Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-03-08 / 10. szám
March 8, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ AMIN NEVETNI IS LEHET Irta: Geréb József Szakavatott orvostól hallottam, hogy a jóizü nevetés felér egy adag jó orvossággal. Másszóval a jókedv, a derültség tehát orvossághelyet- tesitő. Azért időközönként, ha fogok belőle egy marokravalót, sietek beadni az olvasóknak is, hadd spóroljanak valamit az igazi orvosságon. Ez az oka annak, hogy állandóan figyelemmel kisérem a nagy-hazugok évi versenyét, melyet szerte az országban több helyen is tartanak úgy újév táján. Az idén azonban sajnos, nagyon satnya termést találtam. Nem tudom, hogy a túlságos prosperitás, avagy a túlságos sok hitelbe vásárolt házak, autó és egyéb tárgyak miatt, de az idén több hazugság-verseny elmaradt. S amiket tartottak, azokon olyasmiket is mondottak, amiket elhittünk volna, ha nem mondták volna, hogy hazugság. Csupán a Burlington, Wis. városban tartott versenyen adtak le egy ilyen “tall story”-t, ami felemlitésre méltó. Ezt a “történetet” a Montana államba való Claude T. Yerkes mondotta s nyerte el vele a “Legnagyobb Hazug” cimet. A történet szerint egy montanai juhász, aki kis mozgó kunyhóban (trailer) lakott, egy zsák- lisztet hozott a városból. És mert nem volt hely a kunyhóban a liszt részére, szegény juhász szöget ütött a trailer falába és arra akasztotta. Az éjjel azonban jött hirtelen a hírhedt montanai szél. Hogy milyen gyors az ilyen szél? Hát olyan, hogy lerántotta a lisztről a zsákot és elvitte. Reggel a juhász ott találta a zsákot lógni a zsinegen, zsák nélkül. Texasi mértékkel Az egyik texasi látogató meg azzal dicsekedett, hogy milyen nagyon gazdag emberek ezek az uj texasi olajmágnások. Annyi a milliójuk, hogy megszámolni sem tudják. De azért nem szeretnek kérkedni és dicsekedni a gazdagságukkal. Az egyik ilyen olajbáró például óriási méretű luxusautójával odahajtott az automobilkereskedőjéhez és ezt mondta neki: “Tudod Sam, nem akarom, hogy a szomszédok pazarlással vádoljanak. Azért az idén nem veszek uj kocsit, mint eddig minden évben tettem. Megtartom ezt még egy évig. csupán némi javítást csinálj rajta. Dobd ki belőle a teniszpályát és tegyél a helyére egy uszodát!” Hát bizony Texasban minden olyan nagy. Az idén is olyan nagy, de olyan nagy volt a szárazság. hogy még a viz is csak az egyik oldalán volt nedves. Még ezeket csak elhiheti az ember, de mit csináljunk akkor, midőn valaki azzal a régi mesével áll elő, hogy bizonyos torony olyan magas, hogy amikor az építő ács a kalapácsát leejtette, kirothadt a nyele, mire leesett a földre. Mert ez a mese olyan régi, hogy amikor Ádám mondotta Évának, az már visszavágta: “És melyik hazugságversenyen hallottad ezt a régi mesét?” Hiszen ennél különb mesét produkált az a new- yorki “pártatlan” bizottság is, amelyik megállapította, hogy a múlt évben a szenátus legértékesebb tagjai: Jenner, Eastland, McCarthy és Knon land szenátorok voltak, akik tehát medáliát érdemelnének. De milyen medáliát?! Avagy az Eisenhower-Eden tanácskozásról kiadott nyilatkozat 6-ik paragrafusának ez a mondata: “Mi visszautasítjuk azt a gondolatot, hogy (az államok közötti) ellentéteket erőszakkal kell elintézni. Mi sohasem kezdeményezünk erőszakos változást”. Oh, Guatemala!!! Oh, Guatemala!!! Udvari szállító Vagy itt van például az a kis londoni hir, hogy a nmltkorában milyen nagy felháborodással Írtak az angol lapok egy angol kereskedő túlkapásáról, hiába védekezett szegény, hogy hiszen ő is csupán csak azt tette, mint sok más hires kereskedő állandóan cselekszik. Közismert dolog ugyanis, hogy a királyságokban az üzletemberek nagy kitüntetésnek tartják, ha a királyi család náluk vásárol valamit és azért kiírhatják, hogy “udvari szállító”. Sok országban nagy