Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1955-08-25 / 34. szám

AZOK A HAZAI LEVELEK — RÉSZLETES INFORMÁCIÓK MAGYARORSZÁGRÓL — Irta: GERÉB JÓZSEF A béke után vágyó emberiség nagy megköny- nyebbülésére, a napokban lezajlott négyhatalmi konferencia jelentősen enyhítette a háborús fe­szültséget s igy remény nyílt arra, hogy a Nyu­gat és a Kelet között —, vagy még precízebben mondva: a tőkés- és a kollektív termelő országok között a közlekedés újból megindulhat. Teljesen helyénvaló itt az “újból” szó haszná­lata, mert mint emlékezetes, a második világhá­ború után azonnal megindult a közlekedés, amit azonban később, a hideg háború folyamán redu­káltak. És valószínű, hogy az innen küldött leve­lek, újságok és folyóiratok is éppenugy “eltűn­tek” útközben, mint azok, amelyeket onnan in­téztek hozzánk, minek következtében csak a ba­darságok és a tudatosan terjesztett hazugságok képezték az “óceánon túli” információkat. Ne kutassuk most, hogy melyik oldalt terheli a felelősség a népek közé emelt ily mesterséges válaszfalakért. Valószínű, hogy mindkét oldalon történtek oly intézkedések, amiket az utókor szé­gyennek fog említeni. Örüljünk tehát az örvende­tes változásnak, amely lehetővé teszi, hogy most már joggal várhatjuk Magyarországból is a ko­moly információkat tartalmazó leveleket. És valószínű, hogy majd jönnek is az ilyen le­velek igen nagy számmal. Az is igen valószínű, hogy igen sok ilyen levelet fognak beküldeni az olvasók a Magyar Szóhoz is. Természetesen a szerkesztő hatáskörébe tartozik annak megítélé­se, hogy a hetenként megjelenő, amugyis csak pár oldalas lapban mennyit lehet az ily levelek­ből leadni, de a beküldőknek meg kell érteni, hogy a személyes természetű ügyek, vagy pedig az általános jellegű dolgok megismétlése nem emelné a lap értékét. Munkásokat keresnek Mindezeket szükségesnek tartottam előrebo­csátani, mert le akarok közölni egy olyan levelet, amely tele van olyan közérdekű információkkal, amiket még nem tudtunk, — vagy amiket eset­leg rosszul tudtunk. Ezt a levelet ugyanazon uno­kaöcsémtől kaptam, akinek leveléből május 12-i rovatomban idéztem ezt a pár sort: “Mi mindannyian jól vagyunk. Ha nagy aka­dályok dacára is, de szépen építjük az orszá­got. Ma már mindenki megélhet itt, aki dol­gozni akar. Persze jól tudjuk, hogy még min­dig mennek Amerikába kéregető levelek. Az emberi kapzsiságot bizony még nem sikerült korlátok alá vennünk.” Erre a levelére számos kérdést tartalmazó le­velet írtam neki, amire most kaptam meg a vá­laszt. A közérdekű és tárgyilagos válasz leközlé- sét helyénvalónak tartom márcsak azért is, hogy szembeállíthassuk az amerikai magyar polgári lapok hazugságaival. Kihagyva a levél családi jel­legű részeit, ime ezeket olvashatjuk abban: “Az általános munkaviszonyokra vonatkozó kérdésekre azt válaszolom, hogy nálunk nincs munkanélküliség. Ennek bizonyítására csatolom az egyik újság apróhirdetéseit, amelyből látha­tod, hogy a kereslet igen nagy, amig a kínálat aránylag kevés. A tény az, hogy egyes szakmák­ban nálunk munkaerőhiány van.” A mellékelt újság a “Magyar Nemzet” hirde­tési oldala, ahol 3 hasábnyi igen apró betűkkel szedett “állást” kínáló hirdetéseket találtam. Mutatónak ime itt közlök pár ilyen hirdetést: “Férfi segédmunkásokat felvesz a Budapesti Cementáru Váll. Napi egyszeri meleg étkezés 3 Ft-ért; védőruhát biztosítunk. Kereseti lehe­tőség 800—1200 Ft. között.” “A Budapesti Kénsavgyár munkásokat vesz fel. Komplet munkaruhát, napi 3 Ft-ért ebé­det, vidékiek részére ingyen munkás-szállót biztosíthatunk.” “Keresünk szövetkezeti tagnak fémöntőt, esz­tergályost és anyagmozgatót. Óra- és Műszer- készítő KTSZ.” Mit kapnak a dolgozók? Nem kevesebb, mint 48 ilyen hirdetést talál- ,m beszorítva a 3 hasábba. Mint látjuk, igen „okban olcsó ebédet, munkaruhát, vidékieknek