madras — a legreakciósabb tartomány — miniszterelnökének két tárcája van, az egyik a páriák felemelésének minisztériuma. Ez olyan, mintha a déli államok kormányzóinak két külön feladata lenne, és egyik ezek közül a négerek fel- emelkedését mozdítaná elő. 5. A páriák ki voltak tiltva a templomokból, mintahogy nálunk a négerek általában nem látogathatják a fehérek templomait, sem délen, sem északon. Manapság az indiai újságok naponta közük az újabb és újabb templomok listáját, ahol a Brahman ünnepélyesen, zeneszóval vezette be a páriákat. Ennek felelne meg, ha a déli államokban a methodista vagy baptista papok feltárnák templomaikat a néger hívek előtt és a kapuban üdvözölve őket ünnepélyesen vezetnék őket be. 6. India központi minisztériumának két pária tagja van. Ha analógiát keresnénk erre, ez olyan, mintha az amerikai elnök kabinetjének két néger vezető tagja lenne. A Madras-i Törvénykező Tanácsban a ház elnöke egy pária, és alelnöke nő. Hasonló lenne ha a kongresszus (House of Representatives) elnöke néger lenne, női elnökkel. 7. Mahatma Ghandi több pária gyermeket fogadott örökbe. Hány magas állású fehér ameriAnglia fokozódó gazdasági nehézségei Nem kétséges, hogy Nagy-Britannia baljós gazdasági előjelek közepette lépte át az uj esztendő küszöbét. Nincs ember és politikus, akit kevésbé irigyelnének, mint Harold Macmillant, aki “felsőbb utasításra” kénytelen volt a szivéhez nőtt külügyminiszteri széket felcserélni Anglia legnépszerütlenebb posztjával, a pénzügyminiszterséggel. Joggal állapította meg a New Statesman and Nation “A Butler-féle csoda vége” cimü terjedelmes cikkében, hogy Butler kellemetlen örökséget hagyott utódjára. Abban a pillanatban távozott a pénzügyminisztérium éléről, amikor “részvényeinek” árfolyama hirtelen zuhanni kezdett arról a magas szintről, amelyen a múlt év elején állott, amikor a konzervatívoknak azért sikerült megnyerniök a választókat, mert a “konzervatív gazdasági politika” elve hatékonynak látszott. Azóta már az őszi külön költségvetés tanúsítja, hogy nem volt az — azaz, hogy hatása némileg más, mint azt az angol választók 1955 májusában elképzelték... Háromnegyed évvel ezelőtt még Eden és Butler azzal kecsegtette az angol népet, hogy negyedszázad alatt megkétszereződik életszínvonala és a Konzervatív Párt különböző átmeneti, mesterséges pénzügyi intézkedéssel a prosperitás látszatát igyekezett kelteni. A butleri bűvészmutatványoktól pillanatnyilag megszédült választók ismét uralomra segítették a konzervatívokat. Tény az, hogy Butler rövid életűnek bizonyult “csodája” inkább a jószerencse, mint a tervszerű politika következménye volt. Több tényező játszott közre abban, hogy a kincstári kancellár igazi “szaktekintéllyé” válhatott. A világpiaci árak kezdtek Anglia előnyére alakulni, a fegyverkezési programot átmenetileg csökkentették és ez termelő-kapacitást szabadított fel az export számára, a gyáripari termelés kezdett növekedni, 1953 és 1954 folyamán állandóan javult a külkereskedelmi mérleg. Anglia 1954-ben mintegy négyszázmillió fontot takarított meg az import terén és ez lehetővé tette a konzervatív kormánynak a jegyrendszer eltörlését, a gazdasági tevékenység közvetlen ellenőrzésének nagymérvű megszüntetését és a termelés kiszélesítésének megengedését. A jövedelmek eloszlása azonban már ebben az időszakban is egyre egyenlőtlenebbé vált. A munkásosztály létfenntartási költségei, éppen az élelmiszer árak állandó növekedése miatt, mindinkább emelkedtek. Ugyanakkor a Jómódúak, a, butleri különleges adóelengedések következtében, tovább gazdagodtak. A választásokat követő hetekben villámgyorsan beborult az égbolt az angol gazdasági élet felett. Kitűnt, hogy alapvető hibák csúsztak a konzervatív gazdaságpolitikusok és mindenekelőtt Butié • pénzügyminiszter számításaiba. Anglia külkereskedelmi mérlege rohamosan vált kedvezőtlenebbé. A választások alatt tett Ígéretekből semmi sem lett, sőt a kormány rendkívüli pénzügyi intézkedései is visszafelé sültek el. Ennek következményeként a kormány kénytelen volt beterjeszteni hírhedt őszi pótköltségvetését, amelynek vezérlő elve ez volt: “Fizessenek a szegények!” Butler pályafutása tehát meglehetősen szégyenletesen ért véget a pénzügyminisztériumban, de ennek ellenére felfelé bukott. Most hallgatólagosan a gazdasági csucsminiszter szerepében kellene helyrehoznia, amit pénzügyminiszterként elrontott. A jelek azonban szinte egyöntetűen arra mutatnak, hogy a kormány a jelenlegi politikai vonalvezetés fenntartása mellett aligha juthat ki a mind súlyosabbá váló gazdasági helyzetből. Az inflációs jelenségeknek ugyanis egyáltalán nem tudta elejét venni. Az árak szüntelenül emelkednek, a széles néprétegek számára mind elviselhetetlenebbé lesz a puszta létfenntartás. A toryk választási csalása óta az árak — az 1947kai polgár (Roosevelt vagy Eisehower?) adoptált néger gyermekeket? Még számos jelenség van Indiában, melyre nem találunk analógiát Amerikában. Nem akarjuk azt állítani, hogy a kasztkorlátok Indiában már teljesen leomlottak, a rendszer hátvédei még erősen küzdenek, sok helyütt még erős ellenállási szigeteket találunk. Ezek végsőkig fognak harcolni. De a zöme már behódolt, a többi csak utócsatározás. es indexet száznak alapul véve —, 147 pontról 154 pontra emelkedtek, amelyhez hasonló növekedés csak 1951 első öt hónapjában volt tapasztalható, amikor a fegyverkezési verseny miatt az egész kapitalista világpiacon ugrásszerűen felszöktek az árak. Mig azonban tavaly május óta 7 ponttal magasabbak az árak, addig ugyanez alatt az időszak alatt a munkabérek mindössze egyetlen egy ponttal emelkedtek. Érthető, ha ilyen körülmények között a dolgozó tömegek mind határozottabban követelik a bérek rendezését. A munkások nyomására a szak- szervezetek jobboldali, opportunista vezetősége is egyre nehezebben térhet ki a bérharc határozottabb politikájának folytatása elől. Jelenleg több, mint hétmillió angol dolgozó követeli fizetésének haladéktalan felemelését. Az országban nőttön- nő az elkeseredés és az egyszerű emberek elszántsága, hogy érvényt szereznek jogos igényeiknek. A háziasszonyok naponként kétségbeesett és mind reménytelenebb küzdelmet folytatnak a tovatűnő fontsterlinggel, amelynek értéke szinte egyik napról a másikra “olvad” kezeik között. A dolgozók szüntelen elszegényedésének idején is emelkedik azonban a kapitalisták jövedelme. A múlt év 11 hónapja során 188 millió fontsterlinggel nagyobb osztlékokat vágtak zsebre az ipari részvénytársaságoknál, mint 1954-ben. 460 angol gépipari társaság például 1954-ben 28,800- 000 fontot fizetett ki a részvényeseknek, tavaly pedig 25 százalékkal többet: 33,500,000 fontot. Jellemző, hogy az üzleti körök milyen megoldást ajánlanak a kormánynak a munkásság igényeinek letörésére. A monopolkapitalisták szócsöve, a Banker legutóbbi számában azt követeli, hogy a kormány teremtsen “mesterséges munka- nélküliséget”, hogy ezzel elejét vegye a bérharc megerősödésének. A vezető tőkéskörök véleménye szerint ilyen intézkedés: 700,000 munkanélküli esetén megváltozik, a gazdasági éghajlat és “a bérköveteléseket nem valószinü, hogy tovább szorgalmazzák, vagy ha mégis ragaszkodnának hozzájuk: valószínűleg nem sok sikerre vezetnek”. Az angol szervezett munkások nevében Frank Cousins, a hatalmas szállítási szakszervezet ügyvezető főtitkára válaszolt a kapitalisták újabb példátlan kihívására, amikor ismételten, félreérthetetlenül leszögezte: a béreknek az árakhoz hasonlóan kell emelkedniük. Az angol gazdasági helyzetért elsősorban felelős Eden—Butler—Macmillan trióra tehát nehéz napok várnak, hiszen bebizonyosodott, hogy semmilyen “csoda”, vagy újabb “varázs-trükk” sem segíthet a bajokon. Csak a nép jogos követeléseit figyelembe vevő és az ország legelemibb gazdasági érdekeit szem előtt tartó politikával húzhatják ki az angol gazdasági élet szekerét a jelenlegi, mély kátyúból. l!lil!llllllltl!l!lllllllll!l!IH A lipcsei vásár sikere A vasárnap megnyílt lipcsei vásár egyik legnagyobb meglepetése a nyugatnémetországi és más nyugati országok nagy iparvállalatainak példátlan tömegű részvétele. Magából Nyugat- Németországból 1,589 nagyvállalat képviseltette magát a vásáron, az egész nyugatnémet nagyipar, köztük Krupp, amely a második világháború óta most vett részt a vásáron először, továbbá Klöckner, a Ruhr Stahl, Hösch, Phönix Rhein- rohr, Ferrostahl, a Bochumer Verein, a Demag, a Daimler-Benz és mások. Ezek gyártják a német vasat és acélt, a gépeket, a Diesel-motorokat» áramfejlesztőket, szivattyúkat és hasonló cikkeket. Mindennek az a jelentősége, hogy a Kelet- és Nyugat-Németország közti kereskedelem sorompói lehullottak vagy lehullóban vannak. AZON 16 és 20 év közti ifjak 30%-a, akik nem járnak iskolába és dolgozni szeretnének, képtelenek munkát kapni. Azonkívül, hogy emelik a munkanélküliek számát, az ifjú bűnözők nagy Számának okát kutató bizottság úgy találja, hogy azt a számot sokkal alacsonyabbra szoríthatnák, ha a dolgozni akaró fiatalság munkát kaphatna. A SZAROK BESZÉLHEkI írja: Eörsi Béla L - -=dF