összegekért vásárolják meg ezt a cimet. Mert nagy dolog ám az, ha valamely kereskedő a “kuncsaftjai” közé számíthatja a felséges királyi családot is. Az ilyen hirdetés ugv vonzza a király-rajongókat, mint a méz a legyet. Nos, most ugyanezt csinálta egy angol kereskedő is. Neki is ugrottak az angol újságok oly kegyetlenül, hogy jó, hogy börtönbe nem került. Pedig jogosan hirdette, hogy udvari szállító, akár csak sok más nagyhírű angol kereskedő. Ez a szerencsétlen flótás ugyanis valami olyasmit árult, amivel állítólag nem kellett volna eldicsekedni. Mert amikor a lapok észrevették, hogv ez a kereskedő azzal dicsekszik, hogy ö szállítja a szépséges Erzsébet angol királynő bugyogóit, nagy lett a rémület. Ugylátszik, hogy az angol királynőnek az ilves- mit nemcsak viselni, hanem vásárolni is titokban kell. A másik “pikáns” hirecske is londonitól jön. Ez a hir arról értesit, hogy az egyik londoni biztosító társaság hajlandó fogadásokat felvenni arra, hogy Grace Kelly színésznő, aki most III. Rainier monacói herceg mennyasszonya lett, a házasság után méltányos időre megszüli a trónörökösnek szánt gyereket. Peter Walker, a nagyhírű Lloyds biztositó cég. elnöke is kijelentette, hogy ők is nagyon sok: ilyen ajánlatot kaptak ilyen fogadásra. A Lloyd azonban úgy döntött, hogy csak úgy fogad el ilyen biztosítást, ha Rainier herceg aláveti magát az orvosi vizsgálatnak. Hiszen igy csinálják i ezt az állattenyésztésnél is. Az újságírók megkérdezték Walkert, hogy hát Miss Kellyt nem akarja megvizsgáltatni? “Öt nem”, — felelte Walker, — “őt jó biztosítéknak tartjuk látszatra is.” Kutya jó szeme lehet ennek a Walkernak! Barátok között Harry Truman ex-elnök írásaiban is lehet találni néha valami nagyon tragi-komikus dolgot. A “Life” magazin folytatólagos részletekben közli Truman rég behirdetett emlékiratait. A legutóbbi részletben MacArthur tábornokról beszél, hogy valójában miért is mozdította el a nagyhírű generálist a tisztségéből. Ezzel az elbocsájtással kapcsolatban elmondja, hogy habár MacArthur, meg az egész hivatalos Truman-adminisztráció is védő szárnyuk alá vették a Kínából kivert Csang Kaj-seket, de azért ugylátszik. senki sem szerette az egykori forradalmárból zsarnokká lett kínai hadurat. Legalább is azt mutatja az az üzenet, amit MacArthur az akkor Truman szolgálatában álló Harrimannal (a mai newyorki kormányzóval) küldött neki. Truman szerint Harriman ezt az üzenetet hozta: “MacArthur jól tudja, hogy Csang soha sem tudja megvalósítani azt az ambícióját, hogy visz- szafoglalja a kínai szárazföldet, de azért mégis jó lenne, ha lehetővé tennénk neki. hogy támadjon és átmenjen (a szárazföldre) és igy tegyünk túl rajta”. Szóval ilyen nagy volt a bizalom a jóbarátok és fegyvertársak között. És végre itt van egy kis hi)- Olaszországból is. A United Press tudósítója Írja, hogy Montema- rano városban milyen nagy örömriadalommal fogadták az Amerikából kizsuppolt Joe Adonis alvilági alakot. Az egész város kirukkolt a tiszteletére, diszbeöltözött mindenki, szólt a zene és a városka polgármestere diszbeszédet csapott ki. Father Michel Blandino Della Crose római katolikus pap elárulta az újságíróknak, hogy ha Adonis társai is megérkeznek, azoktól meg lehet tanulni azon jó módszert, amivel rá lehet kény- szeriteni a környék gazdagabb lakóit, hogy látogassák a templomot és ne filléreket dobjanak a perselyekbe . . . VÁRNAGY ISTVÁN: ÓHfiZSI HUPLó 1955. december 12, hétfő. Hát ez a hét igazán jól kezdődött. Tegnap együtt vacsoráztam rabtartómmal és kiadta az utasítást a porkolábomnak, hogy elhagyhatom börtönöm. Hogy mindent megérts, a dolog úgy történt, hogy alaposan megfáztam. Hazamentem és megkértem édesanyám, hogy üzzenjen Paliért. (Palival együtt jártunk iskolába, ő orvos lett s most a mi háziorvosunk.) Megjött Pali