Amerikai Magyar Szó, 1956. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-02-23 / 8. szám
February 28, 1956 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 Külpolitikai Szemle KRUSCSOV JELENTÉSE A NEMZETKÖZI HELYZETRŐL A közel hét óra hosszat tartó jelentésében Kruscsov a szovjet KP 7 millió 215 ezer 505 tagját és tagjelöltjét képviselő 1,430 delegátus elé terjesztette a központi bizottságnak készitett jelentését, amelyben áttekintést nyújtott az 1952-es kongresszustól a mai napig terjedő időszak fejleményeiről. A jelentés három fejezetből állt: a Szovjetunió nemzetközi helyzete, a szovjet belső helyzete és a párt. Kruscsov nemcsak a Szovjetunió erejének és népei jólétének folytatólagos növekedéséről szólt, hanem behatóan fejtegette a nemzetközi szocialista fejleményeket is, mindenek felett tüzetes vizsgálatnak vetette alá a szocializmushoz való átmenet különféle módszereinek lehetőségeit abban az uj helyzetben, amelyet a szocializmus megerősödése a Szovjetunióban, a népi demokráciákban és a népi Kínában hozott létre. Elemezte a tőkés és szocialista országok közti békés megtérés egész kérdését, valamint ismertette mindazokat a hazugságokat és a zűrzavart, amellyel a tőkés propagandisták ezt a kérdést elhomályosítani igyekeznek. “A szovjet nép — mondotta — sok nehézséget és bajt küzdött le, szívósan és következetesen hajt végre terveket az ország átalakítására és a szocialista nemzetgazdálkodás kifejlesztésére. “A Szovjetunió teljesítményei bátorítják és lelkesítik népeinket és összes barátainkat. Még ellenségeinknek is más húrokat kell pengetniük. Gúnnyal és a szocialista állam erejében való hitetlenkedéssel üdvözölték az első szovjet ötéves tervet. Most pedig vészharangokat kongatnak. “Ma már a vak is láthatja, mily hatalmas eredményeket ért el a munkásosztály, a dolgozó parasztság, a Szovjetunió egész népessége. “A szovjet ország ma már gyors léptekkel ha- lad előre. Képletes nyelven szólva már olyan magasságra, olyan csúcsokra emelkedtünk, hogy már magunk előtt láthatjuk azokat a széles utakat, amelyek végső célunkhoz: a szocialista társadalomhoz vezetnek. “Az ut, amelyen országunk égett a vágytól, hogy ezeket a csúcsokat elérje, rögös, hihetetlenül nehéz volt. A szovjet nép öntudatosan sok mindent megtagadott magától, ami élelmezését és ruházkodását, lakhelyét és az élet kényelmeit illeti, sok mindenről nem is beszélve. Kritizáltak bennünket, hogy nem tartunk lépést a párisi divattal, gyakran viselünk a viselőjére nem hízelgő vattázott kabátokat, de mi beismertük ezt. “Sok mindenről lemondtunk, nem volt más kiütünk. Hogy a nagy októberi forradalom történelmi eredményeit megőrizzük, a lehető legrövidebb időn belül meg kellett teremtenünk a hatalmas szovjet ipart, gyökeresen ujjáépitenünk a földművelést, az értelmiségiek uj erőit kellett létrehoznunk a nép sorai közül, felépíteni a szocialista társadalmat. “Nem egyszer megkísérelték ellenségeink, hogy próbára egyék a szovjet szocialista állam erejét és életképességét, de mindezek a kísérletek kudarcot vallottak és a háborús szerencsejátékok rendezői nagy erőlködésük közben kitörték nyakukat. A szovjet állam ereje egyre gyarapszik. Mint óriási világítótorony emelkedik a magasba és mutatja az emberiségnek az uj világhoz vezető utat. ★ “A jelenlegi, hatodik ötéves tervben újabb hatalmas lépést fog előbbre tenni a Szovjetunió. Miközben továbbfolytatja a nehézipar fejlesztését, szélesebb alapokat vet a nemzetgazdaság azon ágazatainak kifejlesztéséhez, amelyek fogyasztói javakat termelnek. ★ “Az emberiség egész történetében nem volt, nincs és nem is lehet magasabb és nemesebb cél. Célunk megvalósítani az összes társadalmi termelőerők legteljesebb kifejlesztését, olyan társadalmi rendszert, ahol a társadalmi vagyon összes forrásai szabadon folynak, ahol minden egyén lelkesedéssel fog dolgozni képességei szerint és munkájáért szükségleteinek megfelelően fogják kárpótolni. “Meg fogjuk teremteni azokat a feltételeket, amelyek mellett