Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-02-23 / 8. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ February 16, 1956 1 ■ 1 ; ■ Diáklázadás Spanyolországban A múlt héten három napig harcoltak a spanyol egyetemi halgatók a fasiszta falangista párt csapatai ellen. Hétszáz diák vett részt az utcai harcokban 200 falangista ellen. Számos sebesülés történt. A diákokat tömegesen tartóztatták le. E hir és e fejlemények mögött Spanyolország 100,000 egyetemi halgatójának a Franco-dikta- turával való elégedetlensége rejlik. A múlt hónapban egy titkos kormányjelentésből már kiderült, hogy a madridi egyetemi hallgatók 80 százaléka “fenntartása nélkül” “bizalmatlansággal” viseltetik a polgári hatóságokkal szemben. A diákságot a felettes hatóságok előtt ugyanis egy falangista egyetemi szervezet képviseli, de persze nem teszi magáévá a diákság érdekeit, különösen a drága tandij, drága tankönyvek, a drága lakbérek és a rossz oktatási módszerek ellen való tiltakozásában A diákok követelték ennek a falangista szervezetnek feloszlatását s egy országos diákkongresszus összehívását egy igazi diákszervezet létesítése céljából. A kormány ügyet sem vetett kérésükre. Ezér tört ki nyíltan a diákok lázadása. Ezt aztán rendőrcsapatokkal verték le s megtorlásból a kormány felfüggesztett két polgárjogot: a jogtalan letartóztatás elleni védelmet és a költözködési szabadságot. Értelmezésében még a “NY Times” is célzott arra, hogy a diákforradalom a Franco-diktatura végének kezdetét jelentheti. “Hallgatás a legkellemetlenebb hang”, irta vezércikkében. A kiadók és szerkesztők semmiről sem szoktak annyit prédikálni, mint a sajtószabadságról. Hogy lehet az, hogy most még csak egy szóra sem méltatták azt, mikor olyan fontos kérdés volt ez, ami kihathat az amerikai újságírás függetlenségére a jövőben”. A CASE-ÜGY Olaj- és földgáztársaságok már 1954 óta törték magukat, hogy a gáztörvényt megszavaztassák a kongresszussal. A kijárásra becslések szerint másfélmillió dollárt költöttek, de lehet, hogy többet. Eleinte azt a hirt terjesztették, hogy a régi világitógáz helyett bevezetendő földgázt sokkal olcsóbban fogják adni a fogyasztóknak. 1955-ben a képviselőház megszavazta a törvényt, amelynek értelmében a földgáz árát kiveszik a szövetségi ellenőrzés alól. A szenátus még meg sem szavazta, máris bevezették a földgázt, annyira biztosra vet ték az urak ügyük győzelmét. Bevezették, de a régi áron, nyilván abban a reményben, hogy később még emelik. — Amikor a szenátusban került a törvény végleges megvitatására a" sor, a vita tetőfokán Case south-dakotai republikánus szenátor bejelentette, hogy valaki 2,500 dollárt adott választási kasszájának azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy őt is a javaslat megszavazására “befolyásolják”. Ez is volt a terve, mondta, de most csak azért is ellene szavaz. Nagy ribillió keletkezett a szenátorok közt, mert, amint J. William Fulbright arkansasi demokrata szenátor, a javaslat támogatója, kijelentette, “minden szenátor, aki a javaslatot megszavazza, azzal gyanúsítható, hogy pénzt kapott a választási kampányára,” —- Bizottságot állítottak fel a szenátorok a megvesztegetési ügy kivizsgálására. A pénzt egy John M. Neff nevti ügyvéd adta, aki azt a kaliforniai Superior olajtársaság Elmer Patman nevű ügyvédjétől kapta, aki viszont Howard Kecktől, az olajtársaság elnökétől kapta. Mindegyiket kihallgatták, mindegyik ügyeskedő választ adott s amikor már-már lehetőség nyílt, hogy az ügyet leleplezzék, a vizsgáló bizottság elnapolta a további kihallgatásokat. Voltaképpen Case szenátorra (Szerették volna ráhúzni a vizes lepedőt azzal, hogy meggyanúsítson valakit bizonyíték nélkül. Akkor rajta verték volna el a port! Eddig még nem sikerült. A legfelsőbb törvényszék döntése szerint a földgáz árát a szövetségi kormánynak kell ellenőrizni. Uj válság elölt Franciaország algériai uralma Eisenhower