Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-02-23 / 8. szám
February 16, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 JSrilt levél Dulles külügyminiszterhez Külügyminiszter ur! Amióta ön a tavaly októberi genfi külügyminiszteri konferencián bejelentette, hogy az Egyesült Államok kormánya megszünteti a tilalmat a Magyarországra való utazásra, magyarszárma- zásu amerikai polgárok százai tettek előkészületeket a rég nem látott szülőhazába való utazásra. Az átlagos amerikai munkásnak — és az amerikai magyarok túlnyomó többsége termésszete- sen e kategóriába tartozik — a téli hónapok folyamán nincs alkalma ily utazás eszközlésére és azok, akik utazni készültek, reményteljesen várták a tavaszi és nyári hónapok eljövetelét az utazás megtételére. Ezeket az embereket mélységesen sújtotta az Ön legújabb intézkedése a magyarországi útlevél- tilalom újbóli elrendeléséről. A lap, melynek szerkesztőjeként intézem Önhöz e sorokat, nem helyesli az Ön politikáját és ebből nem csinálunk titkot. Meg vagyunk győződve, hogy nem mi vagyunk az egyedüliek az Egyesült Államokban, akik nem helyeslik azt. De ezt a levelet nem mint az Ön politikájának kritikusa, hanem mint polgár, mint ember, mint — és ezt Joggal állíthatom — számos sebzettszivü amerikai magyar testvérem szószólója — intézem Önhöz, külügyminiszter ur. Amerika magvarszármazásu polgárai — miként az Európából idevándorolt másnemzetiségü munkások és munkásnők — oly mértékben járultak fogadott hazánk gazdaságának és kultúrájának építéséhez, amelyet a jelenkor nem hagyhat számításon kívül, és az utókor nem fog elfeledni. Azon amerikai polgárok legtöbbje, akik leginkább szerettek volna az idén az óhazába ellátogatni, idős magyar, akik 30—40—50 évig szolgálták becsületes munkával az Egyesült Államokat. A sors úgy hozta magával, hogy ezek számára az óhaza meglátogatása az elmúlt évtizedek viharai, a második világháború és az ezt követő hideg háború következtében csaknem lehetetlen volt. Sok ezerre tehető tehát azok száma, akik immár 10—15 éve készülnek az óhaza meglátogatására és akik szivében az Ön tavaly őszi intézkedése a látogatás engedélyezésére az utolsó reménysugár volt. És most ön a remény e lángját egyetlen adminisztratív tollvonással kioltotta. nyékről nem zárja ki azt, hogy bővítsük és javítsuk mozgalmi és politikai újságírásunkat. Szerkesztőnk nem osztja azok nézetét, akik háttérbe szorítanák lapunk kulturális tartalmát. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy időnkint nem fordulhatott elő bizonyos aránytalanság, túlméretezés a kulturcikkek terjedelmében vagy számában. Lapunk azonban nem tölthetné be a szerepét, ha politikai felvilágosítás mellett nem igyekezne olvasóinknak kultúrát, szépirodalmat, egyetemes műveltséget, tudományos ismereteket nyújtani. A “Világirodalom Remekei” keretében civilizációnk örökértékii kincseit tárjak olvasóink elé. Úgy érezzük, hogy e sorozati 1 Magyar Amerikában példa nélkül álló kulturértékkel gazdagítjuk olvasótáborunkat. Egészen más megítélés alá esik a vidéki olvasónk kritikája a lapról a bevándoroltak védelme és a McCarran-Walter törvény elleni küzdelem állítólagos elhanyagolásáról. Hogy csak azt az időszakot vegyük figyelembe, amelyre az illető elsősorban célozhatott, tehát a tavaly szeptember és december közöttit, lapunk 11 számának elemzése azt mutatja, hogy ebben az időszakban lapunk nem kevesebb mint 36 teljes hasálron faglalkozott a szabadságjogok védelmével kapcsolatos fejleményekkel, beleértve a Smith és a McCarran (1950) törvények visszavonására irányuló mozgalmakkal. E 36 hasáb mellett 10—12 hasábon foglalkozott lapunk az American Commitee for Protection of Foreign Born tevékenységével, valamint a McCarr«n-Walter törvény eltörléséért folytatott