Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-03-08 / 10. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ March 1, 1956 "Fizess most-repülj később” Irta Bódog András Egyszer, régebben nagy meggondolatlanul azt Írtam egy cikkemben, hogy amihez nem értek, arról nem irok. Hát ez tévedés volt, tudatlanság, nem akadály. Vájjon ki töltené meg azt a rengeteg sok újságpapírt és könyvet, ha mindenki ragaszkodna egy ilyen szamár szabályhoz és csak arról beszélne és azt csinálná, amit tud — elsősorban a papírgyárak háromnegyedrésze csődbe menne, sok nyomda becsukna, újságírók elvesztenék állásukat, nem beszélve politikusokról, akik kimennének a divatból, mert hallgat- niok kellene, mint csuka a fűben, és államférfiak sokan ki sem nyithatnák a szájukat, mert sokszor még akarva se tudnak igazat mondani. Egyszóval a dolog beláthatatlan következményekkel járna, inkább nem töröm meg a jeget, sőt olyasmikről fogok beszélni, amit nem tudok; ne mondja rám senki, hogy nem követem a jót. Például itt van az a bizonyos Life mindenre képes hetilap nagy cikke Dullesről, amely oly sok bonyodalmat és nemtetszést idézett elő. Hogy a cikk hol és mennyiben hazudott igazat, azt tudni vélem, ennélfogva nem beszélek róla. Ellenben nem tudom, hogy miért Íródott meg egyáltalán. Lehetséges volna, hogy valami szokatlan őszinteségi járvány tört volna ki valahol közvéleményünk magas irányitói körében? De más dolog is lehetséges. Tudniillik az, hogy közvéleményünk és politikánk magas irányitói annyira megszédültek saját cikkeiktől, világnézetüktől és sajátmaguktól, hogy jelen politikai életünk a te dicsérsz engem — én dicsérlek téged, mi dicsérjük egymást, sebes körhintáján meggaba- lyodva elfelejtették, hogy más apróság is van a világon, például Amerika népe és a világ népe. Kézenfekvő tehát a következtetés, hogy a Life hosszú cikke első lépést akart tenni Dulles külügyminiszter személyének elnök vagy alelnökjelöltként való népszerűsítése érdekében és nagy szédületükben annyira félreismerték a valódi közhangulatot, hogy magukról ítélve elképzelték, hogy egyi harcias, fenyegetődző és a szakadék szélén egyensulyozgató személyiség képe ellenállhatatlan varázslattal tölti be ma az amerikai nép szivét. A dolog némileg visszafelé sült el, de ne érje vád azért a magas köröket, hogy fogalmuk sem volt azí ország és világ közhangulatáról, mit tudhatnak ők arról. Ezért is írhatnak és beszélhetnek olyan sokat az ország, világ és emberiség nevében. *ir Azt írtam fentebb, hogy lehetséges az is, hogy holmi őszinteségi járvány törhetett ki magasabb politikai körökben. Hát ha ki is tört, bizonyos, hogy nagyon hézagosán és rövid ideig kellett hogy tartson, mert csak két héttel később éppen az ellenkezője történt. A szovjet követ átadta az elnöknek Bulganin levelét, megtudtuk az újságokból, hogy felolvasta, lefordították azon nyomban, hogy nem barátságtalan a levél hangja, de mindazonáltal “propaganda”. Egy ujság- iró megkérdezte, hogy milyen hosszú volt a levél, erre is választ kapott a sajtóirodától és meg is írhatták az újságokban, hogy “nem volt nagyon hosszú.” Ezeket a fontos tényeket különböző fokozatokban megismételgetve napokon keresztül tudtára adták az amerikai közönségnek. Mindazonáltal a telhetetlenség és kíváncsiság emberi dolog, ezért majdnem biztosan állíthatom, hogy a közönséget az is érdekelte volna, hogy mi volt á levélben, erről azonban szó nem esett. Már most akadtak egyesek, akik olyan -sületlenségeket állítottak, hogy a levél tartalmát nem hozták nyilvánosságra, amíg a megválaszolással kész helyzetet nem teremtenek, nehogy a tájékozatlan és ostobái közvélemény megint beledug- jja az orrát dolgokba, melyekhez semmi köze, mert csak saját és gyermekei jövendőjét érinthetik és egyben utaltak arra is, hogy ezzel lehetségessé teszik Eden angol miniszterelnöknek, aki úgyis elég, sok bajban van odahaza, hogy moshassa kezeit mondván: elintézték az egészet nálam nélkül, mielőtt még én odaérkezhettem volna. Az ilyen mesebeszédekre én nem adtam semmit. Ha nem is értettem először az egész dolgot, harmadnapra tisztán láttam az egészet. Akkor ugyanis hallottam a rádióban, hogy a levél tartalmát a kormánykörök hivatalosan “Top sec- ret”-nek, azaz fő-fő hadi titoknak nyilvánították. A hályog egyszerre leesett a szemeimről, ostobaság volt, hogy erre én nem is gondoltam. Persze, persze, hiszen ha nyilvánoságra hozták volna a dolgot, a szovjjet kormány mindjárt meg tudta volna, hogy mit irt Bulganin abban a levélben. Ez a szörnyű lehetőség aztán mindent megmagyaráz. ★ Aztán majd egy héttel később a levél tartalmát a visszautasító válasszal együtt feloldották a nagy hadititokság alól. Érdekes volt, hogy a közrebocsájtás -szusszanatában a külügyminisz- teriumi sajtónyilatkozat azonnal rámutatott az orosz sajtó “őszinteségének hiányára”, amiért ők a Bulganin levelet leközölték “propaganda okokból” anélkül, hogy azon nyomban közölték volna a visszautasítást is. Persze, persze, nekünk minden erkölcsi jogcímünk megvolt arra, hogy titkolódzást felhányjunk a szovjetnek. ★ Hogy még mindig az őszinteségi járványnál maradjunk, visszaemlékezem az elmúlt néhány hónap folyamán újra sokat emlegetett külföldi segítségekre. Már tudniillik nem amit mi adunk vagy nem adunk, katonai föltételekkel, katonai feltételek nélkül Indiának, Egyiptomnak, Izraelnek, fekete—fehér—igen—nem.. . erről annyi mindent olvastunk hivatalosan, félhivatalosan, negyedhivatalosan, hogy nincs ember, aki ebben kiismerné magát, hanem azokról a technikai, gazdasági vagy katonai és mindenféle segítségről, melyeket a külügyminiszteri sajtóiroda jól informált körei szerint a szovjet csak Ígérget, de sose ad. Hát én ebbe igy már bele is nyugodtam volna, tekintettel a magas hivatalra, amely igy fölvilágosított. Ezért nem is hittem szemeimnek, amikor vagy két hete ugyancsak a külügyminisztérium sajtóirodája “washingtoni jólinformált körökből” hozza a hirt nagy címmel, hogy “Washingtoni külügyi szakértők a közeljövőben lázadást várnak a szovfetben”. A cikkből aztán kitűnt, hogy a 'szovjet népek nem fogják tűrni, hogy a sok mindenféle anyag; és segítség Indiának kimenjen az országból és ezért Dulles külügyminiszter felhívta az Amerika Hangját, hogy szünet nélkül hirdesse Oroszország felé, hogy kormányuk elszegényíti az országot a sok külföldre küldött segítséggel. Hát itt van a jó példája annak a politikában gyakran előforduló mindennapi csodáknak, hogy valami igaz és az ellenkezője is igaz, attól függően, hogy kinek mondja az ember. ★ Éppen, hogy befejeztem volna az írást, félfüllel meghallottam a rádióban pár szót, a hir végét, az elnök és Eden miniszterelnök tanácskozásáról, olyasmit, hogy megegyeztek az atom- bambakisérletek folytatásában és mi pedig továbbhaladunk az eddigieknek sokkal nagyobb, 50-megatonos bomba építésével. Hát ez üdvös fejlődésnek számit bizonyos szempontokból. Gazdasági szakértőink úgyis nagy ijedelemben vannak, hogy válság jöhet, mert túl sok a részlet- és hitelvásárlás, a közönség el van adósodva fizetési képességein felül. Hiszen mai napság mindenki mindent részletfizetésre vásáról, meg utazni is hitelben utazunk és mindenütt látható egyik repülővállalat népszerű hirdetése, mondván a jelszavat: REPÜLSZ MOST, FIZESS KÉSŐBB. Bizonyára ideje, hogy ez megváltozzék és egészségesebb gazdaságpolitikára térjünk. Sokkal jobb hatalmas adókat fizetni és költeni félszáz billiókat hidegháborúra, katonasságra, felszerelésre, ágyukra és atombambákra. Végre is a leghosszabb hidegháború is megmelegedhet, ha türelmesen és elég soká hidegitjük magunkat mellette. És akkor jöhetnek a bombák. Hát azért, kedves polgár- és embertársam, csak nyögj és FIZESS MOST. És ne félj semmit, majd REPÜLSZ KÉSŐBB. Még nagyobb hldrogénbomba A kongresszusi kihallgatások sejteni engedik, hogy Amerika tudósai tervbe vették, — ha már nem dolgoznak rajta, — hogy olyan