Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-08-25 / 34. szám
August 25, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZŐ 3 Magyar békeliga alakult Clevelandon Örvendetes visszhangja támadt a genfi konferenciának az amerikai magyarság clevelandi köreiben. Augusztus 5-én, pénteken este a Munkás Dalárda helyiségeiben rendezett gyűlésen megalakították a Magyar Amerikai Békeligát. Az érdekes fejleményről “Az Újság” cimii clevelandi hetilapból szereztünk tudomást, amely figyelmetkeltő cimhirrel és elsőoldalas, terjedelmes cikkben számol be az eseményről. “Az alakuló ülésen Tárcái Lajos vázolta az amerikai magyarság 50 éves téves magyar politikáját, amely nem volt egyéb, mint a magyar kiváltságos osztály uralmának támogatása. — Írja “Az Újság” a beszámolójában. Az amerikai magyar vezetők az amerikai magyarságot mindig az urak szekeréhez kötötték. Ez a politika csődbe került. Ezzel a meggondolatlan politikával azt remélték elérni, hogy az Egyesült Államokat ráveszik fegyveres beavatkozásra és a kiváltságos magyar urak uralmának visszaállítására. “Eisenhower tárgyalása Genfben az oroszokkal — folytatja a beszámoló — örökre lefújta e hiú reményeket és a megbukott magyar úri uralom soha többé nem támadhat fel. Uralmuk örökre megsemmisült és a magyar nép nélkülük kíván élni. “Nekünk nagyon könnyű velük szemben a feladatunk. Nem kell egyebet tennünk, mint teljes odaadással támogatnunk Eisenhower elnök békés megyegyezésre irányuló világpolitikáját. A békés megegyezés politikája végleg megpecsételi sorsukat, mert a békés megegyezés a Nyugat és Kelet együttérzésének kereteit teremti meg, amelyben számukra nincs hely. Nincs befolyásuk ahhoz, hogy Eisenhowrer elnököt eltérítsék békés megegyezésre tartó irányától. Éppen ezért nekünk, akik megalakítjuk a Magyar Béke Ligát, nem szabad azt hinnünk, hogy a békét velük szemben kell védenünk, ök már nem veszélyeztethetik a békét. A mi megmozdulásunk csak lelki- ismereti kérdés: meg kell mutatnunk, hogy nem az egész amerikai magyarság támogatja az Eisenhower elnök békés megegyezésre való törekvésével szemben a céltalan akadékoskodást.” Cincár Gyula hozzászólásában azt javasolta, hogy a Békeliga semmi mással ne foglalkozzék, mint a béke ügyével. Egy másik felszólaló azt javasolta, hogy a Liga főtörekvése legyen: Eisenhower békenyilatkozatait a magyarság elé vinni. Különféle terveket fogadtak el a Liga működésére. Majd három trustee-t választottak, ezek. Tárcái Lajos, Cincár Gyula és Gömöri Antal. Végül elhatározták, hogy augusztus 19-én, pénteken este újabb gyűlést tart a Békeliga. Peurifoy élete s halála Az Egyesült Államok sziámi nagykövete, Mr. John E. Peurifoy, múlt pénteken végzetes automobil baleset áldozata lett. A New York Times szombati, aug. 13-iki száma részletes cikkben méltatja az elhunyt diplomata érdemeit. A Times ebben a cikkben, valamint ugyanaznap megjelent egyik vezércikkében megállapítja, hogy Mr. Peurifoy halála súlyos veszteség az amerikai diplomáciai szolgálat részére. A N. Y. Times cikke azután le is Írja, hogy miben állott rendkívüli tehetsége. “Legjobban ismeretes mint az az ember, aki legalább felelős a nyugati félgömb első kommunista hajlamú kormányának felforgatásáért. A kommunisták megdöntése Guatemalában nagyjelentőségű diadal volt az Egyesült Államok részére. Az érdem ezért Mr. Peurifoyt illeti és a győzelem kétségtelen jeleit hordja Mr. Peurifoy módszereinek.” A Times cikke felsorol néhány részletet a követ guatemalai működéséről, melyek mind csak tovább bizonyítják, hogy a Guatemalában múlt júniusban lefolyt reakciós ellenforradalmat az akkori és ottani nagykövetünk Mr. Peurifoy rendezte minden hatalommal és eszközzel amely rendelkezésére állt. A cikk aztán még, részletek nélkül, megjegyzi, hogy hasonló sikeres működést fejtett ki Görögországban is 1950-ben és hogy hasonló célokból ment a sziámi küldetésbe is, aminek most ez a baleset vetett véget. Itt látjuk tehát egy kirívó példáját annak, hogy