Amerikai Magyar Szó, 1955. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1955-08-04 / 31. szám

August 4, 1955

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

Bartók Béla Irta: GERÉB JÓZSEF

A költők, irók és zeneszerzők müveinek igazi értékét nem a kortársak, hanem az utókor állapítja meg. Egyes művészek — a művészet összes ágaiban — éltükben sokszor nagy népszerűségre tesznek szert a divatnak megfelelőleg, avagy ügyes reklamirozás következtében, amit azonban elfelejtenek a haláluk után és az utókor csak az IGAZI ÉRDEMEKET ismeri fel.

Bartók Béla magyar zeneszerző és zongoraművész kiválóságát a szakértők hamar felismerték és kora ifjúságától dicséretekkel halmozták el egész életén át, azért nagyságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ez az elismerés az 1945- ben történt halála óta egyre emelkedik olyannyira, hogy ma már egészen általános az a félfogás, hogy ez a sokat betegeskedő, kistermetű, magát állandóan munkába temető ember a világ legnagyobb zeneszerzői közé tartozik.

A magyar irodalomtörténetből tudjuk, hogy a magyar költők 1840-t megelőzőleg, vagyis Petőfi felléptéig idegen versformákat használtak és kifejezéseik is idegenszerüen hangzottak az egyszerű magyar nyelvet beszélők füleiben. Petöli, aki ifjúkori bolyongásai közben alaposan megismerte a jobbágyság és a kisnefliesek által beszélt tiszta magyar nyelvet, a népies kifejezéseket használva uj, népies formákba öltött versekkel lepte meg a magyar olvasóközönséget. Akadtak Petőfinek segítői, közöttük egy igen kiváló költő, — Arany János, — akivel, illetőleg akikkel együtt igen gyorsan diadalra juttatták az uj ver- selési formát és az uj nyelvezetet.

A magyar zene múltja

Többé-kevésbé a magyar zenére is áll ugyanaz, amit a költészetről tanit az irodalomtörténet. A magyar zene igen sokáig nem fejlődött ki. a nagy magyar zeneszerző, Liszt Ferenc (1811—1886), nemzetközi zenét komponálj amelybe csak itt-ott hozott be magyar motívumokat. .

A magyar zene további fejlődésének pedig gátat vetett először az 1849-es katonai vereség, azután pedig az 1867-es politikai győzelem; mindkettő egyformán a németesítés és a kozmopolitán szellemet élesztette.

Pedig volt magyar zene, habár kezdetleges s habár nyers formájú is, de ezeket csak lokálisan ismerték, énekelték vagy játszották az egyes magyar falvakban, ahová nem öutott el a némete- síto, vagy az ál-népies utánzó szellem. Az 1881- ben született Bartók Béla alig végezte el a zene- akadémiát, máris ezen igazi magyar zenei motívumokat tartalmazó népdalok iránt kezdett érdeklődni. Elment az ország legeldugottabb falvaiba, hogy az idősebb népeket kikérdezze, milyen dalokat énekeltek fiatalabb korukban és azokat kottára vetette.

És amint jobban és jobban megismerte ezen népdalokat, úgy mind nagyobb és nagyobb mértékben kezdte alkalmazni az általa komponált müzenében is. És mint Petőfinek, úgy neki is akadtak .követői s mint Petőfinek, ugv neki is akadt egy igen tehetséges segítőtársa, Kodály Zoltán, akivel együtt hamarosan diadalra juttatták a népies motívumokat tartalmazó uj magyar müzenét.

Az irodalomtörténet azt tanítja, hogy Petőfi és Arany felléptével egészen megváltozott a magyar költészet; ugylátszik, hogy a magyar zene- történet irói ugyanezt fogják mondani Bartók és Kodályról is.

A hasonlatnál természetesen figyelembe kell vennünk, hogy a költészet sokkal zártabb körű, mint a zene, igazi teTiilete csak egy nyelv, a fordítások rendesen késve jönnek és nem olyan hatásosak mint az eredeti. A zene azonban nemzetközi. a szép zenét egyformán élvezzük mindenféle nyelven. így Bartók Béla munkáinak hatása sokkal nagyobb néptömegeket ér el, mint ha azokat a költészet keretében alkotta volna.

Petöfi-Bartók párhuzam

De a Petőfi-Bartók hasonlattal még tovább is mehetünk. Igaz, hogy Petőfi csak magyar nyelven irta költeményeit, de amikor a népről beszélt, nemcsak a magyar népet, hanem a világ összes népét értette. A népszabadságot énekelte, a népek szabadságáért harcolt és esett el. A zenét, habár annak is vannak nemzeti árnyalatai, nem köti le annyira egy nyelv. Ezért Bartók nemcsak a magyar, hanem egyforma lelkesedéssel és szivósággal kutatta és tanulmányozta a

magyar népdalokon és magyar népzenén kívül a

román, a cseh, a szerb, a horvát s egyéb nemzeti népdalokat is. Sőt, amikor a magyar reakció ostora elől az Egyesült Államokba menekült, itt mindjárt hozzáfogott az indián népzene és a negro spirituális énekek tanulmányozásához is.

