Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-03-08 / 10. szám
March 8, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 S uz kérdés és tíz válasz Igen Tisztelt Szerkesztőség! A lap utolsó számában kérdezik, hogy milyen- jellegü cikkből szeretne többet látni az olvasó? Nem igen szeretnék erre a szerkesztőségnek tanácsot adni, — azonban, mivel a szerkesztőségnek módjában áll az alanti kérdésekre választ adni, azt hiszem, az olvasótábor szeretni fogja. Azért, ha az olvasótábor többrésze MUNKÁS is, ugyanakkor sokunkat érdekel a mult, a jelen, vagy a jövő. Ezt tapasztalatból tudom, mivel még a munkahelyeken is szó esik róla, munkások között, legyen az szerb, román, magyar, szlovák, horvát, vagy francia. Kevés munkás tudja a múlt igazi történetét. 1. kérdés: Melyik nemzet volt az első, amely uralkodója ellen fellázadt Európában 1700— 1900 között? 2. kérdés: Mely nemzetek törték le az 1848-as forradalmat ? — 8. Melyik nemzet járult a nagy orosz forradalom keresztülviteléhez 1917—1921 között? Melyik áldozott legtöbbet Európában? 4. Mely nemzetek törték le az 1919-es magyar komin tint ? 5. Mely nemzet adott több és jobb katonát Hitlernek, magyar, román, olasz, szerb, osztrák, bolgár vagy spanyol? 6. Mikor volt Erdély független? (Erdély aranykora.) 7. Mikor működött Románia független országként? 8. Mikor lett Erdély először Romániáé és miért ? 9. Mit értünk, vagy értsünk e szavak alatt: “Szólásszabadság,” “demokrácia,” “diktatúra,” vagy “népi demokrácia?” 10. Mivel ugv az Uj Előre, mint utána a Magyar Jövő és jelenleg a Magyar Szó azt hangoztatja, hogy a jobb sorsra érdemes nép nem tehet arról, ami a múltban történt, ném az ő bünük. . . hát hogy lehet az, hogy mégis csak ők vannak megbüntetve, még a jelen korban is? Itten 160 millió lélekből, ha tíznek, húsznak bántalmai vannak, ordítunk. De ott, ahol 10—13 —20 vagy kétszázmillió nem tudja, hogy mit hoz a holnap arra azt mondjuk, hogy NÉPI DEMOKRÁCIA ? Kérem ezekre a kérdésekre a választ, de közöljék a lapon keresztül. J. Sz. ★ (A szerkesztőség válasza: J. Sz. munkástárs kérését teljesítjük. Közöljük kérdéseit és válaszainkat. Tiz-tizenegy kérdése a történelmi események olyan tömegére vonatkozik, hogy részletes megválaszolásához egész kötetet kellene írni, amiről, sajnos, szó sem lehet. Több kérdésre, illetve azok lényegére, azért nem lehet pontosan válaszolni, mert vagy zavarosan vagy egész helytelenül tette fel, de ezeken a fogyatékosságokon mi tőlünk telhetőleg szives jóakarattal segítünk. 1. Első furcsa kérdésével II. Rákóczi Ferenc fejedelem felkelését kívánja válaszul, amely 1703-ban tört ki. Ha a kérdéssel és a válasszal a magyar nép dicsőségét akarja hangsúlyozni, hozzá kell fűznünk, hogy már más népek is rendeztek korábban is, későbben is nemzeti felkeléseket uralkodók és papjaik zsarnoksága ellen. Nem az önkényesen kijelölt időhatár dönti el a kérdést. 2. Az 1848—49-iki magyar szabadságharcot nem “nemzetek” törték le, hanem két feudális uralkodóház, és pedig a Habsburg-ház és az orosz Romanoff-ház. A nemzetek, a népek, sajnos, akkor még csak elvétve tudtak beleszólni saját sorsuk intézésébe. És amikor egyes nemzetek megkísérelték, az uralkodók siettek azt a rendelkezésükre álló zsoldos hadakkal vérbe fojtani. Ez történt Franciaországban, Németországban, Ausztriában, Olaszországban, Magyarországon és azt megelőzően Lengyelországban is. 3. A nagy orosz forradalom keresztülviteléhez elsősorban a cári Oroszország területén élő 157 különböző nemzet és nép járult hozzá óriási áldozatokkal. Az Oroszország határain túl megmozdult népek a maguk forradalmához, nem pedig az orosz forradalom keresztülviteléhez járultak hozzá. 4. Az 1919-iki magyar forradalmat (kommün csak Franciaországban volt 1871-ben) nem “nemzetek” törték le, hanem az akkori “antant”-ba tömörült imperialista kormányok és a céljaikhoz felhasznált csatlósok, tehát a francia, angol, csehszlovák, szerb és román kormányok. 