Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1955-09-01 / 35. szám

September 1, 1955 A 3 BILLIÓ DOLLÁROS VIHAR ÉS ÁRVÍZ Figyelmeztetés nélkül zudult a pusztító orkán az országra. A Connie-orkán után senki sem hit­te volna, hogy Diane-orkán fog okozni olyan tra­gédiát, amilyent az ország keleti része még soha­sem vészelt át. A szörnyű tömegben zuhogó eső egyetlen éjszaka alatt úgy megduzzasztotta a pa­takokat és a folyókat, sőt csermelyeket, hogy azok áttörtek a partjaikon. Hirtelen valóságos falmagasságu víztömeg zudult át, ijesztő lát­ványt okozva Pennsylvania, New Jersey, New York. Massachusetts, Connecticut és Rhode Is­land városain. Ritkán hozott áradás ily hirtelen nyomorúsá­got ennyi emberre. Ellenville, N. Y., összes 4,000 lakosát kiürítették. Néhány mentő is meghalt, amikor csónakjuk felfordult. Más mentőcsapa­tok helikopterek segítségével a szó szoros értel­mében százak életét mentették meg. A fertőzött vizszolgálat -járvány veszélyével fenyegetett és öt kormányzó jelentette be, hogy állama vészte­rület lett. Amily hirtelen jött, oly hirtelen vonult el a rettenetes víztömeg. A halottak száma több mint 200 s mint már jelentettük, az anyagi kár 3 bil­lió dollár. A megmenekültek megkezdték szivté- pő visszatéréseiket otthonaikba, ha egyáltalán volt még otthonuk. A Blackstone folyó átszakitotta a Rice City-i duzzasztógátakat és betört az 50,000 lakosú VVoonstocket ipari városba. A lakosságot az utol­só pillanatban elszállították. Easton és Strouds­burg (Pennsylvania) között egy 20 rftérföldes út­szakaszon összesen 20 hid ment tönkre. Trentonban és New Jersey állam fővárosában az árvíz elérte a kormányzói palotát. Szivattyúk­kal próbálják megakadályozni, hogy a viz elpusz­títsa a pincében őrzött okmányokat. Putnamban (Connecticut) egy magnéziumgyá­rat pusztított el az árvíz. A gyárban robbanás történt, az épület felső emeletei lángokban állot­tak és 200 tonna magnézium kiömlött. A rend­kívül veszélyes robbanóanyag a viz hátán végig­folyt a városon, de az eddigi jelentések szerint haláltokozó baleset nem történt. A városok és falvak egész sorában azonban még mindig nagy a nyugtalanság. Ezek a hely­ségek ivóvíz, villanyvilágítás és távbeszélőössze­köttetés nélkül maradtak. A hajléktalanná vált menekülteket középületekben zsúfolták össze és a Vöröskereszt gondoskodik ellátásúidról. Az ár- viz-sujtotta területeken katonai őrjáratok cirkál­nak, hogy megakadályozzák a fosztogatást. Az országutakat, a pályatesteket, a lakások és a gyárak emeleteit szemét, sár, iszap és tör­melék borítja. A legnagyobb nehézséget a szál­lítás és a közelekedési zavarok okozzák. A hidak lezuhantak, az utakat elmosta az ár. Még ma sincs teljes és tiszta képünk a pusz­títás méreteiről. A részletes jelentések csak most futnak be. Az egyik legborzalmasabb csapás ta­lán a Stroudsburg közelében levő Camp Davis nyaralótelepet érte, ahol 40 vendég közül 12 lett halálos áldozata a vésznek. Borzalmas volt a Blackstone-folyó áradása Pawtucket, R. 1.-ben. Ez a folyó rendes körülmények közt jelentékte­len vizescske, amely két házsor közt csergedezik. Óriási pusztításokat okozott a város gyárnegye­dében. ezrével téve munkanélküliekké a dolgozó­kat. Connecticutben a Naugatuck-folyó 100 szá­zalékra munkanélkülivé tette Torrington iparvá­rost. “Az árvíz elvitte állásainkat, mi lesz ve­lünk?” — panaszkodott egy munkás. Szinte ha­sonlót lehet mondani a folyómenti Waterbury- ről is. Bethlehem, Pa. is megszenvedte a csapást. A Lehigh-folvó kiáradt és 5 láb vízzel borította el a Bethlehem Steel gyártelepét, ennek folytán 30.000 munkás vált munkanélkülivé, tudósit egy bethlehemi munkástársunk. Eisenhower intézkedett, hogy 90 millió dol­lárt fordítsanak az ársujtotta lakosság kárta­lanítására. A CIO autómunkások szakszervezete 100.000 dollárnyi segéllyel járult hozzá, hogy 50.000 állását vesztett vizkárosult vagy hajlék­talanná vált tagját segítsék vele. Mindenütt a munkások jártak elől a mentési munkálatokban. Mentették