Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-03-08 / 10. szám
March 1, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 AZ ALABAMAI TERROR A néger nép elleni terrorhullám újabb állomáshoz érkezett Alabamában és félreérthetetlenül magán viseli a hatósági erőszakoskodás bélyegét. A megfélemlítés immár tömegarányokat öltött: 115 négert helyeztek vád alá, a helybeli vallásos és politikai szervezetek néger vezetőit, köztük húsz lelkészt jeléül annak, hogy a hatóságok már semmiféle meggondolástól sem riadnak vissza. Az a hivatalos vád ellenük, hogy résztvettek a bojkottban az autóbuszon való utazás ellen, vagyis, hogy addig nem ülnek négerek autóbuszba, amig ki nem vívják azt a jogukat, hogy ne kelljen ülőhelyeiket fehér embereknek átengedni. A letartóztatottak közt van Fred D. Gray, a bojkott mozgalom ügyvédje, aki maga is segédlelkész Montgomery, Ala.-ban a Holt-utcai Krisztus-templomban. őt azzal vádolják, hogy olyan személyeket képviselt, akik nem adtak neki megbízást. Perének tárgyalását március 2-ikára tűzték ki. A többi vádlott közt van Rév. Martin Luther King, a montgomeryi kulturszövetség elnöke, a tiltakozó mozgalom védnöke; Rev. Richard David Abernathy, a mozgalom tárgyalási bizottságának vezetője; Rév. James Glascow, a baptista ifjúsági központ feje; Rev. R. L. Bennett, a Mt. Zion African Methodist Episcopal Church Zion-temp- lom lelkésze; Rev. S. S. Seay, e templom missziós bizottságának titkára; E. D. Nixon, az országos négervédelmi szervezet állami csoportjának volt elnöke, és Rev. H. H. Hubbard, a Bethel baptista templom lelkipásztora. Négy nőt is letartóztattak, köztük azt a Mrs. Rosa Parks varrónőt, akit december 5-én letartóztattak és pénzbírságra ítéltek, amiért nem volt hajlandó ülőhelyét átengedni egy fehér utasnak. Mrs. Parks esete indította el a bojkottmozgalmat. Az összes fent felsorolt lelkészt letartóztatták, lefényképezték, ujjlenyomatot vettek róluk, aztán, ha befizették a 300 dollárnyi óvadékot, sza- badonbocsátották, kivéve Rév. Kinget, aki a letartóztatások idejében Tennessee-államban tartózkodott, ahol a néger kollégiumokban rendezett Vallásos Hét szertartásain vett részt. A letartóztatottak közt van Mrs. Cora J. McHaney, aki ellen az a vád, hogy egy autót hajlott, amelyben bojkottálók ültek. Letartóztatták Mrs. Joan Robinsont, az alabamai állami négerkollégium angoltanárát is. Letartóztatták dr. Moses Jonest, egy orvost, és Rufus Lewist, egy ottani néger vezető politikust is, de kiengedték, mert Butler sheriff beismerése szerint letartóztatása tévedésből történt. Az autóbuszokon nem látni néger utast. Rév. Abernathy a következőket jelentette ki: “Tizenegy hete gyalogolunk már hidegben és esőben. Az idő most már kezd felmelegedni. Ennélfogva addig fogunk gyalog járni, amig városatyáink nem állnak elő helyesebb javaslatokkal.” És Rév. Gennett, amikor kilépett a börtönből, a követke- kőket mondta az újságíróknak: “Jegyezzék fel: Ma beszédet mondok a rádióműsoron a Testvériség Hetének alkalmával. Beszédem témája: ‘Mit jelent a Testvériség Amerikában?’ ” Február 1-én Nixon, a négervédelmi szervezet volt elnökének előudvarában egy kisebb dinamit- bombát robbantottak fel “ismeretlen tettesek”. Hogy a bojkottmozgalom letörésére miféle hatósági összeesküvés folyik, mi sem mutatja jobban, minthogy Fred D. Gray-tól, a mozgalom ügyvédjétől, akire a legjobban haragszanak, a sorozóbizottság révén megvonták eddigi felmentését a katonai szolgálat alól és 1-A minősítését kikézbesitették néki. Nyilvánvaló, hogy a hatóságok szántszándékkal akarják megtorló és megalázó intézkedésekkel megtörni az állam néger polgárait. Megtörni és megfélemlíteni, hogy ne merészeljék a legfelsőbb törvényszék által eltiltott faji megkülönböztetésnek tényleges kiküszöbölését követelni. A jelek szerint azonban az alabamai négerek nem erőszakoljak a megkülönböztetést tiltó törvény érvényesítését, nem azt követelik ezzel a különleges autóbuszmozgalommal, hogy