külügyminisztériumunk dacára a nagyban hangoztatott tiltakozásoknak, igenis beleavatkozik más országok belügyeibe avval a céllal, Hogy ott neki nem tetsző kormányokat felforgasson és a népek akaratát meghiúsítsa ha az ellenkezik az amerikai üzleti érdekekkel (United Fruit). És a bizonyság ezúttal az amerikai külpolitika egyik A színészek ellen a múlt héten lefolytatott eretneküldözés során a Foley Square-i szövetségi törvényszéki palotában az egyik tiltakozó tanú Elliott Sullivan volt, akit kétszer-háromszor is megkérdezett az Amerikaellenes bizottság ügyésze, Frank S. Tavenner, az amerikai- szovjet barátság országos tanácsához fűző kapcsolatai felől. Az Amerikaellenesek azt szerették volna bizonyítani, hogy Sullivan azzal, hogy színészi tehetségével támogatta ezt a “felforgató” szervezetet, veszedelmes ember kell, hoj/y legyen. Ha azonban ez igaz, akkor az Amerikaellenes bizottság elnöke, Francis E. Walter, tartozik anv- nyival az országnak, hogy egy sereg más “veszélyes” embert is maga elé idéz, akiknek egykor kapcsolataik voltak az amerikai szovjet barátság országos tanácsával. Például Jesse Jones-t, a volt kereskedelmi minisztert. ő annak idején, egy évtizeddel ezelőtt, alapitó védnöke volt az országos tanácsnak. Veszélyes ember! Éppoly veszélyes, mint New Hampshire, Virginia, New Jersey, Alabama kormányzói és Mrs. Ogden Reid a N. Y. Herald Tri- bune-tól, akik az országos tanács alapitó védnökei közt foglaltak helyet néhai Cordell Hull külügyminiszterrel, a General Electric néhai Owen D. Young-jával, a CIO volt elnökével: néhai Philip Murray-val, az AFL volt elnökével: néhai William Grennel és a Ford Motor néhai Edsel Fordjával egyetemben. Ha Elliott Sullivan veszélyes a társadalomra nézve, mert tehetségét az Amerikai szovjet barátság országos tanácsának rendelkezésére bocsátotta, akkor veszélyes ember Thomas J. La- mont, a J. P. Morgan igazgatósági elnöke is. La- mont egyike volt a tanács első nagy Madison Square Gardenben rendezett népgyülésen fellépő szónokoknak, amikor is olyan “radikálisok” ültek vele egysorban a szónoki pódiumon, mint Leslie C. McNair volt tábornok, Marshall tábornok, vezérkari főnök, személyes képviselője, a multimilliomos volt nagykövet: Joseph E. Davies, néhai Fiorello LaGuardia és az akkori N. Y. állami kormányzó, Herbert Lehman. Az Egyesült Államok elnöke üzenetet küldött ehhez a “felforgató” népgvüléshez. Többek közt ez állt benne. “Legjobbakat kívánom az amerikai-szovjet barátság kongresszusa sikeréhez, mert a két ország közti szorosabb megértés ki- fejlesztésének szenteli magát.” Az üzenet aláírója Franklin Delano Roosevelt volt. Tiz évvel ezelőtt ezek és más vezető kormányemberek, a nagyipar és a munkásság vezetői fejezték ki szolidaritásukat a tanács munkatervével, hogy kölcsönösen előmozdítsák eredményes üzleti kapcsolataikat, buzdítsanak kulturális, nevelési és tudományos eszmecserére és leplezzék le a .Szovjetunió elleni háborús uszító propagandát. Oh, igen, számos hasonló tanuságtétel történt a tanács munkássága iránt olyan “baloldali” nagyvállalatok részéről, mint az International Harvester, a Radio Corporation of America, és olyan jólismert “társutasok” részéről, mint Mor- genthau pénzügyminiszter, Frank Knox haditengerészeti miniszter, Sam Rayburn házelnök, a Moore-McCarmick gőzhajótársaság elnöke és dr. Francis McMahon, a Notre Dame egyetem filozófiaprofesszora, akik azt mondták: “Mivelhogy Oroszország megállta helyét, az emberi méltóság harcosai újabb lelkesítéshez jutottak.” Tiz vagy hány évvel ezelőtt Henry J. Kaiser, az autómágnás, ott állt a mikrofon előtt az orleghüségesebb szócsövéből jön. Mennyi hitele marad ezután például annak a tiltakozásnak, hogy Amerikának semmi része nem volt a koreai fejleményekben 1950-ben, vagy pedig, hogy Csang- Kaj-sek egy kínai nemzeti mozgalmat képvisel? Eszünkbe jut Smedley Butler tábornok, aki visz- szautasitott egy küldetést Nicaraguába avval, hogy “nem vagyok hajlandó