Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-02-23 / 8. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ February 23, 1956 A MEREDEK SZÉLÉN A itsllilaristák újból a háború meredekére viszik az emberiséget Irta: Geréb József Joggal várhattuk, hogy az a nagy megdöbbenés, majd felzúdulás, amit világszerte felkeltett John Foster Dulles külügyminiszter ama hírhedt cikke, amelyben elmagyarázza, hogy mily nagy “művészettel” vezette a háború meredekének szélére az amerikai külpolitikát, kijózanitólag hatott az amerikai militaristákra is, hiszen nyilvánvaló lett, hogy a háborús profitolókon és a félkegyelmű ultrahazafiakon kívül senki más nem akar oly háborús feszültség közepette élni, melyben attól kell rettegni, hogy a végzetes, borzalmaiban minden eddigit felülmúló harmadik világháború újból kitörhet. Dulles olyanformán irt és beszélt erről a “halál-táncról”, — mert annak kell nevezni a háborúval való ily kacérkodást, — mintha azt csak a genfi értekezlet előtti időkben vették volna igénybe s annak akkora sikere volt, hogy megakadályozta a háborút s igy már nincs további szükség rá. Nagyon sok józan megfigyelő ugyan azt állitja, hogy nem Dulles és társain múlott, hogy nem zuhantunk a háború mélységébe, hanem éppen ellenkezőleg, A VILÁG ISZONYA A HÁBORÚTÓL KÉPES VOLT — DACÁRA DULLES POLITIKAI MŰVÉSZETÉNEK — MEGAKADÁLYOZNI A NAGY VILÁGÉGÉST. Az utóbbi napokban azonban megint olyan események hireit látjuk a napisajtóban, amelyek azt mutatják, hogy az amerikai militaristák megint csak pattanásig fokozzák a háborús feszültséget, vagyis folytatják tovább Dulles “háborús meredekére” sodró politikáját. A fontos kérdés tehát az ,hogy vajon ezek a militaristák, — akik nem dolgozhatnak függetlenül a külügyminisztériumtól, — tudják-e majd a háborút oly magas “művészettel” a meredek szélén tartani, hogy a mélységbe ne zuhanjunk? Az olyan hírek olvasása után, amilyenekből párat itt bemutatunk, borzadva gondolunk arra, hogy hátha nem tudják?! Fenyegetődző generálisok Fort Benning, Ga., október 2, 1955. (Chicago Tribune hírszolgálat.) — Lt. General James M. Gavin, aki a második világháború ejtőernyős hőse volt, jelenleg pedig az Army fegyverfejlesztő (arm-research) osztályának a vezetője, azt mondotta, hogy a következő 10 évben a haderő ösz- szes fegyvereit ki kell cserélni újabb, hatásosabb fegyverekkel. Még el sem lehet képzelni, hogy 10 év múltán milyen fegyvereink lesznek. De bármilyenek is lesznek a fegyverek, kell, hogy a U. S. hadseregének legyenek a legmodernebb és leghatásosabb eszközei a hadviselésre. Gavin generális további nyilatkozatából megtudjuk, hogy az Army kísérleti állomásain jelenleg a következő fegyvernemeken dolgoznak: a) Az ICBM (Intercontinental Ballistics Missile.) Ezt a löveget át lehet lőni egyik kontinensről a másikra, vagyis Amerikából például Európába. Az ilyen löveg ellen nem lehet védekezni soha, atom-tölteléket is lehet beletenni. b) A mai “Corporal” nevű löveget megnagyobbítottuk. Ennek megfelelőleg a neve is “Sergeant” lett, értéke abban áll, hogy 75 mérföld- nyiről még pontosan be lehet lőni. c) A “Redstone” olyan löveg, amit körülbelül 1,000 mérföld távolságra eső célpontra lőnek. Az ily célpont tehát messze a hadvonal mögött fekszik. Ez a löveg szintén vihet atom-tölteléket. d) A “Dart”, légelháritó löveg, amellyel a legmagasabban röpülő ellenséges gépet is el lehet érni. e) A “La Cross”, anti-tank ágyú, amelyből atomtöltelékü golyókat is lehet lőni a 100 mérföld távolságra operáló ellenséges tankokra. Az ily fegyverek, — tette hozzá büszkén a generális, — elveszik az ellenség kedvét attól, hogy megtámadja az Egyesült Államokat. A Navy sem marad el Nyilvánvaló, hogy ez a fenyegetés a