Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-09-01 / 35. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ September 1, 1955 MIT KELL TUDNI A M'CARRANTÖRveNYRoL ? AMERIKAI MAGYAR SZÓ Published weekly by the Hungarian Word, Inc., 130 E. 16th St., New York 3, N. Y. — Tel.: AL 4-0397 Subscription rates: New York City, U. S., Canada §7. Foreign $8 one year, $4 half year. Single copy 15c. Gólosz Ameriki (Amerika Hangja) — A szovjet gazdászdelegáció búcsúja — Szándékosan, kiszámitottan csinálják-e Eisen- hówerék vagy sem, most még nem tudni, de olybá tűnik, mintha csak a földműves delegációk kölcsönös látogatása látal is jelképiesen és erőteljesen felengedő hangulatot akarták volna megkon- traminálni, amikor az Elnök a philadelphiai ügyvédi kamara előtt ismét erélyes szólamokat hangoztatott a szovjet felé. Dehát a szovjet gazdászdelegáció tagjai minden esetre a genfi konferenciát követő megenyhült hangulatban járták be az országot és fejezték be kőrútjukat, mialatt a Szovjetunióban hasonló szívélyességgel zajlott le az amerikai földműves delegáció látogatása is, mintha csak a genfi szellem megtestesitői lettek volna. itt, az Egyesült Államokban, a látogatás utolsó mozzanataképpen a washingtoni sajtóklubban szerepeltek a szovjet emberek és 'Vladimir Mac- kevics, helyettes szovjet földművelési miniszter, a küldöttség feje, barátságos és gyakran kitűnő humorral fűszerezett beszédben számolt be negyvenötnapos kőrútjukról. Közben ilyeneket mondott: “Ha meg akartuk tudni, hogy a látottak milyen benyomásokat keltettek bennünk, másnap megvettük az újságokat s abban elolvastuk.” Mindenek betetőzééséül már az “Amerika Hangja” is felkérte Mackevicset, hogy a rövidhullámú leadás keretében cenzurátlanul mondja meg a szovjet népnek, milyen utibenyomásokat szerzett. Ez volt az első eset, Írja a “N. Y. Times”, hogy az amerikai hírszolgálati szolgálat rádión közve- titette Oroszország felé egy tényleges szolgálatban álló szovjet állami főtisztviselő megjegyzéseit. Mackevics nyilatkozata körülbelül három perces volt: “Őszintétlen lennék és nem a barátság szellemében járnék el, — mondta a szovjet vezető — ha azt mondanám, hogy minden tetszett, amit láttunk. Az utazást azonban azért tettük, hogy a legjobbakat lássuk. Figyelmünket pontosan ezekre a dolgokra összpontositottuk: a legjobbra, a leghaladóbbszellemüre. Sokat láttunk, ami érdekes és hasznos s amit talán a Szovjetunió állami és kollektiv gazdaságaiban is alkalmazhatunk.” Ugyanakkor a Szovjetunióból visszatért egyik amerikai gazdászdelegátus, John M. Jacobs, az lldewild-repülőtérállomáson az ottszerzett benyomásaival kapcsolatban kijelentette, hogy odame- netéle idején “rendkívül elfogult” volt a szovjettel szemben, most azonban, megváltoztatta felfogását “bizonyos mértékig” és “nagy rokonszenv- vel viseltetik a néptömegek iránt.” Jacobs az amerikai termelési rendszert mind mennyiségileg, mind minőségileg tökéletesebbnek tartja, mint a szovjetét. Mackevics végül sajtófogadást rendezett, amelyen a hozzáintézett kérdésekre azt mondta, hogy ő a szovjet termelési rendszert tartja tökéletesebbnek, s azt “minden erőmből támogatni fogom”, de hozzátette, hogy a Ford-gyári technikát helyesnek vélné átültetni a mezőgazdasági termelésbe is. Készséggel és elfogultság nélkül válaszolt minden hozzáintézett kérdésre s nagy szaktudással és tárgyilagossággal hasonlította össze a két farmrendszért, nem hunyva szemet előnyeik és hátrányaik előtt. Bármit hoz is a jövő a politikában, a két gaz- dászdelegáeió látogatása s a mindkét oldalon irányukban tanúsított őszinte és lelkes szívélyesség úgy fog megmaradni az emberek emlékezetében, mint a két nagy nép érzéseinek őszinte megnyilvánulása és baráti közeledésük s közelségük hamisítatlan jelképe. A népek békét akarnak. EGY MOST lefolytatott kutatás megállapítja, hogy a mai automobilok sokkal tovább tartanak, mint a régi gyártmányok. Az 1925-ben gyártott automobil átlag 22 ezer mérföldet futott be, az 1945-ös gyártmány 