wallstreeti érdekeltségek pénzbeszedőjévé lenni”. És ugyanaz a Mr. Dulles, aki az Egyesült Nemzetek ülésein felháborodottan tiltakozik ilyen vádak ellen, most azt mondja Mr. Peurifoyról: “Görögországban és Guatemalában hatalmasan hozzájárult a nemzetközi kommunizmus igyekezeteinek visszaveréséhez, hogy átvegyék a kormányhatalmat.” Ez egy kis ferdítés ugyan, mert ezekben az országokban a Dulles által kommunistának nevezett kormászégos tanács népgyülésén és a következőket mondotta: “Nem félek az oroszok üzleti versenyétől, örömmel fogadom. Önökkel együtt büszke volnék tudni azt, hogy mi segítettük hozzá, hogy teljessé tegye a megkezdett nagyszerű ipari struktúráját. Nincs következetlenség abban a meggyőződésben, hogy az emberek versenghetnek, élvezhetik szaktudásuk gyümölcseit és ugyanakkor együtt dolgozhatnak a közös jó érdekében.” A legutóbbi genfi konferencia uj gondolkodásra buzdított sok amerikait ebben az irányban, köztük azokat, akik magas állásokat töltenek be a kormányban, a nagyiparban és a politikában. De Francis E. Walter, a képviselőház Amerikaellenes bizottságának elnöke múlt hétfőn egy mccarthysta szervezet, a “The Alliance” által rendezett gyűlésen, kijelentette, hogy “a legfelső fokon rendezett genfi konferencia nem eredményezett semmit.” Most pedig tessék feltenni a kérdéseket. Dr. Deák Zoltán és az “Ember” Néhány év óta egy dr. Deák Zoltán nevű újságíró neve szerepel az “Ember” c. volt szociáldemokrata folyóirat hasábjain. Az amerikai magyarság, nagy általánosságban nem igen vett tudomást dr. Deák létezéséről, még kevésbé írásairól. Lehet, hogy ez késztette dr. Deákot arra, hogy újságíróból laptulajdonossá váljon. Megvásárolta “Az Ember”-t. Addig, amig dr. Deák csak Írásaival traktálta olvasóit, lapunk nem tartotta szükségesnek annak kommentálását, hogy dr. Deák urat egyáltalán nem feszélyezted publicisztikai tevékenységében az a tény, hogy az amerikai magyar sajtó hasábjain több mint 20 év óta jelennek meg lapunk szerkesztőjének, a veterán munkásujság- irónak, Deák Zoltánnak cikkei. A mi lapunk szerkesztője — mellesleg — nem a magyar demokrácia, hanem a Horthy-fasizmus elől menekült Amerikába. Nem tartottuk szükségesnek eddig a kommentárt, mert gondolkozni képes emberek aligha téveszthették össze dr. Deák írásait, a mi Deákunk írásaival. Most azonban, hogy dr. Deák laptulajdonos lett, egyre-másra kapunk leveleket, amelyekben olvasóink és nem csak olvasóink — gratulálnak szerkesztőnknek, hogy megvásárolta “Az Ember”-t. Most végre újság lesz az “Ember”- ből, jegyzik meg, nem pedig renegátok közlönye. A tény azonban az, hogy “Az Ember”-t nem a mi Deákunk, hanem dr. Deák vásárolta meg — bizonyos körök támogatásával. De megüzenhetjük “Az Ember” olvasóinak, hogy hajlandók vagyunk lapjukat megvásárolni. Pénzünk rá ugyan nincs, de annyit ígérhetünk, hogy lapjukból jó lapot csinálnánk, olyat, aminő akkor volt, amikor becsületesen és következetesen harcolt a fasizmus ellen. AZ ÁTLAGOS fejős tehén naponta 120—150 font füvet legel, ha jó legelőre kerül. ★ A FÖLD levegőjének körülbelül 99 százaléka oxigén és nitrogén keverék. A fennmaradt egy százalékot vizgőz, por, különböző gázok és tisz- tátlanságok szolgáltatják. nyok demokratikus utón jutottak hatalomra. És ha Amerikának van joga más országokban neki tetsző kormányokat erőszakkal és megvesztegetéssel beültetni, a népek akarata ellen, miért nem lenne joguk más országokban népeknek saját országukban választás utján olyan kormányt létesi- teni, amilyen nekik tetszik? Milyen természetfölötti hatalom adott az amerikai külügyminisztériumnak ennek ellenzésére kiváltságos jogot ? Milyen természetfölötti hatalom tette meg az amerikai külügyminisztériumot döntőbíróvá afölött, hogy ki az igazi kormánya Kínának: a pekingi népi kormány vagy pedig a Formózán rothadó Csang Kaj-sek? Milyen jogon vonja Mr. Dulles kétségbe, hogy a Magyar Népi Demokrácia a magyar nép érdekeit szolgálja és képviseli? Ezek is felforgatok voltak ?