Szovjetunió ellen irányult. De mintha az nem lett volna elég, pár nap múltán olvashattuk ezt a tudósítást: Miramar, Cal., okt. 30, 1955. (AP Service) — A Navy uj fegyvereiről igen érdekes nyilatkozatot adott James H. Smith Assistant Secretary of the Navy, az itteni katonai repülőtér megnyitásánál. A Navy két “supercarrier” hajója, — a Forrestal és a Saratoga — atomfegyverekkel ellátva járják a világtengereket, amerre csak nekünk tetszik. Ez a két hajó az ellenségnek olyan nagy haderejét köti le, hogy nem számithat sikeres támadásra. Elmondotta aztán Mr. Smith azt is, hogy a carrier-hajók mellett az atomerővel hajtott és atomlövegeket hordozó tengeralattjárók, csatahajók és irányítható lövegek oly tömegével rendelkezik a Navy, hogy a potenciális ellenség még gondolni se mer a támadásra, mert jól tudja, hogy oly végzetes erővel tudunk visszaütni, mely elpusztítaná az egész országukat. így tehát úgy az Army, mint a Navy biztosítanak arról, hogy egyenként is olyan hatalmas és elrettentő fegyverekkel rendelkeznek, hogy a potenciális ellenségnek elvették a kedvét a támadástól, — ha ugyan volt is ilyen kedve valamely nagyhatalomnak. De ha akár az Army, akár a Navy rendelkezik ilyen háboru-elháritó hatalmas erővel, akkor a kettő együttesen már nemcsak elégséges, hanem szinte azt lehet mondani, hogy túl sok is. A légierő is És dacára ezen dicsekvésnek, mégis azt kellett hallanunk, hogy az Air-Force (légierő) sem maradt el. Annak is van elég fegyvere a potenciális ellenség halálra ijesztésére. Lexington, január 17, (U. P. hir) — Az Air Force pillanatra fellebbentette a jövő hadakozását mutató “SAGE” kísérleti laboratórium függönyét. A “SAGE” (Semiautomatic Ground Environment) név alatt az automatikus kommunikációs rendszert, — vagyis a legújabb radár rendszert értik. A “SAGE” fantasztikus sebességgel hozza hírét a közelgő ellenséges repülőgépnek, azonnal, automatikusan megindítja a légelháritó lövegeket, amelyek villámgyorsan elbánnak a támadóval. A “SAGE” működését az uj, úgynevezett “electronic brain” (electronic ész) gép teszi lehetővé. Amint ezekből csinálnak elegendőt, légvédelmünk 60—90 százalékkal fog emelkedni. Eddig azt hittük, hogy az Army meg a Navy már teljesen, vagyis száz százalékosan elvették a kedvét a támadástól minden potenciális ellenségnek s ime, az Air-Force “eszes” gépeinek hozzáadásával most már csak 60—90 százalékkal leszünk biztosabbak. De a haderő három osztálya együttesen mégis csak biztosítják a békét any- nyira, hogy többé nem kell rettegésben élnünk? Különösen ha meggondoljuk azt, hogy a haderő minden osztag ja annyi atom- meg hidrogénbombával rendelkezik, hogy már nem is tudják, mit csináljanak azokkal. De ugylátszik, hogy az itt felsorolt fegyverkezés, amellyel a generálisok és admirálisok annyi sokat dicsekszenek és fenyegetődznek, még mindig nem elegendő. Legalább is azt mutatta ez a hir: Washington, november 6, (A. P. — Az Army bejelentette, hogy reorganizálta a “Chemical Corps” nevű hadosztályát, amely nemcsak az újabb mérgesgázokat, hanem azt is tanulmányozza, hogy miként lehet védekezni a kór- csirokkal (germs) intézett támadások esetén. Ezért mindenféle baktériumokkal kísérleteznek. Secretary of the Army, Brücker, utasította ezt a hadosztályt, hogy fejlesszék ki a biológiai, radiológiai és a kémiai hadászat minden formáját. Ezen utasítás egyik pontja azt mondja, meg kell vizsgálni, hogyan lehet az ellenséget teljesen ártalmatlanná tenni ÚGY, HOGY A VAGYONA ÉPSÉGBEN MARADJON, MERT A GYŐZŐ ESETLEG HASZNÁLNI AKARJA AZT A VAGYONT. A Chemical Corps irányítására Otto N. Millert, a Standard Oil (Cal.) alelnökét nevezték ki. Fegyverkezési verseny A fegyverekkel dicsekvő militaristák és politikusok nem titkolják, hogy a kiszemelt potenciális ellenség a Szovjetunió. A szinte naponként megismételt fenyegetésekben nem célozgatnak a potenciális ellenségre, hanem nyíltan megnevezik, nehogy valami félreértés legyen. Ily körülmények között egészen természetes, hogy a Szovjetunió is fegyverkezik. Amikor aztán valami módon hirülveszik, hogy már az oroszok is készítenek ilyen vagy olyan modern fegyvereket, akkor teleharsogják a világot, hogy ugy-e, az oroszok készülnek az Egyesült Államok megtámadására, az egész világ leigázására. Hogy az oroszok fegyverkezéséről miként vesznek tudomást, nem mondják. Ez fontos azért, mert az oroszok nem dicsekszenek és főleg nem fenyegetődznek a fegyvereikkel. Mégis időközönként telerakják az amerikai lapokat olyan hírekkel, amelyek az orosz fegyverkezés sikereiről számolnak be. Ilyenkor aztán a háborús uszitók, — militaristák, háborús profitolók, politikusok és hibbant-agyú túlzó-hazafiak —dühösen követelik, hogy az Egyesült Államok még nagyobb erővel fegyverkezzen, még több billiót költsön Mars isten hizlalására. Január 4-én például szenátor Henry M. Jackson (D. Wash.), aki tagja az Atomenergia Bizottságnak, állt elő azzal a hírrel, hogy az oroszok már elhagytak bennünket az irányítható löve- gekkel, meg hogy olyan hidrogénbombájuk van, amely 50 millió tonna TNT erejével bir. A meredek szélén Ezzel aztán megindult az igazi politikai tánc, amely újból eszeveszett módon viszi az emberiséget a háborús meredek szélére. Dacára annak, hogy Charles E. Wilson védelmi miniszter állítása szerint a kormánynak elegendő pénze van mindennemű hadikiadások fizetésére, a felbőszült militaristák, — vagy a háborús profitolók — kétségbeeesetten hangoztatják, hogy az uj költségvetés elhanyagolja, sőt, veszélyezteti az ország biztonságát. Hogy ez a háborús uszítás minél nagyobb publicitást kapjon, az Air-Force miniszterének helyettese, Trevor Gardner azt követelte, hogy a légierő részére kiszabott 1 billió és 200 millió dollárhoz adjanak még 200 milliót s miután követelését nem teljesítették azonnal, lemondott tisztségéről. Gardner állítása szerint ugyanis a jelenlegi költségvetéssel az Air-Force csak az ezer mérföldre ható irányítható lövegeket gyárthatja, ő azonban már meg akarja kezdeni az 1,500 mérföldre hatókat. “Ennek elmulasztása öngyilkosságot jelent”, — hangoztatja Gardner. Szegény Trevor Gardner! Áldozata, mártírja lett a honatyák szűkmarkúságának; otthagyta az évi 20,000 dollárt fizető tisztségét s visszament a gyárai vezetéséhez, ahol mindössze csak százezer dollárt csinálhat évenként. A legfontosabb kérdés az, hogy vajon meddig lehet vinni ezt az őrületes fegyverkezést, amelynél állandó fenyegetődzéssel tartják puskaporosnak a levegőt? Lehetséges-e, hogy sokáig a háború meredekének a szélén maradjunk? Avagy a végtelen káoszba való zuhanás csakugyan elkerülhetetlen? A válasz erre az életbevágóan fontos kérdésre az Egyesült Államok népének a kezében van! Rendelje meg a sajtó alatt két szenzációs könyvünket TAVASZ A DUNÁN és angol fordításban SPRINGTIME ON THE DANUBE HUNGARIAN WORD, INC. 130 East 16th Street New York 3, N. Y. T. Kiadóhivatal! örömmel értesültem a Magyarországról szóló magyar és angol könyv kiadásáról. Azáltal, hogy előre megrendelem e könyv(ek)et, igyekszem e nemes célkitűzés megvalósításához hozzájárulni. Csatolok .............. dollárt, melyért küldjenek, mihelyt megjelenik ..................példányt a magyar kiadásból (Tavasz a Dunán) $1 példányonkint .................. példányt az angol kiadásból — (Springtime on the Danube) $2.50. Név; ...................................................................... Cim; ...............................................................
