Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1955-08-18 / 33. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ August 18, 1955 KORUNK — Bódog András rovata GULLIVER UR ÉS A FELFORGATÁSI PROBLÉMA Négy—öt esztendő óta időnkint sokszor gon­doltam arra, hogy Lemuel Gulliver sebész és ha­jóskapitány kalandos utazásairól szóló könyv egy különös részletéről fogok Írni. De mindany- nyiszor el is ejtettem a gondolatot rögtön, mert az járt az eszemben, hogy talán még sem volna szép tőlem felhívni az illetékes hatóságok és bi­zottságok figyelmét erre a könyvre, mely eddig véletlenül sikerrel elkerült minden vizsgálatot és fekete listát. Miért is kevertem volna bajba azt a könyvet, mely 230 év óta gyerekek egyik leg­gyönyörűbb olvasmánya megrövidített formájá­ban, és teljes kiadásában pedig a világirodalom egyik legnagyobb mestermüve. Ezenkívül tekin­tetbe vettem a könyv íróját Jonathan Swiftet is. Nem tett ő nekem semmi rosszat, még könyveit kidobnák a könyvtárakból, nem adnák ki az írá­sait, állását elveszítené, beidéznék tanúnak, talán még vádlottnak is — hát mire való ez? Tehát jobbnak véltem hallgatni róla mint a csuka a íüben. Mostanában azonban megtudtam, hogy Jona­than Swift mint az anglikán egyház dékánja a dublini Szent Patrick székesegyház feje volt és ebben a templomban van eltemetve idestova 200 esztendeje, tehát vizsgálatokat ellene indítani már azért sem volna érdemes, mert az nem sokat* árthatna neki. Ezenfelül arra a meggyőződésre Is jutottam, hogy minden látszat és hiedelem elle­nére, illetékes hatóságaink néha olvashatnak is könyveket, amikor ügybuzgalmuk erre időt enged nekik, legalább is a “Gulliver utazásait” nemcsak elolvassák, de részleteiben nagy szorgalommal megtanulták és követték is. Bizonyítékul álljon itt a könyv egy részlete Gulliver utazásainak harmadik könyve VI. feje­zetéből, melyben Gulliver többek között elmondja Lagoda ország akadémiáján tett látogatását és az egyik ottani tudóssal való beszélgetését: “Egy másik professzor megmutatott nekem egy nagy könyvet, amely szabályokat tartal­mazott arra nézve, hogy miként kell kormány- ellenes terveket és összeesküvéseket felfedez­ni. A könyv azt a tanácsot adta a nagyobb ál­lású államférfiaknak, hogy tegyék vizsgálatuk tárgyává a meggyanúsított személyek étrend­jét, étkezési idejét, hogy melyik oldalukon fe- küsznek az ágyban, melyik kezükkel türülik meg magukat, vegyék alapos vizsgálat tárgyá­vá ürülékeiket és annak színéből, szagából, izé­ből, állapotából Ítéljék meg a gondolatokat és terveket. * “Mert az emberek sosem komolyabbak és gondolkodóbbak, mint mikor az árnyékszéken ülnek és a tudós sok kísérletet végzett ezzel kapcsolatban és úgy találta, hogy amikor kí­sérletezésképpen a király elleni merénylet mód­jaira gondolt, széklete zöldes szint vett fel. de egészen megváltozott, amikor lázadásra vagy egy város felgyujtására terelte gondolatai me­netét. “Ez az egész értekezés nagy gonddal volt meg­írva, teli oly megfigyelésekkel, melyek szerfö­lött hasznosak és értékesek a politikus számá­ra, de ugv látszott nekem, még sem volt eléggé kimerítő. E nézetemet tudtára is adtam a tu­dós szerzőnek és felajánlottam, hogy kiegészí­tem adatait. Ajánlatom jobb fogadtatásra' ta­lált nála, mint ez általában szokásos a tudós íróknál és azt mondta, hogy nagyon örülne, ha további tanácsokat kaphatna tőlem. “Erre elmondtam neki, hogy ha én egy olyan országban élnék, ahol az alacsonyabbrendü né­pek nyugtalankodása folytán titkos tervek és összeesküvések járják, vagy pedig ilyenek hasznosíthatók a magasabb ranguak részéről, én azzal kezdeném a dolgot, hogy feldicsérném és felbátorítanám azokat a fajtájú embereket, akikből a feljelentők, tanuk, informálok, vád­lók, üldözők, bizonyítékok és esküdözők kerül­nek ki szolgai és alázatoskodó követőikkel együtt és miután sikerült ilyeneket megfelelő számban kitenyészteni, akkor valamennyit egy ügyes ember kezeibe adnám, aki elegendő ha­talommal rendelkezik, hogy megvédje és meg­jutalmazhatja őket. Az ily hatalommal és ké­pességgel megáldott ember nagyszerű előnyö­ket húzhat és hasznosíthat összesküvésekből saját személyüket előtérbe tolhatják és kitűnő politikusoknak látszhatják ki magukat, uj erő­ket önthetnek a megzavarodott adminisztráci­ós gépezetbe, elháríthatják és elhallgattatják az elégedetlenkedő hangokat, zsebeiket meg­tölthetik elkobzott vagyonokkal és a közvéle­ményt saját érdekeik szerint irányíthatják. Mindezt ugv lehet elérni, hogy az érdekeltek először is elhatározzák egymás között, hogy melyik meggyanúsított személyt fogják meg­vádolni összeesküvéssel. Azután összeszedik és lefoglalják összes iratait és levelezését, a bű­nöst pedig börtönbe teszik. Az iratokat kiad­ják egy csoport ügyes szakértőnek, hogy a szavak, szótagok és betűk rejtett értelmét kihámozzák. Ezeknek mindenfélt értelmezése meg van engedve és olyan magyarázatokkal állhatnak elő, amelyek az igazi szándékkal és valódi értelemmel homlokegyenest ellentétben állanak; igy például, ha úgy tetszik nekik mondhatják, hogy a szó: szita egy hölgyet jelent, a sánta kutya a betörő ellenség, pestis valójában egy készen álló hadsereget, a kese­lyű egy fontos államférfire utal, a csűr a fő­pap, az éjjeli edény egy magasrangu bizottság, (nemzeti bizottmány- — Szerk.), a söprű for­radalom, az egérfogó állás, a feneketlen zsák a kincstárt jelentik, a mosogató edény az ud­vart, sipka és csörgők egy kiváltságos hölgyet, a törött nádszál a bíróságot, egy üres hordó a generálist és gennyes fekély pedig az adminisz­trációt jelentik burkolt értelemben. “De hogy ha -ez a módszer nem válik be, akkor a sokkal hatásosabb eljáráshoz kell fo­lyamodni, ezt a tudósok anagramnak hívják. Először tudós szakértőket kell hozni, akik iga­zi tudással még a kezdőbetűknek is politikai értelmezést tudnak adni. Az N betű összeeskü­vést jelent, B lovascsapatot, L tengeri had­erőt. Vagy másodszor, az az ABC betűinek összecserélésével a meggyanúsított iratnak a legtitkosabb értelmet is meg lehet adni. így például ha én azt irom egy barátomnak, hogy Tamás aranyeret kapott, az ember, aki szak­értő az ilyesmiben felfedezheti, hogy ugyan­azok a hetük ebben a mondatban ugv rakha­tók össze, hogy abból kijön: ellenállás, itt ösz- szeesküvés van, utazás. Ez az anagram mód­szer. “A professzor nagyon hálásan megköszönte ezeket a közléseket és megígérte, hogy segit- ségemtől szépen fog megemlékezni nagysza­bású müvében. “Minthogy további látnivalókkal ez az or­szág nem biztatott. megkezdtem hazámba, Angliába való visszautazásom tervelgetését,” Ezzel fejeződik be “Gulliver utazásai” III. ré­szének VI. fejezete. Lehet-e ezután valami két­ség, hogy honnan veszik ideáikat az ameril^aelle- nes, kommunistaellenes, mindenellenes és önmel- lettes vizsgálatok ése buzgólkodók csoportjai, mi­végre és micélból nyomoznak, lepleznek és felfe­deznek, honnan szedték módszereiket és magya­rázataikat, hogyan tenyésztették ki baráti és együttműködő tanúikat és szakértőiket, akik a meggyanúsított könyvek és iratok “virágnyelvet” és “burkolt” értelmét értelmezik számukra és a bíróság számára? A 230 év előtti receptek egy fikarcnyit se változtak! Aki pedig nem hiszi el nekem, hogy híven és pontosan idéztem “Gulliver utazásai”-ból a fen­tieket, annak csak azt ajánlhatom, hogy menjen el a legközelebbi nyilvános könyvtárba és kérje ki a könyv angol eredetijét. Legföljebb csak az történhet meg, hogy ha 10—12 példánya is volna a könyvtárnak, egy se kapható meg, mert buzgó olvasók mind kölcsönvették őket hónapokkal és évekkel ezelőtt. Úgy lehet az összes példányokat szenátorok, képviselők, ügyészek, politikusok, hírneves tanuk és amerikaellenes szakértők vet­ték ki a könyvtárból, nehogy azonban ebből arra a téves következtetésre jussunk, hogy általános művelődési láz járványszerüen terjedt el a leg­magasabb politikai körökben. Oh nem. Ezek az olvasók valószínűleg csak komoly tudományos forrástanulmányokat végeznek Jonathan Swift keserű és maró könyvében. Lám az öreg fiuk és kollégák már két évszázaddal ezelőtt is tudták, hogy mitől döglik a légy. Csak az a sajnálatos, hogy a könyv írója nem adott több tanulmányoz­ni és követni valót, például a sok haszontalan üres beszéd helyett jobb lenne, ha szóról-szóra leközölte volna a nagy lagodai professzor halha­tatlan politikai müvét Lemuel Gulliver kiegészí­téseivel egyetemben korunk buzgó politikusainak és akarnokainak használatára és okulására. "iiiilBliiiiRmiiiHiiiiimiiiiiiiHiiiiiiutiiiiinriiiiiiiiiiiiimiiii OLVASÁS KÖZIEN írja: Márky István illllllilllllllllllllHllllllllllllllilillllíM HOGYAN ÉLHETÜNK SZÁZÖTVEN ESZTENDEIG? Cikkem cime után Ítélve, nehogy azt higyje kedves olvasóm, hogy az augusztusi hőségtől napszurást kaptam és a láztól félrebeszélek. De­hogy ! Csupán az történik, hogy a magam szerény elképzelésével idézem a Chicagóban konvenciózó brilliáns, folyton kutató orvos-biológus-lélekbu- vár szaktekintélyeinek megállapítását, hogy a millénium fordulójára lépten-nvomon találkoz­hatunk százéves emberrel, sőt még százötven­évessel is, mert hát addigra tucatjával fog ren­delkezésünkre állni a fiatalító csodaszerek töme­ges változata aszerint, hogy soványan vagy kö­véren, szőkén vagy barnán, gyors járással, vagy cammogva kivánjuk-e elérni az általunk válasz- tott élet-határidőt. Sőt még azt is magunk szab­hatjuk meg, hogy A. D. 2000-re, az akkorra már szintén divatosan öltözködő kaszással karonfogva mikor akarunk jelentkezni Szent Péter bátyánk magas szine előtt. . . És hogy éppen kánikula idején tűztem toliam hegyére ezt a valamennyiünket majdnem egy­formán érintő témát, az azért van, mert nagy gondot okozott nekem ez a tudósokból álló kon­venció megállapítása s nem tudok tőle szabadul­ni. Már hetek óta cipelem magammal, miköz­ben verejtékező homlokomat törülgetem, amely­re a sós gyöngyöket nem éppen a kíváncsiság terhének súlya préselte ki, hanem inkább annak a jövőbelátó gondolatnak a kuszáit körülményes­sége, hogy abban a magas korban képesek lesz­nek-e drága nőink gyermeket szülni!? És mi, férfiak, kivánjuk-e a teliholdas estéken százév előtti hévvel az imádott nő fülébe súgni: hogy csakis magácskát szeretem! Magácska az egyet­len!... És a vallomásoknak tanúja lesz-e a jó öreg hold, mint ifjú korunkban, amidőn a ter­mészet örök törvényének engedelmeskedve ezt először csináltuk? No, de menjünk tovább. Tucatjával idézhet­ném szaktudósaink neveit, akik állhatatos hittel ragaszkodnak az alábbi megállapításokhoz, — de ezt most nem tartom fontosnak. Inkább felsoro­lom azokat az indokokat és érveléseket, ame­lyekkel bizonyítjuk, hogy A. D. 2000-ik eszten­dejében és utána mindenki egészséges lesz. Ak­korra már a gyermekbetegségeket teljesen le­győzte az orvostudomány 4« kizárólagosan az öregséggel járó problémák megoldásán fog dol­gozni. Ugyanis a rákbetegség fölött akkorra már teljes győzelmet aratott. A szív betegségei gyó­gyíthatók lesznek. Veséket és sok más belső szer­vet egyik emberből a másikba plántálhatunk és a tömeggyükos influenzáiba is mint egy rossz emlékre gondolunk csupán. Na, de gyerünk csak tovább, mert most kezdő­dik a java! És mi lesz a nőkkel? Óh, azok a drága nők! Úgy mint idáig, ezután is előnyben lesznek, — mondják a tudósok. Ezután is túl fogják élni a férfiakat, mert a millénium után is okosabban viselkednek. Jobban vigyáznak magukra, normá- lisabban élnek: esznek-isznak, dohányoznak, töb­bet alszanak, nem erőltetik túl magukat a mun­kával, egykét gyakorolnak és a mirigyváladékok­kal felerősített szépitőszerek napjaik utolsó órá­jáig ránctalanitják, bársonyos tapintásúvá teszi bőrüket. Karcsuak, szépek, fiat; lók, gusztuso­sak, kívánatosak lesznek... 100—150 éves ko­rukban is. .. Velük szemben a férfiak? A tudós konvenció egy árva szóval sem említette, hogy mi milyen daliásak, életerőtől duzzadok leszünk. És ez vég­telenül elszomorító, mert ez a hallgatás halálos komolysággal azt látszik bizonyítani, hogy mi férfiak a csodaszerek dacára is, — megvénülünk. És ha már ez igy van, akkor szent igaz. hogy a teliholdas nyári estéken üresek maradnak a ker­ti kis padok. Nem simogatjuk gusztusos 150 éves hölgyeink bársonyos kis kacsóit, s elcsattanó csókok zaja sem zavarja a bokrokban megbújt fülemüle álmát. Mert hát ugyan melyik férfi­ember bírná el, hogy a nyáresteli idillek strázsá- ja, a jó öreg hold, cinikus mosolyával fitymál- gassa ezt az egyoldalú erőlködést? Akkor in­kább maradjon minden úgy, ahogy van. Nem igaz ?

Next

/
Thumbnails
Contents