Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1955-08-18 / 33. szám

August 18, 1955 AMERIKAI MAGYAR SZÓ ÉPÍTŐ TERVEKET A LAPKONFERENCIÁRA! Házi agitáció a lapterjesztés legjobb módja Tisztelt Szerkesztőség! Engedtessék meg, hogy la­punk problémáihoz én is hoz­zá szólhassak. Figyelve az eddigi hozzá­szólásokat, megállapíthat­juk. hogy Petrás bátyánk hívta fel legalaposabban a fi­gyelmünket lapunk legfőbb problémájára, a fenntartá­sára. Bár az is fontos, hogy mi-1 lyen természetű és irányú cikkek és leírások jelenjenek meg, de Petrás munkástárs találta a fején a szöget leg­alaposabban. Mi hiámyzik a lapból? Tudva azt, hogy a M. Sző az egyedüli magyar kultúra terjesztő lap nagy Ameriká­ban. kell tehát, hogy azokat a hézagokat amelyek .ezen a té­ren vannak, betöltse. Hiány­zanak az ismertetések a mi nagy zenei tehetségeinkről. Ezzel nem azt akarom mon­dani, hogy Kodálynak vagy más élő vagy halott zene­szerző munkáit közöljük tel­jes egészében a lapban. Ám­de miért nem lehetne ezek­nek a géniusoknak az életét vagy talán népszerűbb szer­zeményét ismertetni ? Ezt mind meg lehet szerez­ni a magyarországi Zenei Szemlében, vagy más zenei­irodalomban. Lapunk keveset foglalko­zik azzal, hogy mi történik a nyilasok berkeiben. Ezen lel­ketlen hiénák nap-nap után mindig nagyobb és nagyobb mértékben ássák alá szülőha­zánk,a magyar hon reputáci­óját. Ezek az alakok fontos hírszolgálati pozícióban van­nak elhelyezkedve. Figyeljük csak a Free Europe magyar departmentjét. Vagy van-e arról tudomásunk, hogy hány tonna Magyarországról ideküldött irodalom hever a cenzor hivatalában, a cenzor urak jóvoltából? Nem “szub- verziv” irományokról van szó, hanem zenei, szépirodalmi, sőt még a Magyar Világszö­vetség értesítője is. Ezt mind ki kell kutatni és szenzációs módon leleplezni az ilyen el­járást. A M. Szó-nak kellene ezt a panaszt megtenni, mi­vel a M. Sz. egy magyarnyel­vű tömeg támogatását bírja, akik egyszersmind emarikai polgárok is. Visszatetszést gyakorol az is, hogy nincs egy titkára a lapnak. Minden olyan intéz­mény. amely üzleten alapul, kell hogy titkárral rendel­kezzék, hogy a beérkezett le­velekre gyorsan válaszoljon, vagy felvilágosítást adjon bárminemű kérdésre. Sajnos, már egy éve várok a szer­kesztőséitől fontos ügyben választ, de még eddig sem kaptam. Az ilyen eljárás a “kicsiny hitű” egyéneket el­fordítja a laptól, mig egyese­ket személyes ellenségévé te­szi a szerkesztőknek. Most pedig egynéhány szót a lap financiális ügyéhez. A deWátusai tnécr mieinti elindulnak a lápkonferenciá­ra, foglalkozzanak a régi lap­kezelő rendszerrel. A házi agitációval. A csoportos át- rándulásokkal más városok­ba vagy telepekre. Előfizeté­sekért és hirdetésekért, amik biztosítani tudják a lapot. A jelenben adományok gyűjtésére baziroztuk- a lap fennállását. Ez ment eddig és megy tovább is, amig a vi­szonyok ilyenek maradnak. De mit csinálunk majd, hal5 millió munkanélkülit számlá­lunk? A polgári lapok is az előfizetőkből és hirdetések­ből tartják fenn magukat. Ezeket az előfizetőket szerez­ni kell, aminek viszont utána kell legtöbb esetben menni, így van a hátralékosokkal is és a hirdetőkkel is. Még en­nél jobb módot nem talált ki senki, tehát ezt a módot kell folytatni, alkalmazni. Persze, vannak akik erre azt felélik, hogy ezt könnyű volt megtenni 30 évvel eze­lőtt, mert fiatalok voltunk. De ma megöregedtünk és nem bírjuk. Hányán vannak olyanok, akik 30 évvel ezelőtt dolgoztak, és bizony még mindig kénytelenek dolgozni. Miért? Mert nem találták praktikusabb módját a meg­élhetésnek. így van az előfi­zetésszerzéssel is. Utána kell menni. Vagy talán 30 évvel ezelőtt nem voltak nekünk öregje­ink, akik bizony jártak, utaz­tak ahová a helyzet megkí­vánta. Hiszen, mi tőlük ta­nultuk az agitáció módját. Ki meri állítani, hogy ezelőtt 30 évvel Erdei bátyánk fiatal volt? De járt, kelt, agitált. És hány van még Erdeihez hasonló munkástársunk, aki még mindig hajlandó volna i hozzáfogni, ha a valamivel fiatalabbak is hajlandóságot mutatnának. A házi agitáció bevált a I múltban, tehát be fog válni a jövőben is. Én a párom se­gítségével ismét megpróbál­tam. Szereztünk a M. Sz.