Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1955-09-01 / 35. szám

A Los Angeles-i konferencia egységes béke­akcióra szólítja fel Amerika összmagyarságát PÁRATLAN SIKERREL ÉRT VÉGET A “MAGYAR SZÓ” HÉTVÉGI HÁROMNAPOS ORSZÁGOS LAPKONFERENCIÁJA — Sürgöny jelentés — A “Magyar Szó” Los Angeles-i országos lapkonferen­ciájáról befutott távirat fényes bizonyságot tesz a haladó amerikai magyarság politikai érettségéről, hazafiasságáról, békevágyáról és sajtója iránt tanúsított odaadásáról. A lapkonferencia, amelyen az Egyesült Államok minden részéből összejött 74 delegátus és megfigyelő vett részt, há­romnapi változatlanul magas színvonalú tanácskozás után átfogó felszólítást intézett az egész amerikai magyarsághoz, tekintet nélkül politikai magatartására, hogy támogassák Eisenhower elnök béketörekvéseit a genfi konferencia szelle­mében. Az országos lapkonferencia ugyanakkor állást fog­lalt az Egyesült Államok és Magyarország közti szabad kul­turális és kereskedelmi cserekapcsolatok létesítése mellett, valamint a McCarran-Walter-törvény hatályon kívül helye­zése érdekében. A szombatesti banketten lapunknak közel kétszáz ba­rátja vett részt és több mint 3,000 dollárt adtak össze saj­tónk támogatására. A Los Angeles-i feledhetetlen, történelmi országos lap- konfertncia részleteit lapunk legközelebbi számában fogjuk ismertetni. Vol. IV. No. 35. Thursday, Sept. 1, 1955 NEW YORK, N. Y.—Egyes szám 15c (15c a copy) Published weekly ./ ;he Hungarian Word, Inc. 130 E. 16th St., at the P. O. of New York, N. Y." under the Act of March 2, 1879. N. Y. 3. - Entered as Second Class Matter Dec. 31, 1952 Forrongás Észak-Afrikában AZ 1955-ÖS LABOR DAY * Ha az 1954-es Labor Day és az 1955-ös Labor Day közt eltelt időközön végigfuttatjuk elménket, tűnődésünk ered­ményét két szóban foglalhatjuk össze: az egyik az “egység”, a másik a “harcosság”, ami az elmúlt évet legjobban jelle­mezheti. A két Labor Day közti év legfontosabb eseménye két­ségkívül az a megállapadás, amely a múlt télen előkészítette az utat az AFL és a CIO közti szervezeti egység számára. Nem lehet kétséges, hogy a több mint 16 millió taggal biró egységes szakszervezeti központ megalakulása nagy mér­tékben fokozhatja az amerikai munkások hatalmát, hogy a szervezetlen munkásokat megszervezzék, hogy befolyást gyakoroljanak az ország politikai életére és kollektiv bér­egyeztető tárgyalások utján javítsák meg az életstandardot és a munkafeltételeket. De az is világos, hogy az egyszerű alapigazság, hogy egy meg egy az kéttő, nem is olyan egyszerű, amikor erre az eseményre alkalmazni akarjuk. Ha az uj egységnek si­kerül átitatni a dolgozókat és szakszervezeteiket azzal a nagy céltudatos harcossággal, amely a CIO-t is létrehozta annak idején és képessé tette, hogy megszervezze a nagy tömeg­iparokat, akkor az “egy meg egy az kettő” sokkal többet jelenthet, mint egyszerűen kettő. Ha másfelől azonban a szervezeti egység csak a főveze­tőség kibéküléséből áll és visszatérnek az AFL begyepese­dett konzervatizmusához, amely éppenséggel a CIO létrejöt­tét tette szükségessé annak idején, akkor a végeredmény ke­vesebb lesz, mint kettő, sőt talán kevesebb, mint egy. Mi legyen hát? Lényegében ezt a kérdést vetette fel Michael Quill, a közlekedési munkások szakszervezetének el­nöke, amikor a CIO vezetőségi ülésén az egyetlen ellenzéki hangot megütötte, ellenezve az egységbeolvadást. Most hát, még mielőtt a fúzió alakiságait befejeznék, műhelyek, bá­nyák, gyárak és vasutas szervezetek munkásai ugylátszik megadják a választ erre