az egyén a maga teljességében kifejlődhetik. ★ “Ugyanakkor szilárdan kitartunk a békés megtérés, a szocializmus és tőkésrendszer közti gazdasági verseny mellett. Mi következetes béke- és barátsági politikát folytatunk a nemzetek között. Pártunknak sok ellensége van, de sokkal több kipróbált és hü szövetségese. “A mi ügyünk legyőzhetetlen. Legyőzhetetlen, mert a nagy szovjet néppel egyetemben sok száz- millióan a népi Kínában és az összes népi demokráciákban hajtják végre. Legyőzhetetlen, mert azoknak a népeknek és országoknak lelkes táma- gatását és rokonszenvét élvezi, amelyek kitörtek a nacionalista és gyarmatosító elnyomás alól. Legyőzhetetlen, mert az egész világ dolgozó népe támogatja. “Senki sem tud bennünket megfélemlíteni, sem kényszeríteni, hogy vonuljunk vissza állásainkból, amelyeket elfoglalunk, hogy lemondjunk a béke, a demokrácia és a szocializmus védelméről.” ★ A szovjet KP vezetőivel egyetemben a világ 55 országa munkáspártjainak vezetői ottlétükkel is tanúsították az osztálytudatos dolgozók nagy eszményeinek támogatását. Ott volt többek közt Dolores Ibarurri, a spanyol munkáspárt női vezére, aki a spanyol nép fasizmus elleni harcának szószólója, ott volt Togliatti Olaszországból és Tho- rez Franciaországból, mindkét ország munkástörekvései szilárd és szaporodó hívekről tesznek bizonyságot. Ott voltak Csu Teh a népi Kinából, Rákosi Magyarországról, Bierut Lengyelországból, Zapotocky és Siroky Csehszlovákiából, Ulbricht a német demokratikus köztársaságból, és rajtuk kívül sokan mások. ★ Kruscsov jelentésének egy előbbi szakasza a szovjet nép anyagi és kulturális standardjainak emelkedésével foglalkozik. Kruscsov rámutatott, hogy az utolsó ötéves terv végrehajtása folyamán USSR teljes jövedelmének háromnegyedét használták fel a népesség személyes szükségleteinek kielégítésére, de közben a gyárimunkások reálbérei is emelkedtek. Irodai- és másféle munkások is 39 százalékkal kerestek többet, mint 1950-ben. A gyári, az irodai és más munkások reálbérei átlagban 50 százalékkal mentek fel. A következő ötéves tervben újabb' 30 százalékkal akarják emelni a dolgozók reálbéreit, a kollektiv farmok munkásainak pedig újabb 40 százalékos béremelést helyeznek kilátásba. Azoknak az úgynevezett külföldi szakértőknek hamisságát, akik azt állítják, hogy a fogyasztók semmit sem nyernek ezekből a tervekből, az a tény mutatja, hogy az utolsó öt év alatt a hús és hústermékek eladása 120 százalékkal ment fel, a vajé 58, a ruhanemüeké 98, a bútoroké 207 százalékkal, hogy csak néhányat említsünk a fogyasztói javak közül, közben pedig a lakosság száma 16 millió 300 ezerrel emelkedett. ★ Ez után Kruscsov igy folytatta: “Nekünk azonban nemcsak az elmúlt évekkel való összehasonlításra kell alapítanunk számításinkat, hanem főleg a nép állandóan emelkedő anyagi és kulturális szükségleteire. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk meg a kérdést, akkor ki kell jelenteni, hogy még nincsenek elegendő mennyiségű fogyasztói javaink, hogy még mindig van lakásínség és hogy a nép életstandardjával kapcsolatos sok fontos kérdésben nem történt megoldás.” Ezzel kapcsolatban Kruscsov ostorozta azokat, akik úgy érvelnek, hogy “a nehéziparnak biztosított elsőbbség csupán a szovjet gazdasági fejlődésének kezdeti éveiben volt lényegbevágó, most azonban azt kell főfeladatnak tekinteni, hogy minden erővel a könnyűipar fejlesztésén munkálkodjunk.” Kijelentette, hogy csak javíthatatlan hencegők hunyhatnak szemet annak a ténynek, hogy gazdaságilag még mindig nem szárnyalták túl a szovjetek a legfejlettebb tőkés országokat, hogy termelésük színvonala még mindig nem elég ahhoz, hogy a társadalom minden tagjának jómódú életet biztosítson és hogy még mindig sok fogyatékosság és hiányos megszervezettség észlelhető a gazdasági és kulturális téren. ★ Kruscsov a Szovjetunió nemzetközi helyzetének áttekintésével kezdte meg jelentését: “Korunk fő jellemvonása a szocializmusnak egy egyedülálló ország határain belül való felbukkanása és világrendszerré való átalakulása. “A tőkésrendszer képtelennek bizonyult e világtörténelmi jelentőségű folyamatnak megelőzésére. Elvitathatatlan ténnyé vált két gazdasági világrendszer egyidejű létezése, a tőkés és szocialista világrendszereké, amelyek különböző törvények szerint ellenkező irányokban fejlődnek. “Ha összehasonlítjuk az ipari termelés fokozódásának rátáját a Szovjetunióban a tőkés országokéval 1929 óta, mondta Kruscsov, akkor azfe látjuk, hogy a számadatok szerint a Szovjetunió 26 év alatt több mint húszszorosára fokozta ipari termelését a háború által a nemzetgazdaságnak okozott roppant károk ellenére, mig az Egyesült Államok, amely kivételesen kedvező körülmények közt fejlődhetett, csak valamivel többre, mint kétszeresére volt képes emelni termelését.” A tőkésországok helyzetét elemezve kimutatta, hogy a tőkés világ közgazdasága rendkívül egyenlőtlenül fejlődött és még bizonytalanabb lett. A tőkés országok széthúzása A háború óta, folytatta Kruscsov, a USA, a fő tőkés ország, három gazdasági pangáson ment keresztül a termelésben, mig az a súlyos gazdasági válság, amely 1948 végén kezdődött meg, csak a fokozott fegyverkezéssel volt megállítható, amelyet a koreai háború idézett elő. Az Egyesült Államok, mondotta, elveszti azt a monopólhelyzetét, amelyben volt a háboruutáni esztendők alatt, miközben a tőkés országok közti küzdelem állandóan erősebb lesz. Kijelentette továbbá, hogy a tőkés országok helyzete különösen súlyosbodott Nyugat-Németország és Japán megjelenése miatt a világipacon. Nem szeretik egymást, mondta, de valamennyinek több mint elégséges oka van ahhoz, hogy elégedetlenkedjék USA-val. És mint azelőtt, a fő összeütközés USA és Anglia közt észlelhető. Az angol-amerikai versengés a kérdések széles skáláját foglalja magában, fejtegette, és azzal a jelszóval, hogy “atlanti együttműködés”, az Atlanti-óceánon túli ve- télytársak “az angol birodalom stratégiai és gazdasági pozícióit ragadják magukhoz.” A béke erőinek egysége KruScsov ugyanakkor rámutatott a békeerők lényeges gyarapodására a legutóbbi évek folyamán. “Hatalmas békezóna merült felszínre a világon,” mondta, “magábazárva Európa és Ázsia békeszerető szocialista és nem-szocialista államait. Ez a zóna másfélmilliárd embert jelent, bolygónk lakosságának többségét.” Ezután Kruscsov felszólítást intézett a munkásosztály egységének megteremtésére, mindenek felett a kommunisták és szocialisták között, az uj háború megakadályozására. A gyarmati országok szabadságharcai Kruscsov rámutatott arra is, hogy az imperialista gyarmati rendszer szétbomlása, amely a diadalmas kinai forradalom óta folyik, és India, Burma, Indonézia, Egyiptom, Szíria, Libanon, Szudán és más volt gyarmatterületek függetlenségének kivivása, világtörténeti jelentőségű, háboruutáni fejlemények. Az afrikai világrész nagy része, némely ország Ázsiában és Középső Dél-Amerikában, továbbra is gyarmati vagy félgyarmati függőségben maradt, mondotta. A gyarmati hatalmak közti ellentmondások és vetélykedések befolyási szférákért és nyersanyagforrásokért nőttön nő. “Hogy fenntartsák és bizonyos helyeken visszaállítsák korábbi uralmukat — mondta Kruscsov — a gyarmati hatalmak a gyarmati népek fegyveres erővel történő elnyomásához folyamodnak. A gyarmati rabszolgaság uj formáit is igénybe vették az úgynevezett elmaradt országoknak nyújtott segítségnek ürügye alatt, ez pedig kolosszális profitokat eredményez a gyarmatosítóknak. .” Barátság USA és USSR között “Mi barátságban akarunk élni az Egyesült Államokkal és együtt akarunk dolgozni a békéért és a nemzetközi biztonságért, a gazdasági és kulturális téren is. Ezt jó szándékkal indítványozzuk anélkül, hogy kést szorongatnánk hátunk mögött. Előadtuk javaslatainkat, de nem azért, mert a Szovjetunió nem tud meglenni az Egyesült Államokkal kötött ilyen szerződés nélkül. A szovjet állam létezett és eredményesen fejlődött még akkor is, amikor nem voltak még rendes (Folytatás a 7-ik oldalról)