81 ezer mérföldet. ★ MINDEN HARMADIK 14 éven felüli ameri- Icinak volt automobilja 1950-ben. Ha a mai iramban haladunk tovább, 1975rben már minden második amerikai automobiltulajdonos lesz. Az amerikai polgárjogok történetének legfontosabb kérdését fogják most ősszel megvitatni a Supreme Court előtt. Ez lesz a McCarran-tör- vény — az 1950-es belső biztonsági törvény — első próbapere. .Szaknyelven ugvnevezik, hogy “-a kommunista párt vs. a felforgató tevékenységeket ellenőrző hivatal.” Mit mond a törvény? A törvény regisztrálásra szólítja fel többek közt az összes úgynevezett kommunista akciószervezeteket, a kommunista frontszervezeteket és a kommunista beszivárgással megjelölt szervezeteket. A regisztrálásban bennefoglaltatik az, hogy ki kell szolgáltatni a kormánynak az összes tagok neveit és címeit, az összes pénzügyi kimutatásokat és az összes nyomdai és sokszorosító berendezéseket. Akkor aztán a szervezetnek fel kell tüntetni a nevét az összes nyomtatványain és kiadványain. Tagjai nem tölthetnek be kormányállásokat, úgynevezett védelmi üzemekben nem dolgozhatnak. Nem kérhetnek útlevelet, és egyéb jogaiktól is elesnek. A regisztrálás után a Smith-törvény és más törvények rendelkezései alapján bűnvádi eljárást indíthatnak ellenük. Kinek kell regisztrálnia? Az igazságügyminiszter beadványt készít, amelyben bizonyos szervezetet “kommunista akció”, “kommunista front” vagy “kommunista beszivárgással vádolt” szervezetnek jelöl meg. Az ügy ezután a felforgató tevékenységeket ellenőrző hivatal elé kerül, amely bizonyítékokat vesz fel az illető szervezet megjelölésének igazolására. Ha a SACB (Subversive Activities Control Board) úgy “találja”, hogy a szervezet az egyik vagy a másik tiltott csoportba tartozik, ilyenér- telmü jelentést ad ki.. Akkor aztán felszólítják a szervezetet, hogy regisztráljon, hacsak törvényszék elé nem viszi a SACB megállapításait. A büntetések A büntetések szinte csak csillagászati számokkal fejezhetők ki. Azt, aki nem tesz eleget a regisztrálási követelményeknek, miután a felforgató tevékenységeket ellenőrző hivatal és a törvényszékek egy bizonyos szervezetet a törvény hatáskörébe tartozónak nyilvánítanak, ötévi börtönnel és 10,000 dolláros pénzbírsággal, vagy mindaket- tővel sújtják. A regisztrálás elmulasztásának mindenegyes napja külön bűncselekményt képez. A törvény története A McCarran-törvény valóságban az Amerika- ellenes bizottság javaslataiból keletkezett. 1950 szeptember 30-án hozták tető alá, a koreai háború alatt egy hisztériás kongresszus igyekezetéből, Truman elnök vétója ellenére. Mialatt a 'törvényt a kongresszusban tárgyalták, Truman egy külön üzenetet küldött a kongresszusnak és többek közt a következőket jelentette ki: “Törvény fekszik a kongresszus előtt, amely oly tág és bizonytalan a maga kifejezéseivel hogy veszélyezteti az alkotmány első függeléke által biztosított szólás-, sajtó- és gyülekezési szabadságot.. A törvény egyik-másik javasolt szakasza a valóságban súlyos büntetéseket szabna ki bizonyos csoportok rendes politikai ténykedéseiért, beleértve a kommunistákat és a kommunista párt követőit. Ez a fajta törvény szükségtelen, hatástalan és veszélyes.” A KP esete Az igazságügyminiszter első ügyként a kommunista pártot vitte a felforgató tevékenységeket ellenőrző hivatal elé 1950 november 22-én. A SACB 1951 április 23-án nézte át a bizonyítékokat és elrendelte, hogy a KP 1953 április 20-án regisztráljon. A KP megtagadta ezt és a SACB rendeletét a szövetségi fellebbezési törvényszéknél megfellebbezte Washington, D. C.