a fehérekkel egyenlő utazási jogokat adjanak nekik, hanem csak azt, hogy ha már leültek az autóbuszban akár a leghátulsó helyekre, ne kelljen felállniuk, ha egy fehér utas kíván a helyükre ülni. Éppenolyan különbség ez, mint maga a bojkott. Minden néger polgárnak joga van, akárcsak a fehér polgárnak, hogy ne menjen olyan helyre, ahol megalázzák, ahol embertelenül bánnak vele, ahol belegázolnak emberi méltóságérzetébe. Ugyan miféle hatósági kényszerrel akarják rábírni a polgárokat, hogy odamenjenek, ahova nem alkarnak, mert megbántják őket? Személyes okok miatt elmaradni ilyen esetben még nem bojkott. Minthogy pedig minden néger utas ki van téve az inzultusoknak az autóbuszokon, érthető, ha minden néger tartózkodik az autóbuszok igénybevevésétől. A hatóságok is tudják ezt és ezért csak azokat tartóztatták le, akiket azzal gyanúsítanak, hogy a bojkottot megszervezték. Ez a gyanúsítás természetesen merő ráfogás is lehet az esetben, ha a felháborodott polgárok tiltakozásul önként tartózkodnak bizonyos szolgálatok használatától. Alabama éppen elég példát szolgáltatott négerellenes elvakultságára, hogy maga kerüljön a gyanúba, hogy a néger polgárok csöndes, minden erőszakot óvatosan kerülő tiltakozását csak ürügyül használja fel további üldözésekre és megalázásokra, megfélemlítésre és a törvény tervszerű szabotálására, amit nyíltan is hirdetnek. Aligha tudják elhitetni a józan gondolkodású emberekkel, hogy lelkipásztorok fognak össze bojkott szervezésére. Ezenfölül pedig nemcsak az anyagi kár fáj nekik, amit a négerek érthető tartózkodása okoz a jármüvek igénybe nem vételével a tőkeérdekeltségeknek. Más fáj nekik, mástól félnek! A lin- cselés állandó veszélyében élő négereknek ez a bámulatos szolidáritása kelt csak igazánból ijedelmet a kérlelhetetlen “fajvédők” fehér szivében. Ez a halk, szenvedőleges tömegmegmozdulás a néger nép körében valami egészen újszerű mozzanat, amilyenre még nem volt példa, de példává lehet s amelynek következményei kiszámíthatatlanok. Éppen ezért már most leszegezhetjük, hogy a néger nép polgárjogi küzdelmeiben uj korszak küszöbéhez érkeztünk. Megemlékezés Kun Béláról A New York Times moszkvai tudósítója jelentette, hogy Varga Jenő, a magyarszármazá- su neves szovjet közgazdász cikket irt a Pravdába Kun Béla, az első magyar tanácsköztársaság elnöke születésnapja hetvenedik évfordulója alkalmából. A cikk megjelenése nyilván szoros kapcsolatban van a most lezajlott szovjet pártkongresszus határozataival, melyek alapján uj elbírálás alá vették az elmúlt 20 esztendő egyes eseményeit és a pártvezetőség által elkövetett hibákat. Varga Jenő cikkével egyidejűleg a magyarországi sajtó is megemlékezett Kun Béla születésnapjáról. A Magyar Nemzet február 22-iki szá- 'ma például többek között ezeket irta: “A magyar dolgozó nép és a nemzetközi munkásmozgalom a nagy forradalmár vezetőt megillető megbecsüléssel és tisztelettel emlékezik Kun Bélára, a forradalmi mozgalom történetének kimagasló alakjára.” William Faulkner az autóbusz-bojkottról Mississippi Nobel-dijas regényírója, William Faulkner, szerepelt mult hét péntekjén Tex McCrary rádióműsorán. A hozzáintézett kérdésekre válaszolva Faulkner kijelentette, hogy helyesli a passzív rezisztenciával (tétlen ellenállással) folytatott harcot, amelyet az alabamai Montgomery négerei vívnak az autóbuszvállalatok ellen. A mozgalom vezetőinek letartóztatását és vád alá helyezését “merő butaságnak” nevezte a fehérek részéről. Arra buzdított, hogy az autóbuszok bojkottálását folytassák és támogassák. “Nem tartóztathatnak le mindenkit. Ilyesmire nincs elég rendőr”, mondta a regényíró, aki újabban nem először száll síkra a négerek mellett. DR. ELIZABETH Roemer csillagász (Lick Observatorium) állítása szerint az Északi sarkcsillag “dupla”, azaz két csillagból áll. Ez a két csillag forog egymás körül, minden 30 napban végezve egy-egy teljes fordulatot. ★ KALIFORNIA állam 34,271 olajkutjából