5. Hitlernek jelentékeny katonai támogatást adott a fasiszta olasz, magyar, román és spanyol kormány. Hitler nem mert egyetlen szerb vagy bolgár századot sem küldeni az orosz frontra, de a magyar fasiszták Horthy és Kállay vezetésével elküldték vagy 200,000 magyar honvédet és zsidó “munkaszolgálatost”, akik nagyrésze Voro- nyezsnél elveszett. 6. Erdély voltaképpen sohasem volt független. Erdély aranykora az erdélyi fejedelmek idejére esik, mert az alatt a 150 év alatt Apafii Mihály haláláig (1690), amikor külön fejedelemség volt, akkor is a török védelme alá kellett helyezkednie, hogy a Habsburgok hódítási kísérleteinek ellen tudjon állni. 7. Románia 1861-ben szabadította fel magát a török uralom alól, de csak 1878-ban mondta ki a berlini kongresszus a san-stefanói béke megállapodásainak megváltoztatásával — Románia teljes függetlenségét. 8. 1919-ben, amikor a trianoni békeszerződéssel az imperialista nagyhatalmak elszakították Erdélyt Magyarországtól és Romániához csatolták. A győztes antant-országok feldarabolták legyőzött ellenfelüket, az osztrák-magyar monarchiát. 9. A felsorolt fogalmak értelmével nagyon is tisztában vannak olvasóink, ezek tehát egészen henye kérdések. 10. Ezt a kérdést akarva, nem akarva szintén homályosan szövegezte meg, mert hiszen bonyolult kérdéseket megfogalmazni nem olyan egyszerű dolog. Lényege, úgy sejtjük, az akar lenni, hogy a szocialista és népi demokráciákban a nép még most is “meg van büntetve”, amint ezt az amerikai magyar reakciósok propagandázzák, és hogy a “Magyar Szó” “ordít,” amikor itt Amerikában 160 millió ember közül tíznek, húsznak bántalmai vannak, de nem szól semmit ott, ahol 10—13 millió embernek (Magyarországra, Romániára céloz, kis hamis!) vagy éppenséggel 200 milliónak (érti ezen J. Sz. munkástárs a Szovjetuniót) olyan bajai vannak, hogy nem tudja, mit hoz a holnap. A kérdés kissé papos és szerénytelen, mert valójában csak kérdés alakjába bujtatott vádnak hangzik. Okulására szívesen megadjuk a feleletet. Először is miféle beszéd az, hogy mi tiz—húsz ember bántalmai ellen “ordítunk?” Síkra szádunk mi egyetlenegy ember érdekében is, ha úgy véljük, hogy alkotmányos jogait megsértették vagy hogy az illető ártatlan s csak politikai üldözés áldozata. De ha a “tiz-husz” kifejezésen a kisebbséget, például a néger népet érti, akkor ki kell igazítania kissé elsietett számadatát, mert a néger nép az amerikai polgárok tiz százalékát teszi, vagyis körülbelül 16—17 milliós kisebbséget. Akkor, amikor mi bármely kisebbség jogainak védelmére kiállunk a porondra, akkor mi egyszersmind a magyar kisebbség érdekében is harcolunk, mert hiszen a kisebbségek érdekei általában véve közösek és azonosak. A kisebbség fogalma alá esik a politikai kisebbség is, az a része az országnak, amely mindenkor a szabadságjogokért, a polgárjogok tiszteletbentartásáért és olyan reformokért küzdött, mint a társulási szabadság, a szakszervezeti szervezkedés szabadsága, a munkanélküli segély, a társadalombiztosítás, stb., stb., amely küzdelmek eredményeit J. Sz. munkástárs minden bizonnyal élvezi és használja. Sok munkás vére hullott, amig ezeket a javakat a törvény- könyv utján is intézményesítették, s ki tudja, élvezik ezeket a nehéz küzdelmekkel kivívott javakat olyanok is, akik talán éppenséggel a vérüket ontották azoknak, akik tiszta fővel, tiszta szívvel, bátran és nemesen ott álltak a társadalmi mozgalmak első soraiban. Ne fájjon az egyeseknek, senkinek, hogy kisebbség érdekében áll ki porondra lapunk. Ha a történelmet valóban annyira ismeri s a maga tudásával állította össze kérdéseit, akkor bizonyára hallott Dreyfus kapitányról, az egyetlen emberen okozott sérelem történetéről, amikor is a francia nép és értelmiség legjobbjai tiltakoztak oly elszántsággal, hogy Franciaországot már csak egy hajszál választotta el a polgárháborútól — egyetlenegy emberen esett sérelem miatt. Hogyne emelnénk fel tiltakozó szavunkat mi, magyarok, akiket tömegesen kergetett ki a Habsburg- és Hoi'thy-uralom szülőhazánkból éppenséggel a rajtunk elkövetett