és azonnal ágyba parancsolt. Szigorú utasítást adott, hogy még az ágyat sem hagyhatom el. Hngv ezt betartsam, arra édesanyám jóságos szigorúsága vigyázott, így lettem hát rab, a barátom rabtartó, édesanyám porkoláb s a szobám bőrön. Lásd milyen hálátlan az ember. Azért mert pár hétig a négy fal közé parancsolt a magas láz, azért haragudtam a barátomra és a drága jó édesanyámról azt Írtam: porkoláb. Pedig mennyi szeretettel és aggódással ápolt. Hej, ha ismernéd édesanyám! Néha-néha megsimitja dús ősz haját és úgy nézi lopva, titokba az ő embemyi gyermekeit, hogy nincs-e valamelyiknek valami baja. Ha meg. szólal; — halk, szelíd hangja mintha a szivem simogatná. Szekrényében két kitüntetést őrizget. Az egyiket a tizedik gyermeke után kapta, a másikat nemrégiben, mert 13 gyermek édesannya. Büszke lehetne, de ő mindig szerény, csendes mosolygással várja azokat akikért él: a gyérmékéit. Nem! Nem porkoláb ez az asszony, hanem: anva. Az én drága jó édesanyám. És szobámról azt irtani: börtön. Nem. Ez sem igaz. Az egy kicsiny szoba, pár egyszerű, legszükségesebb bútorral, sok virággal és ezernyi emlékkel. Oh, hányszor tértem már ide vissza, mikor elfáradtam a csavargásban. A világ bármely részéből jöttem, oly jó volt megpihenni benne. Csendes, meghitt mint egy kis kápolna. Jó, hogy van. Van hová hazatérni. Persze ilyenkor már mosakszik az ember és mentegeti magát. Bezzeg pár héttel ezelőtt csak Villonra gondoltam és a Testamentumot mormoltam. “Az őszi sárban már magamlmn járok, s lábam nyomában a Kaszás üget, hajam deres lett és az uccalányok másnak mutatják mór a mellüket, s a csillagok is már fakóbban égnek, mint egykor égtek, mikor este lett: — ajánlom bűnös lelkemet az égnek, s az ut sarának vézna testemet.” De hol van már a betegség és hol van már Villon !? Egészséges vagyok és szabad. Hurrá! Elindulhatok újból világcsavargó utamon. ★ A gyenge decembert fagy vonta be a tócsák vizét. A nap hideg — vörösen bukott ki a keleti ég alján. Korán volt még, de én már ébren voltam. Nincs türelmem feküdni, ha ennyi idő után újból mehetek. Még nem tudom, hogy hová fogok menni és mit fogok csinálni, de mennem kell, mert megöl a négy fal. A postás csak dél felé jár. Inkább elmentem magam Rákosligetre, hogy ott vegyem át a napi postát. Útközben találkoztam Nagy Lalival és bementünk egy pohárka pálinkára a vasúti vendéglőbe. Lali hív. hogy társuljak be hozzá a virágkertészetbe. Megmondtam néki, hogy engem csak egy föld tud kötni: a magyar haza vérrel szentelt földje. Ez mindég szivemben él s a világ minden részéről visszahív. Ez igen. de az ő földje nem tudna Rákoscsabához kötni. A postával megjött többek körött a Magvar Szó is. Olvasom benne Járay József nyilatkozatát és eszembe jut az, amit az egyik magyar lap az első itthoni operai fellépéséről irt: “Az első felvonásban kissé meghatódott ' olt a hangja, amin nem csodálkozott senki...” Én sem. Valamikor tanárom volt Járay és tudom, hogy mennyire szerette a magyar operát. Ha tudok egy kis időt szakítani, meglátogatom őt. Az autóbuszon egy volt osztálytársammal találkoztam. ő is hiv, hogy társuljak be a cukorkaüzemébe. Hagyjanak engem békébe! Úgy is tudom. hogy azért akarnak mindenáron velem társulni, mert nem csak Magyarországon, hanem az egész világon ismernek. Az autóbuszon is szerencsém volt. Elkaptam egy pótkocsis autóbuszt. Szeretem ezeket a pótkocsikat. Nincs motordübörgés, zaj, mint a motoroskocsin. Az ember elnyúlik az üllésen és csendben suhan Pestig. Észre sem vettem s már a végállomáson. Zalka Máté-téren voltom. Akkor kezdtem gondolkodni, hogv miért is jöttem be Pestre. — Nem tudom — rántottam meg a válam » befordultam egy presszó ajtaján, ahol istentelen rossz feketét ittam. Erről aztán rögtön eszembe jutott Gábor. i (Folytatás a 10-ik oldalon) , ____SL