március 1-én dönt Tavalyi szívrohama után, néhány hónapi lábadozás után, és amióta Eisenhower ismét átvette az elnöki teendőket, az elnök három sajtóértekezletet is tartott már. A sajtóértekezleteken a kérdések özönét zuditoták rá, hogy mondja meg, fellép-e másodszor is elnökjelöltnek az 1956-os választásokon. Eisenhower minden alkalommal, legutóbb a múlt hét szerdáján is, kitérő válaszokat adott. Jelenleg négynapos kórházi vizsgálaton van. Négy orvos végez rajta teljes vizsgálatot, köztük dr. Paul Dudley White, a szivspeciálista. Sokan azt hiszik, hogy ettől a vizsgálattól függ az elnök végső elhatározása. Eisenhower maga azt mondja, hogy az orvosi vizsgálat eredményétől függetlenül fogja eldönteni, indul-e a választásokon. Egészségi állapotáról azt mondta, hogy nem mindig “állandó”. Újságírók, szakértők, megfigyelők, hírelemzők hónapok óta hajszálhasogatva boncolgatták Eisenhower szavait s egyik része arra a következtetésre jutott, hogy fellép, a másik része, hogy nem. Eisenhower nagyon dicsérgette legutóbb Richard Nixon alelnök tehetségét: ebből arra következtettek, hogy őt akarná utódájául. A másik elnökaspiráns az ősreakciós Knowland szenátor, aki csak abban az egyetlen esetben állna el elnöki ambicióitól, ha Eisenhower indulna. Knowland türelmetlen toporzékolással várja, mikor kezdheti meg saját elnöki kampányát, pedig szélsőséges irányzata miatt még a republikánus pártban sem nézik jó szemmel. Közben azonban a demokrata pái’t, a republikánus párt egyetlen ellenfele az uj választási évben, úgyszólván semmit sem tesz, hogy a republikánus párt tétovázását és elnöki bizonytalanságát a maga javára kiaknázza. Igen gyanús politikai lovagiaskodás ez, amit az ország népe béna tehetelenséggel szemlél. Az újságok nem védik a sajtószabadságot A New York Post feb. 7-iki számában kijelentette, hogy az ország 100 legnagyobb városában megjelenő újságok 75 százaléka vagy nem foglalkozott Eastland szenátor sajtóelleni boszorkányhajszájával, vagy pedig helyeselte azt. A Post szerint 193 újság közül 112 egyetlen sor vezércikkre sem méltatta ezt a rendkívüli támadást a sajtószabadság ellen! Mindössze 17 százaléka a lapoknak támogatta a New York Times napilapot Eastland szenátor kongresszusi bizottsága támadása ellen. 33 újság támogatta a boszorkkányhájszát! 35 újság támadta a hajsza bizonyos fázisát. 10 újság néha mellette, néha ellene irt, vagy bizonytalan állásponton volt velük szemben; ' ’ A Post az eredményt “bántó”-nak találta. Guy Mollet, az uj francia miniszterelnök, bemutatkozó beszédében megígérte, hogy egyik legelső teendője Franciaország egyik legégetőbb politikai kérdésének, az algériai szabadságmozgalomnak és Algériának a francia birodalomban való maradásának megoldása lesz. A múlt hét elején Mollet Algériába utazott, ahol az ott élő francia gyarmatosítók felbérelt fasiszta ügynökeinek nagy tüntetése fogadta. Az algíri sorozatos tüntetések voltaképp már majdnem egy hete tartanak és azon a napon kezdődtek, amelyen Soustelle, a leváltott algíri főkormányzó, az erőszak embere, a gyarmatosító körök kedvence, a francia kormány parancsára elhagyni kényszerült Algéria fővárosát. A gyarmatosítók bérencei sorfalat álltak a főkormányzói palotától a kikötőig vezető útvonalon és ilyeneket ordítoztak: “Soustelle maradjon itt. Nem engedjük likvidálni Algériát! A tengerbe dobjuk Catroux tábornokot!” Az utóbbi jelmondat a Guy Mollet-kormány uj algíri miniszter-rezidensének szólt. Guy Mollet — látva a tüntetéseket és értesülve a korábbi demonstrációkról, valamint a Catroux miniszter-rezidens ellen készülő akcióról — még a hétfői napon telefonbeszélgetést folytatott a Párizsban maradt és csupán a hét végén Algírba repülni szándékozó Catroux-val. A telefonbeszélgetésnek az lett a vége, hogy a tábornok lemondott algíri miniszter-rezidensi tisztségéről, s Guy Mollet Algírból, a telefondrót másik végéről elfogadta a