a kérdésre, még hozzá a harcosság szellemének íeltilkerekedésével. Bizonyos, hogy a déli vasúti munkások, telefonalkalma- zottak, cukorfinomitógyári és szállodai munkásainak nagy­szerű sztrájkküzdelmei az elmúlt hónapok folyamán, és most is, lehetetlenné teszik az uj AFL-CIO számára, hogy keve­sebbet tegyen, mint teljes felkészültséggel levonulni az or­szág déli részeibe, szervezkedni, hogy az elkövetkező évek­ben a munkásságnak legéletbevágóbb feladatát végrehajtsa. És a dél mégszervezésénél az uj szakszervezeti munkás- szövetség olyan alapokra fog építeni, amelyek immár szi­lárdnak bizonyultak. .Mert ott vannak például a louisianai cukormunkások, négerek és fehérek, akik hősies harcokat vivtak a tisztes megélhetésért az erőszakoskodás fantasz­tikus hullámai, a tömeges letartóztatások, a nagyvállalatok által befolyásolt törvényszékek és feudális munkáltatók el­len. Ott vannak továbbá a Southern Bell-munkások, akiknek bátorsága kivívta számukra azt a jogot, hogy megtagadják más szakszervezetek piketvonalainak átlépését, valamint az alapvető munkaszerződéses javításokat. Felejthetetlenek a vasúti munkások, akik győzelmesen kerülnek ki a Louisville & Nashville vasúttársaság ellen vívott sztrájkjukul, pedig bérgyilkosok és sztrájktörők brutalitásával és gyilkosságá­val kellett megbirkózniuk. És az egész munkásság újból megtanulta az egység jelentőségét, amikor 25 000 birming­-__ . (Folytatás a 10-ik oldalon! BULLETIN. — Paris, aug. 29. — A francia kabinet ma jóváhagyta Edgar Faure mi­niszterelnök javaslatait a vé­res marokkói felkelés befe­jezésére. Faure terve Gilbert Grandval főrezidens és Szidi Mohammed Moulay ben Ara­fa szultán eltávolítása után marokkói trón-tanács meg­alakítását írja elő, amely át­venné a szultáni hatalmat. A tanács szeptember 12-én kép­viseleti marokkói kormányt fog alakítani, amelyben ben­ne lesznek a nacionalisták is. v __________________________/ Marokkóban és Tuniszban várakozástól feszült nyuga­lom uralkodott a hét végén. Várták a franciaországi Aix- les-Bains-ben a francia kor­mány és az arab nacionalista vezérek közt lefolyt tárgyalá­sok eredményét. E tárgyalá­sokon, amelyeken Edgar Faure miniszterelnök, és kor­mánya négy tagja vett részt, ott voltak a konzervatív arab vezérek is, de az arab nacio­nalisták nem voltak hajlan­dók leülni velük ugyanazon tárgyalóasztalhoz. A francia kormány tagjainak külön-kü- lön kellett tárgyalni a szem­benálló csoportokkal. Párisban a hét végén össze­ült a kabinet, hogy a marok­kói válság megoldására vo­natkozó tervet megtárgyalja, de a vasárnapról hétfőre vir­radó éjszakáig nyúló kilenc órás vita után sem tudtak megállapodásra jutni. Éjjel fél 2-kor jelentette be Edgar Faure, hogy a vitát hétfőn folytatják s megerősítette, hogy a kormánynak az a tö­rekvése, hogy képviseleti és felelős marokkói kormányt alakítsanak, amelyben kibé­kítik egymással a protekto­rátus szembenálló elemeit. Hir szerint a francia mi­niszterek azért nem tudnak megegyezésre jutni, mert egymással szemben oly éles el lentmondó érdekeket és poli­tikai pártokat képviselnek, hogy könnyen általános poli­tikai válság nőhet ki belőle. A kabinet előtt az a terv feküdt, amelyet az Aix-les- Bains-ben folytatott tárgyalá- j sok alatt készítettek. Faure ' ezt a tervet akarja keresz- I fölvinni a kabinetben. Az ezt megelőző hét végén 'lángoltak fel Marokkóban és Algériában az északafrikai szabadságharcok, a m e lyek több mint 1,800 ember életé­be kerültek. A múlt hét vé­gén érkezett jelentések sze­rint Gilbert Grandval, Ma­rokkó