naponként átlagosan 1,055,250 hordó nyersolajat vesznek ki. A LAP KÉSÉSÉBŐL Múlt heti lapszámunk komoly késéssel jutott olvasóink kezébe és lehetséges, hogy e héten is előfordulhat némi késés lapunk kinyomtatásában. Olvasóink joggal elvárhatják, hogy e zavarok okát velük közöljük. Lapunkat az elmúlt 10 esztendő alatt jelenlegi helyiségünkben egy több mint 50 éves “Duplex” nyomógépen nyomtuk. Az utóbbi években a gép egyre több és több javítómunkát igényelt és a nyomása még igy sem volt sohasem tökéletes, annak ellenére, hogy kiadóhivatalunk kénytelen volt komoly összegeket fordítani javítására, karbantartására. A múlt hét közepén a gép, illetve annak nyomdafesték szétosztó készüléke egyszerűen felmondta a szolgálatot, a lapot lehetetlen volt rajta kinyomtatni. Ügyvezetőnk, Rosner Sándor, a szó legteljesebb értelmében három nap és három éjjel lótott-futott, hogy a lapot valahol kinyomtassa. A magunkfajta kisebb lapok nyomására alkalmas Duplex “fiat bed” sajtók azonban annyira igénybe vannak véve mindenütt, hogy csak péntek délutánra volt képes egy másik cégnél a nyomást eszközöltetni. Ezért jutott ki a lap csak hétfőn az olvasóinkhoz. Nyomógépünkre légipostán rendeltük Chicagóból a szükséges uj alkatrészt. Annak beszerelése folyamatban van. Reméljük, ismételjük, reméljük, hogy ezzel aztán a nyomógéppel való bajaink, legalább egyelőre megszűnnek. Azért mondjuk, hogy egyelőre megszűnnek, mert a gép, mint említettük, több mint 50 éves. Minden olvasónk megérti, hogy akárcsak egy autómobil, vagy bármely más gép, ez a gép is bizonyos idő múlván annyira elkopik, hogy akármennyit javítgatjuk, akármennyit foldozgatjuk, egyre használhatatlanabbá válik. Ezért hangsúlyoztuk multheti lapfenntartási kampányfelhivásunkban azt, hogy az összeg egy részét a gép alapos renoválására kell felhasználnunk. Akkor még nem tudtuk, hogy mire a sorok megjelennek, a nyomógépünk teljesen akcióképtelenné válik. Kiadóvállalatunk és az Országos Lapbizottság a legalaposabb megfontolás tárgyává fogja tenni nyomdánk problémáit. Előfordulhat az a helyzet, hogy, hacsak nem akarjuk lapunk szerény jövedelmét állandó re- parálási költségekkel megcsapolni, akkor egy elsőrendű kondícióban levő, bár használt nyomógép vásárlására kell gondolnunk — azzal a társlappal karöltve, amellyel együtt nyomjuk lapunkat. Egy újabb, modernebb gép kezelési és karbantartási költsége csaknem 50 százalékkal kisebb lenne a jelenleginél és a kiadóvállalat kétségkívül tudna külső munkát is vállalni, amely viszont hozzájárulna a nyomda anyagi terheinek enyhi- séhez. Ezért kérjük lapunk minden olvasóját, hogy az idei lapfentartási akcióhoz a fentiek figyelem- bevételével vegyék ki részüket. Külön felhívással fordulunk azokhoz a munkástársakhoz, akiknek módjában volna nagyobb ösz- szeggel lapunk támogatására sietni, akár adomány, akár kölcsön formájában. Egy kevésbbé használt, modern gép megvásárlását 8-10,000 dollárral eszközölhetnénk. Azoknak a munkástársaknak, akiknek módjában volna ekkora összegnek, vagy annak egy részének lapunknak, kamat mellett való kölcsönzése, kiadó- vállalatunk minden információt, beleértve a garanciákat, készséggel megad. Azzal a megértéssel vegyék az érdekelt olva- tsóink megfontolás alá, hogy egy ily támogatással Nemcsak az amerikai magyar munkássajtót segítenék meg, hanem BEFEKTETÉST ESZKÖZÖLHETNEK AZ EGÉSZ AMERIKAI NÉP BOLDOGABB JÖVŐJÉBE, SZABADSÁGÁBA. Ismételjük: ezzel kapcsolatban részletes és pontos információt szívesen adunk minden érdekelt olvasónknak. A MAGYAR SZÓ SZERKESZTŐSÉGE. 20 20 évvel ezelőtt az ország kereskedelmi kamarái és egyéb reakciós csoportok a nagy depresz- szió közepén nagy lármát csaptak, hogy a kormány azonnal szüntesse be mindennemű pénz elköltését, amelyet a munkátlanok és éhezők sorsának enyhítésére költ. Egy chicagói napilap tagadta, hogy a munkanélkülieknek bármilyen jogai volnának. Hogyha munkanélkül vannak, az ő hibájuk és a kormány nem felelős érte.