mozgalmakkal. Ez tehát összegezve annyit jelent, hogy 11 lapszámunkban több mint 46 teljes hasábnyi anyag volt a demokratikus jogok, a bevándoroltak védelméért vívott harcokról és a jogfosztó McCarran-Walter és Smith törvény eltörléséért folytatott küzdelmekről. Szerkesztőségünk mint eddig, úgy ezentúl is örömmel fogad minden kritikát, amely valóban fenálló hiányosságokra hívja fel figyelmünket. Lapunk csak ugv teljesítheti hivatását következetesen és hatásosan, ha az Országos Lapbizottság tagjain és külmunkatársainkon kívül egész munkás olvasótáborunk' gyakran közli észrevételeit a szerkesztőséggel. Szerkesztőségünk természetesen örül, amikor olvasóinktól elismerő leveleket kap, de lapunk szempontjából sokkal fontosabb, hogy minden egyes olvasónk minél gyakrabban kifejezésre jutassa kritikai véleményét a lap tartalmáról. Reméljük, hogy e beszámolónk sok olvasónkat fogja ilyen, levél megírására késztetni. Jelenleg például e kérdésekre szeretnénk minél több olvasónk válaszát hallani: 1. Milyen jellegű cikkből szeretne többet látni a lapban: Amerikai külpolitika — AFL-CIO: munkásmozgalmi cikkek — Magyarországi riportok — irodalmi művészeti cikkek — tudományos cikkek — orvosi rovat és vásárlási tanácsSok ezer amerikai magyar készült ősz szüleit meglátogatni, tudván, hogy ez lenne az életben az utolsó alkalom velük találkozni. Sok százra tehető azok száma, akik évtizedek óta nem látott gyermekeiket vagy unokáikat készültek viszontlátni. Ezek közül is sokak számára volna hasonló alkalom az idei utazás. Nem akarok most utalni a tilalom ama vonatkozására, amely ellentétben áll Eisenhower elnök és az Ön gyakran hangoztatott kijelentésével, mely szerint a népek társadalmi kapcsolatai előmozdítják és szilárdítják a béke ügyét. Kérem Önt, hogy e politikai megfontolás alapján, ép úgy mint az emberiesség szempontjából vonja vissza a Magyarországra vonatkozó útlevél tilalmát. Tegye lehetővé amerikai magyar polgárok százainak, hogy viszontláthassák szülőhazájukat, szüleiket, gyermekeiket. Gondoljon arra, mit érezne Ön, ha ön lenne hasonlóképen visszatartva szerettei meglátogatásától. Tisztelettel: Deák Zoltán, a Magyar Szó szerkesztője BÜNK FEGYVEREKET KÖVETEL Fritz Schaeffer Nyugatnémetország pénzügy- minisztere ismét követeli az Egyesült Államoktól, hogy adjanak pénzügyi alapot a nyugatnémet hadsereg felfegyverzésére. A fegyverzési program kilenc billió dollárba kerül. Schaeffer pénzügyminiszter a hamburgi ‘‘Overseas Club” előtt beszélt és hangsúlyozta, hogy Nyugatnémetország csak ugv tud 12 hadosztály- nyi hadsereget és haditengerészetet felállítani, ha az Egyesült Államok megadják neki a szükséges hozzávalót, azaz a nehéz felszereléseket, vagy fizetik a költségeket azok gyártásához. Azt is követelik, hogy USA küldjön nekik innen olyan anyagokat, melyeket Európában nem kaphatnak meg fizetés nélkül. Hosszabb lejáratú kölcsönökre is számítanak, különben képtelenek a Nato egyezmény alapján beígért hadsereg előteremtésére. A német pénzügyminiszter és az Atlanti Paktum vezetői nem egészen látnak egyet a pénzügyi kérdésekben. Herr Schaeffer szerint a fegyverkezési program 37 billió márkát emésztene fel, amit: három éven keresztül hajtanának be a német néptől, mint évi 9 billiós “védelmi” alapot, de a hiányzó 10 billió márkát elvárjak, hogv USA ajándékozza oda részükre; azt sem bánják, ha ezt nyersanyagok alakjában kapják meg, a fő az, hogy ne kelljen fizetni értük. Herr Schaeffer úgy látszik okos pénzügyminiszter, valóban jobb üzlet számukra a felfegyverkezés, ha annak nagyrészéi; az amerikai adófizetőkre háríthatják. Amerika népe biztosan boldogan fizeti majd hatalmas adóját, ha megtudja, hogy annak egy részét a német katonák felfegyverzésére fordítják. Nem csoda, ha egészségügyi