-ra és a N. V.-ra is egynéhány előfizetőt. Igaz, hogy ez any- nyiba került (összegbe) ne- | kém, mint amennyit beküld- tem a lapjainknak, de meg- 1 érte mindenféleképpen. Ha I nem ketten, hanem 6-an men- j tünk volna a kocsimon,akkor kifizetőbb lett volna. Sőt, ha két vagy három kocsival mentünk volna, a szerkesz­tőség csodaszámba vette vol­na. És amit meg lehet inne Elsinore-ból (az Isten háta mögül) tenni, azt meg lehet j máshol is. Hiszen egy alka­lommal. még nem is olyan ré­gen Bronx is ezt igazolta. Arra is gondoltam, hogy j más baj van ezen eljárás al- | kalmazásában, ez pedig a fé­lelem. Erről a jelenben nem a ! lap hasábjain, hanem majd a lapkonferencián beszélget­hetünk. Persze, az akroniak tanácsa- hozzászólása segít majd jobban megérteni a helyzetet. I AŐrUrr ío min, n C-n r, — Tisztelt Szerkesztőség: A lapot Igen szeretem, sok minden széppel ellátták. Ha valaki az életbe akar bele­nézni, sokat tanulhat belőle. Én idős asszony vagyok, hoz­zájárulásom lapunk fenntar­tásához nem sok, de fogad­ják tőlem szivesen, mert én a lapot nagyon szeretem. Szerettem volna elmenni a konferenciára, de nagyon fáj­nak a lábaim. Kérném a la­pot nekem tovább is küldeni. Mrs. B. F. Tisztelt Szerkesztőség: A Remekírók cimü könyvet szeretettel és örömmel vet­tem. Szeretnék több ilyen könyvet a természet legú­jabb, vagy az orvosi tudo­mány legkésőbbi felfedezései­ről. Itt küldök a könyvért 8 5.-t. M. F. Gellért Hugó: Az ifjúság és a magyar kultúra Tisztelt Szerkesztőség. Helyénvaló lenne, ha a kon- j 1 venció figyelembe venné a!; munkásotthonaink és kultur- klubjainknak a lehetőségeit.! Ugyanis alkalmam volt ész-! revenni, hogy milyen nagy a különbség ázon helyek között, ahol munkásotthon, vagy kulturklub, bár szerény for­mában is. de létezik és ahol az nincsen. Azonban minden­hol szembeötlő, hogy hiány­zik a kellő számú fiatalság.— így elsősorban a fiatalok számára kell vonzóbbá tenni klubjainkat. A fiatalok alatti az igazán fiatalokat értem. Az öt esztendősökkel kezdve. Mikor az anya elhozza a kis­leányt, vagy a kisfiút, már nyertünk egy fiatalasszonyt is. Vele együtt talán a férjét Ui lehetőségek ui feladatok Tisztelt Munkástársak! Csaknem egy teljes év telt el amióta legutóbb összejöt­tünk átteki teni és analizálni i a külföldi és itteni fejlemé- I nyékét és lapunk szerepét mérlegelni ezekhez méltóan. Hát, munkástársak, min­den kétségen kivül lehet álli- tani, hogy a legújabb esemé­nyek, és különösen a genfi 4- nagvhatalmi konferencia, va­lóban uj fordulópontot jelen­tenek a világ népének törté­netében. Megvalósult a népek legbensőbb vágya, a béketö­rekvéseinknek lehetőségei. Kikristályozódott az ut e- , lőttünk. Hatalmas lépéseket tettünk előre ezen az utón azóta, amióta kormányunk bepörölte a nagy néger tu­dóst. Dr. W. E. B. DuBoist, mint “foreign agent’’-et, mert vezető szerepet töltött és részt vett nemzetközi bé­ke-értekezleteken. Ne felejtsük el, hogy a ha­ladó tábor, a haladó sajtón keresztül volt az. amely a hi­degháború kezdeténél fogva j hangot adott legelőször és ki- , tartóan a nép békevágyá ak I és a békés-együttélés eszmé- j jének. Igen fontos ezen fej­lemények és tények alapos felismerése és átgondolása, mert ezen alapszanak jöv<j terveink és teendőink lefek­tetése és sikerre vitele. Az idén lapunk országos konferenciája egy olyan uj korszak kezdeténél történik, amely magasra emeli össze­jövetelünk fontosságát és je­lentőségét. Még a megszo­kottnál is jóval nagyobb fel­adatot helyez váltunkra és igénybe veszi, megköveteli tehetségünk és kitartásu k legjavát. # Habár az uj fejlemények­ből uj erőt és lelkesedést me­ríthetünk, de csak akkor, ha bátran és realisztikusan szem­találkozunk, ajánlom, hogy főleg a háziagitációt anali­zálják a munkástársak, mert ez a legfontosabb. is. Ha