szállót ajánlottak. Olyasmik, amiket a régi Ma­gyarországon el se lehetett volna képzelni. Aztán van olyan hirdetés, amiben nem is csak “mun­kást”, hanem szövetkezeti tagot, — valójában tehát “társat” keresnek. Mindezek kétségtelenül igazolják, hogy a mai Magyarországon kaphat munkát az. aki dolgozni akar. De nézzük csak a levél további részét. “Természtesen a társadalombiztosítást már ná­lunk is bevezették, méghozzá úgy, hogy a férfi dolgozók a 60-ik év betöltése után, a nő dolgozók pedig az 55-ik év betöltése után kapják már a nyugdijat. De azonkívül a társadalombiztosítás kiterjed ingyghes gyógykezelésre betegség ese­tén, táppénzre, kórházi ápolásra, gyermekekkénti progresszív emelkedő családi pótlékra, kedvezmé­nyek üdülésre, utazásra, stb. “Ezekből látható, hogy a munkásság élete lé­nyegesen jobb, mint a felszabadulás előtt volt. Ez ‘átlagos munkás’ életéről, keresetéről feltett kérdéseidre nehezebben tudok válaszolni, mivel előbb szeretném egy-nevezőre hozni veled, hogy mit értünk ezen gyűjtő szó alatt? “Szakmai tudással rendelkező (asztalos, ko­vács, motorszerelő, stb.) munkás átlagos havi keresete 2,000 Ft. körül van. Természetesen egye­sek ennél lényegesebben többet is keresnek, má­sok viszont kevesebbet, minthogy a teljestmény- bér az átlagos dolgozó munkabírásához van mér­ve, igy az átlagnál magasabb teljesítményért megfelelő többlet jár. Az élelmiszerek “Az idénymunkás keresete például a borvidé­ken (Eger, Gyöngyös, stb.) 100—150 Fr. napon­ta a szőlőművelésnél. Én úgy gondolom, hogy az ‘átlagos munkás’ alatt te azt a dolgozót érted, aki egy gép mellett bizonyos munkafolyamatót végez (betanított szakmunkás). Ezek keresete ál­talában 20 százalékkal alacsonyabb az egyetemes szakmunkásénál. “Hogy az itteni átlagos munkás életét vázol­jam, utalnom kell arra a farmerra, akinek szű­kös jövedelmét nagyon de nagyon be kell oszta­ni, hogy családjáról is gondoskodjon, düledező épületeit is karban tartsa, a kerítések is javí­tásra szorulnak, de gépeket is kell vásárolnia... Az ilyen farmer elsősorban is arra költ, amire legnagyobb szüksége van. így van ez nálunk is. Ezt láthatjuk a megélhetéshez szükséges dolgok árain is. “Egy kg. (nem font) kenyér 3 Ft. 1 drb zsem­le vagy kifli 0.40 Ft. Marhahús kg-ja 18—22 Ft. Cukor 1 kg. 11.50 Ft. Egy öltözet kész férfiruha, minőség szerint. 600-tól 1,300 Ft-ig. “Lehet, hogy ezen árak nektek magasnak lát­szanak. Bé viszont Márton bácsi megírta, hogy New York peremvárosában (Flushing, G.) az egy hálószobás lakásért 92 dollár házbért fizet, ami megfelel havi nyugdijának. Ezzel szemben én Budapesten, belterületen a 2-szobás összkomfor­tos lakásért havi 120 forintot fizetek, ami átszá­mítva csak egytizede a Márton bácsi lakbérének. (Ugylátszik, nálatok nagyon hamar megtérül az építkezésekbe fektetett tőke.) “A konyhai felszerelés ma már nem szerepel­het, mint a gazdasági életszínvonal fokmérője, mert a legtöbb munkás, vagy tisztviselő napi ebédjét nagyon kedvezményes árért kapja a munkahelyén, amit FIZETETT EBÉDIDŐBEN fogyaszt el. És mert nagyon sok esetben úgy a férj, mint a feleség dolgoznak, a konyhai felsze­relés kihasználása korlátozott, mert csak reggeli és vacsora elkészítésére szorítkozik. A gyermekek “Nos, és a gyermekek? — volna a következő kérdésed. A gyermekek részére nagyszerű telje­sítményeink vannak: bölcsődék, ahová a mama reggel beadja gyermekét és munka után tisztán, ápoltan és jóllakottan kapja vissza; óvódák a 3—6 éve§£k számára; napközi otthonok az isko­lások részére. És minden intézményben képzett óvónők, pedagógusok és orvosok látják el a mun­kát. A gyermekekért ugyan fizetni kell, de ez az összeg a dolgozók keresete arányában igen szociálisan van megszabva. “Mit olvasnak az emberek? -— kérded. Nos, erről sokat Írhatnék. Elsősorban is a könyvtárak