kutatásokra, vagy az emerikai nép iskoláztatására sokkal kevesebbet fordíthatnak. Nem az a legfontosabb, hogy kinek van igaza, hanem, hogy mi az igaz, ★ Harvy P. Cain republikánus szenátor Washington államból, erős érvek alapján megállapította, hogy ma sokkal kevesebb szólás- és gondolatszabadságunk van, mint 10 évvel ezelőtt. Valamint sokkal kevesebb a szabadságunk az utazás, a tanulás és gyülekezés terén is. Amerika ezen sarkalatos szabadságainak megnyirbálását az igazságügyi miniszter önkényes eljárása okozta, amellyel kénye-kédve szerint bármilyen szervezetet vagy gyülekezetei a felforgatok listájára tehet anélkül, hogy azokat meghallgatná vagy alkalmat adna nekik bármilyen védekezésre. * 2 adó — Bevándoroltak védelméről szóló cikkek. (Húzzon alá négyet a fenti HÉT téma körből) 2. Olvassa e valaki a házban az angol rovatot. Óhajtja, hogy több teret adjunk az angol rovatnak vagy kevesebbet? vágja ki a három kérdést tartalmazó részt és küldje be szerkesztőségünkbe esetleges más megjegyzéseivel. Hálásak leszünk érte.) KRITIKA A LAPRÓL A Magyar Szó Ügyvezető Bizottsága szerdán, február 1-ért értekezletet tartott, melynek fő napirendi pontja lapunk tartalmának kritikai megvitatása volt. A bizottság tagjainak véleménye szerint a lapban az utóbbi időszakban a következő hiányosságok fejlődtek ki: 1. A lap nem foglalkozik eleget azokkal a pozitív fejleményekkel, amelyek az amerikai szak- szervezeti mozgalom, az AFL és a CIO egyesüléséből, valamint az amerikai bíróságoknak a polgárjogok biztosítására kedvező hatású döntéseiből adódnak. E vélemény szerint olvasóink többségét elsősorban az amerikai élet, az amerikai nép érdekeivel kapcsolatban álló események és azok elemzése érdeklik és csak másodsorban az óhazai magyarság gazdasági, kulturális eseményei. A lapnak a szénirodalomra, kulturális, tudományos célokra felhasznált oldalai és hasábjai sok más, hasznos, politika, gazdasági, mozgalmi felvilágosító cikktől fosztja meg olvasóinkat. 2. A lapban nincs elég munkáslevél, és ami munkáslevél megjelenik azok igen szűk eszmekörben mozognak. Olvasóink egy-két témáról ii- nak. így például az Egri ügyet már szinte agyoncsépelték. 3. Egyes nézetek szerint lapunk színvonala az utóbbi hónapokban határozottan esett és nem kö-zeliti meg azt, amelyet a hetilap (Magyar Szó) elindulásakor ért el. Nincs benne elég érdekes cikk és külalak szempontjából sem olyan olvasható és vonzó a lap, mint 1—2 év előtt volt. Az Ügyvezető Bizottság egyik tagja kritikai Vlentést terjesztett elő lapunk egyik olvasója, a McCarran törvény egyik áldozata megbízásából. E jelentés szerint a Magyar Szó teljesen elhanyagolja a McCarran-Walter törvény áldozatai üldözéséről szóló beszámolókat, nem foglalkozik eleget a Bevándoroltakat Védő Bizottság tevékenységeivel és általában véve nem ir eleget, nem szervezi az olvasótábort a McCarran-Walter törvény eltörléséért folyó küzdelemre. A fentiekkel kapcsolatban lapunk szerkesztője Deák Zoltán elsősorban örömét fejezte ki, hogy oly hosszas megszakítás után az Országos Lapbizottság, illetve az Ügyvezető Bizottság behatóan és építő módon foglalkozott lapunk szerkesztési problémáival. Abbeli reményének adott kifejezést. hogy ez a kritikai gyűlés csak bevezetője a jövőben gyakrabban és rendszeresebben tartandó ily jellegű értekezleteknek. Deák szerkesztő megegyezett azzal a kritikával, hogy a láp nem foglalkozott eléggé kimerítően a szakszervezeti, munkásmozgalmi és belpolitikai kérdésekkel. ígérte e jogos, konstruktiv kritika figyelembe vételét. Nem lehet és nem is szükséges azonban, hogy az amerikai politikai és az óhazai gazdasági és kulturális híreket mintegy szembeállítsuk egymással. Mindkét témakör fontos és az, hogy mi igyekszünk bő ás hii képet adni az óhazai eseméJ» -• ■■■