azt elérjük, hogy van belőlük egy jónéhány. akkor a fiatal leányok és legények­nek a megnyerése már kevés­bé lesz nehéz. így sikerülhet visszahoznunk a reánk nézve elveszettnek véltmásodik ge­nerációhoz tartozókból, még­pedig a harmadik generáció segítségével. Természetes, hogy ez csak akkor érhető el, ha olyat tu­dunk adni, ami számukra ér­ték. amit szeretnek, élveznek és amit a világon semmiért sem mulasztanának el. Már láttam gyerekcsopor­tot. olyat, hogy a zeneóra le­teltével erőszakkal kellett kényszeríteni arra, hogy en­gedje át helyét egy más cso­portnak. Annyira élvezte a tanulást. Aztán melyik gyer­mek nem szereti a szép me­sét, vagy verset ? Melyik nem szivesen táncól, vagy rajzói? Csak legyen hozzá tehetsé­ges tanító, s ami fő, olyan, aki szereti a gyerekeket. Hogy példát hozzunk fel a lehetőségekről, olyakat, amelyről tudomásunk van, megemlítünk három munkás- otthont : 1. Tagjai között találunk zeneszerzőt és festőművészt. 2. Rendelkezik karmester­rel és festőművésszel. 3. Keres színpadi nevelés irányítására alkalmas fizeté­ses egyént. A körülményekhez alkalmaz­kodván a szinielőadás, a film. a dalárda, a baseball, a foot­ball, stb., hol mi van, mind lehetőség. Klubjaink, otthonaink az amerikai magyar munkás kulltura egy-egy központjá­vá fejlődhetnének, ahol az igazi amerikai demokrácia szellemének ápolása mellett a szülőhaza hagyományainak ismertetése, a tudomány, mű­vészet és a sport terén elért kiváló eredményeknek kimu­tatása felébresztené a fiatal­ságban a nemzeti eredete iránti büszkeséget. Az ilyen intézményt még a más nem­zetiségű fiatalság is szívesen látogatná. így elérnők azt is, hogy a nemzetiségi csopor­tok közötti jóbarátságot és szoros viszonyt segitenők elő. Különösen most van nagy szükség arra, hogy szaporít­suk barátaink számát, olva­sóinkat, hogy kiszélesítsük befolyásunkat, hogy minél nagyobb segítséget nyújthas­sunk a genfi megállapodások kiterjesztésére, a hideg há­ború beszüntetése alapján, Amerika belpolitikai és tár­sadalmi életére. Az olyan cél, amelynek megvalósulása ga­rancia lenne szabadságjoga­ink, jólétünk és az összembe- riség békéjének biztosításá­ra. Ezért ez olyan teendő, amely igazán méltó arra, hogy fogadott hazánknak a legjobb hagyományai mellett foglalja el a helyét. Minden erőnkkel rajta kell lennünk, hogy megvalósuljon. Ilyen ér­telemben kell megfelelnünk a be nézünk jövő teendőinkkel az eddigi lefektetett tervek kibontakozására és megvaló­sítására. Ne ámítsuk magun­kat, hogy most már miden rendben van és mi összetett kezekkel ülhetünk. Épp most az ideje teljes erővel és értelemmel előre vinni a béke sok-oldalu ügyét, ugv nemzetközileg mint itt­hon; mint például az atom­fegyverek betiltását, az álta­lános lefegyverkezést, a ha­talmas 500 milliós Kina be­fogadását az Egyesült Nem­zetek sorába, Németország demokratikus és békés egye­sítését, stb.; itthon pedig tel­jes munkalehetőségeket te­remteni népü knek békés és építő gyártmányokban és olyan munkabérek és munka- viszonyok mellett, melyek ga­rantálnak egy egészséges, kulturális és boldog életet mindannyiunk számára; egyenlőséget teremteni a gaz­dasági, politikai és társadalmi téren a nagy 15-16 milliós néger nép számára; ugyszin- ttén törvényileg helyre állí­tani az idegenszármazásuak jogait és újból megvalósíta­ni és megerősíteni mindazo­kat a jogokat melyeket ha­zánk alapokmányai magában foglalnak. Ezen ügyeket tartsuk sze­münk előtt, amikor összejö­vünk a haladó, sajtó ügyeit és szerepét tárgyalni, mert amilyen mértékben mi meg­világítjuk a helyzetet és teen­dőket lapunk hasábjain ke­resztül, olyan mértékben si­kerül hozzájárolásonk min­den olyan, téren, amely a tar­tós béke és boldog jövő felé vezet. Helen Also A kormányban keres kommunistákat Francis E. Walter, pennsylva­niai demokrata képviselő, az Amerikaellenes bizottság elnöke, uj tervét jelentette be hétfőn este: magas kormánykörök el­len indít vizsgálatot “koramu­3

Next

/
Thumbnails
Contents