A Petőfi-Bartók párhuzam azonban még itt sem ér véget Bartók Béla 1951-ben kiadott levelei mutatják, hogy a nagy költő és a nagy zeneszerző gondolatvilága, politikai felfogása és a szabadság utáni rajongása is azonos volt. Magá Petőfi is készséggel aláirta volna például ezen sorokat, amiket Bartóknak 1903 junius havában, anyjához irt leveléből idézünk. Abban az időben a magyar ellenzéki képviselők obstruáltak a magyar vezényszó kivívásáért.

“. . . Ábrányi Emiltől hallottam; Mikor Deák 67-ben mindezekbe beleegyezett, dehogy gondolta ő azt, hogy igy legyen ez állandóan; ö a közös hadsereg intézményét csak átmenetinek tartotta. S ime, mit látunk! Azóta a nemzeti jólét, önérzet hatalmasan megerősödött, mig a hadsereg nyelvben, jelvényben, szellemben régi és idegen maradt. Ezek lehetetlen állapotok, melyeket nem lehet tovább tűrni.”

A Habsburgok

“Igaza van! És a miniszterek még védeni merik a mostani hadsereget, mert az, akit magyar királynak neveznek, igy kívánja! Akkor nincs is magyar király! Magyar király csak magyar ember lehet. Az uralkodó még annyira sem bírja a magyar nyelvet, hogy minisztereivel magyarul tárgyalhasson. Ez még hagvján, de a leendő uralkodó, Ferenc Ferdinánd, még ennél is kevesebbet, azaz majdnem semmit sem tud magyarul.

‘A Budapesti Hírlap, ez az ellenzékiből kormánypártivá vedlett lap, hogy védi most mindazt, ami ellen azelőtt körömszakadtáig küzdött; de meg is kapta érte a jutalmat: szerkesztőjét főrendiházi taggá nevezte ki a ‘magyar’ király. Isten áldd meg a magyart és mentsd meg a Habsburg családtól! Csakhogy ez utóbbit még Istennek sem áll hatalmában megtenni.”

' Pár héttel később megint ilyesmiket irt:

“A világ legbölcsebb hadügyminisztériuma (osztrák-magyar, — Szerk.) őrült, szamár rendeleteket ad ki, melyek még jobban felizgatják a kedélyeket. És a jó magyar király?! az alkotmányos uralkodó! Azt meri állítani, hogy csakis az ő joga megállapítani, milyen legyen a vezényleti 'nyelv a magyar hadseregben, ehhez az ország- gyűlésnek semmi köze. Egy Habsburg — és alkotmányos király: fából vaskarika. Egy Habsburgnak legcsekélyebb belátása sincs. Nem képes felfogni olyat sem, amit a gyöngeleméjüek jól megértenek.”

Bartók Béla 22 éves volt, amikor ezeket a leveleket irta. Ezekben már láthatjuk, hogy mily irányt vesz politikai felfogásában. Ezzel párhu- zamatosan a vallásos katolikusnak nevelt fiju a vallási babonától is hamarosan megszabadítja magát. Ennek lefolyását az a levele mutatja, melyet 1907-ben irt egy fiatal . hegedűművészhez, Geyer Stefihez. Ez a levél a vallásos babona megismerésének igen kitűnő értekezése, amely minden tekintetben helytálló még ma is, miért is külön cikk alakjában közöljük.

A Uhazaáruló”

Az első világháború után, ámikor Magyarországon a legvadabb reakció került uralomra, Bartók látszólag visszavonult a politikai élettől és elmélyedt a népdalok gyűjtésében és tanulmányozásába. És miután egyforma szeretettel tanulmányozta a magyar, román, szerb és cseh meg a tót népdalokat, természetesen az “irrendenta” magyarok mini hazaárulóra mutogattak feléje.

Amikor a magyar reakció még jobban megerősödött a Mussolini és Hitler fellépésével, Bartók valóságosan kétségbeesett s a kivándorlásra gondolt. Erről igy ir egyik levelében, 1939-ben:

“...kérdés, hogy ki kellene-e vándorolni ... vagy sem. Ha valaki itt marad, holott elmehetne, ezzel hallgatólag beleegyezik mindabba, ami itt történik, mondják. És ezt még meg sem lehet nyilvánosan cáfolni, bármilyen kátyúba is kerül az ország szekere, mindenkinek otthon kell maradnia s segítenie a dolgokon tőle telhetőleg. Csak az a kérdés, van-e belátható időn belül remény arra, hogy eredményes segítő munkát lehet elérni... Nekem, — dehát az egyéni dolog.