visszalépést. Ez a hir mind a párizsi demokratikus körökben, mind a megbékélés útjait kereső algíri politikai körökben nagy nyugtalanságot keltett, mert az a látszat támadt, hogy Guy Mollet egyelőre meghajolt az algériai gyarmatosítók terrorkisérlete előtt. A Les Echos szerint: a Catroux lemondása nyomán keletkezett válságnak komoly következményei lehetnek a kormány jövője szempontjából is, mert megingott a “miniszteri szolidaritás”. Mendés-France kedden délben kihallgatáson jelent meg Coty köztársasági elnöknél és a kihallgatás során tiltakozott Catroux “menesztése” ellen. A francia nép széles tömegei és Algéria elnyomott, kizsákmányolt bennszülöttei egyaránt azt várták és várják Guy Mollet kormányától, hogy szüntesse meg az algériai harcokat, szállítsa haza Algériából a katonai szolgálatra behívott francia ifjúságot és tárgyaljon Algéria lakosságának igazi képviselőivel, Guy Mollet a nemzetgvülós- ben ilyen szellemű bemutatkozó beszédet mondott és kilátásba helyezte “Algéria személyiségének” biztosítását. ■ Jackques Duclos a kormányprogram vitája során leszögezte, hogy “Guy Mollet kijelentette az Észak-Afrikában szolgálatot teljesítő francia katonák feleségei és anyái küldöttségének: elsőrendű feladatának tekinti az északafrikai háború megszüntetését... Támogatni akarjuk ebben a törekvésében és hogy eredményt érjünk el, el kell ismernünk Algéria nemzeti mivoltát. Tárgyalni kell az algériai nép hivatott képviselőivel. Nem szabad újból elkövetni azokat a rettenetes hibákat, amelyeket Vietnamban elkövettek, amidőn olyan személyekkel folytattak megbeszélést, akik senkit sem képviseltek.” Guy Mollet kedden elsőnek a gyarmatosító körök különböző képviselőit fogadta és algíri tárgyalásait éppen azokkal kezdte meg, akiknek semmi közük sincs Algéria népéhez és akik semmi másra nem gondolnak, mint hatalmas földbirtokaik és bányáik nagy nyereségeinek biztosítására. Félő, hogy a gyarmatosító körök erőszakos fellépése rossz irányban befolyásolja a miniszter- elnököt. A gyarmatosítók már a múlt század közepén elkobozták az algériai törzsek birtokainak nagy részét, később pedig teljesen megszüntették az addigi törzsi és közösségi földtulajdont. Az elrabolt földeket francia bankok és társaságok kezére játszották át. A kis- és középgyarmatosoknak csupán a bennszülöttektől elvett földek tiz százaléka jutott. Most a hatalmas francia ültetvényes vállalatok és a félig-ingyenes munkaerővel dolgozó bányatársaságok vezetői pénzelik Algériában a Poujade-mozgalmat és az algériai nép jogos törekvéseinek elgáncsolására irányuló szervezkedést. Ennek a szervezkedésnek azonban nem lehet tartós eredménye, hiszen az algériai nemzeti felszabadító mozgalom egyre nagyobb arányokat ölt. Ha Guy Mollet kormánya valóban békét és megegyezést akar Algéria népével, akkor Algéria dolgozóinak képviselőivel, az Algériai Szabadságvédelmi Front megbizottaival kell tárgyalnia, ugyanakkor pedig mind Franciaországban, mind Algériában le kell számolnia a fasiszta zendülők- kel. Mollet ez alkolammal megmutatta milyen fából van faragva. Első lépése — visszakozás volt. Menesztette állásából az újonnan kinevezett Catroux tábornokot, mielőtt annak még alkalma lett volna lábát Algériába tenni. Helyébe Lacoste tábornokot nevezte ki. A jobboldaliaknak, a francia gyarmatosítóknak megígérte, hogy Algéria a francia birodalomban marad. Az araboknak “egyenlőséget” ígért. Hazatérésekor Párizsben uj tüntetések fogadták. A fasiszta puzsadiszták kövekkel dobálták meg autóját és tiltakoztak bármilyen engedmény ellen az arabok irányában. Franciaország gyarmati birodalma nagy válságoknak néz elébe. Az 1952-es hidrogénbomba robbanás után két uj elem keletkezett. Ezek egyike a 99, másika a 100-as számot kapta. Az első (No. 99) dr. Albert Einstein után az “einsteinium”, a második (No. 10,0) dr. Enrico Fermi után a “fornpiinm” nevet kapta. % í -r r~-r **"*¥ 'T p* HETI HIRSZEMLE