ingyenesek és nemcsak nagy választék van a könyvekben, de a keresettebbekből több példány 200,000 EGYCSALÁDOS házat építettél? Werw York város területén az elmúlt 10 év folyamán, de ezeknek csak egyfél- százalékába (minden 200 közül egybe!) költöz­hetett be néger, portorikói, annak ellenére, hogy pontosan ezek a nemzetiségek laknak a legbor­zalmasabb lakásviszonyok közepette. A nevvyorki bankok hallgatag összeesküvésben vannak, hogy nem adnak jelzáloghiteit (mort­gage) négereknek és más nem-fehéreknek! AZ AMERIKAI Census Bureau jelentése sze­rint az 1950-es népszámlálás azt mutatta, hogy a férfi-dolgozók átlagos életkora 39 év és 4 hónap, a nő-dolgozóké pedig 34 és és 3 hónap volt.........., ★ TEOLÓGUSOK, — mondja az Encyclopedia Britannica — az angyalokat 9 rangfokozatba osztják, akik között a szeráfok, a kerubok és a trónállók a legmagasabb rendűek. 'k A SZOVJETUNIÓBAN még mindig 16 millió lovat használnak a földművelők. ★ AZ AMERICAN Hospital Association jelentése szerint az amerikai kórházakban a múlt évben 3,342,599 gyermek született és 20,345,431 bete­get ápoltak. A kórházak költsége egy év alatt 5,229,040,000 dollárt tett ki. ★ A CENSUS BUREAU jelentése szerint az Egye­sült Államokban a múlt évben 38 millió egyén szívott cigarettát, ami másfélmillió esést mutat az egy évvel ezelőtti rekorddal szemben. is van. Ezenkívül minden gyár, minden üzem, vállalat, szövetkezet saját könyvtárral rendelke­zik, ahonnan szakkönyveket, folyóiratokat és szépirodalmi könyveket díjtalanul kölcsönöznek a dolgozóknak. “A munkások nagyrészben szakkönyveket ol­vasnak, de szeretettel olvassák a haladószellemü szépirodalmat is. (A saját meghatározásom sze­rint az ‘emberszagu könyveket’.) Mark Twain, Jack London, Upton Sinclair, Howard Fast és más amerikai irók munkáit is láttam itt egyszerű munkások kezeiben. A szirupos izü, valószinütlen regények, a fantasztikus detektív históriák és a ‘comics’ itt nem népszerűek. ^ “Az iskolákról, színházakról, mozikról, stb. úgy gondolom, hagyjunk valamit a következő levélre. Elnézésedet kérem, hogy ilyen rendszer­telenül irok, de már igen régen nem volt igy ki­hez írnom s igy kimentem a gyakorlatból, no de majd belejövök. Sokszor csókolunk: Lívia és Ernő ★ Mint látjuk, ebből a levélből azt tudjuk meg, hogy Magyarországon most minden a a DOL­GOZÓK RÉSZÉRE csinálnak. Természetes tehát, hogy a dolgozóknak ma sokkal jobb dolguk van, mint azelőtt. Dolgozók alatt persze értik mind­azokat, akik bármily hasznos fizikai vagy szelle­mi munkát végeznek. De hát akik NEM DOL­GOZNAK? Milyen helyzetük van azoknak? Mi­után csak azok nem dolgoznak, AKIK NEM AKARNAK dolgozni, akik mások munkájából akarnak megélni, mint hajdanában, hát bizony azokra keserves napok virradtak. Én ugyan nem hullatok értük könnyeket, de ugyanakkor meg tudom érteni, hogy ez a talajt- vesztett osztály miért kiált kigyót-békát az uj Magyarországra, a DOLGOZÓK HAZÁJÁRA. Köszönetnyilvánítás Ezúton mondok hálás köszönetét a “Bérmun­kás” azon volt olvasóinak, akik az Akron, O. vá­rosban tartott összejövetelükről a résztvevők személyes eláirásaival megerősített üdvözlő és jókívánságokat kifejező levelet küldtek hozzám, a lap .volt szerkesztőjéhez. Jóleső érzést keltett nálam, hogy az ipari uni- onizmus magyarajku hívei időközönként még mindig összejönnek s múltjukhoz hiven, osztály- tudatukról tanúságot tesznek. Egyben felhasználom ezt az alkalmat, hogy köszönetét mondjak a “Bérmunkás” volt new- yorki és környékbeli olvasóinak, (valamint a Magyar Szó olvasóinak is), akik hozzájárultak ahhoz, hogy a newyorki utamat számomra feled­hetetlen élménnyé tették. Geréb József \_____________________________________________} August 25, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZd 7 |

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents