Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-08-25 / 34. szám
A SZÍNÉSZEK KIHALLGATÁSA A mult hét folyamán zajlottak le a Foley Square-i szövetségi törvényszéki palotában azok a kihallgatások, amelyeket az Amerikaellenes bizottság rendelt el a színházi élet huszonhárom közismert művésze és művésznője ellen. A kihallgatások négy álló napig tartottak és mint ismeretes, egyetlen egy tanú kivételével valamennyi szembeszállt a bizottsággal, megtagadva választ adni olyan kérdésekre, amelyek politikai meggyőződésükre és társulásukra vonatkoztak. Véleményünk szerint ez nagyfontosságu, szinte történelmi esemény volt, amelynek következményei majd csak a továbbiakban fognak teljes, méretükkel kibontakozni. Az az egy “barátságos” tanú, aki különféle beismeréseket tett, már két évvel ezelőtt elment az FBI-hoz és besúgta a maga mondókáját. Nyilvánvaló, hogy ezt az egyet is csak azért idézték be a többivel együtt, hogy legalább legyen egy, akire hivatkozhatnak az előrelátható teljes kudarc takargatá. sára. Ha ez sem lett volna, olyan pompás kudarcba fulladt volna az Amerikaellenes bizottság legújabb próbálkozása, amilyenre eddigelé sem sok példa akadt s amely más országban talán még a kormányra is súlyos következményekkel járt volna. Bár az Amerikaellenes bizottság szellemben folytatta McCarthy módszereit, ezek a kihallgatások mégis gyökeresen különböztek a régebbi inkvizícióktól. Itt nem a mccar- thysták ordítoztak, verdesték az asztalt, fenyegetőztek és durváskodtak a beidézettekkel, hanem a beidézettek emelték fel olykor-olykor hangjukat, de még ha halkan és higgadtan beszéltek is, keményen megleckéztették a bizottságot. Tagadhatatlan, hogy a színészek és színésznők, akik úgy a múltban, mint a jelenben, a legnagyobb sikerű broadwayi színdarabokban szórakoztatják a közönséget és kiérdemelték a színházi kritika legnagyobb elismeréseit, oly bátran és becsületesen védekeztek, mint feddhetetlen és ártatlan polgárok. Az, ami a kihallgatásokat történelmi nevezetességűvé teszi, az az alkotmányos jogaikra való félreérthetetlen és kristálytiszta hivatkozásuk volt. Amikor a kihallgatot- tak tagadták, hogy az Amerikaellenes bizottságnak joga volna ezeknek a kihallgatásoknak megtartására és jogtalan kérdéseknek feltevésére, felemlítették az alkotmány első függelékét, amely a szólás- és társulási szabadságot biztosítja; a negyediket, amel^ az észszerütlen vizsgálat, nyomozás, motozás, házkutatás ellen védi őket, nyilván az ellen is, hogy az utcán vagy munkahelyén vagy otthonában két nyomozó fogja közbe a polgárt és jogait sértő kérdésekkel alkalmatlankodjanak neki; az ötödikre, amely biztosítja a polgárokat az ellen, hogy önmagukat inkrimináló vallomásokat tegyenek; a hatodikra, amely korrekt törvényszéki tárgyalást ir elő mindenki számára; a nyolcadikra, amely tiltja, hogy “kegyetlen s szokatlan büntetéssel” sújtsanak vádlottakat; a kilencedikre, amely kimondja, hogy olyan törvényt nem hozhatnak, amely más alkotmányos jogok megtagadását rejti magában; a tizedikre, amely az államokra és a népre bízza azokat a felhatalmazásokat, amelyek kifejezetten nincsenek benne a szövetségi alkotmányban; a tizennegyedikre, amely tiltja a kongresszus tagjait, hogy “segítséget vagy támogatást nyújtsanak az Egyesült Államok ellenségeinek.” Ezek a hivatkozások roppant fontosak, mert felhívják az amerikai nép figyelmét arra, hogy nem kell félnie jogtalanságoktól ; hogy az alkotmányban félremagyarázhatatlan biztosítékok vannak lefektetve a polgárok jogainak védelmére, ennélfogva kiélezik, miféle alkotmánysértő módszere-' két alkalmaz az Amerikaellenes bizottság akkor, amikor ezeket a lefektetett és szentesített jogokat figyelembe sem véve, jogtalanul zaklatja a polgárokat. Igaz, ez már nem a McCarthy-bizottság s egy “demokrata” képviselő az elnöke. De az is igaz, hogy közben megváltozott a politikai éghajlat is; és ha Eisenhower elnöknek Zsukov lehet a barátja, akkor nem lehet a körmére verni annak, aki azt tartja, hogy barátkozásaihoz senkinek semmi köze. A hidegháború lealkonyulóban van; a béke szelleme suhog a levegőben és nyilatkozik meg a hivatalos politikában az ellenkező felfogású rendszerek békés megférésének divatja hajnalodik. Ezeknek a McCarthy idejére emlékeztető módszereknek valami kóros, divatjamúlt izük van, amely nem illik már bele a megváltozott történelmi és politikai helyzetbe. Az urak elkéstek vele. A népakarat kerekedett felül. A kihallgatások komoly leckét adtak az amerikai népnek is, amikor láthatta, hogy kedvenc művészei nem hagyják jogi rabulisztikával letiportatni magukat és ha a művészek a sarkukra álltak, mindenki más is követheti példájukat. Sőt, a népnek amelyet művészei oly nagy tudással és tehetséggel szórakoztatnak, kötelessége megvédeni a művészeket olyankor, amikor ártatlanul támadják őket. vvi. ív. iMu. oa. inursuay, August Zi>, lyöö Ntw YORK, N. Y.—Egyes szám 15c (15c a copy) Published weekly ,y the* Hungarian Word, Inc. 130 E. 16th St., at the P. O. of New York, N. Y. under the Act of^I&^i$h 2, 1879. N. Y. 3. — Entered as Second Class Matter Dec. 31, 1952 " TERVEK áC“VflSFÖ3SÖHY” LEBONTÁSÁRA Érdekes cikk jelent meg Harrison E. Salisbury tollából a vasárnapi “N.Y. Times” -ban a “vasfüggöny” lebontásával kapcsolatban. A külügyminiszterek októberi konferenciájára terveket készítenek a “vasfüggöny” lebontására. Ezt vagy egy csapásra hajtanák végre vagy pedig lépésről lépésre. Minden attól függ, hogyan sikerül a külügyminisztereknek megállapodásra, jutni. Még tulkorai volna, írja Salisbury, az Egyesült Államok javaslatainak pontos formáját körvonalazni, de a USA terveinek céljait már meg lehet jelölni. Ezek közt a következők találhatók. 1. ) Első helyen áll a nemzetközi rádióleadások zavartalan vétele akadályainak eltávolítása. 2. ) El kell távolítani a sorompókat újságok, folyóiratok és más nyomtatványok forgalma elől. A hozzáférést is szabaddá kell tenni. 3. ) Szabaddá kell tenni a hírek közlését és a hírforrásokhoz való hozzájutást. Meg kell szüntetni a cenzúrát. 4. ) Országok között és országokon belül szabaddá kell tenni az utazást közemberek számára. Ezeket a pontokat tekinti Eisenhower elnök és Dulles külügyminiszter a “genfi szellem” fenntartására és ki- szélesítésére szolgáló kulcsfontosságú feltételeknek. Ezek bizony szívderítő hangok. Mert ha a State Department vagy a Fehér Ház nem is nagy derűlátással véli, hogy korán vagy könnyen meg lehet oldani olyan problémákat, mint a német kérdés és az európai biztonság, vagy az augusztus 26-ikán összeülő leszerelési UN-albi- | zottság tanácskozásainak si- ; kere, viszont a vasfüggöny lebontását elérhetőnek tartják, mint mondottuk, vagy egy csapásra vagy ha másként nem megy, lépésről lépésre. USA ugyanis ugv látja, hogy ennek elérésére a Szovjetunió folytatja a pozitív megközelítést, amennyiben, egyrészt szabadabbá teszi külföldiek bejutását a Szovjetunióba, másrészt pedig — s ez talán még fontosabbnak látszik — egyre inkább lehetővé teszi a szovjet polgárok számára, hogy külföldre menjenek. USA első célja, hogy az “Amerika Hangja” leadásai zavartalanul bejussanak a Szovjetunióba. A magunk részéről feltételezzük, hogy e leadások gyalázkodó, ellenséges tónusa is automatikusan megszűnik. A nyomtatványok szabadabb forgalma is erősen javult Salisbury szerint Sztálin halála óta. Ha tehát megegyeznek, lehet lesz utazni — az óhazába is. wm®. m mu r. pan Hetvenkét ország kétezer ' atomtudósának és politikai tanácsadójának részvételével két hétig tartott a genfi atomenergia-konferencia, a- mely szombat délután ünnepélyes külsőségek között véget ért. A részvevők azzal az eltökélt szándékkal váltak | szét, hogy a nemzetközi feszültségek további enyhítésén fognak munkálkodni. Történelmi konferencia volt ez, amelynek üdvös hatása 1 szinte beláthatatlan. E két hét alatt a tudósok kicserélték egymással a békés célokra használható a t o menergiára vonatkozó tudományukat, bemutatták egymásnak az atom ! energia termelésére, az orvosA szovjet farmerek W.o shingtonban _cikes fogadtatásban részesítették a 12 tagú szovjet földműves delegációt Washingtonban, a nemzet fővárosában. A delegáció, élén Vladimir Vladi - mirovics Mackevics-el, a szovjet földművelési miniszter első Helyettesével az élén, meglátogatta hivatalában Ezra T. Benson földművelésügyi minisztert. A találkozás példátlanul szívélyes volt s ajándékokkal halmozták el egymást. A szovjet emberek 12 állam meglátogatása után igy érkeztek el utolsó állomásukhoz. Később az orosz követségen viszonozták a szives fogadtatást díszes. fogadtatás keretében. Függetlenségi harcok Észak-Afrikában A francia idegen légió kato- | nái kilenc arab falut ágyutüz- I zel összelőttek, majd felgyújtottak, azon ürügy alatt, hogy a nacionalista felkelések központjai voltak. A hétvégi harcok a bennszülöttek és a francia gyar- matositók közt több mint ezer j ember életét követelték áldozatul. Most az arab vezérek és Edgar Faure francia miniszter- elnök a franciaországi Aix-les- Bains.ben tárgyalnak a további vérengzések megakadályozására. Közben azonban folynak a harcok s francia tankok, re- I pülőgépek és szárazföldi csapatok kegyetlen pusztításokat vé- ; geznek. A harcok tüzében a marokkói francia csapatok főparancsnoka, Raymond-Francis Duval tábornok életét vesztette, amikor a csapatmozdulatok felügyelete közben repülőgépe lezuhant. tudományra és a földművelésre vonatkozó atom-ismereteiket. Bulganin üzenete A záróülés elnöke, profesz- szor Horni J. Bhabla, India kiváló atomtudósa, felolvasta Bulganin szovjet miniszterelnök üzenetét, amelyet dübörgő tapssal fogadtak. “A konferencia — irta Bulganin — jelentős lépés a nemzetközi együttműködés létrehozatala felé az atomenergia békés célokra való felhasználásának legfontosabb területén. A szempontok és adatok kicserélése, amely a konferencia folyamán történt, értékes hozzájárulást jelent a tudományos és műszaki haladás terén. Ez a konferencia kétségkívül szolgálni fogja a béke ügyét és elősegíti a nemzetközi feszültség további enyhülését.” Majd gratulál a sikeres konferencia részvevőinek s azon reményét fejezi ki, hogy a tudósok hasonló találkozóit rendszeresen folytatni fogják. Bhabla professzor ezután emlékeztette a delegátusokat, hogy Eisenhower elnök a konferencia kezdetén üzente buzdító szavait és üzenetében a Bulganinéhoz hasonló reményének adott kifejezést, hogy “folytassák ezt a nagy kezdetet nemzetközi együttműködésben.” A delegátusoknak egyhangú véleménye szerint a tudósok együttműködése le fogja dönteni a politikai sorompókat. Meg vannak győződve, mondták, hogy az atomener! giára vonatkozó ismeretek ki» j cserélése be fogja bizonyítani az összes nemzetek vezetőinek, hogy a nukleáris reak- j tor, amely az energia és a bőség hozatalát Ígéri minden ország népének, sokkal hatalmasabb fegyver, mint bármely hidrogénbomba, olyan fegyver, amely a hidrogén- bombát és magát a háborút is elavult dologgá teszi. A tudósok csupán a katonai használatra vonatkozó isme- ! reteket nem közölték egy- I mással, de már ez is óriási haladás, amiről tavaly még ! senki sem álmodott, Bhabla elnök kijelentette, hogy a konferencia “kikerülhetetlenül messzekiható politikai következményeket von maga után és amikor a világ nemzetei megrendezték ezt a konferenciát, megváltoztathatatlan lépést tettek, olyan lépést, amellyel'már többé visz- szafordulrii nem lehet.”- (Folytatás a 12-ik oldalon) Az orkánsujtotta államok Szövetségi, állami és magánhivatalok igyekeznek a hat északkeleti állam viharsuj tóttá körzeteinek segitségére menni. Becslések szerint nyolc államban 50,000 ember vált hajléktalanná és munkanélkülivé. A halálos áldozatok száma 205, 100 személy eltűnt, valószínűleg meghalt, az anyagi kár 3 billió dollár. Eisenhower elnök félbeszakította denveri vakációját hogy az elpusztított körzetek felett szemlét tartson. A vihar pusztításai és a romok több he— ! lyen leirhatatlanok. ^