hidrogénbombát gyártsanak, mely 50 millió tonna meny- nyiségü dinamitnak megfelelő robbanóerőt hoz létre. Az 50 millió tonnányi dinamitot tartalmazó bomba ereje huszonötezerszer akkora, mint az a bomba volt, mely Hirosimát elpusztította és háromszor olyan erős mint az a hidrogénbomba, melyet 1954-ben a Csendes-óceánon kipróbáltak. A választási kampány, mint árucikk Bármilyen elhatározásra fog is jutni Eisenhower elnök, bizonyos, hogy a pár héttel ezelőtt “Eisenhower üdvözlésére” rendezett ünnepség nem volt elpocsékolt erőfeszítés a republikánus párt részéről. Országos becslés szerint körülbelül 5,000,000 dollárt hoztak be a pártkasszába. Ennyi pénzzel a republikánusok jó kilátásokkal indulhatnak az idei1 választási kampány kiadásaira. No hiszen ez az összeg aligha lesz elégséges. A választási kampánnyal járó kiadások ugyanis mindkét pártra nézve sokkal magasabbak lesznek, mint bármikor, a becslések szerint. Minden eddigit felülmúló mértékben tervezik igénybe venni a televíziót, már pedig a televíziós leadások a korteshadjárat legköltségesebb eszközei. Hogy mennyit fog a két párt erre a célra költeni, azt még nem lehet megközelítő pontossággal sem kiókumlálni. 1952 óta sokféle indítványt tettek, miképpen kellene ellenőrizni a kortesköltségeket, ezek közül azonban bajosan lehet nyélbeütni bármelyiket is még akkor sem, ha novemberig idevágó próbakisérleteket rendeznek is. De előbb-utóbb kell tenni valamit, mert a helyzet egyre rosszabodik. Hir szerint a demokratáknak nagyban fog főni a fejük, hogyan osszák be pénzüket, amely nem áll oly bőségben rendelkezésükre, mint a republikánusoknak. Most hát uj ötleten törik a fejüket. Megbízható forrásokból származó hírek szerint azzal a gondolattal foglalkozik a két párt, hogy — feladva a régebbi “egypárti sajtó” eszméjét, áttérnének az “egypárti reklámügynökség” elgondolására. Tragikomikus őszinteség! A politika üzlet. Az üzletet a reklámügynökségek készítik elő. A reklámügynökségek erejje pedig oly nagyra nőtt már, hogy azt még a politikai életben sem hagyhatják figyelmen kivül. Tehát: helyezzék mind a két politikai párt korteshadjáratának sorsát egy közös reklámügynökség kezébe. Elvégre a kongresszus kibújt az alól, hogy a választási kampányokra költött pénzek ellenőrzését erélyes rendszabályokkal hajtsa végre, tenni azonban kell valamit. A “hirdetővállalatok tanácsa” és az “amerikai reklámügynökségek országos szövetsége” már olyan hatalomra tett szert, hogy a két politikai pártnak komoly megfontolás tárgyává kell tenni ezt annál is inkább, mert a hirdetővállalatok tanácsa már felajánlta, hogy mint “közszolgálat” átvenné mind a két párttól a korteskasszára való gyűjtés munkáját. Az amerikai reklámügynökségek szövetsége pedig felajánlta, hogy megszervezi a hivatásos tehetségek élcsapatát, amely gondoskodna, hogy mind a két párt hozzájusson a megfelelő szakemberekhez, akik “eladnák” a választási kampányt, mint a két párt valamilyen “árucikkét”. Rideg üzleti ötlet ez. Durva és kegyetlen. De beleillik a valóságba, a reklámmal agyonetetett közönség gyomrába. Egyesek azt mondják, megvalósíthatatlan, de azért valószínűleg ki fogják próbálni. Próbálni lehet! Rendelje meg a sajtó alatt két szenzációs könyvünket TAVASZ A DUNÁN és angol fordításban SPRINGTIME ON THE DANUBE HUNGARIAN WORD, INC. 130 East 16th Street New York 3, N. Y. T. Kiadóhivatal! Örömmel értesültem a Magyarországról szóló magyar és angol könyv kiadásáról. Azáltal, hogy előre megrendelem e könyv(ek)et, igyekszem e nemes célkitűzés megvalósításához hozzájárulni. Csatolok .............. dollárt*, melyért küldjenek, mihelyt megjelenik ..................példányt a magyar kiadásból (Tavasz a Dunán) $1 példányonkint .................. példányt az angol kiadásból — (Springtime on the Danube) $2.50. Név: ...................................................................... Cim: ......................................................................