főkormányzója, lemon­dott, de a lemondás elfogadá­sa még a francia kormánytól függ. Ugyanakkor lemondott Szidi Mohammed ben Moulay Arafa, marokkói szultán is. Pontosabban ennek a két em­bernek távozása, vagyis fel­áldozása, lehet a francia kor­mány reménye ahhoz, hogy valamilyen kompromisszum­mal rendezni tudják azava- J ros marokkói helyzetet. De még a kompromisszum I sem látszik könnyű dolognak. | Ehhez rendezni kellene a volt [ szultán, Szidi ben Juszef kér- ! dósét. Juszefet, a Marokkó ' függetlenségi törekvéseivel rokonszenvező szultánt, a j franciák 1953-ban elkerget- j ték a trónról és Arafával he- j lyettesitették. Juszef jelenleg Madagaszkár szigetén él szám üzetésben. Az arab naciona­listák, akik azóta is állandóan véres harcokat vívnak Juszef visszahelyezéséért, követelik, hogy térjen vissza Francia- j országba s tárgyaljon ő az ! arabok nevében. Ezt követeli a két nagy arab nacionalista csoport: az Isztiqlal és a füg- | getienségi demokrata párt. | Egyelőre még nem követelik, hogy helyezzék is vissza a trónra, az arab konzervatívok ebbe nem is egyeznének bele, előzőleg azonban el kell dön­teni, mi legyen a helyzete, mielőtt visszatér. Aix-les- Bains-ben elvileg megállapo­dás történt arra nézve, hogy Juszef et visszahozzák Fran­ciaországba. A kabinetülésen folyó tárgyalások főleg Ju­szef szerepe miatt akadtak el. A nacionalisták szereplése a felállítandó arab kormány­ban sem lett eldöntve, mert a két nacionalista csoport e tekintetben állítólag egymás- j sál verseng a főhatalom biz­tosításáért. Mi történt Washingtonban az arab kérdés körül Az arabok szószólói eré­lyesen követelik, hogy az Egyesült Államok tegyen megfelelő lépéseket, hogy a I NATO-szerződés értelmében a franciák ne használhasanak amerikai fegyvereket és had­felszereléseket Észak-Afriká- ban. Az amerikai kormány hir szerint felkérte a franciá- I (Folytatás a 4-ik oldalon) Nixon aletaök kardcsörtfitése BOSTON. — Richard M. Ni­xon alelnök a külföldi háborúk veteránjai országos táborozásán mondott beszédében kijelentet­te, hogy a Szovjetuniónak “sza­baddá kell tenni’’ Kelet-Német- országot, le kell szerelnie, le kell bontania a “vasfüggönyt”-t, “szabaddá kell tennie” a népi demokráciákat és be kell szün­tetni “felforgató kampányát” a világon, s amig ez meg nem tör­ténik, USA nem fogja csökken­teni haderejét. Truman elveri a port a GQP-n I Harry Trumán volt elnök há­rom nap leforgása alatt három nagyszabású beszédet mondott, amelyekben éles birálat tárgyá­vá tette a republikánus kor­mányzat bűneit. Azzal vádolta az Eisenhower-kormányt hogy intézkedéseivel a kiváltságos kevesek, nem pedig a nép érde­keit szolgálta. Sigemicu Oullesnél kilincsel WASHINGTON. — Momoru Sigemicu japán külügyminiszter felkereste Dulles külügyminisz­tert s megígérte neki, hogy Ja­pán továbbra is a nyugat védel­mi rendszeréhez marad hü. Jól­értesült körök szerint Dulles óva intette Japánt, ne nagyon ba­rátkozzék Kinával. Sigemicu a japán háborús bűnösök meg- kegyelmezését is kéri. Megkezdték a leszerelési vitát | EGYESÜLT NEMZETEK, NEW YORK. — A hétfőn megnyílt le- ■ szerelési tárgyalások folyamán I a UN- ben USA felszólította a | delegátusokat, támogassák Ei­senhower elnök javaslatait a nemzetközi leszerelés s az atom­fegyverek ellenőrzésére, katonai tervrajzok kicserélése és légi megtekintés révén. A Szovjet­unió készségét fejezte ki a nyu­gati leszerelési iavaslatok ko­moly megfontolására. Eisen­hower fikerWjósol, ha a nagy­hatalmak delegátusai a genfi i szellemben tárgyainak.

Next

/
Thumbnails
Contents