-ben. A fellebbezési törvényszék 2:1 szavazatarányban jóváhagyta a SACB rendeletét. Prettyman és Sa- naber bírák képezték a többséget Bázelon biró eltérő ítéletével szemben. A fellebbezési törvényszéknek ezt a végzését fellebbezte meg a KP a legfelső törvényszék előtt. Ma, csütörtökön szeptember 1-én kell benyújtani a KP-nak a rövidített periratot s az ügyet valószínűleg az őszi időszak alatt vitatják meg, 1956 elején pedig meghozzák a véghatározatot. A törvény kihatásai Az esetben, ha a törvényt a legfelső törvényszéken érvényesítik, csaknem azonnal betiltják a kommunista pártot. A nyugati demokráciák közül az USA lesz első, amely ezt megcselekszi. De a KP-n túlmenően fogja sújtani a törvény szakszervezeti munkások és más polgárok millióit. A McCarran-törvényt kiszélesítették az 1954- es kommunista ellenőrzésről szóló törvénnyel. Ez a törvény tizennégy ismertető jegyet állít sorba, amelyek révén fel lehet ismerni valakiről, hogy kommunista-e Ezek az “ismertető jegyek” oly lazán vannak körülírva, hogy úgyszólván minden amerikai embert, akinek valaha is volt egyetlen önálló véleménye, a törvény értelmében vád alá lehet helyezni. Éppenséggel megdöbbentő demok- ráciaellenés jellege miatt nevezték el ezt a törvényt “a fasizmus törvényhozási tervrajzának.” Itt azonban egy igazi alkotmányjogi kérdés merül fel arra nézve, hogy a kongresszus eltilthat-e egy önkéntesen alakult szervezetet, akár olyant is, amelynek célkitűzéseit a legtöbb amerikai elvesztőnek tartja. A KP elleni eljárás megindítása óta 12 úgynevezett “kommunista frontszervezet” ellen tett lépéseket az igazságügyminiszter és terjesztett be periratot ellenük a felforgató tevékenységeket ellenőrző hivatalnál. Szakszervezet ellen irányított perek közül az elsőt 1955 junius 28-án kezdték, amikor az igazságügyminiszter eljárást indított a Mine Mill & Smelters Workers (független) szakszervezet ellen. Már akkor jelezte, hogy ez csupán a szak- szervezetek ellen indítandó per-sorozat legelseje, a többiekre is sor kerül a McCarran-törvény rendelkezései alapján. Tehát a hivatal nemcsak a KP ellen akar betiltási akciót inditani. Célja sokkal nagyobb: maga az alkotmány, de mindenek felett a társulási jog. Amikor még mint törvényjavaslat feküdt a képviselőház előtt, mint a hagyományos amerikai alkotmányjogok veszélye, ellene foglaltak állást az AFL, a CIO, a vasutasok szakszervezetei, és sok más független szakszervezet; a néger nép országos védelmi szervezete; az American Jewish Congress; az American Civil Liberties Union; az Americans for Democratic Action; a National Farmers Union; a Women’s International League for Peace; az American Veterans Committee; a newyorki (város) ügyvédi kamarája; Zecheriah Chaffee, a Harvard jogegyetem professzora és Robert H. Hutchins professzor. Továbbá több mint húsz nagyobb újság ellenezte a törvényjavaslatot, Truman elnök vétóját pedig igen széles körökben lelkesen ünnepelték. Ma már általánosan elismert felfogás, hogy ezt a törvényt sohasem hozták volna tető alá a kongresszusban, ha nem dúl a mesterségesen felkorbácsolt hisztéria a koreai háború miatt. Ma azonban, a genfi konferencia után felülkerekedő közhangulatban sok szervezet és sok egyén, eltérő politikai meggyőződéseik ellenére, egységesek az alkotmányos szabadságjogok védelmében és egészen más szemmel Ítélik meg ezt a fasisztaszellemü McCarran-törvényt. MAGYAROK HAZATÉRÉSE A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa amnesztia rendeletének végrehajtására alakult Kormánybizottság legutóbbi ülésén foglalkozott a rendelet végrehajtásának kérdéseivel és az alábbi közleményt adta ki: “A Kormánybizottság örömmel állapítja meg, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa amnesztia rendelete komoly visszhangot keltett a külföldön élő magyarok körében: hogy már eddig is többszázan jelentkeztek hazatérésre a különböző országokban élő magyarok közül. A Kormánybizottság legfőbb feladatának tekinti elősegíteni, hogy az amnesztia rendelet alapján minél több magyar térhessen haza és válhasson államunk hasznos és egyenjogú polgárává. Erről meggyőződhettek azok, akik már éltek az amnesztia rendelet lehetőségével s már otthonukban, szeretteik körében élnek. A Kormánybizottság felhívja azokat a külföldön élő magyarokat, akik a hazatérés gondolatával foglalkoznak, forduljanak bizalommal a Magyar Népköztársaság követségeihez, ahol minden szükséges felvilágosítást megkapnak.”