a gyárakat és a gyár­berendezéseket. Magatartásuk az árvizkataszt- ófa egyik leghösiesebb fejezetét teremtette meg. • AZ IGAZSÁG MEGÍRÁSA • A MAGYAR SZÓ HÍV AT ÁS A e AMERIKAI MAGYAR SZŐ 3 TERMELÉS GYÁR-NAGYSÁGÚ AUTOMATA GÉPEKKEL — Labor Day — Az 1954-es Labor Day óta óriási lépésekkel tör­tek előre az amerikai szakszervezetek az egység felé, amely több és jobb ételt jelenthet a munká­sok asztalán, jobb lakóházakat és jobb kilátást a munkások gyermekei számára is. De már akkor, amikor ezek a lépések megtörténtek, a nagytőke is tett olyan lépéseket, amelyek mindezt elpusz­títhatják, sőt talán még ennél is többet. Nap nap után tanúi lehetünk, hogy a nagyvállalatok befe­jezik terveiket szakosztályaik, gvái'aik, sőt egész iparágak termelésének átszervezésére — gyár- nagyságú automatagépek bekapcsolásával. Senki sem táplálhat kételyeket affelöl, hogy ha ez a nagytőkéseken múlik, a legnagyobb munka- nélküliség és olyan katasztrofális pangás lesz be­lőle, amilyenhez foghatót ez az ország még nem látott. Ámde nem feltétlenül kell ennek igy tör­ténni. Prof. Buckingham Jr., a Georgia Institute of Techology tanára, az áprilisban Washington­ban megtartott CIO országos konferencián be­szélve a termelés automatizálásával kapcsolatban, megmutatta a másik lehetséges irányt is, amikor a következő kijelentést tette: “A gyárnagyságu automatagépekkel való ter- * melés az atomenergiával egyetemben gondoskod­hatna ,a szegénység kiküszöböléséről a világtör­ténelemben elsőizben.” Miért nyugtalankodott a CIO emiatt a problé­ma miatt annyira, hogy ezt a vészkonferenciát egybehívta idén? És miért kelt félelmet ez a ki­fejezés: “gyárnagyságu automatagépekkel való termelés”, a munkások szivében mindenfelé? A felelet aránylag egyszerű. Ez az automati­zálás azt jelenti, hogy minden munkás termelő- képességét sokszorosan fokozni lehet. Azt jelenti, hogy a nagyvállalatoknak alkalmuk lenne a mun­kairam olyan ördögi felfokozására, hogy a mun­kások tízmillióit kidobhatják állásaikból. Azt jelenti, hogy hacsak nem kényszerítik a gyárve­zetőségeket a munkások iránt érzett felelősség- érzetre, ami mindmáig teljesen idegen valami volt a számukra, akkor három-négy munkás lesz kénytelen versengeni egy-egy állásért. Ilyen ver­sengés pedig csak azzal végződhet, hogy az évek során vívott harcokkal kiverekedett életstandar­dokat megsemmisítenék, elpusztítanák a munka- szerződéseket és tönkretennék a szakszervezete­ket. A mammut-automatákra vonatkozó megállapí­tásokat azokra a még aránylag szórványos gyá­rakban észlelt tapasztalatokra alapítjuk, amelyek már áttértek a gépóriásokkal való termelésre. A clevelandi Ford-motorgyár, amely már automata­gépek módszereivel működik, 15 perc alatt állít elő egy-egy olyan motorházat, amelyen rendsze­rint kilenc óra hosszat dolgoztak azelőtt. Negy­venegy munkást használnak olyan munkafolya­matokhoz, amelyekhez azelőtt 117 munkásra volt szükség. Egy uj Pontiac-gyár a termelést 25 szá­zalékkal tudja felfokozni anélkül, hogy egyetlen­egy munkással többet kellene alkalmaznia. Egyet­len “Univac” elektronikus mérőkészülék, olyan, mint amilyeneket számos nagyvállalat, köztük a General Electric is használ jelenleg (Louisville, Ky.-ben), 200 munkást pótol két munkaturnus­ban. »I És a nagytőke szócsövei, amint egymás között beszélnek nagyvállalati kiadványokban, meg­mondták kereken, mit remélnek ők elérni auto­mata gépszörnyetegek bevezetésével. John I. Sny­der, a U. S. Industries elnöke, a következőket mondta: “... a munkabérek a kérdésnek csak egy részét teszik. Az autoihata-óriásokkal való termelés hőn óhajtott vonása, a munkásokkal kapcsolatban, az, hogy gépeket könnyebb kézben tartani, mint em­bereket (ez pedig istenáldás a mi demokratikus társadalmunkban). Minél több a gép, annál keve­sebb emberre van szükség, ennélfogva annál könnyebb az ellenőrzés problémája.” És Lemuel R. Boulware, a GE alelnöke, az al­kalmazottakra vonatkozó “Newsletter”-ében a következőket irta: “A munkaadónak muszáj