társadalmi, politikai és gazdasági jogtalanságok és igazságtalanságok fegyve-. révei, — amikor azt tapasztaljuk, hogy fogadott hazánk reakciós elemei, a nemzet egészére nézve kártékony, gonosz hatalmi kisebbség erői, hagyományaink és jogaink aláaknázói, tömeges üldözésekig alacsonyodnak le? Reméljük, hogy J. Sz. munkástárs ért az okos szóból és nem hajt többé reakciós, papos csácso- gásra. — Szerk.) “Ha én nékem szárnyam lenne .. ” Minarik Kálmán munkástársunk “Ha én nékem szárnyam lenne...” cimü a naptárban megjelent dalának zenéje elég mértékütő, de a szövege a Ferenc Jóskás időkben divatos szavakból áll. Magyar dalt munkáslapot olvasók részére ma már a valóságból, a természetből Írnak. Az embernek szárnyai nem lehetnek, mert az természetellenes. Aki szereti még Magyarországot és látni óhajtja, az mehet hajóval, vagy repülőgéppel, feltéve, ha Dullestől kap útlevelet. Ezt is nótába lehet tenni. , Azután a könnyel irt levél ledobására sincs szükség, mert postán lehet küldeni az üzenetet. Azt sem értem, hogy ki az a millió magyar, aki sóhajtozik Magyarország felé, hacsak nem a DP-k. Mert öntudatos magyarból az egész világon sem él egy millió. Honvágyat is csak e mindent elvesztett, elszelelt gyászmagyarok sírják. Igaz, a sorok rímelnek, de nem stimmelnek. Minarik testvérünk tud ennél természetesebb szöveget is irni. Kritikus. ImáváI harcainak a négerek ■ i az elkülönítés ellen Ezrével gyülekeztek össze a négerek vasárnap a newyorki templomokban, hogy imával és anyagi hozzájárulással harcoljanak a faji elfogultság és faji elkülönítés ellen. Lelkipásztorok ajkán a szószékeken könyörgések és politikai megnyilatkozások hangzottak el az alabamai Montgomery- ben zajló eseményekkel, valamint Miss Autherine Lucyval kapcsolatban, aki az ország törvényeire való hivatkozással igyekszik felvétetni magát az alabamai egyetemre. A legnagyobb tömeg a Williams Institutional Christian Methodist Episcopal templomban jött össze a Hetedik Avenue és 132. utca közelében. A templom 2,200 ülőhelye megtelt, de ezenkívül rengeteg sok ember állt az előcsarnokban és az utcán. “Krisztus megváltoztathatja a világot veled !” feliratú zászló alatt hallgatták négy lelki- pásztor beszédét, köztük Rev. dr. Adam Clayton Powellét, aki a képviselőház demokrata tagja. Powell imádkozott, hogy “az előítéletek áldozatai Amerikában szabaduljanak meg előitéleteiktől.” Kijelentette, hogy Montgomeryből azt a tanulságot vonhatja le az ország, hogy “nem vásárolhatunk magunknak barátokat Európában, Ázsiában, Afrikában, és csak akkor győzhetünk a kommunizmus ellen, ha megmutatjuk, miképpen működik nálunk itthon a demokrácia, mert nagyon sok nép figyel bennünket világszerte, hogy lássa, vajon mi magunk gyakoroljuk-e hazánkban azt, amit külföldön prédikálunk.” Henry Winston önként jelentkezett Henry Winston, a néger munkásvezér, aki mint politikai menekült ismeretlen helyen tai’tózkodott 1951 óta, amikor a Smith-törvény első áldozataival, a tizenegy munkásvezérrel együtt ötévi börtönbüntetésre ítélték, hétfőn önként jelentkezett a Foley Square-i szövetségi törvényszéki palotában, hogy megkezdje büntetése kitöltését. Winston előzőleg nyilatkozatot küldött a lapoknak és sajtóirodáknak, amelyben szándékát bejelentette. Ismét hangsúlyozta, hogy ártatlan és igazságtalanul Ítélték el, amiért a négerek polgái-jogaiért és a koi’eai háború ellen szállt síkra. Elitélését, mondotta, a korszak hisztériásra korbácsolt hangulata tette lehetővé. Mostani elhatározását az idézte elő, hogy a politikai éghajlat megváltozott, mondta nyilatkozatában, és azt a reményét fejezte ki, hogy az igazi esküdtszék, az amerikai nép, rövidesen fel fogja menteni. Hasonló körülmények között jelentkezett egy héttel ezt megelőzőleg az elitéit munkásvezérek egy másik alakja, Gil Green is. BBBBBBBflBBBEBBBBSBEBBBBBBBSBSBBBBBBBBB'IB ELLENTMONDÁS: Egy hátralékos előfizetői ^----------------------------------------------------------V OiuciSoinh irjáh . . . \________________________________f