— nincs semmi bizalmam.”

Egy másik levelében igy ir:

“... de ami a legfontosabb, alig tudok együttműködést elképzelni a hírhedt tengely és a nyugati országok között; a nagy leszámolásnak el kell jönnie, de később és még kedvezőtlenebb körülmények között. Azt kellene hinni, hogy jobb lett volna a fájdalmas műtét most... Ezekután tehát ennek a hazugságrendszernek a tisztelete és befolyása még jobban el fog terjedni. El kellene menni valahová, — de hová?”

Szégyenli osztályát

És végre nézzük ezt a levélrészletet, amit akkor irt Basel városban lakó egyik barátjának, amikor Hitler elfoglalta Ausztriát:

“...Ebben a pillanatban az a legborzasztóbb, legalább is számunkra, hogy közvetlen veszély forog fenn, hogy Magyarország is megadja magát ennek a rabló és gyilkos rendszernek. A kérdés csak az, mikor, hogyan? Hogy azután egy ilyen országban hogyan tudok tovább élni, vagy

— ami ugyanazt jelenti — tovább dolgozni, el sem lehet képzelni. Tulajdonképpen az lenne a kötelességem, hogy kivándoroljak, ameddig még lehet. De még a legkedvezőbb esetben is óriási nehézségeket és lelki gyötrelmet jeletene számomra valamilyen idegen országban a mindennapi kenyér megszerzése, (most 58. életévemben az áldatlan munkát, a tanítást újra kezdeni valahol és teljesen ráutalva lenni), annyira, hogy erre gondolni sem lehet. Talán teljesen mindegy, hogy megyek-e vagy maradok. . . Amit eddig irtani Magyarországra vonatkozik, ahol sajnos a “müveit” keresztény emberek majdnem kizárólag a náci rendszernek hódolnak: :igazán szégyenlem, hogy ebből az osztályból származom.”

Bartók tehát megtagadta a fasizmus kiszolgálójává lett középosztályt, de annyira mégsem jutott el, hogy felismerte volna a dolgozók osztályát, annak célkitűzéseit és történelmi hivatását. És ebben rejlik Bartók Béla tragédiája, mert osz- tálytalanságában, leszámítva a legszorosabb baráti körét, csaknem teljesen elzárkózottságban került, amire legkevésbé sem vágyott.

Bartók végrendelete

A Hitler kezdeti győzelmei mindjobban elkese- ritették és végre 1940 október havában viszontagságos utazás után kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol nagy tudásának megfelelőleg hamar elhelyezkedett. A Columbia-egyetemtől több évre terjedő megbízást kapott az egyetem által már összegyűjtött indián népdal-anyag tanulmányozására és rendezésére, valamint meghívást kapott Washington állam (Seattle) egyetemére is.„

Nagy tervei voltak és egyre dolgozott, de az egészsége megromlott, noha 1944-ben valami javulás állt be, a következő évben befejezte munkával, alkotással telitett életét. Hátrahagyott iratainak összegyűjtésénél kézrekerült ez a rövid végrendelete is, amit még Budapesten irt 1940- ben:

“Temetésem a lehető legegyszerűbben történjék. Ha netalán halálom után utcát akarnak nevemről elnevezni, vagy ha nyilvános helyen velem kapcsolatban emléktáblát akarnak elhelyezni, akkor kívánságom ez: :

Mindaddig, amig a budapesti volt Oktogon-tér és volt Körönd azoknak az embereknek a nevéről (Hitler és Mussolini, — Szerk.) van elnevezve, akikéről jelenleg van, továbbá mindaddig, mig Magyarországon erről a két emberről elnevezett tér vagy utca van, vagy lesz; rólam ez országban ne nevezzenek el sem teret sem#utcát, sem nyilvános épületet; velem kapcsolatban emléktáblát mindaddig ne helyezzenek el nyilvános helyen.”

Úgy tudjuk, hogy a magyar nép készséggel tett eleget ezen végrendelet pontjainak és igy semmi sem állja útját annak, hogy Magyarországon méltó emléket állítsanak nemcsak Bartók Bélának, a nagy zeneszerzőnek, hanem egyben Bartók Bélának, a NAGY EMBERNEK is.

AZ OLAJBÓL mindig jutott mindenkinek. Már harminc évvel ezelőtt óriási pénzkölcsönt adott egy nagy olajvállalat Mussolininek, amikor már majdnem alá volt merülve. A nagy amerikai olajkölesön ki is segítette Mussolinit, aki avval hálálta meg a szívességet, hogy röviddel azután egyesült Hitlerrel az Amerika ellen való háborújában. No, de ez csak kismiska ahhoz a sok millióhoz képest, amelyet a texasi olaj milliomosok áldoznak az itthoni Mussolini, McCarthy fölépítésére.