au­tomatával dolgoznia, hogy életben maradjon és hogy az állások egészét vagy legalább zömét élet­ben tartsa. .Igv hát parancsoló szükség, hogy a bérlistáról törölje a nemszükséges alkalmazottak minden lényeges többletét.” A gyárvezetőségnek az automata-szörnyetegek tekintetében elfoglalt álláspontja folytán életbe­vágóan fontos, hogy a munkások a szakszerveze­teiken keresztül ne csak búsuljanak a munkás- evő automata-gépek miatt, hanem tegyenek is valamit az ügyük érdekében. Vitathatatlan, hogy a garantált évi bér kulcslépés a helyes irányban. De bármily értékes intézmény is, a garantált évi bér nem küzdhet meg a munkások problémájá­val, amikor 100 ember végezheti el 500 ember munkáját. A munkásság szószólói már elismer­ték, hogy az automata gépóriások megkövetelik, a szakszervezetek uj célokat tűzzenek ki maguk elé a kollektiv béregyeztető tárgyalásokban, olyan célokat, amelyek minden munkás számára bizto­sítják, hogy továbbra is a bérlistán maradnak az automatagépek bevezetése után is és hogy ele­get fognak kapni, hogy legalább egy részét vásá­rolják vissza termelésük roppant nagy mennyisé­gének. A harmincórás munkahét például komoly meg­fontolás tárgyát képezi a CIO, az AFL és a füg­getlen szakszervezetek kollektiv béregyeztető tár­gyalásainál. Az alkalmazásban töltött idővel járó előnyök védelme, az átképzésről szóló záradékok és a munkaszerződések panaszokra vonatkozó in­tézkedései megfontolást igényelnek, hogy megál­lapíthassák, megállják-e majd helyüket, ha *a gépszörnyetegek bevonulnak a termelésbe. A fő­feladat az, hogy biztosítsák, hogy a munkások nem válnak-e az uj gépek bevezetésével elavult termelőerőkké azokkal a gépekkel együtt, ame­lyeket mint hasznavehetetleneket majd kidobnak a szemétbe. A munkásság programja tehát vilá­gos: mindenek előtt — egyesülni! Aztán, intéz­kedni. hogy a Taft-Hartlev-törvényt, az államok “munkajogi” törvényeit és az összes többi mun­kásellenes törvényt kihajtsák a törvénykönyvek­ből. Ezeknek a törvényeknek eltörlése idestova kenyérkérdéssé válik a dolgozó férfiak és nők számára. Az 1955-ös Labor Day-kor egy dolog biztos: a gyárnagyságu automata-szörnyetegek itt van­nak és itt maradnak. Hogy ez gazdasági fellendü­léshez vagy lehanyatláshoz fog-e vezetni, azon múlik, ugv fognak-e táncolni a munkások, ahogy az igazgató urak fütyülnek. KÉT UNCIA SZENET (kb. 50 gramm) kell felhasználni ahhoz, hogy egy tonna terhet egy mértoldnyire szállítson el a gőzmozdony. A Diesel motor ugyanerre a célra csak két kávéskanálnyi olajat fogyaszt el. ★ ALIG HINNÖK EL, hogy a világ leggyorsabb vonata 1905-ben száguldott a síneken. Az U. N. “Broadway Limited” akkor 3 mérföldet 85 má­sodperc alatt tett meg, óránként 127 mérföldet futva be. ★-A NEWYORK1 Port Authority arra számit, hogy 1960-ban már 2 millió helikopter utast fog szállítani ezen az újfajta közlekedési eszközön. Az egész országban akkor már 6 millió helikopter utas lesz. ★ AZ ÁTLAGOS ÉI.ETTARTAM meghosszabbí­tásának meglepő következménye, hogy. a munka- képtelenséget okozó betegségek száma 1960-ban 30 százalékkal nagyobb lesz, mint 1940-ben volt és 1975-ben 50 százalékkal lesz nagyobb. ★ EGYRE TÖBB konzervált főzeléket és gyümöl- fogyaszt az amerikai nép, a frisshez viszonyitva. 1910 és 1919 között csak 6 százalékot, 1950-ben már 37 százalékot, amiben "4 százalék a fagyasz­tott főzelék és gyümölcs. ★ AZ AMERIKAI CSALÁD jövedelmének egy- harmadát élelmiszerre, italokra és dohányra for­dítja. Egy amerikai átlagban 17 gallon sört, 1 gallon bort és 1 gallon párolt szeszes italt fo­gyaszt évente. ★ A FARMER jövedelmének ugyanolyan száza­lékát költi el élelmiszerekre, mint a városi ember. ★ AZ ELSŐ SZTRÁJK, amiről a feljegyzések megemlékeznek, 1776-ban New Yorkban tört ki, a szobafestők között, magasabb bérek elérésére. ★ A LAKÓHÁZAK építése 2%-kal esett május és junius hónapban, pedig minden ok megvan arra, hogy sok százalékkal emelkedni kellett volna.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents