Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1955-08-18 / 33. szám
[ AMERIKAI MAGYAR SZÓ August 18, 1955 A MUNKÁSSÁG ÉS AZ 1956-0$ VÁLASZTÁSI KAMPÁNY AMERIKAI MAGVAR SZÓ Published weekly by the Hungarian Word, Inc., 130 E. 16th St., New York 3, N. Y. — Tel.: AL 4-0397 Subscription rates: New York City, U. S., Canada §7. Foreign $8 one year, $4 half year. Single copy 15c. 84 2______________________________ s Protestáns világkonferencia * Magyarországon A népek közötti egyetértés minden igaz hive, a magyar nép minden őszinte barátja a legnagyobb örömmel fogadja annak hírét, hogy az Egyházak Világtanácsának Központi Bizottsága jövőre Magyarországon fogja tartani ülését. A hidegháború kezdete, Magyarország felszabadulása óta ez lesz az első eset, hogy a világprotestantizmus vezetősége egy szocialista államban, történetesen Magyarországon tartja meg ülését. Ezen örvendetes esemény újabb bizonyítéka a nemzetközi légkörben beállt enyhülésnek, a “genfi szellem” eredményeinek. Minden elismerés érte az Egyházak Világtanácsa vezetőségének, amely az utóbbi években dicséretreméltó következetességgel és bátorsággal küzdött a népek közötti egyetértés, összetartozandóság eszméjéért. Ennek jegyében, mint tudjuk, ők már tavaly meghívták szülőhazánk protestáns egyházának vezetőit ide Amerikába, az akkor Evanstonban tartott konferenciára. A Világtanács Egyházának vezetőségének lépése élesen domborítja ki az ellentétet a világprotestantizmus vezető, igazi keresztyéni magatartása, és az amerikai magyar református egyházak hangadó köreinek fanatikusan reakciós magatartása között. Az amerikai magyar református egyházak vezetői nyilván nem tudtak megszabadulni attól a feudális, habsburgista, obskurantista szellemtől, amelynek légkörében iskoláztatásukat nyerték az óhazában. Tudatosan ma is azt a szellemet szolgálják Amerikában, amely szülőhazájuk népét nyomorra, kivándorlásra, a magyar nemzetet pedig két világháború kálváriájába, a megsemmisülés szélére sodorta. A régi rend romjain uj, erős, boldog hazát építő magyar népet ők ma a “felszabadulás” jelszava alatt régi uraik bilincseibe akarjá veretni. Ezek a református vezetők nemcsak Magyarország kérdésében állnak most már éles, szinte áthidalhatatlan ellentétben a világprotestantizmussal, hanem minden más társadalmi kérdésben. Az amerikai protestantizmus vezetői, nagy általánosságban a haladás harcosai, akiknek bátor fellépése nem kis mértékben felelős a demokrácia védelméért folyó nagy küzdelem sikereiért, a mc- carthyzmus veszélye csökkenéséért. Sajnos nem tudunk egyetlen magyar református lelkészről, aki oda mert volna állni ameri- 'kai lelkészkollégái mellé és szót emelt volna a szabadságért, a békéért. Ha lennének ilyenek, tisztelettel ismerjük el mint dicséretreméltó kivételt. Az amerikai magyar protestáns lelkészek, úgy érezzük, nem tehetnek nagyobb szolgálatot maguknak, híveiknek, amerikai fogadott hazájuknak, szülőhazájuk népének, mintha a Világtanács e döntése nyomán magukbaszállva mélységes meditációban számadást készítenének eddigi magatartásukról. Gondoljanak Pál apostol intelmeire: ‘‘Annak okáért egymást többé ne kárhoztassuk, hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátok- fiának ne szerezzetek megütközést... azért törekedjünk tehát azokra, amik a békességre és az egymás épülésére valók.” (A rómabeliekhez AIV. 13—19.) Reméljük, hogy az Egyházak Világtanácsának magyarországi konferenciája uj fejezetet nyit az amerikai és a magyar nép kapcsolatai történetében. Reméljük azt is, hogy az e kapcsolatokat jelenleg még mindig akadályozó adminisztrá- tiv intézkedések mindkét országban fokozatosan el lesznek távolitva és népeink zavartalanul érintkezhetnek majd egymással kulturális, gazdasági és minden más téren. DÉL-AFRIKÁBAN a Benőni Athletic Club meghívta Vladimir Kuts orosz és Zátopek cseh futóbajnokokat, de Dél-Afrika fasiszta kormánya megtagadta a vízumot a bajnokoktól politikai felfogásuk miatt. Az elmúlt vasárnap fejezte be az AFL a chicagói üléssorozatát, amelynek eredményét George Meany, az AFL országos elnöke, úgy jelentette be a sajtónak, hogy az AFL és a'CIO egybeolvadásának mái' semmiféle akadálya nincs és “december 5-én reggel az AFL és a CIO eggyéforrt szervezet lesz.” A lezárult üléssorozatnak az volt a célja, hogy a fúzió eddig megoldatlan kérdéseit tisztázza. Valami azért mégiscsak lehetett, mert az augusztusra tervezett AFL-konvenciót december elsejére és másodikára halasztották el, amikor is az AFL és a CIO külön-külön fog konvenciót rendezni New Yorkban, ezt követőleg aztán megtartják az uj, immár egyesült szervezet konvencióját. Az üléssorozat egyik főpontja megvitatni a politikai akció kilátásait az 1956-os választási kampányra, amelyet a már eggyéolvadt két nagy szakszervezeti szövetség fog lefolytatni. Az AFL vezetősége jelezte, hogy 1956-ban a munkásságnak nagyszabású választási erőfeszítést kell majd kifejtenie, egyben összeállították a 84. kongresz- szus és az állami törvényhozások “kiábrándító eredményeit.” A politikai akció szempontjából kétféle kampány szükségességét szegezték le ez alkalommal körzeti színvonalon: a regisztrálást és a szavazók minél nagyobb tömegének mozgósítását.” Ennek megtörténte lehetséges, sőt szükséges, ha azt akarjuk, hogy megőrizzük azokat a vívmányokat, amelyeket a "tárgyalóasztalnál a munkásság eddi- gelé kiverekedett magának, nehogy az ellenséges érzületü törvényhozás megsemmisítse azokat”, jelentették ki az AFL vezérei. Az egyheti üléssorozat nemigen hagyott kételyt affelől, hogy az AFL-CIO hatalmas kampányt fog indítani a szervezetlen munkások megszervezésére. Ez lesz munkatervének egyik kimagasló fejezete, vagy Meany szavaival kifejezve: “az egybeolvadt szervezetnek ez lesz egyik első teendője.” Meany beismerte, hogy az AFL-szaksZervezeA Szovjet csökkenti haderejét Feltünéstkeltő bejelentést közölt múlt hét péntekjén a szovjet hírügynökség a szovjet kormány részéről a szovjet haderő csökkentéséről. A bejelentés igy szól: “Újabb fejlemények és különösen a négy nagyhatalom kormányfejei genfi konferenciájának eredménye tanúskodnak arról a tényről, hogy bizonyos enyhület állt be. A nemzetközi feszültség enyhülésének előmozdítása végett, továbbá a nemzetek közötti bizalom létrejövésének céljából úgy határozott a szovjet kormány, hogy 1955 december 15-ére a USSR haderejét 640,000 katonával csökkenti.” A hadsereg, a légierő és a haditengerészet leszerelt tagjait iparvállalatoknál és a kollektiv farmokon fogják elhelyezni. Vasárnap aztán a Szovjetunió felszólította a nyugati hatalmakat, hogy kövessék példáját Genf szellemében. A szovjet kormány lapja, az Izvesz- tia, hangsúlyozza vezércikkében, hogy a szovjet haderő csökkentése bizonyítékul szolgál a szovjet békés szándékainak s ha példáját a nagyhatalmak is követik, a nemzetek közötti bizalom légköre is megerősödik. A világ közvéleménye is minden bizonnyal örömmel fogja fogadni. Bár Washington vezető köreiben “lehetségesen biztató” jelnek minősitik a hirt és a State Department köreiben a lépést helyes irányúnak vélik, mindazonáltal a sajtóban és rádióban különféle bizalmatlansággal értelmezték. Hol azt mondták, hogy a szovjet haderő csökkentésének valóságos megtörténtét nem lesz senkinek módjában ellenőrizni s az egész csak a papiroson történik, hol azt, hogy mivel senki sem tudja a szovjet haderő nagyságát, nem lehet tudni azt sem, mennyit ér a csökkentés. Ezek a bizalmatlanko- dó hangok még mindig a hidegháború vonalát követik, amely szerint semmi sem jó, amit a szovjet cselekszik. Ez annyival is inkább meglepő, mert hiszen maga Eisenhower elnök mondotta a szovjetről a genfi konferenciával kapcsolatban, hogy személyesen győződött meg a szovjet őszinte békeóhajáról és hogy mennyire fontosnak tartja a nemzetek közti bizalom létrejöttét. Azok a szervek s azok az érdekeltségek, amelyek mindennek ellenére n rÁo-i V>iriarrUóVw,v.,c. tek még nem jutottak odáig, mint a CIO, még nem állítottak fel külön alapot különleges körzetek és iparágak megszervezésére, de a sajtó képviselőinek tudtára adta, hogy “az AFL a szervezés terén ugyanúgy fog eljárni, mint a CIO.” Az AFL-szakszervezetek vezetői rámutattak arra a tényre, hogy sok küzdelem fog lefolyni az uj szervezetben a módszer kérdései felett. Sokat vitatkoztak a szakszervezetek hatásköre, a tag- csábitás folytatása, az elegendő demokratikus formák hiánya körül az eggyéolvadt szervezet kebelén belül. Az International Typographical Union (a nyomdászok szakszervezete) például annyira le akarja szűkíteni az AFL vezetőségének hatalmát, hogy csak a tagsági dijak meg nem fizetése miatt zárhasson ki tagszervezeteket. A szervezett munkásság más csoportjai, különösen a néger munkások, súlyos problémákkal állnak elő az egyesült szervezet módszerei dolgában. Meany jelezte, hogy ilyen nyomások következtében az AFL-CIO egy polgárjogi bizottság felállítását tervezi, amely a szövetségen belül és kívül fogja vezetni a megkülönböztetés elleni harcot. “Nekünk az AFL-ben eddig még sohasem volt polgárjogi bizottságunk, mondotta Meany, e tekintetben is átvesszük a CIO módszerét.” Az AFL üléssorozata előrevetette árnyékát az uj egyesült szövetség hatalmának, amely sok gazdasági fronton fog harcolni. Az uj óriás amely 15 millió taggal fogja kezdeni a szervezkedést, olyan problémákkal akarja felvenni a küzdelmet, mint a szökevény üzemek, az automata-szörnyetegekkel dolgozó gyárak, a munkanélküliség által sújtott körzetek és a nagy munkanélküliség, amely az úgynevezett gazdasági talpraállás ellené is megvan. “Egy pillanatig sem felejtkezhetünk el a harmincas évek szörnyű viszontagságairól, amelyeket az idézett elő, hogy az ország munkásai nem tudtak eleget fogyasztani”, jelentette ki Meany. “E veszedelmes tényezők némelyike még ma is itt található.” Nagy győzelem a garantált évi bér frontján Váratlan és jelentékeny lépéssel vitték előbbre a garantált évi bér kérdését a konzervdobozgyári munkások, akik a CIO acélmunkások országos szakszervezetébe tartoznak. A most megkötött kétévi munkaszerződés értelmében ezek a munkások egy egész évig kapják garantált bérüket munkanélküliség esetén, pontosabban szólva kézhez kapott bérük 65 százalékát, beleszámítva a hivatalos munkanélküli segélyt. David J. McDonald, a CIO-acélmunkások szak- szervezetének elnöke a szerződés aláírása után kijelentette, hogy “ehhez hasonló eredményt ed- digelé még sohasem értek el a munkásság és gyárvezetőség közt lefolyt tárgyalások során.” Annak idején jelentettük, hogy az acélmunkások szerződésében csak félévre tudta az acélszakszervezet kivívni a garantált évi bért, azt is úgy, hogy az első 4 hétre a munkanélküli segélyt a kézhez kapott bér 65, majd a hátralévő 22 hétre 60 százalékra egészítik ki. Ehhez képest a konzervdoboz-gyári munkások szerződése jóval előnyösebb megállapodásokat tartalmaz: 13 centes átlagos órabéremelést kapnak a munkások, de ez a mellékes vívmányokkal együtt 21 és fél centet tesz ki óránként. Munkanélküliség esetén az American and Continental can Co. munkásai, akiknek nincsenek eltartásra szoruló hozzátartozói, heti 45, hozzátartozókkal birók pedig 49 dollárt kapnak. A vállalat minden órabér után 5 centet fizet be abba az alapba, amelyből a munkások garantált bérét fizetik. McDonald bejelentette az acélszakszervezetnek, hogy jövő tavasszal hasonló garantált bértervezetet fog követelni a szakszervezet 650,000 munkása számára. nal mentén mozognak és ebben az irányban igyekeznek befolyásolni az amerikai közvéleményt, rossz szolgálatot tesznek nemcsak Eisenhower elnök törekvéseinek, hanem a US-nek és az amerikai népnek, valamint a világ békeszerető népeinek is, elárulva ezzel, hogy makacsul ragaszkodnak a hidegháborús hisztériával együtt járó profitjaikhoz és—vakságukhoz, amely nem akarja meglátni, hogy a világ ellenállhatatlanul a béke , .4- 4 A 1 A.X
